iPon Cikkek

IL-2 Sturmovik: Birds of Prey - Égi háború

Dátum | 2009. 09. 10.
Szerző | Daks
Csoport | JÁTÉK

Ilyushin IL-2. A második világháború szovjet gyilkológépe, az orosz légierő legütősebb aduásza. A nevével fémjelzett IL-2 Sturmovikot a gamer szaksajtó a dogfighter szimulátorok királyának kiáltotta ki 2001-ben, ennek megfelelően pedig nem maradhattak el a folytatások és különböző kiegészítőlemezek sem. 2003-ban bemutatkozott a The Forgotten Battles és az Operation Barbarossa, míg rá egy évre a Battle Over Europe, a Forgotten Battles: Ace és a Fall Blau látott napvilágot. A sorozat a Rebirth of Honor 2005-ös küldetéseivel folytatódott, ezt követően jött a PE-2, míg a klasszikus PC-s vonalat a világháború alternatív befejezését taglaló, tavalyelőtti IL-2 Sturmovik: 1946 zárta.

Hősök a levegőben
A 1C Company, a 505 Games és a Gijin Entertainment közös gyermekeként megszületett Birds of Prey elsődlegesen Playstation 3 és Xbox 360 platformokra készült el, de a DiP Interactive és a Beatshapers műhelyéből érkezett egy Nintendo DS és PSP verzió is. Az Ipon hasábjain most a szeptember 4-én boltokba került nagykonzolos verziót fogjuk bemutatni nektek, mely már a megjelenését követő napokban legalább akkora sikereket ért el a különböző nemzetközi játékmagazinok körében, mint maga a nagy előd.

Nincs kegyelem
A történet a világégés majdnem teljes egészén átível, kezdve az Anglia partjait védő  1940. július 10-i Sea Lion hadművelettől egészen Berlin 1945. április 30-i bombázásáig. A játék kampánya hat nagy részből áll, melyekben egyenként 3-4 küldetést kell teljesítenünk a következő chapter feloldásához. A Battle of Britain kezdő epizódban a Brit Királyi Légierő pilótájaként vissza kell vernünk a Luftwaffe repülőit, míg a Battle of Stalingrad ehhez hasonló, csak ott már a Vörös Hadsereg pártján állunk. Az Invasion of Sicily küldetései alatt amerikaiként mérhetünk légicsapást Mussolini seregeire, a Korun Pocketben az ukrán front védése a feladat, a Battle of The Bulge pedig az 1944-es belga, a francia és a luxemburgi eseményeket dolgozza fel. Hadjáratunk a Battle of Berlin sorozattal végződik, melyben fedeznünk kell a német fővárosba tartó bombázókat, illetve miután a náci repterek megsemmisítésével megtettük az utolsó érvágást is az ellenfélen, személyesen kell gondoskodnunk a Reichstag támadásának gördülékenységéről.

A játék hűen elődeihez, ezúttal is a vadászgép-szimulátor irányvonalat képviseli, a különféle nehézségi szinteknek köszönhetően pedig mindenki megtalálhatja benne a hozzá leginkább passzoló stílust. Az arcade mód a legkönnyebb, ilyenkor gyerekjáték az irányítás, a gép minden mozdulatunkra reagál, valamint hidegen hagyják őt a fizikai törvények is, könnyed és szórakoztató kikapcsolódást nyújtva ily módon az egyszeri játékosok számára. A realistic szinten már egy kicsit komolyabb dolgunk van, a repülőnket ilyenkor már dobálja a szél, és a kormányzás is nehézkesebbé válik, sőt egy-egy erős fordulás után könnyen dugóhúzóba kerülhetünk, amiből nem könnyű kijönni. A harmadik, és egyben legdurvább szint a simulation mód, mely nem csak, hogy megnehezíti a manőverezéseket, de az előzőektől eltérően már csak belső nézetet engedélyez, és az ellenséget jelölő, színes kockákat is eltünteti a képernyőről, teljesen magunkra hagyva minket a csatatéren. A nehézségi szintek beállítása jól sikerült, és noha a játék messze van a Flight Simulatortól, azért bizony igen keményen meg tudja izzasztani azt, aki a maximális szinten indul neki az eseményeknek.

