iPon Cikkek

King Arthur: Magyarok az élvonalban

Dátum | 2009. 11. 29.
Szerző | Chocho
Csoport | JÁTÉK

Tavaly ilyenkor történt, hogy kaptam egy üzenetet egy magyar csapatról, akiket meg lehetett látogatni munka közben. Mikor megkérdeztem, hogy min ügyködnek az általam még sosem hallott Neocore Games fejlesztői, a válasz az volt, hogy egy stratégiai játékon. "Ugh... Na most melyik lesz? Űrhajók vagy tankok?" - kérdeztem magamtól némi rosszindulatú iróniával. Ne essen félreértés, én is nagyon szerettem az Imperium Galacticat és a Haegemoniat, és ugyanúgy odavoltam az első Panzersért is, de ugyanaz a téma különböző variációkban elsütve unalmas egy idő után, és ezért különösen jól esett a tudat, hogy ez az RTS más lesz. A Neocore a ködös Britannia legismertebb mondavilágát, Artúr király történetét vitte számítógépre, abban a formában, ahogy azt mesélni szokták. Természetfeletti szörnyetegek, mágia, varázslás és valódi hősök... ez volt a King Arthur. A srácok akkori ígérete (mely szerint idén nyár előtt meg fog jelenni a játék) nem teljesült, de most mégis itt van, és hála a Neocore-nak, a magyar változat megjelenése előtt is tesztelhettük. Hölgyeim és Uraim, nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez minden idők legeredetibb és leghangulatosabb magyar játéka! Igen, még a S.W.I.N.E. sem érhet a nyomába.

Az Excalibur a játék elején
King Arthur, a legenda

Történetünk Artúr mesebeli idejében játszódik, a legendás királyt pedig mi magunk alakítjuk. Eleinte még csak épphogy megszereztük az Excaiburt, és a sziget többi királya nem fogadja el jogos uralkodásunkat. A négy részre tagolódott sztori első könyve magába foglalja az oktatómódot, és addig tart, amíg meg nem szerezzük első erődünket, amiben megalapítjuk az igazságosság netovábbját, Camelotot. Miközben hódítunk, a történet is halad, és szép lassan kikristályosodik, hogy nem elég erős királynak lennünk, de meg is kell mentenünk a világot a rá leselkedő gonosztól. A játék jól követi a mondakört (illetve az egyiket, mert egyébként egy rakás van belőle), és lesznek pillanatok, amikor el is felejtjük, hogy egy RTS-sel játszunk. Millió kisebb mellékküldetés és rövid szál segít az események jobb megértésében, amiket persze nem kötelező végigjátszani, de a hangulathoz és javainkhoz sokban hozzájárulhatnak. Így aztán az eredmény egy történetorientált, ám mégis magas szabadságfokú játék, mely a két, egymással aligha rokonítható fogalmat soha nem látott módon vegyíti össze, s ami hetekig el sem enged bennünket. A King Arthur ugyanis hosszú és tartalmas, legutóbb talán csak a Dragon Age-dzsel töltöttem el ennyi időt egyhuzamban.

Tábor a téli berekben
Rendben, a történet és a világ tiszta, de mellékküldetések, jól megírt forgatókönyv és szerepjáték-elemek? Hogy lesz ebből játék? Nekem is ez volt az első kérdésem, ám az Arthur kisvártatva meg is válaszolta. Ahogy az alcím is írja, a King Arthur nem sima RTS, hanem "Role-Playing Wargame", vagyis olyan háborús szimulátor, amit az RPG elemek egészítenek ki. A harc a Total Warban látott módon történik, valós időben, előre felállított sereggel, míg a szerepjáték elemek a szintén TW-szerű világtérképen kapják a legtöbb reflektorfényt. Természetesen az egységek is mind kapnak tapasztalati pontokat (továbbiakban XP-ket) a harcmezőn, melyekkel később fejleszthetőek, de ez most tényleg a jéghegy csúcsát jelenti. Kétszer is felhoztam a Total Wart, mint példát, mert elsőre ez jut eszünkbe a King Arthurról, de a hasonlóság tényleg csak felületes, itt ugyanis egy összetettebb formuláról beszélhetünk.

