iPon Cikkek

Intel CULV gépek minden méretben

Dátum | 2010. 01. 27.
Szerző | Alvin_ti4200
Csoport | NOTEBOOK

Az elmúlt hónapokban az Intel CULV gépeinek népszerűsége hihetetlen mértékben megnőtt. Ez részben köszönhető annak is, hogy az Atommal szerelt netbookok sebessége egyre messzebb kerül a „nagyokétól”, ráadásul 12”-osnál nagyobb kijelzővel nem lehet kapni őket. Sokan vannak úgy vele, hogy nincs szükségük egetverő teljesítményre, viszont elvárják a használható méretű kijelzőt és a hosszú üzemidőt. Nekik csak és kizárólag a CULV marad, mint lehetőség. Mostani tesztünkben három gépet választottunk ki, melyek árban viszonylag közel vannak egymáshoz, viszont felszereltségben és méretben eltérnek.

Kezdjük rögtön a legkisebbel, amely árával pont középen helyezkedik el a mai versenyzők között. A Dell egészen idáig kivárt, míg az Acer már nyár eleje óta árul CULV platformra épülő gépeket, az egyik legnagyobb notebook gyártó egyszerűen fittyet hányt a trendekre. Az Inspiron 1110 (vagy 11z, hívják így is, úgy is) az Asus UL20A és az Acer Aspire 1810TZ ellen indul harcba, hiszen kijelzője mindössze 11,6”-os.


Felszereltségét tekintve a Dell masinája semmi extrát nem tud felmutatni, tehát illeszkedik az átlagos CULV palettába. A Bluetooth-nak örültünk, a 100 MBites hálókártyának már nem annyira. A hat cellás akkumulátor szintén dicséretes, bár az Asus UL20A több kakaóval rendelkezik. A 3 év garancia viszont mindenképpen a Dell malmára hajtja a vizet, főleg, ha az Acerrel vetjük össze, amelyre mindössze egy éves jótállást vonatkozik.


A kis gép mellé minden szükséges kiegészítőt megkapunk, még olyanokat is, amelyeket alapból képtelenek vagyunk használni. Igen, a lemezekre gondolunk, amelyeket külső meghajtó nélkül legfeljebb nézegetni tudunk. Teljes rendszer visszaállításra lemezről nincs lehetőségünk, így érdemes vigyázni a 64 bites Windows 7-re. Kíváncsiak vagyunk, mikor vállalják be a gyártók a pendrive-ra való váltást, hiszen bár jóval drágábbak egy DVD-nél, ugyanakkor megkímélné a felhasználókat egy szükségtelen beruházástól (amit a külső optikai meghajtó követel meg). A második lemezen a Microsoft Works 9.0-ás verzióját találjuk. A tápegység természetesen 65W-os, és nagyjából három óra alatt tölti fel teljesen a gépet.

Bár köztudott, hogy mind az Atom, mind a CULV családba tartozó processzorok keveset fogyasztanak, sajnos ez nem mindig jelenti azt, hogy a rájuk épülő gépek halkak lennének. Szerencsére a Dell mini Inspironja ezen a téren nem vall kudarcot, mert az egy szem ventilátor bár hallható működés közben, de zajszintje egy átlagos szobában minimális. A processzoron üresjáratban 55, maximális terhelésnél 71 fokot mértünk, amely átlagos eredménynek számít. Az izzasztás során a gép felső és alsó burkolata se igazán melegedett túl, mondhatni kellemes volt ebben a hideg téli időben.


A készüléket gyárilag előtelepített, 64 bites Windows 7 Home Premiummal kapjuk, amely elég szigorú volt az gép értékelésénél. A processzorra adott 4-es pontszám elfogadható, a merevlemez jól láthatóan gyors, míg a videokártya hozza a szokásos házon belüli 3-3,5 pont közé eső eredményét. Itt érdemes megjegyezni, hogy a kétmagos Atom 330 mindössze 3,3 pontot kapott, míg az egymagos N280 mindössze 2,2-őt.


Amiben kifejezetten jó a Dell kisgépe, az a merevlemez. Nagy is, halk is és szemmel láthatóan gyors is, pedig mindössze 5400-at pörög percenként. Melegedésére nem lehet panasz, 40 fok fölé nem igazán sikerült vinnünk, így vélhetően nyáron se lesz vele gond. A rendelkezésre álló 465 GB (amelyből durván 20-at foglal el magának a rendszer) egyetlen partíción terpeszkedik, így vagy próbáljunk a szabad helyből egy önálló meghajtót létrehozni vagy vigyázzunk a rendszerünkre, hiszen teljesen visszaállítani nem tudjuk.


