iPon Cikkek

Karácsonyi lidércnyomás – 12+1 ajándékötlet játékosoknak

Dátum | 2014. 12. 12.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

A karácsony közeledtével egyre többen döbbennek rá, hogy tippjük sincs, mivel kedveskedjenek szeretteiknek. Szerkesztőségünk felmérte a nem megfelelő meglepetések odaajándékozásában rejlő veszélyeket, és arra jutottunk, hogy segítenünk kell hűséges olvasóikon. Válogatásunkban 12+1 olyan 2014-es játékot ajánlunk, aminek az adott kategóriát kedvelők aligha tudnának ellenállni, vagyis azok sikere garantált. Így biztosak lehetünk benne, hogy a megajándékozottak valóban örülni fognak, és nem csak udvarias, de hamis mosolyra, vagy csalódottságuk jól-rosszul való leplezésére futja majd tőlük, hanem arcukon őszinte mosollyal köszönik majd meg kedvességünket és törődésünket. Persze, semmi sem tiltja, hogy az itt felsorolt alkotásokkal magunkat lepjük meg, esetleg, alig-alig célzatosan elküldjük a cikket néhány közeli barátunknak, vagy családtagunknak, elejtve egy-két megjegyzést arról, hogy ez vagy az a program milyen érdekesnek is tűnik. Lássuk hát a befutókat! Angliában számos, meghökkentő és érdekes karácsonyi szokás alakult ki, majd tűnt el az évszázadok során. Mint például, a karácsonyi rémtörténetek a viktoriánus korral együtt kimúló hagyománya. Az ünnepélyes vacsorát és az ajándékozást követően a családfő helyet foglalt a ház legkényelmesebb székében, majd miután a többiek is elhelyezkedtek, a szenteste hangulatát emelendő, felolvasott egy rémisztő kísértethistóriát. Amennyiben úgy gondoljuk, hogy kiszemeltünk a viktoriánus középosztályhoz hasonlóan nem vet meg némi borzongást, a The Vanishing of Ethan Carternél keresve sem találhatunk számára ideálisabb meglepetést. A feszült hangulatú kalandjátékban Paul Prospero, egy okkult ügyekben járatos nyomozó egy ügyét élhetjük át. A látomásokkal megáldott, vagy, nézőponttól függően megvert detektív bőrébe bújva egy ocsmány, a Carter família tagjait a család legfiatalabb sarja, Ethan ellen fordító ősi erő ellen vehetjük fel a harcot, fegyverek híján pusztán a logikánkra, és különleges képességünkre hagyatkozva.
A játék során úgy fogjuk érezni, mint ha egy H. P. Lovecraft novella, vagy kisregény hősei lennénk, ami nem véletlen, hiszen a készítők határozott célja volt, hogy emléket állítsanak az ismert író által tökélyre fejlesztett sokat sejtető, ám a borzalmas végkifejletig semmi konkrétat nem közlő weird fiction irodalmi stílusnak. Így bár direkt rémisztgetésből is jócskán kijut majd, miközben felfedjük Red Creek Valley látszólag nyugodt falucskájának szentségtelen titkait, leginkább a fojtogatóan nyomasztó atmoszféra lesz az, ami miatt minden lépésünket kétszer is megfontoljuk majd. Ha viszont rokonunk vagy barátunk jobb szereti a kategória akciódúsabb darabjait, amelyeknél bár nem a fegyverek szava a döntő, de végszükség esetén meg lehet húzni a ravaszt, ha észrevettek minket, miközben megpróbáltunk elsurranni az adott helyszínről, nem is kérdés, hogy az Alien: Isolation egyenesen neki készült. A nyom nélkül eltűnt anyja után kutató Amanda Ripley rémálomba illő, a hatalmas Sevastopol űrállomáson zajló kalandja az utóbbi évek egyik, ha nem a legjobban sikerült túlélőhorrorja. Az 1979-ben megjelent sikerfilm látványvilágát hűen visszaadó, kategóriájához képest rendkívül hosszú Isolationben elsősorban a lopakodáson és a rejtőzésen a hangsúly, de nem véletlenül jutunk annyi fegyver és egyéb segédeszköz birtokába sem.
