iPon Cikkek

Kingdoms of Amalur: Reckoning - Nagy nevek nagy játéka

Dátum | 2012. 02. 23.
Szerző | Leon121
Csoport | JÁTÉK

Ahhoz képest, hogy milyen nagy nevek dolgoztak rajta, a Kingdoms of Amalur körül finoman szólva se csapott nagy felhajtást az EA. Míg a Mass Effect 3-nál már egy évvel a megjelenés előtt is kis túlzással hetente jöttek az új infók, addig a Reckoning alcímet kapó játék körül lényegében csak pár héttel a megjelenés előtt kezdett úgy-ahogy éledezni a marketing. Pedig milyen jól kommunikálható egy olyan játék, amin egyszerre dolgozott a fantasy bestselleríró R.A. Salvatore (Drizzt kitalálója), az Elder Scrolls sorozat két részénél (Morrowind, Oblivion) is vezető designerként tevékenykedő Ken Rolston, illetve a leginkább a Spawn-képregényekről elhíresült Todd McFarlane!

Talán a kevés információnak is köszönhetően, de a Kingdoms of Amalur: Reckoning az év egyik nagy meglepetése lett. Viszont az már most látszik a fórumokat böngészve, hogy a szokásosnál is jobban megosztja a játékosokat.

Ööö... helló?
Amalur királyságai

Amalur világa egy frissen kitalált, fantasy-szerű világ, melynek történetében központi szerepben áll a halhatatlanok és a halandók közti kapcsolat. Előbbiek azzal ütik el az időt, hogy újra és újra ismétlődő történeteket, balladákat élnek át, utóbbiak pedig – nos, ők élik hagyományos életüket. Mindkét csoport esetében azonban nagy szerepe van a Sorsnak, a játék egyik központi elemének, amely mindent előre meghatároz a világban. Ennek köszönhetően ismerik és élik át ugyanúgy történeteiket a halhatatlanok, és ennek tudatában tölti sok halandó napjait. A Sors olvasói bárkinek megmondják előre – több-kevesebb homályos folttal -, hogy mi vár rá az életben, és ez mindig be is következik.

Egészen addig, amíg meg nem halunk. Először.

Főhősünk ugyanis – ezzel talán nem lövök le nagy poént, hisz az első cirka fél órában kiderül ez – különös módon hat a körülötte lévőkre, és azok sorsára. A jól meghatározott bizonyosságot közelünkben teljes kiszámíthatatlanság váltja fel, mi egymagunk képesek vagyunk arra, amire mások nem: megváltoztatni a világ sorsát. Az egész történet e különleges képességünk körül forog, és a kissé filozofikus körítés egész érdekes, de ezen túlnézve azért nem lehet szabadulni attól az érzéstől, hogy most is csak egy újabb világmegváltást látunk. Hiába érdekes az indok, a felszín alatt most is az lapul, hogy "csak te tudod megmenteni a világot!"

Bár a fő történeti szál inkább csak átlagosnak mondható, emellett azért számos mellékküldetés vár felgöngyölésre. Ezek a legtöbbször nem lépnek túl a jól bevált elemek újrahasznosításán - menj ide, öld meg, hozd el, vidd el -, de azért mindig sikerül a mellékküldetések köré is olyan kis érdekes sztorikat szőni, amik feltöltik élettel a szokásos sablonokat. Lesz itt elátkozott, emberré változtatott farkas, vagy éppen átmenetileg megokosodott, egyébként teljesen buta rabló, akinek segítenünk kell megőrizni lassacskán hanyatló intelligenciáját – és még lehetne sorolni a jópofa ötleteket, amelyek néha görbe tükröt állítanak a műfajnak.

Amalur világában a karácsonyfát is másképp díszítik
Mindezt pedig egy hatalmas, változatos, nyílt világban. Amalur területe óriási, töltöképernyőkkel pedig csak az épületekbe/dungeonokba belépve találkozunk. Azonban álljunk meg egy szóra, és tisztázzuk: ez a szabad világ nem úgy szabad, mint egy Elder Scrollsban, hanem inkább mint egy Fable-ben. Nem lehet egymásra pakolt hordókon felugrálni a háztetőkre, sőt még egy kerítést se lehet átugrani, mivel ugrás, mint olyan, csak bizonyos helyeken lehetséges, akkor is csak lefelé. Helyette inkább hatalmas, nyílt zónák vannak, melyeket utak kötnek össze. A Fable-nél annyival szabadabb a világ, hogy maguk a területek általában nagyobbak, és nem ritkán több út is összeköt két szomszédos területet, de láthatatlan fallal itt is sokszor fogunk találkozni szakadékok szélén.