King Arthur, a szerepjáték

A világtérkép itt is körökre van osztva, melyeket az évszakok jelölnek, így a körforgás egy teljes év. Tavasszal, nyáron és ősszel harcolunk, majd télen pihenünk és menedzselünk (építkezünk, fejlesztünk), mert akkor nem tudunk mozogni. Ha valakinek küldetése van a számunkra, akkor a helyszínen megjelenik egy aranyló tekercs, mely ha nem fontos misszió, azt is megjelöli, hogy hány körig lesz elérhető. Arhurt magát nem mozgathatjuk, hisz mi magunk vagyunk ő, és királyi hatalmunkat lovagjainkon át tudjuk gyakorolni. Egyik hősünkkel tehát elvánszorgunk a tekercshez, ahol is a régi, „Kaland, játék, kockázat” könyveket idéző minijátékba botlunk. Bejön egy kis párbeszédablak, ami leírja, hogy mit látunk magunk körül, és mi a lehetséges választások közül arra bökünk, amelyiket a legjobb ötletnek tarjuk. Ezeknek a minijátékoknak egy része mindenképp csatával zárul (ez sokban függ a válaszainktól is), de ezt a játék előre jelzi is, így érdemes mindig jól felépített sereggel odamasírozni. Ha végeztünk, akkor az alapján, hogy milyen döntéseket hoztunk és mit értünk el, jutalmat és XP-t kapunk, amikkel a végrehajtó lovagot erősíthetjük. Minden egyes hősünk fejlődik és tanul, s mivel a seregeket csak ők vezethetik, tudományuk elengedhetetlen. Tulajdonságaik mind mások és mások, szóval két egyformával nem fogunk találkozni. Egyikük remek harcos és hadvezér, csapatai gyorsabban fejlődnek és menetelnek, a csatamezőn pedig egyetlen szavával is új erőt önt az emberek fáradt tagjaiba. A másikuk főleg diplomatának jó, és ezért érdemes rábízni a meghódított területek, úgynevezett provinciák felügyeletét, míg a harmadik lehet, hogy mágus, és ezért főleg kiegészítőnek alkalmas a harcos lovag seregében. A történet szerint Artúrnak tizenkét lovagja volt a Kerek asztal körül, így itt is maximum ennyi hősünk lehet, de ez nem azt jelenti, hogy a játék nem nyújt többet. Nagyon sokan vannak, és akár ki is tehetjük egy már megunt lovag szűrét, hogy az új embert felvegyük a helyére.

A szerepjáték elemek nagyot dobnak a King Arthuron
Itt jön képbe a moralitás, mely mint királyt, négy irányba vezet bennünket. Az első, függőleges tábla mutatja, hogy mennyire vagyunk igazságos uralkodók. Felül a jófiúk ülnek, azaz a jogszerint kormányzó hősök, akiknek nehezebb az út, de még a legveszedelmesebb gonosztevővel is képesek szót érteni. Az alsóvégen ennek épp ellenkezője van. Aki odakerül, az zsarnok, igazi véreskezű elnyomó, aki nem tűri a "nem" szócskát a birodalmában. Mindkét területnek megvannak a maga előnyei, és hogy melyiket képviseljük, azt csak mi döntjük el. Szinte mindegyik küldetés bír egy jó és egy rossz megoldással, úgyhogy ha valaki éppenséggel megunta a jó király aranykoronáját, csak vállaljon el pár feladatot és végezzen benne mindenkivel, akivel csak tud. A hatás garantált. Viszont a morál nem kettő, hanem négy irányú. A vízszintes tengelyen vallási hovatartozásunkat is méri, így lehetünk óhitűek és keresztények. Jómagam óhitű voltam, így a druidák sok aprósággal megleptek, míg ha valaki keresztény, akkor azok az államok fogják jobban kedvelni, melyek vezetése szintén az új vallás szerint éli mindennapjait. Persze lehetünk hitetlenek is, de valamelyik irányba a négy közül kénytelenek leszünk húzni, ugyanis mindegyik oldal ad egyéni egységeket, varázslatokat és kiegészítőket. A legerősebb katonákat nem túl meglepő módon a gonosz és óhitű királyok kaphatják meg, míg a legdurvább gyógyító mágia a keresztény hősök markát üti.

Íme Sir Kay, a kedvenc hadvezérem
Na igen ám, de ez mind csak Artúr király morálja, a lovagoknak ehhez semmi közük. Nekik saját, kötött hozzáállásuk van a világhoz, így ha valamelyikük zsarnok gonosztevő, az nem sokáig jön ki a mellette ülő szentfazékkal. Sőt, ha utóbbi kedvére teszünk sokszor, akkor a sötét oldal híve egy idő után nem fogja magát jól érezni a Kerek asztal mellett, és simán otthagy bennünket, ahogy az a jobb szerepjátékok csapattagjainál szokás. Mindkét oldalt kielégíteni pedig nem egyszerű, legjobban talán az odaajándékozott provinciákkal lehet egy ideig befogni a szájukat, viszont ha egyik kastélyunkat egy szociopata kezébe adjuk, akkor várható, hogy onnan hamarosan sok sirámot hallunk majd a rossz közbiztonság és a magas adók miatt. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni: a Kerek asztal lovagjai MINDIG 12-en vannak, szóval ha ez a szám csökken, utánpótlást kell keríteni, vagy úgy kell játszani, hogy mindenkinek jó legyen. Elégedetlenkedik a véresszájú lovag? Kínozzuk meg pár foglyunkat a tömlöcben! Ez nem tetszik a keresztény hősnek? Nosza, adakozzunk kicsit az egyháznak! Bizony, a királyok élete nem mindig könnyű.

