iPon Cikkek

Kipróbáltuk a legújabb O!Play-t

Dátum | 2010. 12. 15.
Szerző | J.o.k.e.r
Csoport | MULTIMÉDIA

Az asztali multimédiás lejátszók piacán már annyi termék van jelen, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni, ám egy átlagfelhasználó számára ebből a rendkívül népes mezőnyből elég nehéz kiválasztani azt, amely az igényeinek legmegfelelőbbnek bizonyulhat. Korábban már számos teszttel jelentkeztünk a témában, amelyek alkalmával rendre arra a megállapításra jutottunk, hogy a Western Digital WD TV és az ASUS O!Play családjának tagjai közül érdemes válogatni, ha kedvező áron jó tulajdonságokkal rendelkező, könnyedén frissíthető termékre szeretnénk szert tenni. A fenti állítást az általunk eddig tesztelt lejátszókra vonatkozik a velük kapcsolatos tapasztalatok alapján, ezzel együtt tudjuk, hogy rajtuk kívül is vannak még ütőképes megoldások a piacon (pl.: Popcorn Hour A200), így a későbbiek folyamán őket is megvizsgáljuk majd, ahogy lehetőségeink ezt engedik.


A két gyártó kínálata legutóbbi tesztünk óta bővült: a WesternDigital piacra dobta 1 TB-os mobil merevlemezzel ellátott WD TV-jét (WD TV Live HUB), az ASUS mérnökei pedig ezzel egy időben elkészítették az O!Play merevlemezes változatát, az O!Play HD2-t, amely 3,5 hüvelykes adattárolók fogadására lett felkészítve, ám a merevlemezt nekünk magunknak kell megvennünk hozzá pénztárcánknak és igényeinknek megfelelően. A két újdonság érkezésével egy csapásra elhallgattatták a gyártók azokat, akik eddig a WD TV és az O!Play család tagjait azért nem találták megfelelőnek, mert a készülékek nem tartalmaztak merevlemezt, illetve nem adtak lehetőséget merevlemez beszerelésére.


A WesternDigital merevlemezes WD TV-jére egyelőre nem sikerült szert tennünk, de az ASUS O!Play HD2-es lejátszóját már megkaparintottuk, így utóbbit fogjuk a következő oldalak folyamán egy kicsit tüzetesebben is megvizsgálni, hogy kiderüljön: vajon a 3,5 hüvelykes merevlemezek számára készített bővítőhely mellett mi minden változott még az új jövevény esetében a régi modellekhez képest? A  másik fontos kérdés pedig természetesen az lesz, hogy megéri-e az árát a legújabb O!Play, hiszen nem kevés pluszt kell lerakni az asztalra egy merevlemez helyért.

A következő oldalon megismerkedhetünk a csomagolással és magával a lejtászóval.

Az O!Play HD2 egy igen tetszetős fekete dobozban érkezett, amelyen a lejátszóval kapcsolatos legfontosabb információkat olvashatjuk. A doboz belsejében két emeletre osztva foglalnak helyet a tartozékok és maga a lejátszó. A felső szinten az O!Play HD2 bújik meg egy nejlonba csomagolva, alatta pedig a tartozékok foglalnak helyet, amelyek között egy kis meglepetést is találunk, no de ne szaladjunk ennyire előre.





















A dobozban a kellékek alatt találunk némi dokumentációt. Ebben az esetben ez annyit tesz, hogy a felhasználói kézikönyv mellett - amelyben egyébként magyar nyelvű leírás is található - jelen van még egy gyors üzembehelyezési útmutató, egy merevlemez-kompatibilitási lista és egy garanciával kapcsolatos kis leírás is. A leírások mellé kapunk egy CD-t is, amelyen a felhasználói kézikönyv digitális változata található. A leírások alapján - de még nélkülük is - szinte gyerekjáték összerakni és beüzemelni a rendszert, így ettől egy percig sem kell tartanunk.

















A leírások mellett tartozékok is vannak a dobozban, méghozzá szép számmal. A tápadapter és a hozzá tartozó tápkábel(ek) (európai és angol szabványú) mellé egy kompozit kábelt és egy HDMI kábelt is kapunk. Ez utóbbi a képeken nem látszik, ugyanis a tesztre kapott csomagból hiányzott, de a kereskedelmi forgalomban lévő O!Play lejátszókhoz természetesen jár. A HDMI kábelt mostantól nem csak a HD2-es, hanem az R1-es és R3 AIR modellekhez is megkapjuk. A HDMI kábel azért került a csomagba, mert ez a fontos kellék a kereskedelmi forgalomban lévő asztali multimédiás lejátszók többségéhez nem jár, de az ASUS úgy gondolta, hogy vásárlóinak szeretne valami pluszt nyújtani, így végül bekerült minden O!Play dobozba az extra HDMI kábel. Szimpatikus lépés, csak gratulálni tudunk hozzá.