A szép nagy zónák szerencsére szépen meg is vannak töltve mindenféle aprósággal. A küldetéseket már említettem, emellett sok gyűjtögetnivaló, meg oltár, és rejtett tárgy, vagy láda várja a felfedezőket. Érdemes pár pontot pakolni a kutatós képességünkbe, mert ezzel szinte minden nagyobb fa tövében, kőrakások alatt találhatunk kisebb-nagyobb kincseket, amik folyamatosan jutalmazzák a felfedezést.

Szerepjáték?

A Reckoning alapvetően két stílus keveréke: a harcrendszere intenzív hack&slash, a körítés viszont inkább egy félkomoly szerepjátékra emlékeztet. Kezdjük ez utóbbival, ha már úgyis a karakteralkotással indul minden.

A karakteralkotással, ami nem lett túl bonyolult: négy faj közül választhatunk, melyek sajnos túlságosan egyformák lettek, kábé annyi különbség van közöttük, mint a (földi, evilági emberi) rasszok között, vagyis inkább csak minimális vonásokban térnek el. Nincs tehát gnóm, elf, törpe, félork, vagy hasonló, máshol megszokott faj, helyette kapunk négy hasonló alakú, fura nevű humanoidot, akiknek ugyan más-más háttértörténete van, és ezzel együtt más-más képességekre kapnak pluszt induláskor, de azért extrém módon nem térnek el egymástól. Választhatunk még egy istent is, plusz extrákért (gyorsabb manatöltődés, plusz sebzés kritikus találat esetén, stb), és természetesen testre szabhatjuk kinézetünket, majd irány a mélyvíz. Kár is több szót fecsérelni rá.

Maga a játék klasszikus tapasztalati pont alapú, az Elder Scrolls-designer nem hozta magával a korábbi módszereit. Így aztán szintlépéskor pontot adhatunk a képességeinkre, amik elég széles skálán mozognak: van itt lopakodástól kezdve kovácsmesterségen át a rábeszélésig és az alkímiáig mindenféle nem-harci képesség. Emellett elszórhatunk pár pontot még a három képességfa valamelyikén is, melyek a játék igazi gerincét képezik: az erő, ügyesség, mágia hármas köré épített csoportok határozzák meg, milyen tárgyakat használhatunk, illetve ez befolyásolja a Végzet-rendszert is. Ez utóbbi áll talán legközelebb a hagyományos "kasztokhoz", ugyanis arról szól az egész, hogy kiválasztjuk "végzetünk", ami eléggé specifikus pluszokat ad. Például az Assassin nevű végzet a lopakodós, lesből támadó karaktereknek ad kritikus sebzést, és az ügyesség fára elosztott pontokat igényli. De lehet kevert végzetet is választani, például az erő és mágia keveredésével lehetünk akár harci mágusok is. A végzetek között szabadon lehet váltogatni, ha teljesítjük a másikhoz szükséges feltételeket. Nagyon rugalmas rendszer ez, pláne, hogy némi pénzmagért cserébe teljesen újra tudjuk osztani a pontjainkat is.


Ami még szép az egészben, hogy a skilleknek is mindnek megvan a maga haszna. Érdemes az alkímiára adni, hogy igen tápos italokat gyártsunk, vagy a felfedezésre pakolni az újabb titkos ládákért, titkos ajtókért, vagy csapdák hatástalanításáért. Érdemes fejleszteni a kovácsszakmát, mert magas szinten igen kemény cuccokat rakhatunk össze a lebontott tárgyak darabjaiból, vagy hasznos lehet a rábeszélésre is pakolni, mert néhol kissé megkönnyítheti dolgunkat, lévén sokszor fogunk beszélgetni is. Egyedül talán a zárnyitásnak nem látom értelmét, tolvajkulcsból bőséges mennyiség áll rendelkezésre, és a zárnyitás rém egyszerű minijátékával nulla hozzáértéssel is könnyedén lehet keményebb zárakat is kinyitni, erre ráférne még egy kis egyensúlyozás. Ellenben a mágikus védelmek hatástalanítása már jóval keményebb dió, az a minijáték már sokkal nehezebb elegendő skill nélkül, ha pedig elbukunk, jó eséllyel mehetünk a gyógyítóhoz, hogy szedje le rólunk az átkot – már ha túléljük.

