iPon Cikkek

Killzone 3 – Hatalmi csatározások árnyékában

Dátum | 2011. 02. 28.
Szerző | Svindler
Csoport | JÁTÉK

A 2009 elején megjelent Killzone 2 egy erődemonstráció volt PlayStation 3-ra, a Guerrilla Gamesnél igazán kitettek a srácok magukért, igyekeztek mindent kicsiholni az akkor már három éves vasból. Az eredmény lélegzetelállító volt, lepusztult bolygó még sosem nézett ki ilyen „szépen”, így a KZ2 hamar a PlayStation 3 Crysisa lett, és az exkluzív játékok harcában a Halo sorozat új kihívót kapott a Resistance mellé. Mindössze két dolog volt, amit kukacoskodás nélkül kritizálni lehetett a játékban: az irányítás és a történet. Előbbit egy patch helyrehozta, utóbbi sajnos sok FPS gyengéje. Cserébe viszont olyan akciójeleneteket és multiplayert kaptunk, ami bőven kárpótolt minket, és elég magasra tette a lécet a folytatásnak, aminél ugye egyértelmű cél kilépni az előd árnyékából.

Kis kitérő: Killzone történelem
(érdemes átfutni rajta, ha nem ismerjük a háttérsztorit)

(spoiler bekezdés jön azoknak, akik nem játszottak a 2-vel!) A Killzone 3 ott folytatódik, ahol a második epizód abbamaradt: a Helghastok vezetője, Visari halott. A háború ezzel még nem ért véget, de az I.S.A. erői azt az utasítást kapják, hogy pakoljanak és pucoljanak a bolygóról. Eközben Visari helyéért ketten is marakodnak, Orlock admirális, Helghan katonai erőinek parancsnoka, és Jorhan Stahl, aki a bolygó legnagyobb fegyvergyártó és fejlesztő vállalatának a feje. Mikor megjelent a Justice sztori-trailer, mindannyian csak ámultunk, hiszen ha eddig nem is voltunk meggyőzve, onnantól kezdve már a kipróbálás előtt is úgy éreztük, ez egy kötelező vétel lesz. Tartsunk is egy kis szünetet, mert kevés jobb trailer volt az utóbbi hónapokban.


Most, hogy mindenki Killzone hangulatba került, vesézzük is ki a játékot. A bevezető videó után a főmenüben találjuk magunkat, ahol a szokásos dolgok mellett (kampány, multi) néhány extra is lapul. Az első a lehetőség arra, hogy kooperatív módban is végigvigyük a kampányt, aminek kifejezetten örültünk, de sajnos amellett, hogy ez egy hasznos többlet, egy óriási kihagyott ziccer is, ugyanis csak egy gép előtt játszhatunk csak ketten, osztott képernyőn, online változat nincs. Tovább bóklászva a menüben (vagy csak ránézve a játék dobozára) hamar fel fog tűnni két dolog: 3D és MOVE. Előbbi még viszonylag kis rétegnek szól, ráadásul a technikai korlátok miatt kisebb felbontás és részletesség mellett működik mint a 2D-s változat, de a mélységérzet, amit cserébe kapunk a legtöbb esetben megéri, így akinek van rá lehetősége, mindenképp tegyen vele egy próbát. A MOVE támogatás önmagáért beszél, de sokan szkeptikusak ezzel kapcsolatban, még nálunk is voltak olyanok, akik biztosra vették, hogy ez csak üde színfolt lesz az irányításban, amit mindenki kipróbál egyszer, azt mondja jó volt, majd újra kézbe veszi a DualShock 3-ját és el is felejti, hogy a játékban van MOVE opció. Pedig a Sony elég komolyan veszi a dolgot, még egy puskát is kiadtak, amibe a Navi kontrollert és egy MOVE-ot lehet passzintani, és kezdődhet is az akció. Ehhez a kiegészítőhöz még nem volt szerencsénk, de ami késik, nem múlik, a játék így is meglepően jól irányítható mozgásérzékelővel, sőt! Néhány óra játék után a célzásrásegítés miatt már volt, aki ezt preferálta. Abszolút jól játszható a Killzone 3 MOVE-val, az irányítás megtanulása után nem terültünk el többször a földön, mint a DualShock-kal. A célkereszt gyorsan és pontosan reagál (az érzékenység állítható) és még néhány gesztusvezérelt elemet is becsempésztek a játékba, hogy kevesebbet kelljen piszkálni a gombokat. Újratölteni a MOVE megcsavarásával tudunk, kivégző mozdulatokat pedig egy előreszúrással/csapással indíthatunk el.