Azt azonban fontos észben tartanunk, hogy a sorozat ikonikus szörnyetege, a xenomorph ellen mit sem ér egy puska vagy revolver. Ha nem tudunk minden alkalommal túljárni a rémség eszén, sorsunk megpecsételődik, így az egyik szemünket nem árt mindig a közelben lévő búvóhelyeken, vagy menekülési útvonalakon tartanunk. Az idegennek köszönhetően egyetlen percig sem érezhetjük magunkat biztonságban, így álljon bár mögöttünk tucatnyi, sikerrel vett éles helyzet, a feszültség egyetlen másodpercre sem csökken.
A karácsony a varázslatos események időszaka. Ilyenkor bármi megtörténhet, ha elég erősen hiszünk benne. Amikor az ötéves Helen Berence Reyes Cardenassal közölte az édesanyja, hogy bár jól viselkedett, de ne számítson sok ajándékra, a kislány nem esett kétségbe, hanem egy léggömbhöz kötötte a Mikuláshoz írt levelét, amiben cipőt, pár ruhát, és babákat kért magának. Majd szélnek eresztette a luftballont, abban bízva, hogy az valamiféle varázslatos módon pont a Télapó műhelyénél ér földet. Az üzenet végül egy kaliforniai nő, Julie Sanders találta meg, aki egy jókora csomagot küldött a szegény családban élő kislánynak, bearanyozva annak ünnepét. Legalább ekkora csodának tekinthetjük azt, hogy listánk következő két tagja jól sikerült, hiszen, az előjelek nem voltak túl kedvezőek. Matt Stone és Trey Parker polgárpukkasztó animációs sorozatából, a South Parkból 1998 és 2012 között nem kevesebb, mint öt játékfeldolgozás készült, de egyik gyászosabb emlékeket hagyott maga után, mint a másik.
A programok színvonaláról mindent elmond, hogy a legtöbbre tartott is mindössze egy erős közepes értékeléseket kapott, ráadásul csak egy az Xbox Live Arcaderől letölthető tower defense alkotás. 2014-ben viszont megtört az átok, és a Stick of Truth megérdemelten került az eladási listák élére. Az egyszerű CRPG elemeket tartalmazó játék legfőbb erénye, hogy pont annyira elborult, mint a széria jobban sikerült részei. Ízelítőül talán elég annyi, hogy Cartman a KKK, azaz a Kingdom of Kupa Keep vezetője, a négy választható kaszt a harcos, a mágus, a tolvaj, és a zsidó, illetve számtalan náci zombival, alsónadrág gnómmal, és náci zombi alsónadrág gnómmal kell leszámolnunk, ha a történet végére akarunk érni. A Middle-earth: Shadow of Mordortól is joggal tartottak az érdeklődők. Azon túl, hogy a bejelentése első percétől kedve tudni lehetett, hogy a történetnek lényegében alig lesz valami köze Tolkien világhírű fantasy regényéhez, a fejlesztők személye sem jelentett túl sok jót. A Monolith Productions Guardians of Midle-earth címre keresztelt MOBA-ja ugyanis a kétezertizes évek elejének egyik legpocsékabb online címe lett. Ám a csapat tagjai nem csak hogy kiköszörülték a nevükön esett csorbát, de egyenesen valami olyat tettek le az asztalra, ami ismét a szakma élvonalába repítette őket.