A kis Inspiron csinos darab lehetne, ebben jelen alanyunkat két dolog gátolja meg. Az egyik az a tény, hogy a notebookokat ki is kell nyitni, a másik pedig a hatalmas akkumulátor, amely nem hátrafelé, hanem lefelé terebélyesedik, ezzel több centire megemelve a gép hátulját. Bővítés szempontjából szintén nem túl egyszerű a helyzet, ugyanis a billentyűzet felől kell megközelíteni a hardver elemeket, ha bármit cserélni szeretnénk. Az egyetlen rendelkezésre álló memória foglalatba legfeljebb 4 GB-os modult tehetünk (ha találunk valahol horror áron), így ezt vélhetően nem fogjuk kikapni, a merevlemezt pedig vagy SSD-re vagy egy 640 GB-os monstrumra cserélhetnénk. Az akkumulátor elméletileg kivehető, hiszen megvannak a pöckök helyei, ám nekünk nem sikerült kioperálnunk a gépből, pedig minden trükköt bevehettünk. Fontos viszont, hogy a BIOS-ban beállíthatjuk, hogy áramról üzemeltetve a gépet az töltse-e az akkumulátort vagy sem. Ez fontos kérdés, hiszen ha sokat használjuk hálózatról a gépet fullra töltött akksival, akkor nem jó ötlet folyamatosan nyomni bele a szuflát, még akkor is, ha a gép ilyenkor egy deka áramot se küld a telep felé. Ez a funkció az utolsó BIOS-ok egyikétől már operációs rendszerből is állítható.


A billentyűzet nagy gombjai és szinte hézagmentes elrendezése miatt nem lett a kedvencünk, ettől függetlenül nem rossz rajta gépelni, bár a gombok nyomáspontja lehetne kicsit mélyebb is. A billentyűk oldaltartása átlagos, az ujjlenyomatokat pedig visszafogottan, de gyűjtik. Érdemes megjegyeznünk, hogy a funkciógombok alapértelmezés szerint a másodlagos képességüket látják el, ha az F1-F10-et akarjuk használni, akkor szükségünk lesz az Fn gomb lenyomására. Ez a mindennapokban hasznos, hiszen így fényerőt például egy ujjal tudunk állítani.


Az új touchpadet eddig nem láthattuk más Dell gépeken. A MacBookhoz hasonlóan nincsenek elkülönített gombjai, hanem a felület alá rejtették el őket, megtakarítva így némi helyet. Az ötlet nem lenne rossz, ha a multitouch képességek miatt nem kergetne minket az őrületbe a szerkezet pár perc után. A probléma ugyanis az, hogy a gép a lenyomva tartott egérgombot egyben érintésnek is veszi (kivéve a sarkok legszélén), tehát, ha mondjuk egy ablakot szeretnénk arrébb húzni, akkor evidens, hogy ehhez két mozdulatra van szükség. Csakhogy a mozgatásnál egyáltalán nem a kívánt eredményt érjük el, helyette a kétujjas zoom funkció lép érvénybe tíz esetből kilencszer. Görgetősáv nincs, helyette a kétujjas görgetést tudjuk használni, ahogy a matrica is mutatja.


Csatlakozókból a kategóriára jellemzőeket kapjuk, viszont a D-Sub portról le kell mondanunk, így marad a HDMI. A három USB port közül a bal oldalon lévő képes tölteni kikapcsolt állapotban is. A kártyaolvasóban nem árt néha tartani valamit, ugyanis hamar elkoszolódhat a városi portól.

A kijelzővel nem igazán voltunk megelégedve, mert színvilága eléggé mesterkélt volt. Ebben nagy szerepe van a túlvezérelt kontrasztnak, amelytől elmosódnak bizonyos határok és kicsit sárgásnak tűnik az egész panel. A fényerő tartomány elég tág, ilyen téren nem kell szégyenkeznie a gépnek, de a látószög szintén az átlagos vagy inkább az alatti mezőnybe sorolja a 11,6”-os TFT-t. Külön gond még, hogy a megemelt helyzet miatt problémát jelent a gép közelről való nézése, hiszen ehhez nem tudjuk eléggé hátradönteni a kijelzőt. A webkamera képe nem valami szép, ráadásul a nem eléggé hátradönthető kijelző miatt jó eséllyel bele se fog férni az arcunk, kivéve, ha eltoljuk magunktól a gépet.