A gonosz karakterek is kiélhetik vágyaikat: metszhetünk zsebet, lophatunk házakból, ölhetünk ártatlanokat (ha kikapcsoljuk a véletlen balesetek ellen védő opciót), kerülhetünk börtönbe és ki is törhetünk onnan, egyszóval elszórakozhatunk. Morális hatása ezeknek nincsen, bármennyire is hasonlít sokmindenben a játék a Fable-re, a moralizálást kihagyták.

A párbeszéd rendszerre külön érdemes még kitérni, hiszen az egyszerre nagyon modern és nagyon régimódi. Modern, hiszen nagyobb részében a Mass Effect óta bevett eszközt, a tárcsás választást alkalmazza akkor, ha a választásunk bármit is befolyásolhat, de emellett (általában a párbeszédek végén) még egy listába felsorolt témákban is kikérhetjük a partner véleményét. Ami azonban leginkább régimódi, az a körítés: a mi karakterünk egy árva szót nem szól, sőt teljes mondatokat sem ír ki a játék, szóval a kérdést mi magunk fogalmazhatjuk meg a fejünkben (már ha működik még a manapság használat híján eléggé elhanyagolt fantáziánk). Emellett a beszélgető partnerek úgy állnak ott, mint egy cövek, minimális gesztikulálással, és közel sem hibátlan ajakszinkronnal. A pár évvel ezelőtti állapotokat idéző párbeszédek emiatt egyéni vérmérséklettől függően nosztalgiát vagy értetlenkedést válthatnak ki. Én szóltam!

A felszerelést szépen adagolja a játék, ami szerencsére meg is látszik rajunk. Jól bevált, színkódolásos rendszerrel sorolják be a különféle erősségeket, emellett szetteket is kapunk, valamint ékköveket rakhatunk némelyik darabba, amely ékköveket akár mi magunk is előállíthatunk. Csakúgy, mint a különféle varázsitalokat, amiket a világban elszórt növényekből keverhetünk, vagy receptek útján, vagy akár saját kísérletezéssel is. Jópofa apróság, hogy el lehet rejteni a sisakunkat, mint a legtöbb MMORPG-ben, ha szeretnénk végig látni karakterünk arcát – bár párbeszéd közben mindenképpen leveszi a program.

Ha pedig ügyesek vagyunk, házakat is vehetünk, amit akár szépen fel is tudunk fejleszteni, új emeletet vagy pincét építeni hozzá, kézművességhez szükséges munkaasztalokat rakhatunk bele, és persze itt tárolhatjuk a felesleges felszerelésünket. Bár be kell vallani, igazán sok gyakorlati haszna nincsen, hisz kézműves helyek majdnem minden településen vannak, de ha mégsem, akkor ott a gyorsutazás lehetősége. Felszerelésből pedig a nem használt dolgokat nemigen fogjuk tovább őrizgetni. Ennek ellenére van annak egy sajátos hangulata, mikor a saját lakásunkban intézzük ezeket, ami onnan kilépve ráadásul automatikusan kulcsra záródik.

Hack & Slash?

Bár egész korrekt tehát a szerepjáték-rész, azért az időnk nagy részét csatában fogjuk tölteni. Ezért is jó, hogy a harcrendszer sokkal dinamikusabb, mint a legtöbb RPG-ben. Számok, statisztikák és háttérben pörgetett dobókockák helyett itt kapunk egy Devil May Cry-szerű hack&slasht. Igaz, annál azért limitáltabb kivitelben, de nagyon fontos a helyezkedés, a kisebb-nagyobb kombók és speciális támadások okos alkalmazása. A közelharc, varázslatok, távolsági fegyverek használata egy mozdulatsoron belül rendkívül folyékonyan megoldható, tényleg annyira egybesimul az egész, hogy még órákat játszva se válik igazán unalmassá, kényelmetlenné.

Hősnőnk nem tud ellenállni a farkas új nyakláncának
Tény azonban, hogy lehetne kicsit többféle speciális támadás, vagy kombó, bár azért a képességfán felfelé haladva már egyre több kombó és skill/varázslat nyílik meg. Nagyobb gond ennél, hogy nincsen igazán szükség túlságosan változatos, odafigyelős játékra, ugyanis elég könnyűre sikerültek a harcok, pláne ha elég mellékküldetést oldunk meg, és okosan fejlesztjük a karaktert. Lehet szépen és változatosan játszani, de nem igazán vagyunk rászorulva, legtöbbször elég "ész nélkül" nyomogatni az alap támadást, ha úgy egyébként jól fejlesztettük a karakterünket, és jó a felszerelésünk. Érdemes kitérni a különös sors-támadásra, amelyhez az szükséges, hogy összeszedjünk elég Fate-pontot a harcokból, majd a 100% elérésekor aktiválhatjuk a Reckoning módot, amikor a világ pár másodpercre lelassul körülöttünk, mi pedig brutális sebzésekkel ölhetjük meg áldozatainkat, majd zárásul egy irtó látványos támadással, és egy rövidke gombnyomogatós résszel kaphatunk masszív ráadás tapasztalati pontot. Ezt a főellenségekre tartalékolva igazán velük se nagyon lesz gondunk.

