iPon Cikkek

Kelet kevésbé mesés kincsei - Somic és Easars

Dátum | 2016. 11. 04.
Szerző | Morte
Csoport | FŐ EGYSÉG

Nagyon ritkán, de előfordul, hogy tesztünk során gyári hibás készüléket kapunk. Ilyenkor általában gyorsan kicserélik, és folytathatjuk a tesztet. A Somic és Easars termékeknél azonban nem a tesztpéldányokat, hanem a gyárat kellett volna lecserélni, hogy működjön a dolog (a tervezőmérnököket és a minőségellenőröket csak azért nem említjük, mert nem vagyunk benne biztosak, hogy egyáltalán jelen voltak a termékek létrehozásánál). Tesztünkben az Easars Spotter egeret, az Easars EA72 Hellbenter bungee-t és az Easars Sparkle headsetet vizsgáltuk. A Somic termékek közül a Somic E95x valódi 5.2-es headset, a Somic G956 7.1-es headset és a Somic G9 headset került górcső alá. Már most szeretnénk felhívni a figyelmet rá, hogy a termékek használata szemgúvadást, ősz hajszálakat és spontán szókincsbővülést okozhat!
Easars Spotter EM6800 egér Az egér extravagáns, egyik részén felfele szűkülő formájú dobozban érkezett, melyet megszokásból rögtön felül nyitottunk ki. Ekkor már gyanús volt valami. Némi rácsodálkozás után végül átmentünk a térgeometriai mini-IQ teszten, kinyitottuk az alsó részt is, és inkább ott húztuk ki a rágcsálót tartalmazó műanyag fiókot. A Spotter 150 cm-es harisnyázott kábellel rendelkezik. Kialakítása kifejezetten lapos. A dizájn modern, különböző szögletes formák jellemzik: felülről nézve egy transformer arca néz vissza ránk. A gombokat és az egér hátát selymes csúszásgátló anyag borítja. A jobb és bal oldalt lévő fényesebb, csúszós felületek pár helyen szürke, csúszásgátló rátétet kaptak. A két fő gomb útja rövid, a kattintások hangereje közepes, a megnyomásukhoz szükséges erő pont megfelelő. A gombokat bármelyik ponton aktiválhatjuk. A rágcsáló így ideális lenne bármilyen kézmérethez és fogáshoz, ha nem lenne instabil. Megbillen, ha jobban ránehezedünk a farára vagy a közepére, ha ellentartunk a gombok megnyomásakor, vagy utána - mindez pontatlanná teszi. A recés felületű, gumírozott borítású görgő kissé lightos, a fokozatokat finoman lehet érezni. Az alatta található két lötyögős gombbal váltogathatunk a felbontások között. Közülük az alsó 2 mm-es kilengésével egy kikívánkozni vágyó tejfogra emlékeztet (miután eszünkbe jutott ez a hasonlat nem értünk többé a gombhoz). Bal oldalt még két keskeny, hosszúkás gomb található, ezeknek is van némi kilengése, de nem olyan durva, mint a felsőké. Az egér súlyozható, 5 kis fémtárcsát helyezhetünk el az alján lévő rekeszbe. Amikor kivettük a súlyokat, döbbenten láttuk, hogy azok kopottak, foltosak és helyenként még rozsdásak is voltak.
A kézikönyv szerint elég csatlakoztatnunk ez egeret a gépünkhöz, és azonnal működőképes lesz, de ha minden extráját szeretnénk kihasználni, akkor nem árt felrakni a szoftverét, amely a honlapról tölthető le. A csatlakoztatás után rögtön bekapcsolt a világítás, még jobban kihangsúlyozva a transformer arcot, a rágcsáló viszont nem volt még használható addig a pár percig, amíg a rendszer keresgélte a meghajtót. A 4000 DPI-s egér a dobozon lévő felirat szerint "láthatatlan" lézerrel működik, ehhez képest alul világított, mint az optikai egerek (végül is ha nincs benne lézer, akkor láthatatlan, nem igaz?). Az oldalról letöltött szoftver telepítése és elindítása után az op. rendszer szólt, hogy a telepítő olyasmit (ProcessMonitor.sys) is fel akar még rakni, ami nem rendelkezik digitális aláírással, és ezt nem engedélyezte, ezért az egérhez járó extra kémprogram működéséről sajnos nem tudunk beszámolni. A könnyen áttekinthető kezelőfelülettel rendelkező szoftverben angol, egyszerűsített kínai, hagyományos kínai, koreai és német nyelv közül választhatunk.