Az irányításnál egyébként kiküszöbölték az előző rész input lagos problémáit is, az egész játék sokkal reszponzívabb, még akkor sincsenek gondok, ha nagyon durva terhelést kap a vas és beesik a játék 30 fps alá. Ez az akciódús részeknél vehető főleg észre, márpedig azokból jó sok van a Killzone 3-ban. Ahhoz viszont, hogy ezek élvezetesek legyenek kevés a jó irányítás, szükség van megfelelő pályatervezésre is, és látszik, hogy erre nagyon odafigyeltek a Guerrilla Gamesnél. Végig változatos akcióban lesz részünk, egy pillanatra sem fogjuk úgy érezni, hogy „jajj, öt perce ugyanitt voltam, csak más textúrákkal”. A helyszínek ötletesek és mindegyik más kihívást támaszt majd felénk. Ráadásul a szokásos, fedezéket keresős lövöldözéseket mindig megszakítja valami, hogy egy percre se unjuk el magunkat: lesz, hogy csak egy löveget fogunk irányítani (akár egy mozgó járműről), de vezethetünk majd mechát is, valamint kipróbálhatjuk a videókban már bemutatott jetpacket, ami multiplayerben is használható egy pályán, és ha ügyesek vagyunk, akkor kellemetlen meglepetéseket lehet vele okozni az ellenfeleknek. Ezen felül vannak olyan részek is, ahol a Rambo szemlélettel semmire sem megyünk, lopakodva, egyesével kell majd elkapnunk ellenfeleinket.


A fegyverek egy része ismerős lehet a Killzone 2-ből, de természetesen kapunk új flintákat is, amiket úgy adagol a játék, hogy sosem kell majd ugyanazt nagyon sokáig használnunk. Persze ha valami jobban kézre esik nekünk, ahhoz érdemes ragaszkodni, hiszen a másodlagos fegyverek között is sok a különbség. Van, amelyik egy-egy ellenfél lekapásához hasznos (pl. mindenki kedvence a mesterlövész puska), van amelyik területre hat (mint a rakétavető), és van amelyik olyan gyorsan szórja magából az ólmot, hogy egy kisebb hadsereget is megállíthatunk vele szűkebb helyeken (minigun). Mivel csak egy ilyen erős (és nehéz) fegyver lehet nálunk, ezért érdemes meggondolni mit kapunk fel, és sűrűn nyúlkálni a lőszeres ládákba. Ezekből elég sok van a játékban, így viszonylag ritka, hogy kifogyunk a munícióból.

Nagy eltérés az előző részhez képest, hogy ezúttal jóval többféle terepre látogathatunk majd el, nem csak a lepusztult főváros, Phyrrus szürke romjai között kell mászkálnunk. A váltások ráadásul nem jelentenek töltőképernyőket, a Killzone is bevezette azt a módszert, amit pl. az Unchartedben már láthattunk, hogy amíg nézzük az átvezető videót, szépen betölti a háttérben a következő pályát, így ha nem lépjük át a videókat, akkor csak egyszer fogunk töltőképernyőt látni, amikor elindítjuk a játékot. Ez elég sokat dob az élményen, egy pillanatra sincs üresjárat, mindig történik valami.

A jetpackhez erős fegyver is jár
A Killzone gameplay részével tehát semmi gond nincs, bármely AAA-s cím becsületére válna amit felvonultat, de van egy sarkalatos pont, amire mi elég háklisak vagyunk: a történet. Az alaptörténet jó, nagyon sokat lehet(ne) kihozni belőle, és a sztori trailer óta úgy éreztük, hogy ez a rész messze a többi felett áll majd, de sajnos nem így van. A történet első fele egész jó lett, az ember már el is kezd kombinálgatni, és azon filózni, hogy vajon mi következik, de utána győznek a sablonok, pedig egy (elvileg) jó írót béreltek fel. Szerencsére néhány beszélgetés és pár drámai rész még így is elsőrangú lett, ráadásul a színészekre sem lehet egy rossz szót sem szólni, arról már nem ők tehetnek, hogy a cselekmény az, ami. Nehéz spoiler nélkül beszélni az egészről, ezért nem is erőltetném, de összefoglalva a szubjektív véleményem az, hogy egy-egy kisebb részt vizsgálva vannak jó pillanatai a történetnek, de ha az egészét nézzük, akkor gyenge lett.