A legnagyobb tőrdöfés az egyébként lényegében hibátlan harcba a kamera. Alapjáraton túl közel van hozzánk, ez a legnagyobb gond, de ezen túl sokszor mindenféle érdekes nézetből próbálja mutatni az akciót, nem sok sikerrel. Sokan panaszkodnak rá, bízzunk benne, hogy egy patch-csel hamar kijavítják.

Együtt pedig...

És hogy mindez hogy áll össze egy egésszé? Egészen jól! A hatalmas világban sok-sok érdekes történetű és szórakoztató küldetést göngyölítünk fel, rengeteg kisebb-nagyobb titkot találunk, zárt ládákat nyitunk, varázslatokat hatástalanítunk, folyamatosan cserélgetjük a felszerelésünk és fejlesztjük a karakterünk, viszonylag szabadon döntjük el, mikor merre akarunk menni, emellett pedig nagyon sok és sokféle szörnyet teszünk el láb alól önmagában is igen élvezetes módon.

Röviden összefoglalva: a játék szórakoztató.

Nem akar annyira mélynek látszódni, mint a "nagyobb testvérei", de azért messze nem olyan sekélyes, mint elsőre tűnhet, emellett pedig a nagytesók gyakori hibája, az unalomba hajló, esetlen harc helyett egy sokkal szórakoztatóbb alternatívát nyújt.

Dehát ez színes?!
Teszi mindezt igazi nagybetűs STÍLUSsal. A látvány inkább az esztétikát, mint a precizitást, inkább a stílust, mint a realisztikusságot helyezi előtérbe. Olyan gyönyörű tájakon járunk, hogy az állunk sokszor a földre pottyan, és végre rég nem látott ismerőst köszönthetünk monitorunkon: a színeket! Élénk, vibráló a képi világ, ízlésesen összeválogatott színpalettával van befestve minden terület, öröm rájuk nézni. Csakúgy, mint a páncéljainkra, vagy a képregénybe illő animációkra, de az ellenfelek eszelős design-ja se semmi, egészen szokatlan lényekkel is összeakaszthatjuk bajszunkat.

Zeneileg és effektek terén sem lehet különösebb okunk panaszra, a szinkronszínészek pedig egész kiváló munkát végeztek, még a kisebb mellékküldetések esetében sem érződött erőltetettség. Ugyan olyan kimagaslóan egyéni karakterhangot nem nagyon találunk, mint mondjuk Morrigan a Dragon Age-ből, de mindenki szép teljesítményt nyújt.

A Kingdoms of Amalur: Reckoning tipikusan olyan anyag, ami a lehető legjobban megosztja a játékosokat. Gyakorlatilag minden fontosabb eleme olyan, amit az ember vagy utál, vagy imád. Ott van kezdetnek a stílusos, de technológiailag kicsit régimódi grafika, ami a realitáskedvelőknél vágja ki a biztosítékot. Ott van a világ nyíltsága, ami a korlátok miatt nem is annyira nyílt – ezt megint szokás nehezményezni, mintha ezen múlna a szerepjáték érzete. De meg lehetne említeni a harcok sűrűségét is, a sok-sok ellenfelet, és a nagyon pörgős csatákat, vagy éppen azt, hogy a karakterünk nem beszél. Mind csupa vízválasztó kérdés, amivel szemben ritkán semlegesek az emberek.

Kedves Olvasó! Döntsd el magadban: ha szeretnél egy alapvetően Fable-szerű akciódús játékot, ami azonban annak kissé gyermeki ego-szimulátor jellege helyett annál sokkal monumentálisabb, komolyabb, szerepjátékosabb, akkor a Kingdoms of Amalur a te játékod lesz. Ha nem ilyen vagy, – nos, a Skyrimba biztos bele tudsz még ölni pár száz órát, nemde?