A Button fül alatt programozhatjuk be a gombokat. A bal fő egérgomb is átállítható, amit egyébként nem minden gyártó szokott engedni; a görgő fel-le tekerésével és megnyomásával együtt így összesen 9 programozható gomb áll rendelkezésünkre. A szokásos egér és billentyűzetfunkciók és kombinációk mellett Windowsos gyorsbillentyűket, multimédiás funkciókat, makrókat és scripteket is beállíttatunk. Az előre elkészített scriptek között olyasmik szerepeltek, mint pl. tűzgomb, ennél beállítható, hogy az egér egy gombnyomásra hány lövést hajtson végre, és milyen időközönként. Összesen 4 előre elkészített scriptet találtunk. A kézikönyv szerint a scriptek használatával leszünk igazi high-end játékosok, de azt már nem tartotta fontosnak, hogy megossza velünk, hogyan készíthetünk saját scripteket. Megtudtunk viszont, hogy az egér szoftverének valódi neve MAGIC LORD, és külön gombot szentelhetünk az elindításának (az ablak tetején látható Easars Gaming Mouse Config ezek szerint csak egy álnév, amit a program akkor használ, ha inkognitóban akar maradni). A Performance rész alatt állíthatjuk be a DPI váltás opcióit, 800-tól 4000-ig megadható értékekkel, 4 fokozatban. A polling rátát 125, 250, 500, 1000 Hz-re állíthatjuk. Beállíthatjuk a görgő, a dupla kattintás és a kurzor sebességét is - ez utóbbit a felbontástól teljesen függetlenül. Itt kapcsolhatjuk be a gyorsítást is. Az egér a billegés miatt már alapban pontatlan, erre még rátesz egy lapáttal az, hogy bizonyos beállításkombóknál megálláskor a kurzor diszkréten rezeg még egy darabig, mintha rugós lenne. Más szóval lehet a beállításokkal kísérletezni, de felesleges. A Light rész alatt elvileg 16 millió szín közül választva keverhetjük ki, hogy milyen színekben pompázzon transformerünk arca. A gyakorlatban jóval kevesebbről van szó, ráadásul bizonyos színcsoportok (vörösek, sárgák) egyáltalán nem mennek az egérnek. Jegyzetként feltüntették, hogy lehetnek különbségek a képernyőn és az egéren látható szín között, ezzel nem is vitatkozunk, más világító perifériáknál is ez a helyzet, csak azért nem ennyire drasztikusan. A Spotternél a sötétvörös halványrózsaszín, a narancsszínek és a sárgák is halványzöldek, a fehér pedig halványkék. A beállított színeket mutató ábra más módon is félrevezető, úgy mutatja, mintha a görgő színe is ugyanolyan lenne, mint a transformer arcé, de ez nem így van. A görgő világítása fixen négyféle lehet (zöld, sárgászöld, vörös, kék) a kiválasztott felbontás függvényében. Ezek után már azzal is kiegyeztünk volna, ha a világítás többi része csak ezt a négy színt tudja, de azt legalább rendesen. Sajnos nincs lehetőség arra, hogy az arcrész világítását egyeztessük ezekkel a fix színekkel, legfeljebb kísérletezhetünk, ha egységes világítást szeretnénk elérni mindenütt, de a vörös és a sárgászöld úgysem fog menni. A világítás erőssége három fokozatban állítható (kivéve a görgőnél, aminek fix a fényereje), illetve ki is kapcsolható (kivéve a görgőt, ami nem). Bekapcsolhatjuk a pulzáló effektet is, amelynek a sebességét is állíthatjuk (mondanunk sem kell, hogy a görgő itt is kivonja magát a szabályok alól és teljes erőből boldogan világít). A Profiles rész alatt 5 előre elkészített profilt találunk, de létrehozhatunk újakat is. Lehetőség van a profilok exportjára, importjára, törlésére is. Az egyes profilokhoz programot rendelhetünk, és beállíthatjuk, hogy indításukkor automatikusan átváltson-e az egér az adott profilra. Ezt a beállítást legtöbbször még megjegyezni sem hajlandó a program, hiába mentjük el, és ha valami miatt mégis megjegyzi, akkor sem hajlandó végrehajtani programindításkor magától a profilváltást.
A beállítások elmentésekor, profil, vagy DPI váltásnál vidáman csilingelő hang kíséretében a jobb alsó sarokban mindig megjelenik egy kis ablak, ami tudatja velünk, hogy elmentettünk egy beállítást, profilt, vagy DPI-t váltottunk. A profiloknál létezik egy opció ennek kikapcsolására, de ez nem működik. Az utolsó fül a Support rész, ahonnan letölthetjük a szoftver frissítéseit. A linkre kattintva meglátogathatjuk a hivatalos weboldalt. Az emailre kattintva nem történik semmi. Mit mondhatnánk még ezek után? Meneküljön mindenki, ha jön MAGIC LORD, a gonosz transformer!