King Arthur, mint stratégia

A King Arthur, legyen akármennyire összetett, mégiscsak egy RTS, amiben a cél Nagy Britannia irányítása és elfoglalása. Ehhez seregekre, hősökre és főleg türelemre van szükség, hogy a három másik legfontosabb dologról, a pénzről, a pénzről és a pénzről már ne is szóljak semmit. Egységeket az elfoglalt provinciák településein tudunk toborozni, milyenségük pedig függ a fejlesztésektől és a morális hozzáállásunktól. Mivel a játékban csak kétféle nyersanyag, étel és arany van, ez dönti el, hogy milyen katonát képezhetünk, majd várunk pár kört, és már meg is van a harcra kész sereg. Erejük azonban még nincs teljében, ahhoz XP-kre lesz szükségük, így a nagyobb harcok (a főszál televan ilyenekkel) előtt érdemes kisebb csatákat vívni a környék provinciáiért. A térképen minden egyes seregnél látható, hogy százalékban hogy viszonyul a sziget jelenlegi legerősebb haderejéhez, így ezt figyelembe véve érdemes összeállítani a milíciánkat. Arra számítsunk, hogy frissen toborzott egységekből szinte soha nem lehet eléggé erős sereget építeni, így aztán jobb egyszerre több csapatot indítani, hogy párral legyengítve a masszív ellenfelet egy végső csapással eltöröljük a föld színéről. Ha egy sereg veszít, az azt vezető lovagok nem halnak meg, hanem fogságba esnek, ahonnét csak borsos összegekért lehet kiváltani őket. Megpróbálkozhatunk még a szöktetéssel is, de ez nekem csak nagyon ritkán jött össze, és mivel egy nagyobb birodalomban már nem sokszor akadály az arany, inkább kifizettem a váltságdíjat. Természetesen az ellenség hőseire is érvényes a dolog, tehát ha fogságba esnek a lovagjaik, kénytelenek felajánlani értük ezt-azt, de szerintem egyik ajánlat sem ér annyit, mint a tömlöcben meghalt hős hiánya. Egyedül a felajánlott házasságokat érdemes meggondolni, mert egy jó feleség sok különleges tulajdonsággal ruházhatja fel a neki férjül kijelölt lovagot. Na meg a többi királynak több a hőse, néha még a nevük is egyforma. Eleinte azt hittem, hogy csal a program, de aztán sikerült kiürítenem az egyik nagyobb uralkodót, szóval valószínűleg csak nem volt elég hadvezér az Artúr mondakörben (igen, minden név onnan van).

Ez lesz Camelot, csak hódítsam meg!
Ha viszont csatára kerül a sor, akkor választhatunk, hogy automatikus küzdelmet vívunk-e, vagy ténylegesen leereszkedünk a harcmezőre. Előbbi megoldás azt jelenti, hogy az előre megadott esélyek alapján a motor kiszámolja, hogy ki nyerne, és egy másodperc alatt megtudjuk az eredményt. Nem túl elegáns megoldás, és általában több veszteséggel jár, mint a valódi csata, de jómagam mégis többször folyamodtam ehhez a módszerhez. A nagyon erős hadseregek ellen ugyanis az első pár játékórában képtelenség szemtől szemben győzelmet aratni, szóval érdemes megritkítani őket, ami sok időbe kerülne valós időben. Ha viszont hasonlóan jók az esélyeink, vagy az ellenfél csak egy picit van túlerőben, érdemes magunknak kézbe venni a dolgokat. Ilyenkor a játék egy harcmezőre vezet, ahol a megszokott RTS sallangok közepette kell győzelmet aratnunk. A dolog pikantériája itt a harci AI, ami olyan okos, hogy sokszor fogjuk a hajunkat tépni miatta. E sorok írója normál fokozaton játszotta a King Arthurt, de ennek ellenére úgy érezte magát, mintha a Rome nehéz szintjének egy embertelen összecsapásába került volna véletlenül. Csalásról szó sincs, az ellenfélnek sincs több manája vagy életereje mint nekünk, egyszerűen csak ügyes, de pokolian. A terep kihasználása egyébként kulcsfontosságú a King Arhurban, szóval ha valaki nagyon ügyes stratéga, akkor akár súlyosabb túlerővel szemben is nyerhet, de ehhez már hihetetlenül elszántnak kell lenni. Az évszakok a harcok kimenetelére is kihatással vannak, nyáron például jobban mozog a sereg, míg ősszel rosszabbak a látási viszonyok, és bizonyos egységtípusoknak ez hátrányára válhat. Másokat pont, hogy felerősít a köd, és a mágiának is jót tesz a borús idő. Apropó, mágia! A King Arthurban a hős egységek ugyan tudnak varázsolni, de ez nem olyan, mint a legtöbb fantasy játékban. Itt a varázserő inkább afféle idézésben nyilvánul meg, tehát befolyásolhatjuk az időjárást, félelmet bocsáthatunk az ellenfeleinkre, vagy megemelhetjük egységeink találati esélyeinek százalékszámát. Egy szó mint száz, itt mindenre oda kell figyelni. Nincs mese, a King Arthur a hard-core RTS-őrültek játéka, a kezdőknek egyszerűen túl összetett és nehéz. Mindez viszont nem csak a valósidejű összecsapásokra igaz, hanem a térképen való területfoglalásra is. Az ellenfél nagyon okos és remekül menedzseli a seregeit, aminek köszönhetően már akkor profi módon játszik, mikor mi még csak az alapokkal ismerkedünk. Egy-egy kisebb provincia meghódításáért is vért izzadtam, de a végeredmény és az utolsó csata diadala minden szenvedést megért. Képzelem, milyen lehet a dolog az eleinte el sem érhető Very Hardban...