Platformok: PC, PlayStation 3, Xbox 360
Tesztelt platform: Xbox 360

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

31. TheRealTsL
2012.02.23. 09:18
Érdekesnek érdekes, de nekem még nem sikerült fél óránál többet játszanom vele egy nap, annyira hamar megunom az egészet...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
30. kepi
2012.02.23. 09:42
a cikk nagyon jó lett, ellenben a játék kevésbé pont a skyrim miatt szereztem meg, mert már az is kicsit unalmas, gondoltam valami új, de elég lapos a játékmenete ennek is. a pálya (szerintem) egyáltalán nem szabad - legalábbis a skyrimhez képest. a grafikája az nagyon tetszett, és a "szinkronizálatlan ajakmozgásról" nekem a harry potter 1-2 játék jutott eszembe a lényeg, hogy érdemes kipróbálni mert nem egy rossz játék, csak nekem, ismétlem nekem egy picit lapos.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
29. Simba
2012.02.23. 10:20
Ja érdemes kipróbálni. Azért a HC RPG fanoknak nem fog tetszeni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
28. pietro84
2012.02.23. 10:49
Azokat a pengés mozdulatokat nemis tudom hol láttam azelőtt(Dragon age1-2)...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
27. gbrgraphix
2012.02.23. 10:59
Nekem tetszik, egyetlen nagy hibája frusztráló loot rendszer, ami teljesen random adagolja a szett páncélokat. Ez oda vezet hogy, jelenleg kb 20 szett elemem van amiből egyik sem illeszkedik a másikhoz.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
26. wittmannge...
2012.02.23. 11:16
Nagyon korrekt játék, érdekes módon engem viszont sehogy sem tudott megfogni. Valahogy végig az az érzésem volt , hogy a legjobbat akarják mindenhonnan, ami nem passzolt. Ott volt a fable szerű grafika, sok interakció mint a dragon age-ben , vagy a nagy "open world" akár a skyrimben, és a pörgős - látványos harcrendszer. Mégis valahogy nem állt össze, nem kötött le a játék, amit sajnáltam, mert a karakter fejlődési rendszer ötletes és látszik , hogy nagy munka van a játékban.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
25. Gyurkov
2012.02.23. 12:16
Nagy favoritom a Gothic és az The Elder Scrolls sorozat, Fable sem rossz (igaz lehetett volna hosszabb) de valamiért ez a játék hihetetlenül irritál... már a demót sem bírtam végigjátszani.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
24. Heroes27
2012.02.23. 14:53
nincs ez 92% közelében soha az életben. Szav 10? Akkor a skyrim 50? Az utolsó bejegyzés meg nagyon hirdetés szagú lett.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
23. dragon83
2012.02.23. 15:41
Heroes, azért nem kell kell mindent a Skyrimhoz hasonlítani, mert akkor a jövőben minden játék csak 1-2 szavatosságot kap, ha az arányokat tekintjük. Az összes mellékküldivel együtt bőven 100 óra felett van ennek a játéknak a játékideje (mások szerint 200 óra). Ha ez nem érdemli meg a 10-est, akkor nem tudom mi.

Az utolsó bekezdés szerintem inkább afféle biztatás volt a játék kipróbálására. Amire ennek a játéknak szüksége is van, mert eléggé kevés nyilvánosságot kap, kapott, pedig az egyik legjobb RPG ami az utóbbi években kijött. Nem csak a Skyrim létezik a világon.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
22. Ereshkigal
2012.02.23. 15:58
Nekem pont az a bajom vele, hogy nem érzem RPG-nek, csak kaszabolásnak. A párbeszédeknek gyakorlatilag semmi jelentősége sincs.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
21. Leon121
2012.02.23. 16:28
Az utolsó bekezdés arról szól, hogy kinek ajánlom a játékot. Nem tudom, miért lenne ez hirdetés..? Mindenkinek megvan a maga ízlésvilága, én a cikkeimben igyekszem körbejárni azt, hogy az adott játék kinek ajánlható - már ha ajánlható egyáltalán. A Reckoning a maga nemében(=Fable-szerű könnyedebb RPG-akció hibrid) igenis ajánlható. Csak tudni kell, hogy mire számíthatsz, és hogy az neked fekszik-e.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
20. AxoPy
2012.02.23. 16:47
a skyrim-et fél órán keresztül tudtam játszani, ezt pedig több napja napi 1-2 órát bőven, és nem unom! a maga kategóriájában 10/10
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
19. Heroes27
2012.02.23. 18:12
"a szokásosnál is jobban megosztja a játékosokat" - már ezért nem lehet ekkora százaléka. De dragon, leon nem kell a skyrimhoz hasonlítani? Mind a kettő rpg, csak a skyrimba bele tudsz menni fps-be. A grafika nem 9 és a játékmenet sem 9. De csak abban van igazatok, hogy ez olyan játék, vagy töltesz vele 4 percet és elég is volt, vagy nagyon be fog jönni. De egy ilyen tipusú játék, ami ennyire megosztja a népet, eleve nem kaphatna 75% felettit, sőt ráadásul nem is triple A' cím. Mind1, a lényeg hogy engem is nagyon megosztott, de mér lényegtelen. Nekem csak a nagyon magas százalék szúrta ki a szemem, ekkorát egy tényleg nagyon jó kap, ez pedig nem lett véleményem szerint "akkora".