Berlin ostroma
Single player módban háromféle lehetőség közül választhatunk. A részint kötelező tutorial megtanít minket a repülésre, a légi harcokra, a csapatirányításra, a leszállásra, és a többi, hasonlóan fontos dologra, illetve emellett még bevezet minket a realistic és a simulation módok rejtelmeibe is. Ezt követően indíthatjuk rögtön az előző oldalon már tárgyalt, összesen 20 küldetésből álló hadjáratot, illetve a single missions menüpont alatt találhatunk egy tonna kisebb megbízást is arra az esetre, ha a végigjátszás után sem szeretnénk még elrakni a lemezt.

A felszín még alacsonyan szállva sem csúnya
A történelemre és a háború  megismerésére ezúttal is nagy hangsúlyt fektettek a fejlesztők. A hangárban megnézhetjük és körbejárhatjuk a játékban vezethető  összes repülőt, illetve a pilots menüre nyomva megismerhetjük még a hadjáratban szereplő hősöket is, azokat, akiket irányítottunk a bevetések alatt. Az encyclopedia kövér leírásokkal egészíti ki az átvezető dokumentumfilmek mondanivalóját, továbbá a játékmenet legfontosabb tudnivalóin és lehetőségein kívül még a repülővel elvégezhető trükket, illetve a háborúban használt taktikákat is bemutatja nekünk. Ezek viszont sajnos többnyire csak szöveges ismertetők, hasonlóan a küldetéseink előtt kapott, mesélést kiváltó leírásokhoz.

A látvány nagyon klassz lett, nincsen széteffektezve a képernyő, ami jó pont egy inkább szimulátor stílus felé hajló játéknál, de nem is minimalista, igyekszik mindenre nagy hangsúlyt fektetni. Az engine kihasználja az újgenerációs konzolok erejét, a feladatok során hatalmas területeket járhatunk be, az összkép pedig nem csak akkor szép, ha 2000 méter magasan repülünk. A felszínhez ereszkedve is még mindig bőven elfogadható a látvány, még kis fákat, házacskákat, és kerítéseket is látni, illetve a mezők, szántóföldek textúrája sem az a tinta paca, ami az ilyen játékokra általában jellemző szokott lenni. Az összképpel tehát nincsen semmi gond, és noha lehetett volna még itt-ott csinosítani anélkül, hogy nagyon a giccs felé forduljon az egész, igazán így sincs okunk panaszkodni.

Nincs megállás
A hangok terén hasonló  a helyzet. A repcsik motorzaja és a lövések darálása kicsit monoton, de legalább nem bántja az ember fülét, mindössze egy könnyed muzikális aláfestést hiányoltam csak, az hangulatosabbá tette volna a bevetéseket. A menü zenéje viszont nagyon ütős, ami nem is csoda, hiszen Jeremy Soule BAFTA-díjas zeneszerző nevéhez fűződik, ő pedig olyan játékoknak szerezte korábban a betétdalait, mint a Baldur's Gate, a Dungeon Siege, az Elder Scrolls III-IV, a Guild Wars, a Harry Potter, a KOTOR, a Total Annihilation, vagy a Warhammer 40,000.

Ez a naplemente ihlette az egész cikket
Egy dolog nem tetszett a játékban, és az az, hogy nincs igazán jól megrendezve a kampány. A küldetésre rányomva egyszerűen bevarázsol minket a játék a már magasan szálló  repülőbe, aztán megkapjuk a feladatot, hogy lövöldözzük le az ellenséges repülőket, süllyesszünk el néhány hajót, majd iktassuk ki a tankokat, és ennyi az egész. Nem mesél a játék, testközeli hősök és fordulatos izgalmak nélkül pedig könnyen ráunhatunk az egészre még akkor is, ha amúgy kellemes játékélményben részesülünk a játékkal töltött órák során. A hazánkban készített, nem is olyan régi Battlestations: Pacific repülős része pont ezért sikerült szerintem jobbra, még ha amúgy nem is elégítette ki a szimulátorkedvelők ízlését, és grafikában sem domborított igazán nagyot.