King Arhur, a szép

A King Arthur alatt a Neocore saját fejlesztésű grafikus motorja dohog, s a látvány olyan szinten döbbenetes, hogy sokáig azt hittem, az előzetes képek fel lettek javítva valamilyen képkezelő programmal. Nem így van. A térkép színpompás és csodaszép, a téli évszakban pedig egyszerűen szemet gyönyörködtető a sok hóval borított fenyő miatt. Az igazi pite viszont a harcmezők kivitelezése. A városok olyan részletesen vannak lemodellezve, hogy még a nem is olyan rég tesztelt Risen is tanulhatna egyet s mást, de az egységek is hihetetlenül élethűek, és ami a legjobb, nem nagyon van két egyforma közöttük. Más arcok, más festések, egyedi páncélok... zseniális. Az animációkkal viszont már nem voltam ennyire kibékülve. A küzdő emberek, mint a robotok emelgetik a karjukat, és a menetelés is kicsit élettelen, ólomkatonás benyomást kelt. Hiányoltam továbbá a bakák hangjait. Embereink (vagy óriásaink, szörnyeink, amink épp van) csak üvöltöznek és csapkodják a fémet, holott a Total War harcait megelőző, lelkesítő beszéd egy-egy hőstől biztos, hogy erősen felfokozta volna a hangulatot. Így marad a nyers taktika és a gépies cselekvés a perverz részletességgel megrajzolt helyszíneken. A képek nem is képesek visszaadni a látványt, ezt egyszerűen magunknak kell megtapasztalnunk. Mindennek viszont sajnos ára is van. A King Arthurt nem optimalizálták rosszul, de ehhez a sok adathoz egyszerűen elkerülhetetlen a vas. A tesztgépen (AMD X2 Athlon II@3,4GHz, ATI HD3870, 6 giga RAM) az átlag fps 1080p-s felbontás mellett (igen, van 16:9, és 720p is, csak abban nálam kicsit mosott volt a kép monior meg az FSAA kikapcsolt állapota miatt) 20 volt, ami a nagyobb összecsapásokban simán leesett 5-re. Szerencsére ez nem ment a játszhatóság rovására. Nem úgy, mint az a pár bug, amik néha kidobtak az asztalra, vagy kinyírták a játékot egy runtime errorral. Tessék sűrűn menteni!

A töltőképernyők is kézzel festett képek
A zenével viszont minden rendben, sőt, olyan szép, hogy még most is azt dúdolom. A sztorit felolvasó hang gyönyörű angolsággal ejti a csodaszépen összeírt szavakat, a hangulat pedig rövidesen a tetőfokra hág. Ami viszont még ezt is üti, az a sok kézzel rajzolt kép, amik művészileg is olyan értéket képviselnek, hogy nagyon szívesen kitenném őket a falamra. Kár, hogy nem árulják őket, és hogy a Steamen megvéve nem kapunk art-bookot sem.