AxoPy: Több 10 millióan meg tudtak vele fél óránál többet játszani.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
18. lackoo1111
2012.02.23. 18:16
Szerintem pedig a Skyrim az ES széria leggyengébb darabja . Csak a marketingkampánynak köszönheti a sikerét .
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. Heroes27 lacko...
2012.02.23. 18:34
Szerintem pedig te utálod a skyrimet és nem a marketingnek köszönheti. Ahogy eddig írtál mindig a játékról, nem lepődök meg rajtad.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. lackoo1111
2012.02.23. 18:55
Gondolj amit akarsz .
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. Krigg
2012.02.23. 19:37
Elso oraban meg furcsa volt a jatek, de aztan egeszen megkedveltem. Engem legalabbis szorakoztat. Az meg a jovo zeneje, hogy jatszok-e vele annyit mint Skyrimmal. (Hozzateszem, hogy bar nagyon tetszett a Skyrim, olyan sok ujdonsagot nem hozott elodeihez kepest, szoval pl.: Morrowindhez kepest azt sem toltam olyan sokat.)

A szazalekos ertekelest meg soha nem nezek, a leirast tartom fontosnak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. Svindler
2012.02.24. 02:37
Heroes27:
"a szokásosnál is jobban megosztja a játékosokat" - már ezért nem lehet ekkora százaléka.

Azért remélem te is átérzed így utólag, hogy ez mennyire nem így van. A megosztottság általában a rétegjátékokra jellemző, ez is egy érdekes akció-RPG hibrid. Ráadásul pont ezért kár úgy hasonlitgatni a Skyrimhez ahogy te teszed, Leon érvelése a cikkben racionálisabb. Én szeretem a JRPG-ket pl.. Ez a játék nem olyan mint a Final Fantasy VII, akkor már rossz is?

De egy pillanatra visszakanyarodva a megosztottságra: volt rá több példa is az utóbbi években. Aminek nálunk talán a legnagyobb visszhangja volt az a Bulletstorm értékelése volt, amire Daks 90%-ot adott, majd utána hetekig ezt hallgattuk még olyan stílusoknál is amiknek köze sincs a Bulletstormhoz. Azóta rengetegen játszottak vele az ismeretségi körömből és a következőt szűrtem le: valakinek vagy nagyon tetszik vagy nagyon nem, egyszerűen attól függ mennyire tud ráhangolódni és kikapcsolódni vele. Az arány kb. fele-fele volt. Akkor átlagoljuk le az emberek véleményét és adjunk 50%-ot a játékra? Ez nem így működik. Mivel a teszt pedig _egy_ vélemény, ezért itt a fórum, hogy többen megosszák a tapasztalatukat. Te például azt, hogy Neked nem jött be semennyire.

"Mind1, a lényeg hogy engem is nagyon megosztott, de mér lényegtelen."
Rossz lehet egyszemélyben megosztottnak lenni

Helyesírásra meg figyeljünk egy kicsit kérlek. Sokkal jobb olvasni egy szépen megírt posztot. Köszi

Krigg: Örülök, hogy így gondolod, jobb lenne ha több ember tartaná fontosnak a teszter gondolatait, és nem csak azt a pár számot nézné a cikk végén. (riszpekt mindenkinek aki el szokta olvasni a cikkeinket!)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. AxoPy
2012.02.24. 15:01
hiába játszott több 10millió ember a skírim-el, nekem nem jött be egyáltalán, és ez az ÉN véleményem, és büszkén kijelentem, és felvállalom...mindenkinek más tetszik...
és én is örülök annak, hogy rajtam kívül vannak még normális emberek, és nem annyit csinálnak, hogy kipróbálják a játékot, megnézik iponon a %-ot és elkezdik oltani a teljes cikk elolvasása nélkül!
a % az azt jelenti a végén, hogy a TESZTELŐ SZERINT mennyit érdemel a 100%-ból! ha neki ennyit, attól nem lesz leszólni, leugatni! én szívem szerint ugyanennyit bőven adtam volna rá...
ha ehhez lett volna co-op végigjátszás, akkor ez 100/100% lenne!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. Heroes27
2012.02.24. 16:13
Egy tesztelőnek nem magából kell kiindulnia. Ez butaság amit írtál, most ha te tesztelsz valamit, neked tetszik, a másik 1000-nek nem, akkor biztos nem lehet jó játék. Szigorúan szakmailag szabad tesztelnie, de én most nem mondom, hogy leon nem ezt csinálta, vagy dragon. Engem nem érdekel már, de ekkora százalékot akkor se ér a játék. Nem a százalékot nézed a végén? Pontosan az határozza meg, mennyit ér a játék!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. Blade0012
2012.02.24. 16:43
"a szokásosnál is jobban megosztja a játékosokat" - már ezért nem lehet ekkora százaléka."