Folytassuk a sort a legolcsóbb, méretben pedig középső példánnyal, az év végi notebook ajánlóban már beharangozott HP ProBook 5310m-mel.

A Hewlett-Packard nemrég indítottja útjára ProBook családját, amely egy középkategóriás konzumer vonalat képvisel. Egyetlen gép járt nálunk eddig (4510s), azt komolyabb mennyiségű könnycseppek nélkül adtuk vissza a forgalmazónak, mondhatni nem vált be. Viszont itt van nekünk az első CULV-s eszköz, amelytől sokat vártunk, hiszen a Dell mellett a HP sem kapkodta el a netbookok és a notebookok közti kategóriába való belépést. A 13,3”-os 5310m már képek alapján is elég impozánsnak (és főleg vékonynak) tűnt, kibontás után erről mi magunk is meggyőződhettünk. A 146 ezer forintos árcédulába lássuk, hogy mi fért bele.


Nem sok – mondhatjuk első ránézésre. A processzor egy kétmagos Celeron ULV, a memória nevetségesen kevés, a merevlemez pedig hiába lesz vélhetően gyors, elég szűkös. Nincs Bluetooth és operációs rendszer, az akkumulátor is elég harmatos. Adódik a kérdés: vajon lehet ebből ilyen áron jó gép? A helyzet az, hogy igen, lehet.


Gyakorlatilag csak a legszükségesebb dolgokat dobálták bele a fiúk a dobozba, így ne is keressünk semmi extrát az akkumulátoron vagy a töltőn (65W) kívül. A kötelező leírásokat megtaláljuk persze, de ennyi. Az első meglepetés akkor fog minket érni, ha valamilyen rendszert szeretnénk tenni a gépre. Ezt megtehetjük némi ügyeskedés után pendrive-ról, de természetesen a külső optikai meghajtó is járható út lehet, csak kicsit drágább.

A HP ProBookja volt az egyetlen gép a három közül, amelyik bekapcsolás után/bootolás közben produkálta a legmagasabb zajszintet. A vicc az, hogy ez sem volt olyan ijesztő. Akármit csináltunk a géppel, a ventilátor fordulatszáma alig-alig változott. Ennek kifejezetten örültünk, hiszen az alapjárat meglehetősen halk, ráadásul méret ide vagy oda, a HP 13”-os masinája produkálta a legalacsonyabb hőmérsékleteket a három tesztgép közül. A processzor üresjáratban 45, maximális terhelés mellett pedig mindössze 61 fokos volt. A burkolat ezalatt langyos volt, a gép alján is főleg a merevlemez környéke tűnt melegebbnek a többinél.


Természetesen az összehasonlítás és a teszteredmények elkészítése miatt a Probook is megkapta a Windows 7 Home Premium 64 bites változatát, amely meglepően jól futott az 1 GB memória ellenére is. Az integrált videokártyát a Windows minimális érezte csak gyorsabbnak, mint a Dellnél (pedig ugyanaz mindkettő), a processzor sebessége gyakorlatilag megegyezik a több cache memóriával büszkélkedő SU4100-zal. A merevlemez bár papíron gyorsabb, mint az amúgy iszonyatos tempóra képes 500 GB-os Seagate, a rendszer szerint semmi különbség nincs köztük (azt leszámítva, hogy az egyik harmad akkora, mint a másik). Működés közben viszont néha érezni lehetett a magasabb fordulatszám előnyeit, ezt kár lenne tagadni.


10 MB/s-kel mértünk magasabb értékeket a kis Seagate vinyónál, mint az 500 GB-os nagy testvérnél. Az elérési idő is némileg javult, ezek mind érezhetők a használatnál is. Öröm volt látni, hogy hőmérsékletben nincs különbség a két meghajtó között, igaz a kisebbikben csak egyetlen tányér dolgozik, így ez tulajdonképpen várható volt.