Mi is az a bungee, és mikor lehet szükségünk rá? Ha az asztalról lelógó egérkábelt lehúzza a saját súlya, vagy a kábel összetekeredik az asztalon, ezért állandóan beleakadunk, és a szokásos gettó megoldásnál (szigszalag, vagy egy nehéz könyv) valami mutatósabbat akarunk, akkor érdemes lehet elgondolkodnunk egy bungee vásárlásán. A Hellbenter tervezői gondoltak egyet, és hozzáadtak még pár funkciót a sima bungee-hoz, hogy azokat is meggyőzzék, akik esetleg önmagában haszontalannak tartanának egy ilyen készüléket. A cucc nemcsak a kábelmenedzselés gondját oldja meg, hanem USB-hubként is működik, és még egy ventilátor is van rajta, ami hűvösen tartja az egeret fogó izzadó tenyeret a meleg nyári napokon. A három darabból álló készülék összerakva úgy néz ki, mint egy farkát fenyegetően felemelő, ollóival előre mutató skorpió. A talapzat négy gumitalppal rendelkezik, és elég nehéz is ahhoz, hogy ne csúszkáljon az asztalon. Kétoldalt két 2.0-s USB csatlakozót találunk. A talapzat közepét Easars logó díszíti, amely kéken világít, ha a Hellbentert bedugjuk egy USB csatlakozóba. A farokrész, avagy kar puha, rugalmas szilikonból készült, egyetlen mozdulattal a helyére illeszthető. A tetején lévő két vájatba tudjuk beilleszteni az egér kábelét, amelyet stabilan tart. A rugalmas kar könnyedén követi az egér mozgását.
A kis méretű ventilátor a talapzat elejébe csatlakozik be. A ventilátor elejét Easars logó díszíti (a tesztpéldányra kicsit ferdén nyomták rá, ami apró szépséghiba). A dobozon található leírás szerint a ventilátor néma, mi viszont kifejezetten hangosnak találtuk. Amennyiben jó zajszűréssel rendelkező fejhallgatóval játszunk, nem hallatszik be a hangja, de egyébként zavaró tud lenni. Maga a ventilátor elég erős ahhoz, hogy ne csak a kezünket tartsa hűvösen, a légáramlat simán végigment a felkarunkon, és majdnem a könyökünkig elért. A ventilátoros megoldás legnagyobb hiányossága a Hellbenternél, hogy nincs hozzá ki-be kapcsoló gomb: ha nem akarjuk éppen használni, akkor le kell fejeznünk a skorpiót, azaz le kell szednünk a készülékről az egészet. A teszt során az USB-hub jól működött, mindent rendben találtunk vele. A kábeltartó is tette a dolgát. Úgy éreztük, hogy a vékonyabb, harisnyázás nélküli, könnyebben tapadó, gabalyodó kábelekhez hasznosabb lehet. Egy vastagabb, merev kábelnek már alapban van egy tartása, ami elhúzhatja az egeret nem kívánatos irányokba, és ha fellógatjuk a karra, attól még ugyanolyan merev és kezelhetetlen marad. A Hellbenter dizájnos USB-hubnak megfelelő, kábeltartónak csak bizonyos fajta kábelekhez ajánljuk, kézhűtőként pedig csak azoknak, akiket nem zavar a zaj, vagy a ki-bekapcsoló gomb hiánya.
A Sparkle headset az Easars-féle trükkös, felül szűkített dobozban érkezett, amellyel az egér kicsomagolásakor már megismerkedtünk, így ezt az akadályt már könnyedén vettük, rögtön alul nyitottuk ki a dobozt és úgy húztuk ki a készüléket tartalmazó műanyag fiókot. A Sparkle teljesen fekete, masszív külsejű headset. A széles fejpánt erős, műanyagból készült, mérete sínnel állítható, minden fejméretre jól illeszkedik. Kívül a fejpánt két oldalát az Easars logó díszíti, melyet a fülkagylók belső felét borító szöveten is megtalálunk. A fejpánt teljes egészében matt fekete, a karakteres külsejű, hatszögletű fülkagylók egy részét viszont fényes műanyag borítja. A fényes részeket stratégiailag ügyesen pont ott helyezték el, ahol a legtöbbet fogdossuk a headsetet. A hatszögletű fülkagylók cirkumaurálisak, azaz körbeölelik (hatszögelik?) a fület. A párnákat ugyanaz a puha, rugalmas, finom szemű hálóra emlékeztető szövet borítja, mint a fejpánt belső párnázatát. A szögletes kialakításnak köszönhetően sosem kell cseréljük a fülpárnák borítását, ugyanis nem lehet. A párnák tömése megfelelően puha, a headset elsőre kényelmesnek tűnt, fél óra használat után viszont már nyomta a fülünket - de lehet, hogy bennünk van a hiba, mert hallószervünk nem hatszögletű. Jobb lett volna, ha a fülkagylót egy kicsivel nagyobbra veszik, és az sem ártott volna, ha inkább műbőrt választanak a párnákhoz, a szövet melegnek éreztük, és bármilyen finom anyagból készült is, hálószerű kialakítás miatt enyhén dörzsölte is a fülünket.