A kellékek között a távirányító és a hozzá tartozó két darab AAA típusú alkáli elem is megtalálható. Ez a távirányító már szakít a hagyománnyal és nem követi az elődök formavilágát: a szerkezet hosszabb, de keskenyebb, mint a régebbi O!Play modelleknél használt megoldások, így a gombok sincsenek annyira összezsúfolva. A távirányító nagyon jól kézre esik és felépítését tekintve nem lehet rá egyetlen rossz szavunk sem. A zene, film, nas és egyéb menükhöz a távirányító alján dedikált gyorsgombok vannak, amelyekkel bárhonnan a kívánt menübe ugorhatunk, méghozzá igen gyorsan. Összességében nem hiányoltunk semmilyen gombot sem a távirányítóról, az egyes gombok működése is egyértelmű, így elégedettek vagyunk vele.


















A többi tartozék a 3,5 hüvelykes asztali merevlemez beszereléséhez szükséges. Kapunk egy alumínium beszerelő keretet, amelybe a mellékelt csavarok segítségével be kell szerelni a kiszemelt 3,5 hüvelykes formátumú merevlemezt - a merevlemez-kompatibilitás listát előtte ne felejtsük el áttanulmányozni! -, majd ha a szerelés megvan, akkor a mellékelt SATA adat- és tápkábeleket a készülékhez és a merevlemezhez  kell csatlakoztatni és ezután mehet a helyére a merevlemez-keret a HDD-vel együtt. A keretet négy csavar tartja majd a helyén. Ha ezekkel megvagyunk, visszaszerelhetjük az O!Play aljára való takarólapot, amit egyetlen csavar és egy műanyag fül rögzít.


Ha már a kezünkben van az O!Play HD2, nézzük is meg, hogy pontosan milyen csatlakozókat találunk rajta. A HD2 előlapján többféle kártyaolvasó is lapul: a bal szélen egy CF, mellette egy SD/MMC, míg tőle jobbra egy MS/MS Duo. Jobbra haladva egy eSATA+USB2.0 kombó portot találunk, amelybe nyugodtan csatlakoztathatunk igény esetén USB-s eszközt is. A csatlakozók között jelen van még egy USB 2.0-s port is, a jobb szélen pedig maga a bekapcsoló gombnak látszó IR vevő foglal helyet, ami a távirányító jeleit tolmácsolja az O!Play elektronikája felé. Az O!Play előlapját egy hosszú csík osztja két részre, amely teljes egészében világít, ha a készülék üzemel. Működés közben kéken, míg készenléti üzemmódban narancssárgán világít a kis csík. Közepesen fényesek, a szemünket nem sütik ki és a filmről se vonják el a figyelmet, de egy teljesen sötét szobában beragyogják az egész helységet.













Az O!Play HD2 egyébként zongoralakk-fekete festéssel ellátott műanyag házzal érkezik, amire nagyon vigyázni kell, hiszen könnyen karcolódik és az ujjlenyomatok is látványosan megmaradnak rajta. Ha üvegajtóval ellátott TV szekrényben kap helyet a kis szerkezet, akkor nem lesz vele probléma, legalábbis nem olyan sűrűn, mint ha szabadon lenne, akkor ugyanis nagyon durván "vonzza" a port.


Az O!Play HD2 hátulján a bal szélen a tápadapter csatlakozója foglal helyet, mellette pedig egy 30 mm-es ventilátor szellőzője látható. A légkeverőre egy rossz szavunk sem lehet, ugyanis szerencsére nem zajong. Hogy az idő elteltével ez mekkora mértékben változik, ahogy kopik a csapágyazás és a por is lerakódik a ventilátor körül, az egyelőre rejtély, de az egy hetes teszt alatt nem volt gondunk vele. A készülék jobb széle felé haladva RCA erdőbe botlunk: a felső sorban az RGB, vagy más néven a komponens videó kimenet csatlakozói foglalnak helyet, alattuk pedig a kompozit A/V kimenet csatlakozói lapulnak. Az RCA erdő utolsó tagja egy koax audió kimenet, amely alatt egy optikai audió kimenet is található. A sort egy HDMI port, egy RJ45-ös hálózati csatlakozó, egy USB 2.0-s port és egy USB 3.0-s csatlakozó zárja, utóbbi csak arra használható, hogy az O!Play-t a PC-re kössük és gyorsan átmásoljuk rá a szükséges fájlokat, már ha számítógépünk tartalmaz USB 3.0-s portot. Az elkődökhöz képest itt kész kánaán fogad minket, már ami a csatlakozók mennyiségét illeti.

