iPon Cikkek

Ki korán kel, fügére lel

Dátum | 2014. 11. 02.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Míg napjaink embere számára általában nem jelent gondot, hogy az év bármely részében gyümölcshöz jusson, a vadonban jelentősen más a helyzet. Még a trópusi őserdők gazdag világában is sokszor kilométereket keresgélnie az állatnak, hogy érett gyümölcsökre akadjon. És mivel a legtöbb fa nem terem egész évben, ha az állat pár héttel később felkeresi ugyanazt az erdőrészt, könnyen lehet, hogy a termést már rohadtan találja. A gyümölcsevő állatoknak, köztük a csimpánzoknak tehát kiváló emlékezetre és flexibilis viselkedésre van szükségük, ha boldogulni akarnak. Emlékezniük kell, hogy hol vannak a legbőségesebben termő fák, várhatóan mikor érik be gyümölcsük, és ezen információknak megfelelően kell alakítaniuk napjaikat. Karline Janmaat, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatója szerint a gyümölcsevés leginkább egy óriási sakkjátszmához hasonlítható, amelyben a figurák aktuális pozícióján túl azok állapota is folyamatosan változik − hónapról hónapra, néha óráról órára. Janmaat vizsgálatai alapján a csimpánzok mesterei ennek a játéknak. Korán, napkelte előtt indulnak útnak, hogy rövid életű gyümölcsöket, köztük kedvenc csemegéjüket, fügét keressenek. Az ilyen kirándulásokat gondosan megtervezik, például előző esti alvóhelyüket már eleve úgy alakítják ki, hogy annak bejárata a másnap célba veendő fák irányába nézzen, így némi előnyre tehetnek szert versenytársaikkal szemben.
„Az eredmények teljesen egybecsengenek azzal az elképzeléssel, miszerint a csimpánzok nem egyszerűen a jelen rabjai, hanem előre és gondosan megtervezik cselekedeteiket” – mondja Carel van Schaik, egy másik kutató. A jövőbeli lépések átgondolása révén képesek maximálisan kihasználni az ingadozó gyümölcsutánpótlást, vagyis méretes agyuknak köszönhetik, hogy általában tele van a gyomruk. Janmaat Elefántcsontpart egyik nemzeti parkjában vizsgálta a csimpánzok viselkedését. Napközben követte mozgásukat, megnézte hol alszanak, majd napkelte előtt visszatérve megfigyelte, hogyan kezdik az új napot. Az alapos, ám roppant fárasztó kutatómunka nagyon fontos eredményeket hozott. Ezek egyike volt, hogy a csimpánzok időnként teljes sötétségben indultak útnak. Ez a viselkedés alapvetően nem jellemző rájuk, és láthatóan nagyon idegesek is voltak ilyenkor. Az őserdő éjszaka különösen veszélyes hely, és a Janmaat által megfigyelt csoport egyik fiatal tagja nem sokkal korábban leopárdtámadás áldozatává vált. „Ezek az állatok annyira megszokták az emberek jelenlétét, hogy szinte sosem néztek rám” – mondja Janmaat. „A kora hajnali órákban azonban elég volt egy gallyra lépnem, és rögtön felém fordultak. Ez rendkívül meglepő volt. Láthatóan ők maguk is tudták, hogy mekkora kockázatot vállalnak.” A korán kelő csimpánzok szinte minden alkalommal a fügefák felé vették az irányt. A füge ízletes lévén az állatok egyik kedvenc csemegéje, holott nem kifejezetten laktató, és általában nagyon gyorsan leérik. Mivel az ilyen fák termése könnyen betakarítható, a csimpánzoknak madarak, mókusok és más majmok tömegével kell versenyezniük, ha nem akarnak lemaradni a gyümölcsről. Ez lehet tehát a magyarázat a korai kelésre. Janmaat és kollégája, Simone Dagui Ban 275 napon keresztül figyelte öt csimpánz viselkedését, rendkívüli mennyiségű adatot gyűjtve be közben szokásaikkal és helyváltoztatásukkal kapcsolatban. Kiderült például, hogy a nőstények korábban keltek fel, ha a fügefákhoz indulnak, de ezt csak akkor tették, ha a fák távol estek a fészektől. Más gyümölcsök esetében, ahol kisebb volt a verseny, a csimpánzok jóval lazább napirendet tartottak. Viszonylag későn keltek, még akkor is, ha az aznap meglátogatott fák messze helyezkedtek el. Így ugyan később értek oda, de nem kellett megkockáztatniuk, hogy sötétben mozogjanak az erdőben.
Még érdekesebb, hogy az állatok már a másnapi reggelit tervezve alakították ki fészkeiket. Ha egy fügefához indultak hajnaltájt, nyílegyenes vonal vezetett az előző esti vacsora helyétől az éjszakai alvóhelyen át a fügéig. Ha más gyümölcsöket ettek reggel, a vonalban törések jelentkeztek, a fügeevést viszont láthatóan nagyon alaposan előre megtervezték. Ebből az is kiderül, hogy az állatok fejében valószínűleg egy nagyon részletes térkép van a környék gyümölcsfáinak pontos pozíciójáról. Nehéz lenne néhány egyszerű viselkedési elem összességeként megmagyarázni, amit a csimpánzok csinálnak, mondja Janmaat. Biztosra vehető, hogy nem a fügefák látványa vagy illata vezérli őket, mivel általában olyan távolságú fákat vesznek célba, amelyeket nem láthatnak és nem is szagolhatnak ki. Nem bevett útvonalakat járnak be, hiszen a szakértők a megfigyelés ideje alatt sosem látták őket kétszer ugyanazon a fán aludni, vagy ugyanott reggelizni. Láthatóan a hőmérséklet, a csapadék vagy a hímek jelenléte sem befolyásolta az állatokat abban, hogy milyen útvonalat választottak aznapra. A legegyszerűbb magyarázatnak tehát az tűnik, hogy a csimpánzok annyira szeretik a fügét, hogy ennek érésekor korán kelnek, így megelőzik a többi állatot. Ha a legközelebbi éppen érő fügefa messze van tőlük, még korábban, hajnal előtt kénytelenek útra kelni. Ennek megvalósításához különböző típusú információk sokaságát kell mérlegelniük. Nemcsak azt kell tudniuk, hogy mit akarnak enni, hanem azt is, hogy ez a gyümölcs hol és mikor lesz hozzáférhető. Más kutatók is megfigyelték már, hogy a fogságban tartott majmok előre terveznek. Olyan tárgyakat gyűjtenek be például, amelyeket később eszközként használhatnak: ételre cserélhető objektumokat, vagy az idegesítő turisták elijesztésére szolgáló köveket halmoznak fel. Bár ezen tevékenységekhez képest a korai kelés beütemezése nagyon egyszerűnek tűnik, Janmaat szerint nem kevésbé komplex viselkedésminta áll mögötte. Nagyon komoly intelligencia kell ahhoz, hogy az állatok napirendjük átütemezése révén igyekezzenek megelőzni versenytársaikat a gyümölcsfáknál, véli a kutató. Nem a csimpánzok az egyedüliek, akik képesek előre tervezni. Van Schaik és kollégái éppen tavaly igazolták, hogy az orangutánok a nap végén egyeztetik társaikkal a másnapi útitervet. Egyre több bizonyíték támasztja alá azt az elképzelést, miszerint a főemlősök mindennapi életük során mentális szinten gyakran utaznak előre az időben, vagyis megtervezik eljövendő lépéseiket, mondja a kutató. Ez a képesség evolúciós szempontból kulcsfontosságú lehet. Több kutató is úgy véli, hogy az ember őseinek kognitív képességei pontosan az olyan kihívások hatékonyabb leküzdése érdekében kezdtek fejlődni, mint például az ingadozó gyümölcsutánpótlás. A nagyagyú főemlősök kalóriabevitele jellemzően egész évben kiegyensúlyozott, holott többnyire erősen szezonális táplálékokból áll össze étrendjük. Ennek megvalósításához kiváló emlékezetre, eszközhasználatra és rugalmas viselkedésre van szükség, hiszen csak így lehetnek képesek az év teljes részében megfelelő mennyiségű táplálékot találni. Janmaat és mások eredményei szerint a sikernek az előre tervezés is kulcsfontosságú részét képezi. Sajnálatos módon a jelenséget egyre nehezebb lesz a vadonban tanulmányozni. „Reggelente többször is előfordult, hogy nem találtuk meg az általunk figyelt nőstényeket, mert éjszaka más helyre költöztek az orvvadászok lövéseitől való félelmükben” – mondja Janmaat, aki Nyugat-Afrika egyik legutolsó háborítatlan csimpánzpopulációját tanulmányozta. „Egyre kevesebb lehetőség nyílik arra, hogy legközelebbi rokonaink viselkedésének tanulmányozása révén pillantsunk be saját evolúciós múltunkba.”
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. gombabacsi
2014.11.02. 12:16
"például előző esti alvóhelyüket már eleve úgy alakítják ki, hogy annak bejárata a másnap célba veendő fák irányába nézzen, így némi előnyre tehetnek szert versenytársaikkal szemben"