Kétség sem férhet hozzá, hogy a három masina közül a HP-é volt a legszebb. Az alumíniummal párosított műanyag borítás egész minőségi érzést kölcsönös a tulajdonosnak, nem árt viszont észben tartani, hogy ettől még nem lesz tartósabb a notesz. A kijelző és a vele egy azon testet képező felső burkolat nagyon flexibilis, ha akarnánk, két kézzel eltörhetnénk drasztikusabb erőkifejtés nélkül. Érdemes tehát vigyázni vele, nyílván súlyban jól járunk ezzel, de egy balesetnél ez aligha fog minket érdekelni. A hátlap lecsavarozása után mindenhez hozzáférhetünk, amihez csak akarunk. Memória foglalatból sajnos itt is egyet kapunk, amelyben egy 1 GB-os modul ücsörög, így bővítésnél ki kell szednünk és helyére betenni egy 2 (vagy 4) GB-os modult (jó hír, hogy ezzel a mennyiséggel a Windows 7 ezzel azért elfutkorászik). Egy mini PCI és egy SIM kártya foglalat áll rendelkezésünkre a 3G-s bővítéshez, az előkészítés látszólag megvolt hozzá. Az akkumulátor lapos és nagy felületű, ennek ellenére kapacitása viszonylag alacsony.


A billentyűzet remeknek bizonyult. A gombok és az azokat elválasztó rések pont jó mérettel rendelkeztek ahhoz, hogy gyorsan és pontosan lehessen gépelni a ProBookon. Az ujjlenyomatokat, ha nem is egyáltalán nem, de mindenesetre nehezen gyűjti. Az oldaltartás és a nyomáspont is megfelel az ízlésünknek, így az 5310m ezen része piros pontot érdemel.


A touchpad már nem volt ilyen ütős, bár kétség kívül nem volt rossz használni. A Dellel ellentétben itt a megszokott gombok+felület párosítást kapjuk, amivel nincs is gond. Míg előbbiek halkan teszik a dolgukat, addig az utóbbi fényes anyaghasználatával némileg megnehezíti a felhasználó dolgát. Multitouch képességek vannak, ám ettől függetlenül találunk görgetősávot is, ha szükségünk lenne rá.


A változatosság kedvéért most HDMI-t és D-Sub-ot se kapunk, van viszont egy DisplayPortunk, amellyel jó eséllyel semmit nem tudunk kezdeni. Kábelt ugyanis elég nehéz találni itthon, főleg a végére passzoló átalakítót. Projektorokkal tehát ha nem is lehetetlen, de nagyon nehéz használni a gépet, szerencsére az asztali monitorok körében egyre divatosabb az új szabvány, bár főleg a Dell TFT-in lehet találkozni a megfelelő csatlakozókkal. USB-ből itt is hármat kapunk, de töltésre egyik sem képes kikapcsolt állapotban. A memóriakártya-olvasó védve van a portól, viszont a süllyesztés miatt nagyon nehéz kiszedni belőle a takaró kártyát.

A 13,3”-os kijelző nagyon szép képet produkált, látószöge átlagos volt, fényerő tartománya pedig kielégítő (a maximálisat picit kevésnek éreztük tűző napfényes használathoz). Majdnem teljesen hátra hajtható, így még megemelve is használható. A webkamera saját programmal is használható, nem vagyunk az MSN-re és a Skype-ra utalva. Képe elég fakó volt, de zajosodást alig tapasztaltunk. A mozgáskövetés viszont úgy lászik mostanában egyik optikának se megy flottul.

Tesztünk harmadik gépe a legnagyobb és legdrágább is egyben. A 15,6”-os Lenovo Ideapad U550 több szempontból is tartogat meglepetéseket, a 179 ezer forintos ár pedig a konkurenciával szemben jónak mondható, hiszen az Acer Aspire 5810 és az Asus UL50 is drágább nála hasonló felszereltséggel. A 13,3”-os U350 már járt nálunk és nem volt rossz, így kíváncsiak voltunk, a Lenovo mit alkotott egy jóval nagyobb kasztnival.


Természetesen itt már kapunk optikai meghajtót, amellyel kapcsolatban van egy meglepetés is, de erről majd később. Szintén széria felszereltség a Bluetooth, a HDMI, sőt az ujjlenyomat-olvasó is. Memóriából a maximális 4 GB-ot kapjuk, merevlemezből pedig az általánosnak tekinthető 320 GB-os modellt. Az integrált videokártyán felül lehetőségünk van átváltani egy dedikált Radeon HD4330-ra is. Az akkumulátor hat cellás, tehát jóval gyengébb, mint amit az Asus pakol az UL50-ek mellé (igaz a gép is olcsóbb). A garancia 2 év.


A kép önmagáért beszél, itt is csak a nélkülözhetetlen kiegészítőket rejti a vékony doboz. A tápegység természetesen 65W-os és két óra alatt teljesen feltölti az 57 Wh-s telepet.

