iPon Cikkek

Készül az emlősök víruskatalógusa

Dátum | 2013. 09. 11.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A vírusoknak jó érzékük van a lesből támadáshoz: időről időre lecsapnak fajunkra, újabb és újabb betegségeket okozva. A HIV az 1980-as évek elején bukkant fel, és évekig tartott, amíg a kutatók rájöttek, hogyan alakulhatott át a korábban csimpánzokat fertőző kórokozó emberi patogénné az 1900-as évek elején. 2003-ban egy addig ismeretlen, mint utólag kiderült eredetileg denevéreket fertőző vírus kezdett embereket megbetegíteni, a SARS nevű légzőszervi betegség megszületéséhez vezetve. Napjainkban egy újabb hasonló „orvtámadás” zajlik, a Közel-Keleten ismét egy vélhetően szintén denevérekről átterjedő kórokozó, a MERS-koronavírus kezdett emberi áldozatokat szedni.

A szakértők egy része úgy véli, hogy a hasonló esetekre a jövőben jobban fel tudnánk készülni, ha jobban megismernénk és katalogizálnánk az emlősökben bujkáló vírusokat. Így ha valahol kitörne egy rejtélyes járvány, a kutatók a víruskatalógusra támaszkodva jóval könnyebben azonosíthatnák a „tettest”, és annak legfontosabb biológiai jellemzőit. A problémát az okozza ezzel a tervvel kapcsolatban, hogy óriási mennyiségű kórokozóról van szó, így a katalógus felépítése rengeteg időbe és munkába telne.

Egyedül senki sem akar belevágni egy ilyen hatalmas vállalkozásba, pedig egyre inkább úgy tűnik, hogy kulcsfontosságú lenne egy ilyen katalógus elkészítése, mondja Simon J. Anthony, a Columbia Egyetem és a New York-i székhelyű EcoHealth Alliance kutatója. Egy nemrégiben publikált tanulmánnyal Anthony és kollégái azonban végre megtették az első lépéseket a vírusok összeírásában: alapos munkával azonosították egyetlen emlős faj, az indiai repülőkutya vírusait. Összesen 55 különböző kórokozót találtak a denevérek rendjébe tartozó faj egyedeiben, amelyek közül 50 eddig teljesen ismeretlen volt a kutatók számára.

Már ennek a viszonylag alacsony számú vírusnak az azonosítása is rengeteg munkába került, Anthony elmondása szerint azonban végső soron minden csak pénz kérdése: egy faj vírusainak összegyűjtése körülbelül 1,2 millió dollárba került, így elviekben 1,4 milliárd dollárból már fel lehetne építeni egy olyan vírusadatbázist, amely az emlősökben található kórokozók nagy többségét tartalmazza. A SARS okozta járványok eddig nagyjából 16 milliárd dollárba kerültek az emberiségnek, az elvesztett életekről nem is beszélve, és mindezért egyetlen vírus tehető felelőssé. A HIV eddigi „büdzséje” pedig már olyan csillagászati magasságokat ért el, hogy megbecsülni is nehéz lenne annak mértékét.

Az indiai repülőkutya többek közt a Nipah nevű vírus hordozója, amely 1999 óta okoz emberi járványokat. Az EcoHealth Alliance nevű nonprofit, ökológiai konzerválással foglalkozó szervezet szakértői az elmúlt években bejárták Bangladest, hogy felderítsék az ottani denevérpopuláció érintettségét. A tudósok több mint 1000 állat nyálából és vizeletéből vettek mintákat. Anthony és kollégái ekkor döntöttek úgy, hogy élnek a felkínálkozó lehetőséggel, és elkezdik összegyűjteni, illetve katalogizálni a mintákban található más vírusokat is.

A kutatás során a szakértők olyan „szondákat” készítettek, amelyek a különféle ismert emlős víruscsaládok genetikai anyagához képesek kapcsolódni, és gyakorlatilag „kihalászták” a kórokozókat a mintákból. Kezdetben minden újabb mintában új, addig nem látott vírusok bukkantak fel, az ötszázadik állat környékétől azonban már nagyrészt olyan kórokozókra akadtak a kutatók, amelyek már szerepeltek a listán. Ezt követően egyre ritkábban adódtak hozzá újabb vírusok a katalógushoz, és az ezredik példány mintájának elemzése után úgy tűnt, hogy valóban sikerült megtalálni a denevérfajt érintő patogének túlnyomó részét. (A szakértők statisztikai modellezése szerint a megtaláltakon kívül még körülbelül három másfajta vírus bujkálhat a repülőrókák egyedeiben.)