jaj..
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Atesz1987
2014.11.03. 07:50
Ez a viselkedés megfigyelhető a multikhoz járó főemlősöknél is. Mikor a Tuskóban 5 forinttal olcsóbb a zsemle, néhány nyugdíjas egyed képes akár órákkal előbb felkelni, hogy a több kilométerre lévő üzletbe még nyitás előtt 1 órával odaérjen. Rájuk is jellemző az ideges viselkedés, a számukra szokatlanul zsúfolt tömegközlekedési eszközökön; frusztráltan, aktív társaikkal szemben agresszívan viselkednek. Hasonló viselkedést figyeltem meg az üzletek bejáratához legközelebb eső parkolóhelyekért folytatott küzdelemben. Nyilván evolúciós kényszer, hogy ezek az egyedek a lehető legközelebb állnak meg a bejárathoz, megkockáztatva, hogy összetörik az autójukat, hiszen így nagyobb eséllyel tudnak akciós tejet vásárolni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2014.11.03. 11:16
... ami ennél is furább az, hogy felnőtt, aktív egyedek is hasonló viselkedést mutatnak olyan tárgyak irányában, amelyik nem szükséges sem a faj, sem az egyed fenntartásához (lásd pl. iphone megjelenés)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. tokyofej
2014.11.03. 22:04
Kíváncsi vagyok, hogyan oldják meg a koránkelést. Nekik nincs ébresztőórájuk. Általában napkeltekor ébrednek a fényre, nem? Hogyan állítják be magukat a korán (sötétben) ébredésre?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. cato190 Atesz...
2014.11.04. 09:19
Ott a pont!!!
DDD
Óriási. Akkorát röhögtem, majd leestem a székről. (nyugdíjas egyed) DDDD
Umade my day
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!