Persze nem csak egyjátékos része van a Killzone-nak, ott a multi is, amire ha rá akarunk gyúrni, akkor botok ellen is kipróbálhatjuk először magunkat (elég okosak lettek). Mostanában egyre több PS3 játékosnak van problémája a CoD játékokkal a csalók miatt, így a Killzone nem is jöhetett volna jobb pillanatban, most lehet lenyesni egy szeletet a CoD dominanciájából. Ezúttal háromféle játéktípus áll rendelkezésünkre: Guerrilla Warfare, Warzone és Operations. Az elsőn nincs mit magyarázni a szokásos team deathmatch-et jelenti, amiben egyszerre maximum 16 játékos lövöldözhet egymásra. A Warzone ismerős lehet az előző részből, ebben hét mini-küldetést ad nekünk a játék egymás után, és amelyik csapat sikeresen elvégzi a feladatot, vagy meggátolja a másikat annak végrehajtásában, az nyer egy pontot és jön a következő küldetés. Ilyen misszió például az, hogy védjünk meg vagy vadásszunk le valakit, foglaljunk el egy területet és tartsuk meg vagy pusztítsunk el egy célobjektumot.

Multiban talán az a legfrusztrálóbb, ha késsel kapnak el minket
Ezekkel nagyon sokáig el lehet szórakozni, de a legjobb és legkreatívabb játékmód egyértelműen az Operations. Ebben a Helghastok mindig védekeznek, az I.S.A. pedig mindig támad és egymás után több feladatot kell végrehajtania, amiket átvezető képsorok kötnek össze. Például van x percünk kinyitni egy ajtót robbantással, hogy utána elfoglaljuk az irányítótermet és így tovább. Minden egyes átvezetőben azok a karakterek fognak szerepelni, akik a legtöbbet tették az ügyért, így ha szeretnénk, hogy a többiek minket nézzenek, akkor bizony oda kell tenni magunkat. A rövid jelenetek és a cselekvési kényszer szülte gyors akció (ha lejár az idő a Helghastok nyernek) nagyon élvezetessé teszi az Operations módot, kell 1-2 óra mire le tud kattanni róla az ember. Összesen nyolc térkép van a lemezen, és nem mindegyik használható az összes játékmódban, az Operationshez például csak hármat rendeltek hozzá. Egy DLC már van, ami régi kedvenc térképeket ad a játékhoz, a közeljövőben valószínűleg jönnek még újak. A mostani pályákról azt lehet elmondani, hogy nagyon jó a tervezésük, ha például védünk egy helyet, sosem vagyunk biztonságban, mert bár elbújhatunk úgy, hogy az ne lásson minket aki bejön az ajtón, de ettől még az ablakokon keresztül simán leszedhetnek minket.

A multit most is egy class rendszer egészíti ki, amiben fejlesztgethetjük a kapott pontokból a képességeinket, és ahogy haladunk előre, a rangunk is nő, ami kell azoknak is, akik ki akarják maxolni a játékot, mert a trófeák között jó sok multiplayeres van.

A játékmenet elemezgetése után természetesen nem mehetünk el szó nélkül a technikai részletek mellett sem, főleg ha egy Killzone-ról van szó, hiszen a Guerrilla Games egyike azon Sony-s stúdióknak, akik állandóan feszegetik a rendelkezésre álló vas határait. Már a Killzone 2 is elég álleejtős volt 2009-ben, de mivel szokás szerint elhangzott az a mondat, hogy még nem használja ki teljesen a PS3-at, így kíváncsiak voltunk mire képesek még a fejlesztők. Mivel tartalékok csak a Cell processzorban maradtak igazán, így logikus lépés, hogy minél több terhet át kell helyezni a GPU-ról a CPU-ra. A Guerrilla Games ezért kukázta az eddig használt Quincunx élsimítást és helyette bevezette a Morphological AA Sony-s változatát, ami talán az eddigi legjobb MLAA megoldás a piacon. Részletes technikai elemzésbe most nem mennénk bele (akit érdekel, azoknak javasoljuk a Digital-Foundry idevágó cikkét), úgyhogy csak a lényegre szorítkozva: igen, a Killzone 3 szebb, mint a 2. De nem csak technikailag, művészileg is. A helyszínek részletgazdagabbak, és ahogy említettük, változatosabbak is, néhány csata pedig olyan látványos, hogy az ember igazából azt se bánja, hogy már ötödszörre kell újrakezdenie.