Hogy lehetne bármiféle köze egy ember véleményének a megosztottsághoz? Egy metás átlagszázalék pl semmiféle kihatással nincs az egyén véleményére szerintem.

"ráadásul nem is triple A' cím"

de az...

A játék viszont röhejsen túl lett értékelve...újfent, úgyhogy már meg sem lepődöm rajta. Mindenkinek jobb lenne szerintem ha az értékelődobozt kukáznátok, ha úgyis csak a felső harminc értéket lehet rajta hasznánli.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. Andos
2012.02.24. 21:10
Kipróbáltam nem időpazarlás. Mondjuk félre is tettem amíg meg nem jön a magyarítás, de akinek bejött a Fable 3 annak ez is be fog.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Leon121
2012.02.24. 21:50
Szeretnék egyszer (és terveim szerint utoljára) hozzászólni ehhez az iPonon vissza-visszatérő "túlpontoztátok" témához.

Én a magam részéről ezt a százalékolást kimondottan nyűgnek tartom. Legtöbbször szerencsére olyan cikkeket kellett írnom, amikhez nem volt szükség erre (Halo-sorozat, Baldur's Gate-ek, ingyenes MMORPG-k, stb). Bosszantó azon agyalni, hogy "ez akkor most 8 vagy 9 pont?", mert véleményem szerint a lényeg a szövegben van. Igyekszem úgy fogalmazni a cikkeimet, hogy a végén pár gondolatban összefoglaljam pro-kontra a játék adottságait, hogy ha nem is olvassa végig valaki a cikket, legalább annyit talán átnéz.

Ezzel együtt, ha mégis értékelnem kell, akkor az alábbiakhoz igyekszem tartani magam:
Az értékelés, főleg a százalékolás számomra olyan, mint az iskolai osztályzás. Az 50-60%-ig terjedő sáv az elégtelen, kampó, karó. Miért? Mert rengeteg olyan teljesen alap dolog van, amit egy játéktól elvárunk, amit egy játéknak teljesítenie kell, és fel sem tűnik, hogy ezt megcsinálja, annál szembeötlőbb lenne viszont, ha azokat nem teljesítené. Vannak igazán rossz játékok, amik ebbe az 50% alatti kategóriába esnek, de azok már a Big Rigs-kategória, ahol minden, teljesen alapvető dolgot elszúrnak (irányítás, újrakezdés, mentések, korlátok, hangok, ...). Egy dolgozatban is azért sok olyan dolog van, amit még egy, a témához hülye diák is csak meg tud csinálni, vagy ha mégsem, akkor érdemli meg a karót.

Vagyis egy "közepes, átlagos" játék az én szememben nem 50%-ot ér (és ha jól gondolom, ez nagyjából az iPon többi írójára is áll, hiszen azért az én értékelésemet is jóváhagyják, mielőtt kikerül, ha nagyon elütne a cikkben írt tartalomtól, és az iPonos elvárásoktól, akkor azt jeleznék). A közepes játék az olyan 70-79% körüli. A "jó" e fölött, olyan 80-90% között, a kiváló pedig efölötti, de persze itt is erős különbség van egy 92% meg egy 98% között.

Azt is szeretném még leszögezni, hogy ez az értékelés a "tantárgyon" belül történik. Egy matekdogát nem fogunk amiatt lepontozni, mert a kedves diák egy g-vel írta a "függvény" szót. Ugyanilyen analógia alapján meg kell nézni, hogy mi volt a játék célja, és hogy azt mennyire sikerült elérnie. Az adott műfajon, adott kategórián belül mennyire teljesít jól, milyen súlyos hibákat követ el, vagy sem.