A szereléssel kapcsolatos teendőket kipipálhatjuk, a csatlakozókkal is megismerkedtünk, így most már csak a tápadaptert kell  a lejátszóhoz csatlakoztatni, valamint a távirányítóba kell bepakolni a mellékelt elemeket és a lejátszót a kiszemelt megjelenítőhöz kell kapcsolni (kompozit, komponens vagy HDMI kábelen keresztül).

Nézzük, mi változott a felhasználói kezelőfelület és a szolgáltatások esetében.

Beüzemelés

Az O!Play 1.10.00-s szoftverrel érkezett, de a gyártó hivatalos weboldalán találtunk frissebb szoftvert is (1.11.04), amely számos hibajavítást tartalmaz, így letöltöttük azt, majd egy teljesen üres USB 2.0-s pendrive-ra másoltuk a csomagban található .img fájlt. A firmware frissítés után első utunk a beállítások menübe kell, hogy vezessen. Itt be kell állítanunk a videóval és audióval kapcsolatos opciókat, valamint el kell indítanunk a beépített merevlemez formázását is annak érdekében, hogy a rendszer tökéletesen használni tudja azt.

 


A rendszer egyik legidegesítőbb tulajdonsága a sokáig tartó indexelés. Annak érdekében, hogy keresni tudjunk a multimédiás tartalmak között, a rendszer az adattároló(ko)n található fájlokat indexeli, ami igen sok időt vesz igénybe (sok fájl esetén akár több órát is). Az O!Play HD2 FAT16/FAT32, NTFS, HFS, HFS+, illetve EXT3-as fájlrendszerrel ellátott adattárolókat tud kezelni, maximum 2 TB-os adattároló kapacitásig. Korábban csak a zenék indexelésére volt képes az O!Play, de mostantól minden egyéb fájlt (filmek, fotók) is képes beindexelni, ha azok a beéső merevlemezen vagy külső adattárolón vannak. A hálózaton keresztül megosztott fájlok indexelése nem támogatott.

Felhasználói kezelőfelület

Az O!Play HD2 elődjeihez képest teljesen átalakított felhasználói kezelőfelülettel érkezik, de néhol azért felfedezhetőek az O!Play család egyes dizájnbeli megoldásai. A termék Linux alapú szoftvere valamivel jobbnak, gyorsabbnak tűnik, mint a korábbi modelleken található szoftver és ezt alkalmunk is volt összehasonlítani, ugyanis a teszt alkalmával egy O!Play AIR is vendégeskedett nálunk. A HD2-es lejátszó valamivel rugalmasabb, ugyanis a gombnyomásokra gyorsabban reagál, mint elődje, így vezérlése is kényelmesebb. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a korábbi O!Play lejátszókkal sem volt semmi bajunk, már ami a sebességet illeti, de a változás akkor is érezhető és észrevehető, így nem mehetünk el mellette szó nélkül.


A lejátszó bekapcsolása után pár másodperccel a szokásos fehér ASUS logó üdvözöl minket, majd ezután a felhasználói kezelőfelület tárul elénk. A menüben könnyedén elérhetjük a fotókat, a videókat, a filmeket a beállításokat és az online tartalmakat is, sőt, újdonságként egy NAS menüt is találunk a repertoárban, ami az O!Play HD2 hálózati funkcióinak kezelésére ad módot. Mielőtt erre rátérnénk, haladjunk végig szépen sorban az egyes menükön és nézzük meg, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkeznek. A NAS szolgáltatások kitárgyalásának úgyis egy külön oldalt szentelünk, de majd kiderül, hogy miért.