Az audio oldala is erős lett a játéknak: a szinkronszínészek gárdájához olyan nevek csatlakoztak, mint Malcolm McDowell (már a Wing Commanderben is szerettük) és Ray Winstone. Zenéből elég kevés van, de azok között van egy-két igazán emlékezetes darab, főleg az induláskor hallatszó főtéma az, ami bevéste magát emlékezetünkbe. Sokszor persze az adott hely hangulatához illően nincs zene, de az is előfordul, hogy ha van is, épp nem hallunk belőle semmit a csata hevében, annyi fegyver tüzel egyszerre a két oldalról. Ha pedig már a fegyvereknél tartunk, a legtöbbnek megint sikerült jól eltalálni a hangját, úgy általában nem panaszkodhatunk a hanghatásokra.

Végigvinni a játékot 7-10 óra alatt lehet tempótól függően, ehhez még a multiplayer tud hozzáadni több tíz órát, vagy a kooperatív még 7-10-et, ha van kivel összeülnünk.


A Killzone 3 nem tökéletes játék, de kevés dolog választja el attól, hogy az legyen. Technikailag, ahogy az várható volt, nagyon jól szerepel, szinte minden téren van némi előrelépés a második részhez képest, a játékélmény pedig ütős lett, hála a jó pályatervezésnek, csak a történet rondít bele némileg az összképbe a kampány módban. Az ugyanis nem a Killzone erőssége, még akkor sem, ha egyébként vannak nagyon jó pillanatai. Ezen kívül viszont komoly hátránynak csak a neten keresztüli játék lehetőségét tudjuk felhozni a kooperatív módban, szinte minden más dicséretet érdemel. A 3D és a MOVE támogatás hasznos extrák, utóbbinál talán mi sem gondoltuk volna, hogy fel tudja venni a versenyt a DualShockos irányítással, pedig könnyedén megteszi. A lényeg azonban az, hogy kevés játék tudja úgy tálalni a háborút, ahogy a Killzone, így kötelező vétel minden FPS rajongó PS3 tulajnak. Nekik egyébként is jó évük lesz idén, mert ha minden jól megy, akkor ősszel érkezik a Resistance 3 is.


Platformok: PlayStation 3
Tesztelt platform: PlayStation 3

Hivatalos oldal: www.killzone.com
Webshop: Killzone 3

A harmadik évezred elején a Föld elkezdett idegen világokat benépesíteni, és megalakult a United Colonial Nation, aminek központja az anyabolygó volt, onnan felügyelték az összes kolóniát. 2116-ban az UCN az Alpha Centauri felé fordította a figyelmét, de miután elpusztult hat űrhajója a rendszerben, inkább kiadta a kolonizáció lehetőségét a versenyszférának, és a jogokért cserébe 10%-ot kért az összes jövőbeni bevételből. A Helghan Corporation kapott az alkalmon és megnyerte a pályázatot, majd pár éven belül el is indult flottájával, hogy elkezdje az építkezéseket. Két különleges bolygót találtak a rendszerben, egy emberi életre nem igazán alkalmas, de nyersanyagokban igencsak bővelkedőt és egy olyat, ami hasonló a Földhöz. Előbbit Helghannak nevezték el, utóbbi pedig a cég vezetője után a Vekta nevet kapta. A Helghan fölé egy óriási űrállomás épült, hogy irányítsa a bányászatot és tankoló állomás legyen az áthaladó űrhajóknak, a Vektát pedig elkezdték benépesíteni a Helghan Corporation telepesei. 2133-ban az UCN megalapította az Interplanetary Strategic Alliance-et, ami a kolóniák védelméért felelt, és a Helghast vállalta, hogy pénzeli a békefenntartó erők Alpha Centauriban állomásozó csapatait. Megtehette, mert a vállalat óriási nyereségeket halmozott fel, könyörtelen atmoszférája ellenére a Helghan bolygó egy igazi kincsesbányának bizonyult, az áthaladó űrhajók szép summákat hagytak ott az újratöltésért.