A forgatható, levehető mikrofont RCA csatlakozóval látták el, amely igen régi, az 1940-es évekre visszanyúló hagyományokkal rendelkezik, és rengeteg előnye van pl. visszamenőleg kompatibilis az akkori eszközökkel. Sajnos ebből semmit sem élvezhettünk, ahogy a mikrofon hangjából sem, mert kontakthibás volt. A mikrofon hörgött, zúgott, sistergett. Pár másodperc erejéig megszólalt, hogy éreztesse, milyen lehet, amikor működik, de ez nem volt elég ahhoz, hogy behatóan elemezni tudjuk, mit ér. Pedig bíztunk benne. Megvolt rajta minden csavar (és ez nagy szó, mert másik tesztalanyunk mikrofonjából, a Somic G9-ből ugyanis egy hiányzott), és a külseje is masszívnak tűnt, két végén kemény műanyag borítással, középen rugalmas, hajlítható résszel. A headset külön mikrofon és füles minijack csatlakozóval rendelkezik, ezeket közvetlenül is bedughatjuk a gépbe, vagy használhatjuk a készülékhez járó USB-s hangkártyát is. A bőven mért, két és fél méternyi kábel nem harisnyázott. A kábelén található dobozka dizájnja illeszkedik a többi alkatrészéhez, ezen található a mikrofon ki-be kapcsoló gombja és a hangerőszabályzó tekerője, mindkettő nagy, kézre esik és a sötétben is könnyű megtalálni. A kézikönyv figyelmeztet, hogy a Sparkle-hez járó szoftver feltelepítése előtt kapcsoljuk ki a vírusirtónkat, ugyanis az vírusként ismerheti fel a programot. Ezek után természetesen nem kapcsoltuk ki, de a telepítés így is rendesen megtörtént.
A beállításokhoz egy teljesen általános szoftvert kapunk a Xear 3D audio motorral, ami hozza a legtöbb virtuális 3D-től megszokott teljesítményt, azaz a hang tere tágasabb lesz. A játékok kicsivel talán szebben hangzanak emiatt, de a hangokat nem fogjuk tudni jobban pozícionálni. A jobb és bal oldalt tesztelő hang minősíthetetlen minőségű. Az idegtépő effekteket nemcsak használni, de kipróbálni sem érdemes, csak különböző intenzitású visszhangeffektekkel maszatolják el a hangot. Az equalizert találtuk egyedül hasznosnak, ennél szokás szerint válogathatunk az előre elkészített beállítások közül, vagy sajátot is létrehozhatunk. Az USB-s dobozkát használva szebben szólt a készülék, mint sima alaplapi hangkártyával, de az utóbbi esetben a bal oldalon diszkrét alapzajt hallottunk, ami még jobban hallhatóvá vált, amikor a játékokhoz ajánlott 8 csatornás módot használtuk. Időnként egészen halk pattogó, recsegő hangok is jöttek a fülesből. A sima minijack csatlakozót használva ezek a hibák nem jelentkeztek. Kár ezért a headsetért, mert egyébként kellemes meleg hangzásvilággal rendelkezik, ami hétköznapi zenehallgatásra is alkalmassá tehetné. Meglepően jól elkülönültek rajta különböző hangok, a basszusok szokatlanul tisztán szóltak és nem nyomták el a többi tartományt, ahogy azt a gamer füleseknél általában megszokhattuk, sőt inkább hajlottak arra, hogy a háttérbe szoruljanak. Az összhangzás inkább a magasak felé tendált, ami nem igazán kedvez az FPS-eknek és az akciódúsabb játékoknak, melyeknek a dübörgés a lételeme. Ezen műbőr fülpárnákkal lehetne segíteni, amelyek kevésbé nyelik el a basszusokat, mint a szövetből készültek. A többi hibán viszont csak azzal segíthetnének, ha nem ipari hulladékot használnának alapanyagként.
A doboz elején a készülék képét láthatjuk, mellette szigorú tekintetű kínai esportoló figyel minket karba tett kézzel. A dobozon mókás leírások tájékoztatnak arról, hogy a headsetnek humanizáló mikrofonja van, és van benne beépített vibrátor is, ami jól jön az abnormális hangokhoz. Hát ezt jó tudni, köszönjük. A doboz elején tépőzáras, felhajtható ajtót találunk, alatta átlátszó műanyag ablakkal, amelyen keresztül ráláthatunk a készülékre. Az E95x fekete és ezüst színekben pompázik. Az ezüst színű, fémszerű részek távolról még megtévesztőek lehet, de közelről már látszik, hogy műanyagból készültek ezek is. A keret külső részét két fix, műanyag borítású erős drót képezi. A belső pánt a fejünk méretéhez igazodik, de kapcsolódása laza, így tartása nincs, ezért a kis fejméretűeknél a kívánatosnál lejjebb csúszhat a füles. A belső fejpánt keresztben steppelt, műbőr borítású, vékony szivaccsal van kitömve, amely kellő kényelmet biztosít.