Mozgóképek

A készülék elindítása után ez a menüpont tárul elénk elsőként. Itt a különböző videó formátumok lejátszására nyílik mód, amelyek tulajdonképpen ugyanazok, mint amiket az elődök esetében már megismerhettünk. A rendszer megbirkózik az mkv fájlokkal, illetve minden egyéb ismert fájllal is, méghozzá gond nélkül. A támogatott videó kodekek között megtaláljuk az MPEG1/2/4-et, a H.264-et, a VC-1-et és az RMVB-t, a támogatott kiterjesztések között  pedig az alábbiak szerepelnek: AVI, ASF, DAT, DivX, FLV, MKV, M2TS, MP4, MOV, M4V, RM, TS, TP, TRP, VOB/ISO/IFO, WMV, Xvid. A fájlok böngészésénél lehetőség van előnézeti videó megtekintésére is, azaz ha egy adott videón megállunk, akkor a rendszer pici ablakban elkezdi lejátszani. Ez a funkció kikapcsolható. A filmek között természetesen keresgélhetünk is, és rendezésükre is van mód (A-Z, Z-A, Dátum szerint csökkenő, növekvő). A keresés funkció nem csak a beszerelt merevlemez, hanem a különböző USB-s eszközök esetében is használható.


A DTS->sztereó konverzió természetesen tökéletesen működik és a feliratokkal sincs baja a lejátszónak. A teszt alkalmával több tucatnyi filmet kipróbáltunk és sem az mkv konténerben elhelyezett feliratok, sem pedig a film mellé pakolt feliratok (pl. DiVX és Xvid videók esetében) nem jelentettek gondot. Ha már a feliratoknál tartunk: a rendszer egy teljesen új feliratkezelő menüt kapott, amely minden szükséges beállítás elvégzését lehetővé teszi. A felirat méretét, időzítését, a karakterkódolást, a felirat színét és a felirat nyelvét is könnyedén kiválaszthatjuk, ehhez csak a Caption gombot kell megnyomni a távirányítón.


Nagyon jól sikerült megoldás, DE van egy apró hibája. A menü karakterei picik: Full HD plazmatévén tesztelve messzebbről elég nehéz kiigazodni a különböző opciók között, mert nehéz őket elolvasni. A menüből egyébként a Caption gomb ismételt megnyomásával lehet kilépni. Amíg állítgatjuk a feliratokat, addig a film lejátszása megáll. Az Option gomb lenyomásával egy másik menü tárul elénk (ez a távirányító language gombjával is elérhető), amiből a felirat beállítások mellett elérjük az Audió menüt, ahonnan kiválaszthatjuk a film hangsávját, emellett lehetőség van a kép kicsinyítésére és nagyítására, a képarány megváltoztatására és a filmben adott jelenethez/fejezethez, illetve dőponthoz való ugrásra. Amennyiben a filmnézést megszakítjuk, a következő indításkor a rendszer szokás szerint megkérdezi, hogy kívánjuk-e folytatni a filmnézést onnan, ahol korábban abbahagytuk.

A filmek esetében egyébként előre és hátra egyaránt tekerhetünk, méghozzá többféle sebességben (1x, 1,5x, 2x, 4x, 8x, 16x, 32x). Lassított felvétel módot nem találtunk (1/2x, 1/4x és 1/8x sebesség), maximum az hiányozhat a kínálatból, minden más viszont rendelkezésre áll.

Fotók

A fényképek nézegetése rendkívül zökkenőmentesen és gyorsan történik. A képeket a filmekhez hasonlóan rendezhetjük és dátum szerint is csoportosíthatjuk őket (ez a mód az összes többi menüben is elérhető, így a zenéknél is).  A fotó menüpontba lépve a merevlemezen és a külső adathordozókon tárolt fotók miniatűrjei jelennek meg előttünk: a képeken lépkedve fent láthatjuk, hogy az adott fotó pontosan melyik adattárolón, melyik könyvtárban található. A fotók között kereshetünk, a nézet módban pedig eldönthetjük, hogy az összes fotót látni szeretnénk-e ömlesztve, vagy ikonok jelenjenek-e meg dátum felirattal, azaz a fotók dátum szerint csoportosítva tárulnak elénk. A rendszer egyébként az ismert képkiterjesztések többségét támogatja: a png, tiff, jpg, gif és bmp fájlokkal könnyedén megbirkózik, de az animált GIF fájlok esetében még mindig csak az első képkockát jeleníti meg.











A képnézegető menüben a képeket elforgathatjuk, nagyíthatjuk és kicsinyíthetjük, mindezt egyszerűen és gyorsan. A fotóval kapcsolatos információkat a Display gomb segítségével lehet előcsalogatni. Aki a régebbi O!Play-ekhez van szokva, azt megzavarhatja, hogy a beállítások között a képlejátszással kapcsolatos opciók nem szerepelnek, azokat a Fotó menüpontban, a képek megtekintésekor érhetjük el. Ezek a beállítások (áttűnési effektek, képváltás ideje, stb...) aztán minden képpel kapcsolatos szolgáltatásban élni fognak (FlickR, Picasa, helyi fotónézegető).