Bár a HP-nál hangosabb volt, de szubjektíven mégis halknak mondható az U550. Sem üresjáratban, sem pedig terhelve nem csapott nagy lármát, viszont ettől függetlenül a várakozástól eltérően alakultak a hőmérsékletek. A processzor a kezdeti 47 fokról 69-ig melegedett, míg a dedikált videokártyát 54-ről 82 fokig sikerült felfűteni. A ház burkolata viszonylag sokat átvett ebből, de forrónak szerencsére sehol nem volt mondható. Nyáron viszont adódhatnak kellemetlenségek, igaz komolyabb terhelés nélkül az U550 képtelen drasztikusan átmelegedni.

Élmény index Intel GMA X4500MHD-val......és Radeon HD4330-cal
A megszokott értékelést adta a Windows 7. Ami érdekes, az az, hogy mennyire nem számít neki a másodlagos cache memória mérete (ebből a szempontból). Az 1, 2 és 3 MB-tal rendelkező, még órajelben is eltérő (1.2-1.3 GHz) példányok rendre 3.9-4.0 pontot kaptak. Látható, hogy az integrálthoz képest a dedikált VGA jóval erősebb, főleg, ha a játékos teljesítményt nézzük. Ami szintén észrevehető, az a merevlemez átlag alatti sebessége, az előző két példány egyaránt 5.9-es pontszámot ért el.


A Radeon HD4330 már járt nálunk korábban, akkor a vártnál magasabb fogyasztás miatt maradt emlékezetes. A 80 shaderrel büszkélkedő VGA meglehetősen alacsony órajeleken üzemel (a GPU-Z hibásan detektál jó pár dolgot), ettől függetlenül a leggyorsabb integrált megoldásnál biztos, hogy fürgébb. 512 MB DDR2-es memóriája van, a natív felbontáshoz minden esetben elegendő. Üresjáratban a kártya természetesen visszaveszi órajeleit, ezzel spórolva az energiával. A két videokártya közötti váltást könnyedén elvégezhetjük, ha jobb gombbal kattintunk az asztalon. Beállítható továbbá, hogy akkumulátoros használatnál mindig váltson át a rendszer az integrált VGA-ra, így elkerülhetjük az idő előtti lemerülést, ha esetleg elfelejtenénk kapcsolgatni.


A merevlemez valóban lassabb volt, mint az előző két Seagate, ráadásul jobban is melegedett. A képeken csak 40 fokos értékek láthatók, de huzamosabb nyüstölés után 44-re állt be a HDD, amely nyáron könnyen 50 környékére emelkedhet. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a merevlemez és a dedikált VGA viszonylag közel vannak egymáshoz, így az előbbi kap némi hőt az utóbbitól.


Bár azonos családba tartoznak, az U550 csak fedőlapjában hasonlít az U350-re. A Lenovo-nál csak kígyóbőrként emlegetett minta most is elnyerte tetszésünket, főleg, hogy ezúttal is mentes mindenféle csillogástól. Kifejezetten strapabírónak viszont ezt se mondanánk, de valamivel jobb a kategória átlagánál. Alul jönnek a meglepetések. Először is mindent kicserélhetünk, ami számít, másrészt láthatjuk, hogy a merevlemez aktív védelmet kapott. Ami viszont igazán lényeges az a bal oldalon van. Bár nem találtunk információt róla, de egyértelmű, hogy az optikai meghajtó kivehető, erről mi magunk is meggyőződtünk. A furcsa rögzítés miatt viszont kétséges, hogy megfelel-e valamelyik UltraBay szabványnak, sajnos se a gyártó weboldalán, se az interneten nem találtunk megbízható információt erre vonatkozólag. Döntő szempont lenne pedig a kategóriában (hiszen helyére lehetne tenni merevlemezt vagy akkumulátort), nem is lehet kérdés.


A billentyűzet nem volt olyan kezes bárány, mint a HP-nál, de ettől függetlenül nagyon jól használható. Bár az iránybillentyűk elég aprók, említést érdemel a mellettük felbukkanó Fn billentyű, amely kiváltja a bal oldalit, így egy kézzel is tudunk fény- vagy hangerőt csökkenteni és növelni. Tekintettel arra, hogy a numerikus részt picit összenyomták (még így is jól lehet pötyögni rajta), a klaviatúra érdemi része könnyedén elfért, ráadásul a kelleténél kevésbé csúszott balra.