A kerek, cirkumaurális (fület körbeölelő) fülkagylók nagy méretűek. A fülpárnák puha műbőrből készültek, keskenyebbek, mint az átlag párnák, a tömésüket nem vitték túlzásba. Használat közben a fül hozzáérhet a belső részhez, ami hosszú távon fárasztja. Ez elkerülhető lett volna, ha szélesebbre veszik, vagy egy kicsit jobban kitömik a párnákat. A fülkagylók külső részén vörösen világító ábrákat találunk, ezeket tetszés szerint ki-be kapcsolhatjuk. A négy kör közül a felsőben egy sárkány, az alsóban VIB felirat található, hogy mit akar ábrázolni a másik kettő, azt mindenkinek a fantáziájára bízzuk. Az E95x 2 méteres, erős, harisnyázott kábellel rendelkezik, ami rendkívül strapabírónak látszik. A kábelen szokatlanul nagy dobozka foglal helyet, amelyen mindent megtalálhatunk, amivel irányíthatjuk a készüléket. A fő hangerőszabályzó mellett külön tekerője van mindennek (sub, center, bass, rear, front), ezek a dobozka két oldalán találhatóak. A fő hangerőszabályzó széles és recézett, használat közben hangosan kattog, mint egy kereplő. Nem értettük, erre miért van szükség, ha a fejünkön a headset, úgysem halljuk, legfeljebb környezetünket idegesíthetjük vele. Persze lehet, hogy pont ez volt a cél, hiszen az esportok világa köztudottan kemény, és egy ilyen trükk jól jöhet a pszichológiai hadviseléshez verseny közben. Találtunk még egy érdekességet a tekerőkkel kapcsolatban: a dobozka oldalán lévők a megszokottól ellentétben felfelé tekerve leveszik a hangot, és fordítva, (a Somic G9 headsetnél is találkozhatunk ezzel a jelenséggel). A dobozka elején lévő tekerő viszont nem követi ezt a kifordított logikát. Ha a tervezők célja az volt, hogy ezzel összezavarjanak minket, akkor sikerült. A fő hangerőszabályzó alatt található a mikrofon ki-be kapcsoló gombja, ami jó nagy méretű, így a sötétben is biztosan megtaláljuk. A mikrofon végén vörös led található, ami világít, ha a mikrofon be van kapcsolva. Jobb oldalt található a fülkagylók külső részének világítását bekapcsoló gomb.
Az E95-hez nem jár olyan szoftver, amivel kalibrálni lehetne, vagy eljátszani az equalizer és egyéb beállításokkal, pedig egy 5.2-eshez már illene. A csomagolásban alapban csak a meghajtót tartalmazó CD található (mi nem találtuk, de ebben lehetséges, hogy valamelyik előző teszter a ludas). Sebaj, a meghajtót megtaláltuk a kínai honlapon, a 35 megás fájl 15 perc alatt le is jött. A dobozon található infók szerint a füles a következő hangsugárzókkal rendelkezik: Front Bass (30 mm-es), Front (40 mm-es), Center (40 mm-es), Rear (20 mm-es), Vibrator (20 mm-es). Az elnevezések nem egyeznek meg a hangerőszabályzón találhatóakkal, és még sokminden más sem stimmel ezzel. A doboz adatai szerint a különböző hangsugárzók frekvenciatartománya a következő: Front bass: 20 Hz - 20 KHz Front: 100 Hz - 10 Khz Center: 100 Hz - 10 Khz Rear: 100 Hz - 20 Khz Vibrator: 10 Hz - 400 Hz A valóságban a következőket tapasztaltuk a frekvenciatartományok szempontjából (itt a hangerőszabályzón található elnevezéseket követtük): Bass: 20 Hz - 12,5 KHz Front: 20 Hz - 13 KHz Center: 150 Hz - 10,5 KHz Rear: 100 Hz - 11 KHz Sub: 10 Hz - 9,5 KHz Az egy dolog, hogy az elnevezések nem egyeznek a dobozon lévőkkel, de az értékek nincsenek még köszönőviszonyban sem a megadott specifikációkkal. Az általunk mért értékek hallás utániak, tehát kisebb hibák előfordulhattak a teszt során, de ekkora eltéréseknek nem szabadna léteznie. A legdurvább hiba, hogy 13 KHz felett nem jött ki semmilyen hang a fülesből. No comment... A kommersz készülékekben található subwooferek frekvenciatartománya általában 10 Hz-től 200 Hz-ig terjed, ennél nagyobb értékeknek nem lenne ott keresnivalója, ehhez képest itt a mélynyomó (kínai nevén vibrátor) 9,5 KHz-ig adott ki hangokat, azaz nemcsak a magas Cét énekelte ki lazán, hanem az annál jóval magasabb hangokat is. A 20 Hz alatti hangokat a legtöbb ember már nem hallja, extrém esetekben 16-18 Hz-es a legmélyebb, amit még hangként érzékelni tudunk. Ha ez alatt hallható valami, az annyit jelent, hogy a mélynyomó csúnya torzításokat produkál, ahogy azt az E95x-é is tette.