Talion, a halálból visszatért gondori kósza számtalan mellékküldetéssel megtűzdelt bosszúhadjárata első pillantásra csak egy átlagos, nyitott világú akció-rpg-nek tűnik. Azonban a cselekedeteinkre reagáló Nemesis-rendszer miatt olyan élményben lehet részünk, mint még soha. Elég egy hiba, és egy közönséges ork is rettegett, a későbbiekben komoly gondokat okozó, több száz fajtársának parancsoló kapitánnyá léphet elő, aki nem nyugszik, ameddig a másvilágra nem küld minket. Némi furfanggal azt is elérhetjük, hogy a befolyásunk alá tartozó uruk-hai-ok legyenek a sereg vezetői.
Bár a karácsonyt a szeretet ünnepeként is emlegetik, mind tudjuk, hogy ilyenkor sem ritkábbak a veszekedések, mint máskor. A többség ugyanis nem hogy hajlandó lenne engedni egy kicsit maximalizmusából, és élvezné mindazt a jót, ami elérhető számára, hanem épp ellenkezőleg, a szokásosnál is érzékenyebben reagál minden apróságra. Egy eltört dísz, egy levert tányér, vagy egy kiégett izzó, és már ki is pattan a veszekedés. Pár óra This War of Mine után azonban még a legházsártosabb méregzsák is arra a következtetésre juthat, hogy hatalmas szerencséje van azzal, hogy tető van a feje fölött, étel a tányérján, és hogy mindezt megoszthatja azokkal, akiket szeret, valamint esélyesen rádöbben, mekkora ostobaság is jelentéktelen dolgok miatt elszomorítani szeretteinket. A 11-bit Studios háború szörnyűségeit bemutató játékában ugyanis hamar szembesülünk azzal, milyen mulandó is minden. Elég egy balszerencsés pillanat, mikor utánpótlást gyűjtünk a feldúlt városban, és hiába tettünk meg mindent, ami erőnkből futotta, ott végezhetjük. A karakterek, akiknek túléléséről gondoskodnunk kell, nem harcedzett zsoldosok, vagy átlag feletti tulajdonságokkal bíró hősök, hanem hétköznapi emberek, normális érzelmi világgal és morálokkal.
Ez rendkívül fontos, mivel távolról sem elég ha csak sorstársaink testi szükségleteit elégítjük ki. Arra is oda kell figyelnünk, hogy mentálisan se roppanjanak össze az átélt borzalmak hatására. Persze a morálisan megkérdőjelezhető tetteknek majdnem mindig van egy kis előnyük, jónak lenni pedig komoly áldozatokkal járhat, de ha túl sok bűn terheli a csapat tagjainak lelkét, akár meg is roppanhatnak. Hiszen mit ér a teli has, ha nem tudunk a tükörbe nézni? Ahogy azt sejteni lehet, hiába is igyekszünk, előbb vagy utóbb, de eljutunk oda, hogy olyan dolgokat kell majd tennünk a túlélésért, amikre nem leszünk büszkék. Ekkor hálát adunk a jó sorsunknak, hogy nem éles helyzetben, hanem egy kényelmes, fűtött szobában, a monitor előtt ülve kell életről vagy halálról döntenünk. Ha tehát ismerünk valakit, akiről úgy gondoljuk, hogy nem ártana, ha jobban értékelné mindazt, ami megadatott neki, ne is keressünk tovább, itt van számára az ideális ajándék. Néha viszont az ilyen lecke sem ér semmit, és bármit is teszünk, az ünnep konfliktusoktól lesz terhes. Ilyenkor a kárenyhítésre kell törekednünk. Mivel manapság egyáltalán nem ritka, hogy egy háztartásban mindenkire jut egy játékra is használható asztali, vagy hordozható számítógép, az akár csapatban is játszható Smite, amiben ismert mitológiai isteneket irányítva kell eltángálnunk a többieket, remek választás a vitás helyzetek megoldására. Hiszen, mindenki jobban jár, ha a gőzt kieresztő pofonok inkább a virtuális térben csattannak el.