A touchpad mérete átlagos, viszont felülete némileg érdes és jó anyagból van. Multitouch gesztusokra természetesen képes, de megmaradt a függőleges görgetősáv is. A bal és jobb egérgombok nagyon puhák és halkak is, így kellemes őket használni.


HDMI-t és D-Sub-ot is kapunk, USB-ből pedig három, egymástól teljesen elszórt port áll rendelkezésünkre, amelyek közül egy sem tölt kikapcsolt állapotban. A kártyaolvasó a gép elejében található besüllyesztve, használata nehézkes, főleg, ha az ergonómiailag pocsék takarólemezt is használni akarjuk.

A kijelző kontrasztja itt is picit erőltetett, de közel sem annyira, mint a Dellnél. A színvilág némileg hűvös, főleg ha a kontrasztot megpróbáljuk helyrehozni. A látószög átlagos, a fényerő tartomány viszont elég tág keretek között mozog, így jó eséllyel tűző napsütésben sem kell árnyékos helyet keresnünk (legfeljebb a tükröződés miatt). Ha nem akarjuk állandóan állítgatni a fényerőt, akkor használhatjuk a beépített környezeti fényérzékelőt is, amely automatikusan változtatja helyettünk. A webkamera szokás szerint használható külön Lenovo-s programmal, de képminőségileg ne várjunk sokat tőle, mozgáskövetése viszont jó.

Szokásunkhoz híven elvégeztünk pár tesztet, melyek közül elsőként jöjjön a három nagyon hasonló processzor sebességeinek összehasonlítása.


A fotófeldolgozás szimuláló teszten kívül jól látható, hogy a másodlagos cache memóriának valóban nem sok szerepe van. Érdemes megfigyelni a papíron Celeronként szereplő, de valójában ízig-vérig Core 2-nek számító SU2300 által produkált eredményeket, hiszen nagyon bíztatók. Hab a tortán, hogy neve ellenére rendelkezik az Inte-féle SpeedStep technológiával.

Következő tesztünk a Lenovo Ideapad U550-ben található diszkrét grafikus kártya teljesítményéről szól. Összehasonlítás végett a nemrég nálunk járt MacBook GeForce 9400M-jét használtuk egy közel duplán gyorsabb CPU társaságával.


Egy-két beállítástól eltekintve a HD4330 a hozzá képest lassú processzorral nem volt képes csodát tenni, igaz az újabb játékok is futtathatók vele némi kompromisszumokkal. Kíváncsiak voltunk viszont, hogy fogyasztásban mekkora érvágást jelent a 80 shaderes VGA használata, jöjjenek tehát az akkumulátor tesztek.


A kis kijelzőnek és az átlagnál alacsonyabb fényerőnek köszönhetően a Dell Isnpiron 1110 több mint 10 óráig volt működőképes, ha magára hagytuk, ezzel elverte az Asus UL20A-t. A HP a maga 7 órás eredményével abszolút tisztességes kört futott, hiszen mindössze 41 Wh-s vékony akkumulátora van. Két és fél órával maradt el az Asus UL30A-tól, igaz jóval olcsóbb nála. Egész jól szerepelt a Lenovo nagyképű notesze is, a Radeon HD4330 viszont rendesen beleharapott a telepbe, így használatát csak akkor javasoljuk, ha a gép az elektromos hálózatból táplálkozik. Érdekes képet mutat a fullHD filmezés (maximális fényerőn), ahol minden gép gyakorlatilag 3 óra körül fulladt ki. Ezzel 0,5-2 órával bírták kevesebb ideig, mint az Asus UL sorozatába tartozó megfelelő példányok. A maximális terhelésnek az integrált VGA-val rendelkező noteszeknél nem igazán van jelentősége, a Radeon HD4330 pedig jól látható, hogy alaposan megrövidíti az üzemidőt. Érdemes megjegyezni, hogy az UL50Vt-ben található GeForce G210M nem igazán tűnik energiatakarékosabbnak, mint az itt látható Radeon, hiszen percekben mérve nagyjából ugyanannyit ront az integrált VGA-s eredményeken.