Beköszöntött a nyár
Kötekedhetnék a nem túl jó oktatómód és a kegyetlen nehézség miatt, vagy sírhatnék, hogy még nem működik a többjátékos mód, de nem fogok. Így is sok dologról nem beszéltem (pl. a varázstárgyakról), de hát kell egy kis felfedezés is, nem igaz? A King Arthur így is olyan sokat nyújt a mindössze 5000 forintos árával, hogy minden RTS-fanatikus elégedett lehet. Az atmoszféra magával ragadó, a játékmenet zseniális, a kihívás óriási, a tálalás pedig elsőrangú. Az egyetlen aggodalmam a játékkal kapcsolatban, hogy összetettsége és komolysága sokakat elriaszthat, de látván a PS3 exkluzív Demon's Souls eladásait, talán PC-n is megismételhető ez a bravúr. A teljesen magyar változat a sok ezer oldalas szöveg fordításai miatt még várat magára jövő év elejéig, de aki nem bír magával, nyugodtan ruházzon be most a King Arthurra, mert jobban járhat, mint a 98. Call of Dutyval, vagy a 123. NFS-sel.



Platformok: PC
Tesztplatform: PC
Hivatalos honlap

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

21. Benny
2009.11.29. 14:59
Bár még nem próbáltam a játékot de előre is grat a fejlesztőknek hozzá. Így tovább.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
20. MartonRoby
2009.11.29. 16:54
Nagyon vártam ezt a játékot, az előzetes videó alapján valami fergetegeset vártam. De játék közben annyira vontatott és lassú volt az egész...
A legelső csata, az ellenség ott van előttünk, mennyünk, és verjük szét! Elindítottam a sereget, és mentünk.... és mentünk... és mentünk... közben találtam egy gyorsító gombot, amivel sikerült az időt 4-szeresére gyorsítani, nagyon megörültem neki...de még így is legalább 1 percig tartott míg odaértem az ellenfél seregéhez... és közben nem csináltam semmit.
Ja és az ellenfélnek íjászai voltak...nekem meg kardosaim.... mire odaértem a 4 csapatból csak 1 élte túl. Nyomtam én a ködöt, ahogy kellett...de mintha nem hatott volna rájuk. Mindenesetre a megmaradt csapat egymagába lemészárolta az összes katonát... Az is érdekes volt, hogy mindig csak az előlálló 5-6 katona támadt... a hátul álló katonák nemhogy megkerülték volna a társaikat, és segítettek volna nekik, hanem beálltak mögéjük és ott tolakodtak... és a 4 szeres sebesség ellenére minden egyes összecsapás percekig elhúzódott, miközben egyszerre mindig csak kb 10 katona csépelte egymást.
A csatát végül megnyertem... de a játékkal azóta nem játszottam
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
19. dragon83
2009.11.29. 17:02
"Ja és az ellenfélnek íjászai voltak...nekem meg kardosaim.... mire odaértem a 4 csapatból csak 1 élte túl. "

Ezért fontos egy stratégiában az egységek megválasztása.

"4 szeres sebesség ellenére minden egyes összecsapás percekig elhúzódott, miközben egyszerre mindig csak kb 10 katona csépelte egymást."

Igen, ez jellemző általában a hardcore stratégiákra. Amelyekben nem csak annyiból áll a harc, hogy egymásnak eresztesz egy tucat egységet, azok meg fél perc alatt felaprítják egymást, hanem kicsit lassabb a játékmenet.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
18. MartonRoby
2009.11.29. 17:17
"Ja és az ellenfélnek íjászai voltak...nekem meg kardosaim.... mire odaértem a 4 csapatból csak 1 élte túl. "

"Ezért fontos egy stratégiában az egységek megválasztása."

Nem volt olyan, hogy egységek megválasztása... a kezdeti sereg volt... az volt a feladat, hogy oda kellett menni, és harcolni...




"Igen, ez jellemző általában a hardcore stratégiákra. Amelyekben nem csak annyiból áll a harc, hogy egymásnak eresztesz egy tucat egységet, azok meg fél perc alatt felaprítják egymást, hanem kicsit lassabb a játékmenet."

Most kipróbáltam megint a játékot, mert a cikk kedvet hozott hozzá.... kb 10 percig tartott, ha jól látom... olyan szinten idegesítő, hogy az nem igaz... mikor végre odaér a sereged az ellenfélhez, és megkezdődik a harc és nem történik semmi... és várod, hogy legyen már valami, de nem....néhány katona hadonászik, a többi egy helyben toporzékol. Képzeld el, hogy van egy 40-50 főből álló csapatod... az ellenfélnek is van egy 30-40 fős csapata egymásnak esnek, és az első sor üti egymást csigalassúsággal a többiek meg nem csinálnak semmit... és nem lehet egyesével küldözgetni a katonákat... nem... amíg ők le nem játszák a maguk kis párbajait, addig a játékos várakozásra van ítélve, és a legroszabb az, hogy még csak nem is izgalmas. Ránézésre meg lehet mondani, hogy a mi seregünk fog nyerni, mégis hosszú perceket kell várni a semmire...