Az addiktív, és gyorsan elsajátítható kezelésű játék további nagy előnye azon túl, hogy egy fillérünkbe sem kerül kipróbálni, hogy ha rokonaink rákapnak az ízére, megúszhatjuk az unalomig ismert karácsonyi filmek százezredszerre való megnézését, és valami olyasmivel tölthetjük a szentestét, ami valóban örömet okoz nekünk. Ráadásul egy gyors és pörgős, egy-egy elleni párharc kimenetele eldöntheti, hogy aznap ki mosogasson, szedje le a tányérokat, vagy végezze el a többi, ház körüli munkát.
Az első világháború századik évfordulójára emlékezve, egyre gyakrabban tűnik fel a sajtóban az egy nappal korábban még a lövészárok másik oldalán lévők életére törő, ám a karácsonyt közös, békés futballmérkőzéssel ünneplő bakák története. Tavaly, az ünnepek előtt a világ jelentős részén egy szerencsére kevésbé véres „háború” egyik legfontosabb ütközete zajlott le. 2013-ban a nyolcadik konzolgeneráció két, Európában és Észak-Amerikában novemberben megjelent tagja, az Xbox One, és a Playstation 4 mérték össze erejüket a karácsonyi roham során. Hogy ki fogja megnyerni a konzolháborút, azt még korai lenne megmondani, az azonban biztos, hogy mindkét platformra akad egy-egy olyan cím, amit vétek lenne kihagyni. Ahogy arra már egyetlen screenshotból rájöhetünk, a Microsoft konzoljára megjelent Sunset Overdrive nem tartozik a komolyabb hangvételű játékok közé, sőt, az utóbbi évek egyik legőrültebb programját tisztelhetjük benne. A mindent poénra vevő, a játékipar kliséit parodizáló eszelős kaland komoly veszélyeket rejt ránk, mivel, ha késő este játszunk vele, röhögésünk garantáltan felkelti a békésen hortyogó famíliát, akik minden bizonnyal igen morcosan vonnak majd minket kérdőre.
A nyitott világú, parkour elemekkel tarkított TPS-ben egy, az embereket energiaitallal mutánsokká változtató óriáscég ellen vesszük fel a harcot, arzenálunk pedig olyan fegyverekből áll majd, mint a hajlakk-bomba, a Dude-nak nevezett bowlinggolyó-vető, a bakelitlemezekkel üzemelő High Fidelity karabély, vagy a TnTeddy, amivel dinamitrudakhoz kötözött plüssmacikat lőhetünk ki ellenfeleinkre. Magától értetődik, hogy szövetségeseink sem hétköznapi figurák. Küldetésünk végrehajtásában sörösüvegvállú okostojások, szamurájhagyományok szerint élő cserkészek, és LARP-ba belehülyült, jelmezes nyomoroncok segítenek majd nekünk, már ha használhatjuk ezt a szót a közreműködésükre. Bár a PS4-exkluzív InFamous: Second Son is egy akrobatikus elemekkel felturbózott TPS, amiben egyedül kell igazságot tennünk, ezzel véget is ér a hasonlóság közte, és az előbb bemutatott cím között. A Sucker Punch Productions alkotása jóval komolyabb hangvételű az Insomniac Games produktumánál. Delsin Rowe , az akomish törzsbe tartozó indián látszólag csak egy lázadó fiatal, aki csak azért ússza meg vandál tettei (graffiti művész) következményeit, mert a testvére a helyi rezervátum seriffje. Valójában azonban, bár ezzel eleinte ő maga sincs tisztában, a férfi egyike az amerikai kormány által bioterroristáknak bélyegzett szuperembereknek. Delsin egyszerű életének mindörökre vége szakad, amikor a fajtája levadászásával foglalkozó D.U.P. vezetőjével kereszteződik az útja.