2138-ban megalakult az ISA által felügyelt Helghan Protektorátus, a jobb koordináció érdekében, és egy szimbólumot is választottak maguknak: három egymásba fonódó kart, amik a békét, igazságosságot, és szabadságot jelképezték. A két bolygó robbanásszerűen fejlődött, a Helghan Corporation szinte teljesen átköltözött a Földről a Vektára, a 40-es évek végére pedig befejeződött a Helghan infrastruktúrájának kiépítése is, ami megnövelte a kitermelés hatékonyságát a bolygón, tovább növelve a vállalat bevételeit. Pár évvel később a Helghan Corporation átszervezte magát, és megalakult a Helghan Adminisztráció, egy civil szervezet, mely átvette kormányzati és rendőri feladatokat az ISA-től, így az Alpha Centauriban mindent kézben tarthatott, miközben a Corporation továbbra is a kitermelésre figyelt.

A nagy változás 2155-ben következett be, amikor a Helghan Adminisztráció már annyi pénzt halmozott fel, hogy tehetett egy merész ajánlatot az UCN-nek: meg akarták vásárolni az Alpha Centaurit, így jogokat formálva arra, hogy saját adót vethessenek ki a rendszerben, és saját flottát építhessenek. Az UCN a rossz pénzügyi helyzete miatt végül belement az üzletbe, ami olyan lehetőségeket nyitott meg a Helghast Adminisztrációnak, amivel egyetlen más kolónia sem rendelkezett. Kihasználva az Alpha Centauri előnyös helyzetét adót vetettek ki az áthaladó űrhajókra, ami még tovább növelte a bevételeiket. A pénz egy része saját rendfenntartó erőikbe folyt be, így a Helghan körül keringő űrhajógyár az univerzum második legnagyobbjává vált (csak a Földé volt nagyobb nála), és ontotta magából a csatahajókat is.

Az UCN aggódva figyelte az eseményeket, főleg azért, mert várható volt, hogy előbb-utóbb egy másik kolónia is az Alpha Centauri autonómiájára vágyik majd, az pedig végső soron az UCN szétesését jelentené. Ezért bevételeik nagy részét az UCA-ba (United Colonist Army, az UCN hadserege) fektették, ami jelzésértékű volt minden kolónia felé, hiszen így az UCN rendelkezett a legnagyobb haderővel, képes lett volna szétverni bármelyik rendszer ISA haderejét. Hogy tovább erősítse a hatalmát, az UCN elkezdett adókat kivetni az űrutazásra és szállításra, ami odáig fajult, hogy meg akarták vonni a Helghan Adminisztrációnak adott hasonló jogokat. Az Adminisztráció ebbe nem ment bele, de hajlandó volt tárgyalóasztalhoz ülni az UCN-nel, hogy kitaláljanak egy mindkét fél számára megfelelő megoldást, ám a tárgyalások végül kudarcba fulladtak. Ennek hatására 2199-ben a Helghan Adminisztráció – szembemenve az UCN-nel – kikiáltja a saját függetlenségét. Az UCN ezt nem nézheti tétlenül, és attól félvén, hogy a többi kolónia követi az Alpha Centauri példáját, hadsereget küld oda, ezzel megkezdődik az első intergalaktikus háború. Eközben a Helghan Adminisztráció rátámad a helyi ISA erőkre, és megpróbálja őket kikergetni a rendszerből. Egy évvel később az UCA megérkezik és nagyon gyorsan, szinte veszteségek nélkül szétveri a gyakorlatlan Helghan haderőt, az üzenet világos minden kolónia számára.

Az UCN átadja az Alpha Centauri felügyeletét az ISA-nak, és elkezdi a hozzá hű telepesekkel benépesíteni a Vektát. A következő pár évben egyre több lázadás üti fel a fejét a bolygón, a régi rendszerhez hű telepesek nem bírják, ami a bolygójukon történik. Az ISA még csírájában elfolyt mindent, így végül az „őslakosok” önként elkezdenek kivándorolni a Helghanra. 2220-ra minden nagyobb bányatelep mellett felépül egy-egy város, melyeknek a vezetői újra megalapítják a Helghan Adminisztrációt. Az új vezetésnek brutális problémákkal kell szembenéznie, hiszen a bolygó kegyetlen atmoszférája nem éppen az emberi fajnak lett teremtve. A környezet és a gyógyszerhiány miatt végül az egész populáció gázmaszkokat kap, de még így is kihal az első generáció nagy része, mert az orvosi gondok mellett ott van az éhezés is, ebben a környezetben nem lehet elég élelmiszert megtermelni. A Helghan végül (válaszul a kereskedelmi szankciókra) elzárja magát a külvilág elől, semmilyen kommunikációra nem válaszol.