Márpedig ha így nézzük, a Kingdoms of Amalur nagyon keveset hibázik. A játékélményt a kamera egyértelműen rontja, és még meg lehet említeni a nehézséget is, mint szinte teljesen egyértelmű problémát (bár ez már kicsit kérdéses, hisz van aki a teljesen könnyed kikapcsolódásra vágyik, de ennyire ne menjünk bele). Ez a két probléma együtt azonban nem elég ahhoz, hogy "ötös" helyett "négyest" kapjon a játék, véleményem szerint. Kicsit rezgős az az ötös, hisz közelebb van az alsó határhoz, mint a felsőhöz, vagy a közepéhez, de azért határozottan ötös, mert amit célul tűzött ki, amilyen műfajban indult, azt teljesítette.

Remélem ennyi magyarázattal elfogadhatóbb az a jelentéktelen kis szám a cikk végén. Az pedig, hogy ezen kívül úgy igazából nem érkezett kritika a cikk tartalmával kapcsolatban, mégiscsak megnyugvással tölt el.

További kellemes kommentelést mindenkinek!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. Lazahunter
2012.02.25. 00:31
Ezt a sok nyavalygás a pontozás miatt ..... ha nem tetszik a pontozás nem kell figyelembe venni vagy nem itt kell tesztet olvasni.

Egyébként a játékról ...... nagyon jó a harcrendszere, viszont a ma szokásos hibát itt is elkövették, azaz hogy túl könnyű a játék. Személy szerint úgy játszom, hogy a szintemhez képes jóval gyengébb cuccban a legerősebb fokozaton játszom, és semmi kovácsolás. Így legalább kijön a harcrendszer sava-borsa

Régóta nem volt már hasonló harcstílusú, nagyméretű játék, úgyhogy kellett már ez, mint egy falat kenyér. Skyrim után itt a harc az élvezet
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Heroes27 Lazah...
2012.02.25. 00:47
És gondolom nem azért van a komment, hogy a nem tetszésemet megosszam? Vagy csak nyáladzani szabad mindig? hagyjuk az oktatást kérlek. Elmondtuk, hogy nem ér ennyit, pont. Nem kell ragozni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Alendaar
2012.02.26. 09:39
Nekem meg pl. a Skyrim totál nem tetszik. Ettől persze még lehet jó, de messze nem az etalon!
Ha leülök a gép elé játszani, akkor kikapcsolódni akarok! Erre meg ez a játék tökéletesen alkalmas! Varázslatos világ, totál el lehet feledkezni a "való világról"...

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. kiskoller
2012.02.26. 10:45
Akkor pontozzuk le a Skyrimot 50%ra mert nekem sem tetszik! 3 Nap alatt ráuntam.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Lann
2012.02.26. 14:55
Nekem is csak a játék nehézségével van gondom... vagyis azzal, hogy rettenetesen könnyű. 40 óra játékidővel ha 5x meghaltam akkor sokat mondok, legnehezebb szinten. Viszont hangulatos, szórakoztató, remek vizuális élményt nyújt, tehát a célnak megfelel: játék.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. dragon83
2012.02.26. 15:19
Heroes, természetesen semmi gond nincs azzal, hogy leírtad a véleményed. Örülünk, hogy kulturált formában tetted.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Heroes27
2012.02.26. 15:37
my pleasure
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Humbuk
2012.03.01. 14:05
Természetesen lehetne ragozni a dolgokat, de a cikkből minden szépen kiderül. A cikk hatására kipróbáltam, kipróbálás után meg is vettem.

Röviden rar-al tömörítve: Imááádom a játékot! A fable 1(pc) óta keresem az utódot ^^

Nem is tudom ki volt az a nagyszájú, aki pattogott itt a pontozás miatt és azért sírt mert a cikk író nem "szakmai" szemmel vizsgálta a játékot... Nos akkor kedves egyet nem értők: TI SZAKMAI szemmel vizsgáltátok?? Mert kb az összes trollnak így kezdődik a mondókája, hogy
"Nekem nem....."

Hangsúlyozom nem az zavar, hogy valakinek nem tetszik a játék, hanem az, hogy szerinte ő a világ közepe és legyen úgy ahogy ő mondja...

A játékot mindenkinek ajánlom aki szereti a Fable típusú programokat. A maga könnyed harcrendszerével, változatos, élénk színvilágával egy egyszerű kikapcsolódás.
Lehetne nehezebb is, de nincs is szükség rá, mert legalább nem rimánkodom a bináris isteneknek, hogy csak az az egy cucc essen ki amitől végre élvezni tudnám a játékot!

És igen: Játszottam a skyrimmal és a történeten kívül semmi sem változott, én sajnos nem szeretem az Elder scrolls-t, akárhányszor szedem elő pár óra után le kell tennem mert irritál. Ezért kapjon 50%-ot?

Kiskoller +1
Alendaar +1
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!