Sajnos rengeteg olyan látvány van, hogy látod a katonádat amint a sor elején áll, és arra vársz, hogy üssön már, és verje le az ellenfelét aki ugyanúgy áll vele szemben, és hosszú 10-20 másodpercek telnek el úgy, hogy meg sem mozdul egyik sem.... aztán valamelyik üt egyet, nem történik semmi mert mondjuk nem talált, vagy mert a másiknak még maradt HP-ja...de utánna megint megáll és megint várhatsz fél percet egy ütésre

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. Horusz
2009.11.29. 17:28
martonroby: te játszottál valaha bármelyik total warral? csak mert olyan dolgokat hozol fel negatívumként, amik pontosan a valósághűséget szolgálják. igen, nagyjából folyt le egy harc a középkorban.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. MartonRoby
2009.11.29. 17:45
Hórusz: te játszottál ezzel a játékkal? Csatázz egyet, és ha azután is úgy gondolod, hogy valósághű a dolog, akkor írjál.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. aleister
2009.11.29. 18:36
A 93% enyhén túlzás erre a játékra. Tele van hibákkal, tulajdonképpen egy idegesítő béta stádiumos gémnek mondanám ebben az állapotában. Kb olyan mintha nem lett volna tesztcsapata a projektnek.
Újdonságként, önálló ötletként egyedül a jellemfüggő egységek, varázsaltok intézményét tudom felhozni, esetleg a mini quest-ek ilyesmi lefolyását (persze nem kizárt, hogy általam nem ismert gamekben volt már ilyen).

A készítőknek respect a fáradozásért, de én várok még 2-3 peccsnyi időt, mert így csak idegesít, nem szórakoztat a játék.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. Chocho
2009.11.29. 21:20
MartonRoby: Hórusz ugyan nem válaszolt, de annyi baj legyen, majd én. Igen, valósághű. Épp ettől lesz sokszor vontatott az egész, és épp emiatt írtam a cikkben, hogy ezt nem a kezdőknek, a rush-solós RTS-fanoknak találták ki. Ez a játék kőkeményen a taktikáról szól, itt mindenre figyelni kell, és a legkisebb töketlenkedés is végzetes következményekkel jár. Lehet rá mondani, hogy bugos (bár annyi hibával én nem találkoztam, egyedül a fagyások okoztak gondot), lehet rá mondani, hogy nehéz (tényleg az... nagyon is...), de hogy a csaták nem elég élethűek, azt nem.

aleister: Mik a hibák? Nem kötegszem, csak kíváncsi vagyok, mert nekem pár technikai hiányosságon kívül nem volt semmi baja a játéknak. Az tény, hogy az első pár óra elég kiegyensúlyozatlan, mert az ellenfél rögvest nálunk jóval magasabb szintű seregekkel kezd, de ha komolyan vesszük a történetet, akkor ez így helyes. Hisz maga Artúr még fiatal, a többi király pedig öreg és tapasztalt, így hát ki is jön a lépés, mely szerint a semmiből kell legyűrnünk a néha hajmeresztően erős ellenségeket.

Egyedüli negatívumnak, amit a cikkben elfelejtettem megemlíteni, a menedzselést mondanám. Na az tényleg fárasztó. A provinciák minden évben fellázadnak, és valamiért az élelmiszer-termelés sem olyan gyors, mint elvárható. Így mikor csatázni lenne kedvem is tutujgatni kell a népet. Ugyanezt nem csíptem anno a Total Warban sem, de halleluja, elviselem, mert a többi elem kielégítő, sőt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. aleister
2009.11.29. 22:28
Chocho:

Én a megjelenése napján próbáltam ki a játékot, így nem mondhatom, hogy a nagy várakozás miatt csalódtam. Mondhatni objektíven tudtam értékelni.

Pár konkrét dolog:
- ha egy nem saját egység állomásozik egy városban, akkor nem látható a város neve (küldetéseknél nem tudod hova kell menni)
- exit esetén nincs megerősítés vagy autosave
- az útvonalkeresés rémes
- A küldetések nem látszanak a térképen. Említettél ugyan egy forgó tekercset, de nálam ilyen csak a bal oldali ikonoknál van. 2 konfigon is próbáltam. Így blindre alig lehet megtalálni bármilyen questet.
- csata közben nincs retreat (sereg szinten)
- egyelőre nem találkoztam arany-étel átváltási lehetőséggel (pl piac)
- a Dark Omen óta nem változott a harci fázis, márpedig ez a 90-es években volt

Összességében nem lenne rossz játék, de szerintem kivárok egy fél évet, amíg a fentieket kijavítják. Az tény, hogy az ára korrekt, a grafika meseszép, a hangulat magával ragadó. Ez utóbbin sokat dobott volna -az általad is kifogásolt - unitfüggő hanghatások.