Innentől kezdve az események jelentősen felgyorsulnak, és a korábban léha, sőt, mihaszna életet élő srácnak hőssé, vagy éppen minden hájjal megkent gonosztevővé kell válnia, ha el akarja érni céljait. Az InFamous érdekessége, hogy fontos szerepet kap benne a karma, azaz cselekedeteink visszahatnak ránk. Seattle utcáin barangolva lépten-nyomon olyan helyzetekbe kerülünk, hogy választanunk kell a jó, és a rossz között. Ha irgalmat nem ismerve mindent, és mindenkit elpusztítunk, a gonoszság oldalára sodródva egyre erősebb destruktív képességekhez juthatjuk Deslint, míg ha amikor lehet, megkegyelmezünk ellenlábasainknak és vigyázunk a civilekre, ennek megfelelő, pacifista erőket hajthatunk uralmunk alá.
Az ismert angol hadvezér és államférfi, az élete utolsó kilenc évében Angliát lordprotektorként kormányzó Oliver Cromwell uralma alatt sanyarú idők jártak mindazokra, akik szerették volna jól érezni magukat a bőrükben. A szerencsejáték valamennyi formája tiltólistára került, a színházakat bezárták, az ismertebb szerzőket pedig rendszeresen zaklatták. A csinosabb ruhák viselését törvény tiltotta, a házasságtörést pedig halállal büntették. A karácsony sem kerülte el a mindig komor puritánok figyelmét. Pápista, az embereket rosszra csábító, hamis „ünnepnek” tartották, és a befolyásuk alatt álló parlament öt schillinges büntetés megfizetése mellett betiltotta annak megünneplését. A törvényt a katonaság mellett önkéntesek tartatták be, akik egyszerűen bementek az emberek házaiba, és átkutatták azokat. Akiknél díszeket, vagy az átlagosnál jobb falatokat találtak, azok nem kerülhették el a borsos bírságot. Az elvárás ugyanis az volt, hogy mulatozás, és a földi élvezetek habzsolása helyett mindenki a lelke üdvösségén tűnődjön, lehetőleg böjtölve. Hiszen az eredendő bűn alól a legszentebb életűek sem voltak mentesek az ekkor fénykorát élő vallási irányzat tagjai szerint. Az eredendő bűn valóban érdekes téma, különösen, ha a Larian Studios remekbe szabott CRPG-jéről, a Divinity: Original Sinről van szó. A kooperatív játékmóddal is rendelkező alkotásban két kalandor sorsa felett vehetjük át az irányítást, akik egy gonosz, ősi mágikus erő, a source elleni harcra tették fel életüket. Ahogy az ilyen történeteknél lenni szokott, hőseink hamar rájönnek, hogy nem túl izgalmasnak tűnő küldetésük jócskán túlmutat önmagán, és ha nem nyújtják képességeik legjavát, annak beláthatatlan következményei lesznek.
Az epikus fantasy történet épp úgy ajánlható a műfajjal még csak ismerkedők, mint a sokat látott veteránok számára, mivel mind a harc, mind pedig a párbeszédek terén tud újat mutatni. Csaták közben nem árt figyelni a különböző státuszváltozásokra, hiszen ha valaki olyat lövünk meg egy tűzlabdával, akit korábban lefagyasztottunk, az illető különösebb sebek nélkül megússza a máskülönben gyilkos találatot, sőt, még ki is olvad, és újfent belevetheti magát a küzdelembe. A dialógusoknál azok humorán túl a kő-papír-olló rendszerre hajazó érvütköztetési metódus keltheti fel a figyelmünket, mivel ehhez hasonlót még egy másik játékban sem lehetett látni. Ha már az eredendő bűn szóba került, nem mehetünk el némán az inkvizíció, és a Dragon Age: Inquisition mellett sem. A számítógépes szerepjátékok veteránjának számító BioWare gárdája egyetlen percig sem tagadta, hogy a fejlesztés közben legnagyobb riválisuk, az Elder Scrolls V: Skyrim példája lebegett a szemük előtt. Céljuk egy hatalmas, szabadon bejárható világ megalkotása volt, aminek bebarangolása közben a játék története sem sikkad el. Fáradozásukat mindenki legnagyobb örömére siker koronázta.