Három generációval később megszületnek az első emberek, akik már ellenállóbbak a környezettel szemben, ez csökkenti a gyógyszer iránti igényeket. Végül a Helghan Adminisztráció létrehozza a központját a bolygó fővárosában, Pyrrhusban, de 2330-ra kezd kicsúszni a lábuk alól a talaj. A népességben általános probléma a depresszió, egyre kevesebben bíznak abban, hogy az Adminisztráció meg tudja oldani a problémáikat. Az ISA által bevezetett kereskedelmi tilalmak miatt nem tudnak továbblépni, a bolygó erőforrásai pedig, bár kedveznek az iparnak, az embereknek nem. 2347-ben Scolar Visari, egy karizmatikus vezető, felhasználva egy ellene tervezett merényletet egyre több lakost állít maga mellé. Mindenki azt látja, hogy a vezetőség meg akar szabadulni valakitől, aki reményt kínál nekik. Végül óriási támogatottságra tesz szert és utasítja a Helghan Adminisztrációt, hogy nevezze ki őt teljhatalmú uralkodónak, hogy megoldhassa népe problémáit. Az Adminisztráció kénytelen belemenni a dologba, így megadja a hatalmat Visarinak, aki szinte azonnal szétszedi az addigi rendszert és egy militarista, totalitárius változatot vezet be helyette, amit a Helghan Birodalomnak hív. Az Adminisztráció eredeti épülete Visari palotája lesz, öreg szimbólumából pedig – a három egymásba fonódó karból – a Helghast triád lesz. Innentől kezdve a Helghan Birodalom lakosai a Helghastok, Visari pedig arról kezd beszélni népének, hogy tulajdonképpen ők a felsőbbrendű faj, és jogosan őket illetné meg az univerzum. Az elkeseredett és megtört embereket megpróbálja egy erős és büszke nemzetté kovácsolni, akikhez jogosan tartozik a Vekta is. Tíz év alatt eléri azt, amit azelőtt generációk alatt nem sikerült. A Helghastok talpraállnak és hadsereget építenek, amiben előny is az évtizedek alatt megacélosodott fizikum. Végül Visari álma valóra válik, a Helghastok, fűtve a gyűlölettől és a bosszúvágytól lerohanják a Vektát, és ezzel kezdetét veszi a Killzone első része

Érdemes megfigyelni a Killzone történelmében a kettőséget, miszerint a mindenki által gyűlölt Helghastok bár Visari vezetése alatt lettek erős, katonai nemzet az ehhez vezető úton az UCN indította el őket.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

8. gebana
2011.02.28. 15:09
húdeszép. hódejó. húdekár, hogy nincs psem. 1 részéhez volt szerencsém, remélem egyszer ehez is lesz. szuper játék.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. OKIhun
2011.02.28. 19:10
Szt. ez egy nagyon jó kis game, de az elejétől majdnem téli álomba merültem
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Magrathea
2011.02.28. 21:34
Az a puska kiegészítő über komolynak néz ki. Kipróbálós nagyon!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. shaddam
2011.03.01. 12:06
Megérte a gyűjtői fémdobozost megvenni.A sztorit nem értem miért kritizálják, fps fronton ez BŐVEN jobb mint 1-2 sztárolt konkurens.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Szerzetes
2011.03.02. 10:09
Furi a fehér színű puska, feketében menőbb lenne...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Veisinger
2011.03.03. 09:24
3D-ben baromi komoly a látvány!
Kíváncsi leszek a Crysis-ra,milyen lesz ehhez képest!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. XtreemX
2011.03.03. 20:40
Nagyon ütős lett! Kegyetlen jó játék!!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. HUFEUR
2011.03.10. 16:08
Halo-hoz nem sok köze van, ezért nem tudom miért pont "Halo gyilkosként" emlegetik, de már a 2 is az egyik legjobb FPS volt.

Amúgy @Veisinger
Killzone 3-nak jelenleg a legjobb grafikájú FPS konzolra, tehát Crysis2-től nem kell többet várni.
Vagy ha a 3D-re gondolsz akkor az nemtom, más technikával készült.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!