Milyen az összhangzása ezek után a fülesnek? A basszusokra és a mély basszusokra is külön rányomtak valamilyen visszhang effektet, emiatt nem szólnak tisztán, különösen a sub basszusoknál hallhatók zavaró torzítások, ami teljesen tönkreteszi az összhatást (a magas hangok kivételével, mert ugye azok nincsenek). A visszhang effekt a térhatást lett volna hivatott valahogyan hangsúlyozni, mert az amúgy nem létezik, legalábbis nem jobban, mint egy sima szetereo fülesnél. Nem véletlen, hogy a Surround szó nem szerepel még a dobozon sem, ami pedig sok hazugságot elbírt. A mikrofon nagyon jól kizárja a külső zajokat, olyan lelkesen, hogy időnként a saját hangunkat is összekeveri ezekkel. Nagyon közel kell tartanunk a szánkhoz, hogy beszélgetőpartnereink halljanak minket. A hangminőség nem a legjobb, de a még elfogadható kategóriába esik - már amikor épp lehet hallani. Az E95x a fentieken kívül is mindent megtett azért, hogy ne szeressük. Minden gép újraindítás után más-más meglepetéssel szolgált, amikor zenét akartunk vele hallgatni: előfordult, hogy teljesen néma maradt, de ez még mindig jobb volt, mint a hangos zúgás, amivel egy másik alkalommal üdvözölt. Mindkét esetben csak az USB csatlakozó kihúzása és újra bedugása után kelt csak rendesen életre, és tett úgy, mintha mi sem történt volna. A headsettel lehet zenét hallgatni (de minek), és játszani is (de nem érdemes), beszélgetésre pedig abszolút nem jó. Papírnehezéknek túl könnyű, a fényereje pedig túl kicsi ahhoz, hogy asztali lámpaként funkcionáljon. Falra szerelt éjszakai jelzőfénykén esetleg még el tudjuk képzelni.
A Somic G9 fekete és vörös dobozban érkezett, melyet a készülék képe díszített. Az átlátszó műanyag fiókot kihúzva férhettünk hozzá a készülékhez, amely egy rendkívül informatív tájékoztató papírral érkezett, amelynek lényege, hogy a zöldet és a rózsaszínűt dugjuk be valamelyik kerek lukba. A headset alapszíne fekete, a díszítőelemei vörösek: két csík a fülkagylókon, a borítás a fülkagylók belsejében, a Somic felirat kétoldalt a fejpánton, és a fejpánt belső párnázata - bár ez utóbbit inkább tulipirosnak mondanánk. A dizájn egyszerű, viszonylag szerény, de tetszetős, a tulipiros műbőr rész rontja csak némiképp az összhatást.
A füles méretét a fejpántba rejtett kihúzható sínek segítségével állíthatjuk (ezek is pirosak). Teljesen betolt állapotban még egészen kisméretű felnőtt, vagy gyerekméretű fejre is passzolhat, és kihúzva a nagyfejűeknek is kényelmes. A fülkagylók gömbcsuklós megoldással vannak a fejpánthoz rögzítve, amelynek köszönhetően jobban igazodnak fej- és fülformánkhoz. A szivaccsal tömött fülpárnák oválisak, viszonylag kis méretűek, használat közben ráfekszenek a fülre, (szupraurális kialakítás). Ennek megvannak az előnyei és a hátrányai is: a füles könnyű, a fejpárnáknak a fül porcaira gyakorolt nyomása miatt viszont hamarabb elfáradunk tőle. Ezt sajnos már 1-2 óra használat után éreztük is. A dobozon a fejünkkel érintkező részek növényi cserzésű anyagként vannak feltüntetve, amivel arra akartak utalni, hogy valódi bőrről van szó, de sejtettük, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen. (A magyar verzió "tisztán növényi eredetű anyagokból készült kényelemes viseletet" említ, ami félrefordítás még a kissé sántító angolhoz képest is). Az olcsó kategóriába tartozó füleseknél a valódi bőr használata igen valószínűtlen lenne, de még a drágábbaknál is rendkívül ritka. Közelebbről megvizsgálva az anyagot valóban műbőrnek bizonyult. A fejpánt fekete külső és tulipiros belső részén az olcsóbb, kevésbé strapabíró fajtát találtunk, a fülkagylókat borító viszont már minőségi, jó kopásálló tulajdonságokkal bíró műbőr volt. A 230 cm hosszú kábelt kissé vékonynak éreztük, és meglepődve tapasztaltuk, hogy hiányoznak róla azok a merevítő részek, amelyek stabilitást szolgálják azokon a helyeken, ahol nagyobb az igénybevétel pl. ott, ahol a kábel a headsethez csatlakozik, vagy a két, kifejezetten olcsó kinézetű minijack csatlakozó végén. Sajnos ez nem kecsegtet jó kilátásokkal a készülék élettartamát illetően.