Adott három gép, amely eltérő méretekkel, felszereltséggel és árcédulával rendelkezik. Az értékelésnél nem csak a puszta tényeket vettük számításba, hanem gondolatban hozzáadtunk némi pluszt is, amely a mindennapos használat komfortérzetét jelenti. Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy a legolcsóbb, de legpuritánabb Hewlett-Packard ProBook 5310m ajánlott vételnek bizonyult, míg a nála alig 15 ezer forinttal drágább Dell Inspiron 1110 nem. Előbbin sokat gondolkodtunk, hiszen 146 ezer forintos ára ellenére se operációs rendszert, se egy könnyedén használható video kimenetet nem tartalmaz, ráadásul memóriáját is bővíteni kell/érdemes. Ellenben nagyon halk, szép és kellemes használni. A Dellnél egyértelmű volt, hogy a problémás touchpad, a túlságosan megemelt kialakítás és az átlag alatti kijelző nem eredményezhet pozitív elbírálást. Specifikációit tekintve sokkal jobb vételnek tűnik a HP-nál, a valóságban viszont kínszenvedés használni ahhoz képest.


A Lenovo Ideapad U550-nek könnyű dolga volt, hiszen kapásból 20 ezer forinttal olcsóbb hasonló kiszerelésű ellenfeleinél. A cserélhető optikai meghajtó, a jó ergonómia és a viszonylag halk és hosszú üzemidejű működés pedig elegendő ahhoz, hogy szintén rásüssük az ajánlott plecsnit. Megvásárlását főleg azoknak ajánljuk, akiknek nem kell kiemelkedően jó teljesítmény, viszont fontos a folyamatos munka, a nagy kijelző és az átlagnál hosszabb üzemidő, valamint a garanciális háttér.

A tesztben szereplő notebookokat a CHS Hungary Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!

Dell Inspiron 1110:

Pro:
+ hosszú üzemidő
+ elfogadható billentyűzet
+ nagy kapacitású merevlemez
+ Bluetooth
+ kikapcsolt állapotban is töltésre képes USB port
+ akkumulátor védelme a töltés ki-/bekacsolásával
+ 3 év garancia

Kontra:
- idegesítő touchpad
- túlságosan megemelt pozíció
- nincs teljes rendszer-visszaállítás


HP ProBook 5310m

Pro:
+ remek billentyűzet
+ jól használható touchpad
+ nagyon halk működés
+ átlagnál hűvösebb alkatrészek
+ jó kijelző
+ elegáns megjelenés
+ vékony kivitel

Kontra:
- nincs operációs rendszer az árban
- csak 1 év garancia
- kizárólag DisplayPort video kimenet
- kategóriájában csupán átlagos üzemidő
- Bluetooth hiánya


Lenovo Ideapad U550:

Pro:
+ jó billentyűzet
+ jól használható touchpad
+ jó kijelző
+ Bluetooth és HDMI
+ ujjlenyomat-olvasó
+ cserélhető optikai meghajtó (egyelőre kérdés, hogy mire)
+ a dedikált VGA-val játékra is alkalmas

Kontra:
- csupán átlagos üzemidő (főleg a dedikált VGA-val)
- nehezen hozzáférhető a kártyaolvasó takarólemeze

Hivatalos oldalak: Dell Inspiron 1110 | HP ProBook 5310m | Lenovo Ideapad U550
Vásárlás: Dell Inspiron 1110 | HP ProBook 5310m | Lenovo Ideapad U550

Dell Inspiron 1110   

Processzor    Intel Pentium SU4100 (1.3 GHz, 800 MHz FSB, 2 MB L2 cache)
Memória    2 GB Samsung DDR2-800 CL6-6-6-18
Chipset    Intel GS45
Videokártya    Intel GMA X4500MHD
Hangkártya    Realtek ALC272 HD Audio
Kijelző    11,6" (1366x768, fényes, LED)
Merevlemez    Seagate ST9500325AS 500 GB 5400 rpm 8 MB cache SATA2
Optikai meghajtó    nincs
Hálózati kártya (LAN)    Atheros AR8132 PCIe Fast Ethernet
Hálózati kártya (WLAN)    Dell Wireless 1397 WLAN Mini-Card
eSATA    nincs
HDMI    van
Mobil internet    nincs
Modem    nincs
TV tuner    nincs
Távirányító    nincs
Webkamera    van
FireWire    nincs
Bluetooth    van
Infravörös port    nincs
Kártyaolvasó    van
Ujjlenyomat olvasó    nincs
Akkumulátor    6 cellás 56 Wh
Operációs rendszer    Windows 7 Home Premium 64 bit
Tömeg    1,4 kg
Ár (a cikk megjelenésekor)    162 ezer Ft