A végeredményül kapott, 55 vírusból álló lista azonban meglehetősen ijesztő olvasmány. Az azonosított kórokozók túlnyomó többsége – összesen ötven – mindeddig ismeretlennek számított, tíz kórokozó pedig a súlyos agyvelőgyulladást okozó Nipah közeli rokonának bizonyult. „Fogalmunk sincs, hogy ezek közül melyek veszélyesek az emberre, vagy milyen hatásra válhatnak azzá” – mondja Anthony.

A szakértők szerint ez az eredmény is megerősíti, hogy milyen égető szükség van további hasonló katalógusok elkészítésére. Ha az ismert 5485 emlősfaj mindegyike hasonló vírusdiverzitással rendelkezik, összességében nagyjából 320 ezer kórokozót kellene összegyűjteni és leírni. A kutatócsoport repülőkutyákkal kapcsolatos munkájának tapasztalataiból kiindulva fajonként 500 példány mintáinak elemzése már elegendő ahhoz, hogy az adott fajt érintő vírusok 85 százaléka felbukkanjon a vizsgálatok során.

Ez persze rengeteg munkát jelent, de korántsem tűnik kivitelezhetetlen feladatnak. A szám ugyanis jelentősen kisebb, mint amit a kutatók többsége korábban feltételezett. Nem is olyan régen még azt hittük, hogy a vírusok száma a végtelenhez közelít, gyakorlatilag lehetetlenné téve mindegyikük leírását, mondják a szakértők. Ehhez képest a mostani eredmények alapján úgy tűnik, hogy némi munkával 20 évre előre megmondható, hogy mely vírusok jelentik a legnagyobb veszélyt az emlősökre. Ami azért is nagyon kedvező lenne, mert korunk legveszélyesebb betegségeinek többsége más emlős fajokról kerül át az emberre.

A kutatásban részt nem vevő szakértők ugyanakkor óvatosságra intenek: semmi okunk nincs azt hinni, hogy minden emlős fajban hasonló mennyiségű különféle vírus bujkál, illetve egyelőre az sem biztos, hogy a nyál- és vizeletmintákból minden lényeges kórokozó kimutatható, hiszen azok más helyeken is előfordulhatnak, például a lépben vagy a vesékben.


A másik felmerülő probléma, Vincent Racaniello, a Columbia Egyetem kutatója szerint az, hogy a vírus genetikai anyagának jelenléte a mintákban nem jelenti azt, hogy az meg is fertőzi az adott állatot. Ehhez igazolni kellene, hogy a vírusok replikálódnak is a példány szervezetében, ami viszont csak további, jóval bonyolultabb vizsgálatokkal mutatható ki. Racaniello is úgy véli továbbá, hogy nem nagyon lehet tudni, hogy az indiai repülőkutya mennyire számít „tipikusnak”, ami a benne található vírusok sokféleségét illeti.

Lehetséges, hogy a fajok többségében ennél sokkal több, vagy éppen sokkal kevesebb vírus van, hiszen a repülőkutyák nagyon sűrű kolóniákban élnek és nagy távolságokat járnak be életük során. Anthony 320 ezres becslése így jelentősen eltérhet a valóságtól. Ezzel egyébként maga a repülőkutyákkal kapcsolatos kutatás vezetője is egyetért: „Az általunk kikövetkeztetett szám csaknem bizonyosan helytelen” – mondja.

A becslés pontosítása érdekében ő és kollégái jelenleg két újabb faj, egy Bangladesben élő majom, illetve egy mexikói denevér vírusainak összegyűjtésébe vágtak bele. Ezen kívül azt is elkezdték vizsgálni, hogy az indiai repülőkutyában talált vírusok közt akad-e olyan, amely észrevétlenül máris átugrott az emberre. Ha van ilyen, a rengeteg munka máris megtérült, hiszen éppen az ilyen vírusok könnyű és gyors azonosítása lenne a cél, hogy időben felkészülhessünk a velük szembeni harcra. „Tudnunk kell, hogy mivel állunk szemben, ahhoz hogy tehessünk is ellene valamit” – mondja Peter Daszak, az EcoHealth Alliance egyik vezetője.

A Stanford virológusa, Nathan Wolfe is úgy véli, hogy kizárólag a vírusok gondos kategorizálása révén van esélyünk a jövő világjárványainak megelőzésére. A kutató szerint Anthony és kollégáinak munkája ugyanolyan fontos lépést jelenthet a gyógyászatban, mint annak idején a Framingham-tanulmány volt, amelynek alapján megállapították a szív- és érrendszeri betegségek legfontosabb rizikófaktorait, és ezzel számos probléma megelőzhetővé vált. „Véleményem szerint hasonlóan lényeges mérföldkőről van szó, ezúttal a járványkutatásban” – mondja Wolfe.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. VAjZY
2013.09.14. 16:11
Szóval 500 random kiválasztott emberben is megtalálnánk az összes vírus 85%-át? Elég hihetetlenül hangzik.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!