A hangerőszabályzó egyszerű, hosszúkás dobozka, kis méretű, recés felületű tekerővel. Ha a fejünkön van a füles, akkor a tekerő pont ellentétesen működik a megszokotthoz képest: felfelé tekerve leveszi a hangerőt, és fordítva. A dobozkán van egy felület, amelyre általában logót szoktak nyomni, a Somic ezt üresen hagyta. A bal oldalon elhelyezkedő mikrofont fel lehet hajtani, ha épp nem használjuk. Merev, műanyag borítást kapott. A borítót két csavar volt hivatott egyben tartani, ezek közül az egyik hiányzott. Nem tudjuk, hogy gyárilag volt ilyen, vagy az előző teszternél történt valami gikszer. A fentiek után a hangzással kapcsolatban már nem számítottunk sok jóra, de a headset az árkategóriájának megfelelő hangminőséget produkált. Érezhetően a mélyeket szerették volna legjobban kiemelni, ahogy a gamer füleseknél általában, ezért a középtartomány és a magasak alsó része lapos és hangsúlytalan. Az összhangzásra jellemző egyfajta tompaság, ami különösen az ének- és beszédhangokon érezhető. A részletek megfelelően elkülönülnek egymástól, de mintha lenne köztünk és a zene között egy félig nyitott ajtó, amelyet teljesen ki kéne tárjunk, hogy teljes legyen az élmény. A hangzástér jóval szűkebb, mint a fület körbeölelő típusú füleseknél, a zenekar a fejünkben szól. Kifejezetten zenehallgatáshoz nem ajánljuk ezt a fülest, de játékokhoz megfelelő a hangja. A G9 passzív zajszűrése kis mérete és kialakítása ellenére meglepően jó, kitűnően kizárta a kívülről jövő hangokat. A mikrofon által nyújtott hangminőséget még megfelelőnek találtuk, bár a dobozon feltüntetett zajszűrés nem felel meg a valóságnak. A távolabbi zajok nem szűrődtek bele a beszélgetésbe, de minden mást jól lehetett hallani, ami a mikrofon pár méteres körzetében zajlott: gépelés, a játék hangja a hangfalakból, a szobában tartózkodó másik ember hangja. A Somic G9 egy olcsó anyagokból készült tucat headset, ehhez képest egészen elfogadható hanggal. A dobozon feltüntetett pozitívumok (zajszűrő mikrofon, kiváló minőségű audiokábel, kényelmes fülkagylók stb.) közül viszont semmi sem igaz, éppen hogy pont ezek a füles leggyengébb pontjai.
A headsetről ordít, hogy olcsó anyagokból készült, annyira könnyű, mintha nem is lenne benne anyag. A fejpánt külső része műanyag merevítőből áll: óvódásoknak készült homokozóvödrökön láttunk már hasonló fület, a különbség csak annyi, hogy itt ez kétfelé ágazik. A fejpánt belső része műbőr borítású, felül fekete, Somic logóval. A széles fejpárna tulipiros, ezzel népies jelleget kölcsönözve a készüléknek. A fejpánt mérete sínnel állítható, ami a bal oldalon már annyira laza, hogy önműködően állítja magát. A kerek fülkagylók külső részén széles csík látható, üzembe helyezve a készüléket ezek fényesen világítani kezdtek - mindkettő más színnel. Hogy fokozzák a hatást, lassan elkezdtek színt váltani. A lélegző effekt pontatlanságának köszönhetően időnként volt pár pillanat, amikor mindkettő ugyanolyan színben tündökölt (a távol-keleti csillagjósok könyveiben és a modern kínai népmesékben is bizonyára szerepelnek olyan kifejezések is, hogy "amikor a Somic G956 színei együttálnak"). A fülkagylók belső felének borítását a szövetre nyomott piros műanyag címer díszíti, amely két összefonódó, egymásra tüzet fújó sárkányt ábrázol. Ez az egyik oldalon már kissé ki van púposodva, mintha a sárkányok menekülni akarnának. A fülkagylók cirkumaurális kialakításúak, a műbőr borítású párnák tömése kellően puha.
280 cm-es vékony, tulipiros színű kábelnél láthatóan a mennyiségre és nem a minőségre törekedtek, nem bántuk volna, ha kicsivel rövidebb, de strapabíróbb a kialakítása. A kábelen található fekete dobozkát pirosan világító nagy X díszíti, valószínűleg emiatt melegszik - sajnos nem eléggé ahhoz, hogy kézmelegítőnek is használhassuk. A dobozkán négy darab, háromszög alakú nyomógomb található: hangerő +, hangerő -, mikrofon némítás és füles némítás. Meglepődve tapasztaltuk, hogy ezek működnek. A némító gombban kifejezetten tetszett, hogy gyorsan, de fokozatosan vette le, illetve fel a hangerőt. A dobozka fényes szélén több ujjlenyomatot is találtunk. Megpróbáltuk letörölni, de rájöttünk, hogy nem lehet, ugyanis nem a műanyag felületén vannak, hanem alatta. Jó hír viszont, hogy segítségükkel pontosan be lehet azonosítani az elkövetőt.
Ujjlenyomatok a műanyag réteg alatt...