A játékban többszereplős mókára is lehetőségünk van. Jópofa dolog, hogy ilyenkor a repülőgépek teljesen testre szabhatóak, mi adhatjuk meg a színüket és a mintázatukat, illetve a fegyvereket is kedvünkre pakolászhatjuk ide-oda. Online négy játékmód közül választhatunk, a különféle fantázianevek pedig mind egy-egy klasszikus stílust rejtenek magukban. A dogfight a hagyományos deathmatch összecsapásokat biztosítja, a team battle a csapatos háborúk helye, míg a strike és a capture airfields mód ezeknél már egy kicsit bonyolultabb, de szintén nagyon szórakoztató. Előbbiben földi célpontokra kell támadnunk, illetve meg kell védeni a saját bázisainkat, az utóbbiban pedig reptereket kell elfoglalni oly módon, hogy leszállunk rá, és egy pár másodpercig várunk, míg a gép jóvá írja számunkra a pontot.

A vörös csillag...
Kellemes játék lett az IL-2 Sturmovik: Birds of Prey, meglepően jó, ahhoz képest, hogy egy konzol jócskán kevesebb lehetőséget ad a szimulátor stílus kibontakozására. Az arcade módnak hála azok számára is élvezetes, akik csak most ismerkednek az egész stílussal, de a profibbak is kellő kihívást találhatnak benne, persze csak miután a kedvenc PC-s botkormányukról átszoktak a kontrollerekre. Nem lett tökéletes a játék, ráfért volna még egy kis rendezői munka, de összességében így is felülmúlta a várakozásaimat, aminek nagyon örülök.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

8. Lancelot23
2009.09.10. 16:27
VISSZA A CIKKHEZ

Jó cikk kár, hogy konzolos.
Amúgy milyen konzolon próbáltátok ki?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. boczko1
2009.09.10. 20:35
help valami jó kis repcsis játék kéne pc re mondjatok egyet ketőt please
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Svindler
2009.09.10. 23:44
X-box 360-on ment a teszt
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Daks
2009.09.11. 01:36
PC-n próbáld ki a régi IL-2 Sturmovikokat, meg a Battlestations Pacificet, bár abba már hajós és tengeralattjárós részek is vannak. Mást hirtelen nem tudok ajánlani, nagy a pangás
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Csaber
2009.09.11. 07:33
2 ajánlat pc-re :
- http://www.pcguru.hu/pcguru/teszt/blazing_angels ez jobban néz ki
- http://www.gamestar.hu/jatek/heroes-of-the-pacific ez meg jobb ( de azért ez sem csúnya)
ezek nem mai és nem is szimulátor játékok (2006-2007 körül jelentek meg) bill+egér bőven jó hozzá
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Minigun
2009.09.13. 21:47
Demót próbáltam, és hát... Jól néz ki, az biztos, de arcade-on túl könnyű és unalmas volt, realistic-on meg a szimpla levegőben maradás is kihívás volt, nem még harcolni. Lehetett volna valami tutorial arról, hogy hogyan kell nem árkádba repülni, mire kell figyelni, mitől kerül dugóhúzóba a gép, stb... Így nekem csalódás volt, a teljesre nem nagyon merek beruházni ennek fényében.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. zvigh
2009.09.14. 20:00
Jó lenne egy új IL-2 PC-re is végre. Remélem nem gondolják komolyan hogy ezért veszek egy PS3-ast, és kontrollerrel bénázom végig a játékot.
Az IL-2-őt csak is maximum realistic mode-ban érdemes tolni, bár van egy két dolog amit nem szoktam kikapcsolni, ilyen pl. a külső nézet, jó ha az ember néha körbe tud nézni ennek segítségével, a másik pedig hát az hogy ha kikapcsolja az ember a gépeket megjelelő ikonokat, akkor ember legyen a talpán aki megmondja a 3-4 mm-es pöttyből hogy akkor most ez az ellenség, vagy a saját társamat próbálom lelőni. Mindenesetre a grafika nem rossz ebben az új konzolos gyerekeknek való verzióban.

Egy force feedbackes joystick sokat segít hogy az ember érezze is amit csinál a géppel. Billentyűkkel, kontrollerrel hanyagolandó az IL-2.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. sanyix
2009.09.19. 21:03
pc-re az il2 folytatása készül, a Storm of War: Battle of Britain, körülbelül "2 hét múlva" megjelenik. (ez a főfejlesztő kedvenc mondása a megjelenésekről. érzékeltetés képpen, az il2 1946 4.09-es végleges patch-e 1 éve már "2 hét múlva".
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!