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. Chocho
2009.11.29. 23:58
aleister:

Kezdem azt hinni, hogy a Te változatoddal van valami probléma. Nekem a megjelenés másnapján frissített a Steam, próbáld ki, hogy neked is jó-e már!

1.: Nekem látszanak a városok nevei akkor is, ha az ellenség kezén vannak.

2.: Az exitkor tényleg nincs mentés vagy figyelmeztetés... de ez hiba?

3.: Az útvonalkeresés? Hol, seregszinten? Nekem egyszerűnek tűnt. Ahová kattintok odamegy a sereg, eltévedni a pályákon szinte lehetetlen. Igaz, hogy siege esetén volt egy kis kavarodás, de túl lehetett élni.

4.: Van retreat a csata közben, csak escet kell nyomni.

5.: Van átváltás, akkor jelenik meg, ha megszerzed első erődödet. Akkor viszont rögtön, sőt, jönnek kereskedők is, akik szintén adnak rá lehetőséget. Még a varázstárgyakkal is kerekedhetsz!

6.: Nem értem, miért kéne változni annak, ami nem romlott el. A Dark Omen megelőzte korát, és ez nagyon jól látszik mind a Total War-sorozaton, mint a King Arthuron.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. sarocker
2009.11.30. 08:38
@MartonRoby: Ajánlom elolvasásra: Cornwell: Excalubur. Igaz, ebben a "feldolgozásban" Arthur nem király, csupán csak a legfőbb hadvezér, a király helyettese, de igazán szemléletesen le vannak benne írva a római korból visszamaradt harci taktika és technika. Igen, a valóságban is csak az első sor harcolt. Talán töriórákról emlékszel a falankszra. Na, ez pontosan az. Ha csak egy sor lenne a pajzsfal, akkor ha egyetlen ember kihullik, akkor kettétört, és onnan az ellennek már gyerekjáték ronggyáverni a maradékot. Így viszont a második sorból azonnal a kihullott tag helyére tud állni a következő.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. aleister
2009.11.30. 13:14
Chocho:

Remélem, hogy Neked van igazad! Én is őszintén örülnék, ha valóban csak nálam lennének ezek a zavaró dolgok, mert egyébiránt tetszetős a játék, ám sajnos pont ezek az apróságok azok, amik egy alapvetően dicséretes kezdeményezést mérgelődésbe veszejtenek.

1. Nekem sajna nem. Akkor sem ha rákattintok, akkor sem, ha nincs kiválasztva semmi. Remélem a patch megoldja.
2. Igen. Szvsz hatalmas. Egy másfélszeres túlerőben lévő sereg ellen vívott heroikus, 40+ perces, győztes ütközetem bánta, hogy fáradtan rátenyereltem az esc-re, majd zsigerből exitet nyomtam. Egy autosave ilyenkor, vagy egy tök alap "r u sure?" szerintem minimális időráfordítással járt volna, mégis nagyot lendített volna a felhasználóbarátságon.
3. Csaták közben többször is volt, hogy egy egységem a helyén marad, vagy rossz irányba indult el.
4. Ez elkerülte a figyelmem, sry!
5. Igen, a kereskedőkhöz már volt szerencsém, de velük csak mágikus tárgyakat tudtam csencselni. A strongholdot átkutatom, ...ezek szerint én voltam béna.
6. Ebben van valami. A Dark Omen életem első jogtiszta játéka volt, és ekkor határoztam el, hogy támogatni fogom a jövőben is az arra érdemes fejlesztőket. Tehát ez végül is valóban nem negatívum, mindössze az innovációt hiányolom így tizeniksz év után.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Chocho
2009.11.30. 14:03
aleister:

1.: Hát akkor patch kell sajnos. Sebaj, remélhetőleg lesz.

2.: Na jó, erre nem gondoltam. De az az igazság, hogy a fejlesztők sem. Mármint... most komolyan, ha hirtelen felindulásból elkiáltod magad a csatamezőn, hogy "Meneküljünk!", szerinted vissza tudod vonni? Na ugye, hogy nem.

3.: Ilyennel én nem találkoztam. Persze elhiszem, hogy így volt, de nem lehet, hogy rosszul jelöltél ki? Mondjuk ez az egy tényleg hiba: a játék nem igazán tisztázza, hogy épp melyik csapatot is irányítjuk. Egy Total Warban látott villódzás segítene.