Hewlett-Packard ProBook 5310m   

Processzor    Intel Celeron SU2300 (1.2 GHz, 800 MHz FSB, 1 MB L2 cache)
Memória    1 GB Elpida DDR3-1333 CL8-8-8-22 @ 800 MHz CL6-6-6-18
Chipset    Intel GS45
Videokártya    Intel GMA X4500MHD
Hangkártya    IDT 92HD75B1/92HD75B2 HD Audio
Kijelző    13,3" (1366x768, fényes, LED)
Merevlemez    Seagate ST9160412AS 160 GB 7200 rpm 8 MB cache SATA2
Optikai meghajtó    nincs
Hálózati kártya (LAN)    Marvell Yukon 88E8072 PCIe Gigabit Ethernet
Hálózati kártya (WLAN)    Broadcom 802.11g
eSATA    nincs
HDMI    nincs
Mobil internet    nincs
Modem    nincs
TV tuner    nincs
Távirányító    nincs
Webkamera    van
FireWire    nincs
Bluetooth    nincs
Infravörös port    nincs
Kártyaolvasó    van
Ujjlenyomat olvasó    nincs
Akkumulátor    4 cellás 41 Wh
Operációs rendszer    nincs
Tömeg    1,7 kg
Ár (a cikk megjelenésekor)    146 ezer


Lenovo Ideapad U550   

Processzor    Intel Core 2 Duo SU7300 (1.3 GHz, 800 MHz FSB, 3 MB L2 cache)
Memória    4 GB Samsung DDR3-1066 CL7-7-7-20 @ 800 MHz CL6-6-6-18
Chipset    Intel GS45
Videokártya    Intel GMA X4500MHD + ATI Radeon Mobility HD4330 512 MB
Hangkártya    IDT 92HD75B1/92HD75B2 HD Audio
Kijelző    15,6" (1366x768, fényes, LED)
Merevlemez    Western Digital Scorpio Blue 320 GB 5400 rpm 8 MB cache SATA2
Optikai meghajtó    TSSTcorp TS-U633A DVD-RW
Hálózati kártya (LAN)    Atheros AR8131 PCIe Gigabit Ethernet
Hálózati kártya (WLAN)    Intel WiFi Link 5100AGN 802.11n
eSATA    nincs
HDMI    van
Mobil internet    nincs
Modem    nincs
TV tuner    nincs
Távirányító    nincs
Webkamera    van
FireWire    nincs
Bluetooth    van
Infravörös port    nincs
Kártyaolvasó    van
Ujjlenyomat olvasó    van
Akkumulátor    6 cellás 57 Wh
Operációs rendszer    Windows 7 Home Premium
Tömeg    2,4 kg
Ár (a cikk megjelenésekor)    179 ezer Ft
 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

8. straw
2010.01.27. 15:18
Nem értem minek tesznek bel ddr3-as ramot ha úgysem tudja kihasználni a processzor.

Amúgy a HP-ból csak az a két config van amit itt Iponon lehet kapni?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Alvin_ti42...
2010.01.27. 16:00
igen egyelőre csak az a kettő. A másodikban elég erős proci van (többet is fogyaszt), de szerintem nem éri meg a felárat.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Alvin_ti42...
2010.01.27. 16:00
Ja igen, a DDR3 alacsonyabb feszültségen üzemel, így elvileg kevesebbet fogyaszt egy picit, ezért teszik bele.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. straw
2010.01.27. 16:15
Néztem én is a másik configot de +80K-t valóban nem ér, viszont a kis cerka ebben a configban meglepően ütős volt, nevével ellentétben.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Alvin_ti42...
2010.01.27. 16:20
Hát az SU2300 csak nevében Celeron, valójában egy 100 MHz-cel csökkentett és 1 MB L2 cache-sel bíró SU4100. De hát az asztali CPU-knál is gyakorlatilag a legkevesebb másodlagos cache memóriával rendelkező szériát hívják Celeronnak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. jadam92
2010.01.27. 18:26
http://www.ipon.hu/_userfiles/Image/Alvin/lenovo_u550_hp_5310m_dell_1110/u550_gpuz2.gif

SHADERCORE? mi az az 7483485.0 °C DD
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Alvin_ti42...
2010.01.27. 19:54
Értelemszerűen hibásan mér a szenzor (vagy rosszul detektálja a program, vagy simán nincs szenzor).
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. mandark
2010.01.31. 19:53
csak nekem fura, hogy a tesztek nem a termék külső bemutatásával kezdődnek?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!