Akit esetleg nem szippantana be a csodás grafikájú, hatalmas játéktér, és az azt harmonikusan kiegészítő, mesébe illő hangzásvilág, azokat Thedas részletesen kidolgozott kontinense fogja magával ragadni, ami jócskán megváltozott legutóbbi ottjártunk óta. A korábban az egyházzal együttműködő mágusok nem csekély része a saját útját kívánja járni, míg mások jobb szeretnék, ha maradna a régi status quo. Hogy a helyzet még vidámabb legyen, a templomosok is kinyilvánították függetlenségi szándékukat, és a tárgyaláson, ahol a felek békében rendezhették volna a vitás kérdéseket, egy iszonytató robbanás végzett az összes jelenlévő frakcióvezérrel. Ha mi nem tereljük vissza a dolgokat azok megszokott medrébe, minden elveszik. A játék magától értetődően hozza mindazt, amit elvárhatunk a kanadai stúdió alkotásaitól. Kismillió küldetést teljesíthetünk a közel 130 órára rugó játékidő alatt. Társaink a hagyományoknak megfelelően összetett, önálló személyiséggel bíró karakterek, döntéseink pedig befolyásolják a végkimenetelt.
Az ünnepre való készülődés során nem ritka, hogy időnként akkora rendetlenség van otthonunkban, hogy önkéntelenül is felmerül bennünk, hogy egy atombomba sem tudna már sokat rontani a kaotikus összképen. Ez persze csak költői túlzás, ám ha ismerünk olyat, aki odavan a posztapokaliptikus témájú játékokért, akkor mindenképpen fontoljuk meg, hogy a Wasteland 2-vel teszünk a kedvére. Brian Fargo 1989-ben megjelent klasszikusának folytatására egy emberöltőt kellett várni, de megérte. Az ugyanis legalább olyan kemény kihívások elé állítja azokat, akik kipróbálják, mint dicső elődje.
A régi vágású, körökre osztott harcrendszerű CRPG-ben ha nagyon belelendülünk, és minden apró kis nüanszra odafigyelünk, már a karakteralkotás is órákat vehet el az életünkből. A nukleáris holokauszt után alakult, életüket a túlélőkön való segítésnek, és a civilizált világ újjáépítések szentelő Sivatagi Rangerek egyik osztagának kommandírozása pedig még akkor is hetekig el fogja szipkázni az összes szabadidőnket, ha csak a főküldetéssel foglalkozunk. Amennyiben belevetjük magunkat a mellékmissziók, és az utakat színesítő véletlen találkozások tengerébe, az alsó hangon 40 órát igénylő program hossza akár több mint a duplájára is nőhet. Persze, a nagytakarítás után megszűnik a káosz, és minden a helyére kerül, de a munkálatok hatékony levezénylése távolról sem egyszerű feladat. Komoly stratégiát, kidolgozott taktikát, logikus, elemző gondolkozást, és kemény munkát igényel. Csak úgy, mint az idei év legjobban sikerült 4X sikercíme, az Endless Legend, amiben egy egyedi hangulatú, scifi-fantasy-steampunk világban kell győzelemre vezetnünk az általunk kiválasztott népet.
A félelmetes külsejük ellenére remek diplomáciai érzékkel bíró sárkányok, robotszerű, fanatikus kultisták, minden hájjal megkent nomádok, kollektív tudattal bíró, fertőzéseket terjesztő rovarlények: a felsorolás koránt sem teljes. Mivel nem kevesebb, mint nyolc, eltérő játékstílust igénylő kritérium teljesítésével győzhetünk, ha minden lehetséges variációt ki akarunk próbálni, akkor a program nem csak az ünnepek alatt nyújt majd kellemes kikapcsolódást, hanem jóval azután is, hogy leszedtük a fát. Sőt, ha maximalisták vagyunk, még jövő ilyenkor is azon fogunk tűnődni, hogy milyen, eddig nem használt módszerrel is érhetnénk el az áhított sikert. Végezetül, egy ősi tévhitet szeretnénk szétoszlatni. Egyes maradi nézetek szerint ugyanis a karácsonyi ajándékot az ünnep estéjén illik átadni. Biztosra vehető viszont, hogy a számítógépet használó szeretteink nem fognak tiltakozni, ha közöljük velük, hogy a nekik szánt meglepetést csak 2015. január 27-én kaparinthatják kezeik közé. Már amennyiben a GTA 5 PC-re megjelenő verzióját adjuk nekik (ha előrendelnéd, katt ide).