6.: Ebben a játékban szerintem a legendák valósághű ábrázolása az innováció. Nagyon rég nem jelent meg olyan hard-core RTS, ami a fantasy elemekkel ennyire elfogadható módon tudott volna operálni. A remek RPG-részekről és a kiváló sztoriról már nem is szólva. Most komolyan, mikor volt utoljára, hogy egy RTS-t a történet miatt toltál ki? Én a Tiberian Sun óta nem voltam így. Majd most a C&C 4-gyel ez lesz a helyzet, de ez is csak egy játék a jövő évi, eddig ismert kínálatból.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. aleister
2009.11.30. 15:24
Chocho:

1. Félreértesz. Nem a csatából léptem ki. A csata végeztével a térkép nézetben voltam, és nem akartam a csatát megvívó egységgel a megmaradt mozgáspontját lelépni. Azt akartam elérni, hogy ne legyen fókuszban az egység (mert ugye az volt kiválasztva), és rutinból nyomtam egy esc-t. Ezt követően meg a menüt akartam elhagyni, és mivel fáradt voltam már, ezért az exitet választottam resume helyett. Én sem csinálok mindennap ilyet, de egy végigdolgozott nap után, éjfélkor már nem vagyok teljesen top-on agyilag. Az elveszett eredmény miatt persze nem kicsit lettem ideges, pedig ez egy alap és megszokott megerősítő kérdéssel elkerülhető lett volna.
6. Igazad van, de én a harcrendszer innovációjára gondoltam.

"Most komolyan, mikor volt utoljára, hogy egy RTS-t a történet miatt toltál ki?"
A Company of Heroes ilyen volt. Mondjuk itt inkább a hangulatot emelném ki, amiért még a kampányokat is volt kedvem végigvinni. Az alapötlet és a game ballance miatt pedig a mai napig egyeduralkodó szvsz az RTS palettán.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Chocho
2009.11.30. 16:19
aleister:

1.: Íiiiijj... így már értelek, bocsi, hogy előbb nem volt világos. Hát... ja... ez gáz.

6.: Neked lennének ötleteid?

Company of Heroes? Igen sokan ajánlották, csak mint a cikk elején is írtam, megcsömörlöttem a sok WWII-es RTS-től.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. aleister
2009.11.30. 22:11
Chocho:

6. Jelenleg konkrétan nincs ugyan ötletem, de fejlesztő csapatba tömörülve, 1-2 év alatt megszavaznék magamnak párat.

A CoH-ot próbáld ki bátran. Nekem ugyan nem voltak 2. vhb-s frusztrációim, de hosszú ideje ez volt az első RTS, amire én is felkaptam a fejem. Megvettem az alapjátékot és az első kieget is, most már jobban jár az aember a 2. kieggel, mert abban bent van az előbbi kettő is.
Őszintén ajánlom!

A King Arthurhoz meg mindenkinek jó szórakozást, remélem a lenti gondok a patchhel nálam is megoldódnak.

Üdv!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. nedcoleman
2009.12.01. 14:25
A sok WWII-es adaptáció már rég nem állja meg a helyét.
De ezt lehetne orvosolni egy komolyan megalkotott valamivel gondolom én.
Bár tudom elsôre furán hangzik de a Batman-t tudnám példaként felhozni.
Kismillió szueperhero vagy hirtelen rajzfilmszereplô játék féleség jött már ki pc-re és szinte rendre nevetségesen szerepeltek. Erre jött Batmansrác projekt és életet és létjogosultságot adott ismét az egésznek. Egy olyan "ízt" amit már rég meg kellett volna kapnunk ugye.

Szóval akár egy WW2es FPs-ben vagy RTS-ben is lenne mit mutatni még, bár eléggé meghígították a pénzéhségtôl szenvedô félidióták.

A COH elejétôl fogva ügyes és hangulatos megoldásokkal van ellátva, próbáld meg Chocho megéri.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. kent
2009.12.05. 17:05
Kipróbáltam, de nem nagyon jött be, habár a hősös ötlet jónak tűnt. Szerintem kissé vontatott és lassú a játékmenet, de javára szoljon, hogy a látványvilág szépen kidolgozott. Maradok inkább a Total Warnál.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. lasagna
2010.01.30. 23:46
Üdv!
Nekem olyan bajom van, hogy az első két csata után elvileg az a feladat h 'kill the rebels' vagy vmi ilyesmi és nem látok támadható csapatot. Kis alapterületen vagyok még csak. Máshova nem enged átmenni és egyszerűen el nem tudom képzelni mit kell csinálni.
Ha vki tud mondani egy olyan fórumot ahol részletesen foglalkoznak esetleg a játékkal azt is megköszönném.

lasagna
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Chocho
2010.01.31. 12:44
lasagna: Nos, van ilyen fórum, a Steamen, ahol jelenleg megvehetted a játékot. Csak jobb katt rá a játékok listáján, és ott van, hogy "View Forum".
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. lasagna
2010.01.31. 17:01
Sajnos az angol nyelvvel akadnak problémáim és gondoltam hátha, de biztos találok előbb utóbb egy magyar fórumot ahol vki segít is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!