Zenék

A zene menün belül megtekinthetjük a külső- és belső adattárolón található összes fájlt ömlesztve, de természetesen rendezésükre is mód nyílik csak úgy, mint a fotók esetében. A lejátszó az MP3, WMA, FLAC, WAV, AAC és AIFF fájlokat hibátlanul lejátssza, sőt Dolby Digital, DTS Passthrough és Dolby True HD támogatást is kínál, amelyek közül utóbbi a Blu-ray filmek esetében fontos és összességében elmondható, hogy sok rivális multimédia lejátszóból hiányzik ez utóbbi támogatás.











Egyetlen népszerű fájl támogatását hiányolhatjuk és ez nem más, mint az ape. Az előre- és hátrafelé történő tekerés zenéknél is működik, méghozzá többféle sebességgel (1x-től 32x-ig). Furcsa viszont, hogy egy-egy zeneszám esetében olyan érzésünk van, mint ha a track elejéből 1-3 másodpercet lecsípne az O!Play. Néhány zene furán kezdődik és ez főleg a kedvenc számainknál tűnik fel.

Online tartalmak


Az ASUS O!Play HD2 esetében internetes tartalmak megtekintésére is van mód. Elvileg a lejátszónak tartalmaznia kéne Opera alapú webböngészőt is, ami sajnos hiányzik a kínálatból, ugyanis ezt az ASUS mérnökei egyelőre nem építették bele a szoftverbe. Próbálkozások már voltak az Opera támogatással kapcsolatban, de a szoftver megbízhatatlan működése és körülményes használhatósága miatt a hivatalos firmware-ekbe nem került bele. A YouTube támogatással kapcsolatban nem érkeztek információk, hogy az pontosan miért hiányzik a szoftverből, de ez a tényeken nem változtat: ezt a menüpontot ne keressük.



























Az online TV és online rádió menüpontokban különböző televíziós adásokat találunk, zömében természetesen külföldieket. A nálunk járt lejátszó esetében ez a két funkció sajnos nem működött megbízhatóan, de ez valószínűleg egyedi eset, ugyanis a fórumokat és a tapasztalatokat átböngészve hasonló hibáról nem olvastunk. Az internetes szolgáltatások között találunk részvényárfolyam alkalmazást, amely az amerikai részvények aktuális árfolyamát mutatja 20 perces csúszással. A repertoárban ezen kívül van még időjárással kapcsolatos funkció is, amelynél lehetőség van a különböző magyar városok aktuális időjárásának megtekintésére. Természetesen több világváros is szerepel a listában és lehetőség van arra is, hogy azokat a külföldi vagy magyar városokat, amelyek érdekelnek minket, kedvencként elmentsük, így legközelebb nem kell végigtallózni a listát, egyből láthatjuk, hogy hol milyen idő van.














A képmegosztók szerelmesei is találnak két hasznos menüpontot: az egyik a FlickR, a másik pedig a Picasa. Mindkét megosztóra bejelentkezhetünk, amennyiben rendelkezünk saját felhasználói fiókkal, de ennek hiányában is érdekes lehet a két szolgáltatás, ugyanis képnézegetésre tökéletesen alkalmasak. A képek automatikus lejátszására is van mód: megadhatjuk, hogy a fotók milyen időközzel kövessék egymást, illetve milyen áttűnési effektek legyenek köztük. Az egyik megosztónál beállított képlejátszási opciók a másik esetében is élnek majd, sőt, a lejátszó fotónézegető alkalmazása is ezeket használja majd. Az áttűnési effektek között a szokásosak mellett a Ken Burns effekt is helyet kapott, ami ráközelítést és eltávolodást alkalmaz a képek esetében, így különleges hangolatot teremt. Az effekteket igény esetén véletlenszerűen is tudja váltakoztatni a rendszer. A képnézegetés alkalmával kedvenc zenéink természetesen szólhatnak a háttérben, a zenelejátszás csak akkor hallgat el, ha a Mozgókép menübe lépünk.