A három, eltérő személyiségű gengszter történetét bemutató "bünöző-szimulátor" megérdemelten halmozott sikert sikerre, és ezúttal az is biztosra vehető, hogy a port sem fog senkinek csalódást okozni. "Hőseink" tehát a családi gondoktól gyötört, és pszichiáterhez járó, de a fegyvert még mindig mindenkinél jobban kezelő Michael, a gettó leggyorsabb sofőrjének hírében álló Franklin, valamint, a komplett pszichopata, kannibál tömeggyilkos Trevor . Biztos ami biztos, egy jó videókártya azért nem árthat, ha zökkenőmentesen akarjuk futtatni a programot. Ha tippelnünk kéne, azt mondanánk, hogy az új GTA nem fogja megvetni a videó ramot, és valószínűleg elég szépen feltekerhetőek lesznek a beállításai, úgyhogy egy R9 280 3GB-os kártya talán kellhet neki. Mi most erre tippelnénk, aztán ahogy lehetőségünk lesz rá, be is teszteljük a játékot. Ezzel a végére is értünk karácsonyi ajándékötleteket felsoroló listánknak, amiben remélhetőleg mindenki talált egy-két olyan játékot, ami felkeltette az érdeklődését. Ha azonban úgy érzitek, hogy kihagytunk valamit, ami szerintetek legalább olyan jól sikerült, mint az itt felsorolt alkotások, ne legyetek restek, osszátok meg velünk a címét a kommentek között! Kellemes ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak!
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

6. magerg
2014.12.12. 08:26
A "The Vanishing..." nekem óriási csalódás. Csillagos ötös a kivitelezés, grafika, puzzle ötletek, DE: pofátlanul rövid, és végén az volt az érzésem, hogy ez egy techdemó vagy referenciamunka.
Kicsit spoiler: ráadásul ahelyett hogy kapnánk egy elgondolkodtató, Lovecraft-i nyomozós sztorit, kapunk "csak" egy elgondolkodtató sztorit. A befejezés miatt nem is tudok igazán haragudni emiatt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Gyurkov
2014.12.12. 08:53
Ha az egész karácsonyt végig akarjátok játszani, akkor a GTA 5 a helyes választás!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. nedcoleman
2014.12.12. 14:51
Az ünnepi hangulat mellé mindíg jól jön egy facehugger és a pajtik is... Amik vélhetően a szeretet ünnepének alkalmából is lesik minden mozdulatod és állandóan keresik a közelséged. Megható...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. mikej95
2014.12.14. 16:54
Ja nagyon sok ünnepi hangulatú játék van a felsoroltak közt. Majd kicsattannak a szertettől és a békességtől.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. tk36
2014.12.14. 18:17
Jó írás, DE... szerintem le kellett volna írni a legelején a bevezetőben, hogy milyen platformról szól az írás.

mikej95: "Ja nagyon sok ünnepi hangulatú játék van a felsoroltak közt. Majd kicsattannak a szertettől és a békességtől." - mire gondoltál? Azért Télapó szimulátoros játékokkal nem tölthették meg a cikket.

Nem tudom, ezért érdekelne: az Assassin's Creed c. játék idei felhozatala nem ütötte meg a mércét, nem jó?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Freelancer tk36
2014.12.14. 21:27
A Rogue az semmi újítást nem tartalmaz, messze van a sorozat javától, a Unity pedig egy tragédia.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!