A vékony, rugalmas szárral ellátott mikrofont becsúsztathatjuk a bal oldali fülkagylóba, hogy ne legyen útban, ha nem használjuk, vagy ha zavar minket a végén lévő vörösen világító sáv. A headset fényeinek irányításához egyébként semmiféle szoftvert nem kaptunk, mert valószínűleg nincs is ilyen. A készülékhez járó szoftver ugyanaz az általános jellegű darab, ami az Easars Sparkle headsethez is jár, ezért itt most nem részletezzük. Az EQ kivételével semmi hasznosat nem tud, bár ezen a headseten még ez sem segít. A készülékhez járó kis kézikönyv egyébként a szoftvernek egy másik verzióját mutatja, a lemezen található és általunk feltelepítettből hiányzott néhány kisebb, de poénos funkció (héliumos hangeffektek és társaik). A fentiekből nem nehéz kitalálni, milyen hangja lehet a headsetnek. Az alapzajt rögtön kipipálhatjuk. Ha nem szól éppen semmi, a mikrofon felőli oldalról akkor is időnként magas hangú morzejelek hallatszanak (megfejtésükön még dolgozunk). Ha hallgatni kezdünk valamit, vagy elindítunk valamilyen kommunikációs szoftvert, akkor a headset második fokozatba vált, és a morzejeleket halk sistergéssel is kombinálja, melyek már mindkét oldalon hallhatók. A füles akkora basszus túltengésben szenved, hogy Enya mezzoszopránjából tenort csinál. A legmélyebb hangok torzak, a középtartomány mintha egy vastagon párnázott ajtón túlról szólna, amely mögött az énekesek kényszerzubbonyban küzdenek a szabadulásért. A magas hangok befőttesüvegbe zárva sorakoznak körülöttük a polcokon, ők már a feladták a reményt. A hangszereken élőholtak játszanak szenvtelenül, miközben a háttérben kantoni iparmágnások kacaját viszi a szél. A mikrofon hangja is hasonlóan lesújtó. Nem elég, hogy beszélgetőpartnerünk hangja mintha egy pince mélyéből szólna, még egy olyan zaj is behallatszik a beszélgetésbe mintha valaki a háttérben egy csengőt nyomogatna (és elég kitartó a rohadék).
A fenti Somic és Easars termékek közül egy sem akadt, amit bárkinek ajánlani tudnánk. Az Easars Spotter transformer MAGIC LORD hintaegér pontatlanságával, rozsdás alkatrészeivel, szoftverének használhatatlanságával (ne felejtsük el a szoftver opcionális, alvilági részeit sem) alulmúlt minden eddigi rágcsálót, amellyel találkoztunk. Bár a tesztünkben szereplő egyetlen egér volt, de még a "tesztünkben szereplő legjobb egér" címet sem tudta kiérdemelni. Egy ventillátorral kombinált kábeltartón kevés dolgot lehet elrontani, az Easars EA72 Hellbenter bungee tervezőinek viszont még ez is sikerült, ez úton is szeretnénk gratulálni nekik. Biztosan sokáig kísérleteztek azon, hogy a ventilátor hangereje a gyengébben hallók számára is élvezhető legyen, és ezért nem jutott idejük arra, hogy kapcsolót is tervezzenek hozzá. Az, hogy az Easars Sparkle headset zajos volt, az egy dolog, de mi leginkább azért voltunk rá mérgesek, mert kontakthibás mikrofonja lehetetlenné tette, hogy a vele kompatibilis második világháborús eszközökkel is kipróbáljuk. A Somic E95x valódi 5.2-es headset esetében nemcsak az 5.2-es valódisága kérdőjeleződött meg, hanem az is, hogy egyáltalán jogos-e a készüléket headsetnek nevezni, csak azért, mert hangok jönnek belőle. A Somic G9 headset a teszt alatt még szólt ugyan, de a gyenge kábele miatt nem vagyunk benne biztosak, hogy mire eljut a következő állomásig, még működőképes marad. A Somic G956 ha hangjáért nem is, de kreatív, vidám, felemás világításáért különdíjat érdemel, ahogyan azok a kínai marketingesek - bocsánat, költők is, akik a dobozok szövegeit írták. A költői szabadság ilyen mértékű szárnyalásával csak a fordítók munkájának színvonala vetekedett.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. Shadowguar...
2016.11.04. 10:48
A cikk elejére vagy a főoldali képre nem ártott volna egy NSFW jelölés... "Kedves" kolléga pont kiszúrta, hogy én valamin nagyon jókat nevetek és már jött érdeklődni, hogy mit csinálok munka helyett (bár most meg ő röhög fel időnként, szóval kvittek vagyunk)...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. tibaimp
2016.11.04. 15:07
Ezért nem szabad noname szemetet venni. Persze mindenki arra költi a pénzét amire akarja...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Praston tibai...
2016.11.04. 17:57
De legalább a cikk jó volt. Én párszor hangosan felnevettem. Viszont én is annak a híve vagyok, hogy inkább kevesebb, de minőségi cucc (nem csak IT), mint sok ipari hulladék.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. 0rigami Prast...
2016.11.05. 13:57
+1
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. svas
2016.11.14. 15:34
Azokat a súlyokat szerintem a vonatsínen csinálták 1 jüanosokból. Tiszta vagány, steam-punk feeling, mit akartok még.

Jó a cikk, vidám.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!