Fájlkezelő

A lejátszó HDD-jéről külső adattárolóra egyszerűen másolhatunk fájlokat vagy könyvtárakat. A másolni kívánt könyvtár vagy fájl esetén - legyen az külső meghajtón vagy belső HDD-n -  a FILE gombot kell megnyomni a távirányítón, így előjön egy menü, amelyen kiválaszthatjuk, hogy az adott fájlt vagy könyvtárat hova szeretnénk másolni. Sajnos hálózatra, illetve hálózatról nem tudunk másolni, legalábbis az O!Play belső fájlkezelőjén keresztül, de ezt a problémát mint a SAMBA szerver, mind pedig az FTP szerver alkalmazásával meg lehet oldani: a funkciók bekapcsolásával az O!Play-re és az O!Play-ről is tudunk másolni, persze PC-n keresztül.















Visszatérve a másolásra: ha új könyvtárat akarunk létrehozni, akkor azt a "nagyító" ikont tartalmazó gombbal tehetjük meg, majd ha ezután kijelöltünk a másolni vagy áthelyezni kívánt fájl új helyét, akkor a távirányító Play/Pause gombjával tudjuk megerősíteni a műveletet. Ezután elindul a másolás vagy az áthelyezés.















A fájlkezelőn belül a fájlok és könyvtárak átnevezésére is lehetőség van, ebben egy hatalmas képernyő-billentyűzet segít minket. A billentyűzet megjegyzi a korábban beírt szavakat/szövegeket (vigyázat, a jelszavakat is!!!) és ezeket a jobb oldali sávban fel is tünteti (Input History).















Ez a szolgáltatás sokszor áldás, de még többször átok. Ha az Input History feliratra lépünk és a távirányító jobb gombját vagy OK gombját megnyomjuk, akkor előjön egy "Common Use" menü, ahol domain végződéseket és néhány gyakran használt kifejezést találunk. Ha innen nyomunk egy bal vagy egy ok gombot, akkor visszatérünk az Input History menübe és a kifejezéseket/jelszavakat/keresőszavakat tartalmazó lista kiürül. :)

iPhone, iPad: távirányítóként is használhatjuk őket az O!Play HD2-höz


Az ASUS szoftvermérnökei egy különleges funkcióval is ellátták a HD2-est: ennek köszönhetően a lejátszó IP címét egy webböngészőbe beírva (természetesen iPhone-on vagy iPad-on keresztül) azonnal elénk tárul egy távirányító menü, amellyel vezérelhetjük az O!Play HD2-t az említett készülékeken keresztül. Ötletes megoldás.

Beállítások

A beállítások között minden szükséges opciót megtalálunk, kivéve a képekkel, illetve fotólejátszással kapcsolatos menüpontot, ahogy azt már fentebb említettük. Az O!Play HD2 esetében lehetőség van rá, hogy a termék router közbeiktatása nélkül csatlakozzon az internethez, ehhez csak a PPPoe menüt kell megfelelően kitölteni. A rendszer beállítási lehetőségeiről az alábbi képek, illetve a lentebb található videó ad bővebb képet.







Videó a beállítások menüről  

 

Annak a ténynek, hogy az O!Play HD2 NAS funkciókkal érkezik, nagyon örültünk. Az örömbe aztán némi üröm vegyült, ahogy kiderült, hogy pontosan mit is takarnak ezek a NAS funkciók és hogyan működnek. A termék FTP szervert, iTunes szervert, SAMBA szervert és BitTorrent klienst egyaránt tartalmaz, ami örvendetes tény, az már viszont kevésbé, hogy ezek vagy-vagy alapon működnek, azaz egyszerre csak egy szolgáltatás lehet bekapcsolva. Tulajdonképpen ezzel a kellemetlenséggel még meg is lehetne barátkozni, hiszen az összes funkciót a Realtek RTD 1073D lapkakészlet kezeli, ami valószínűleg nincs a helyzet magaslatán, legalábbis nem képes úgy normálisan videót lejátszani, hogy közben a háttérben különböző folyamatok futnak (pl.: BitTorrent kliens vagy FTP-n keresztül érkezik egy raklapnyi új tartalom), ugyanis a szoftvermérnökök úgy oldották meg a rendszert, hogy csak akkor működik az adott NAS szolgáltatás, ha a NAS menüben maradunk. Ahogy onnan kilépünk - újabban - figyelmeztet a lejátszó, hogy ha elhagyjuk a menüt, leállítja az adott szolgáltatást.


Ezzel a ténnyel hosszabb távon együtt lehet élni, de elsőre egy kissé sokkoló. Más kérdés, hogy némi Linux ismeret birtokában az adott szolgáltatás daemonként elindítható, ám ha kikapcsoljuk a rendszert, akkor a szolgáltatás legközelebb már nem indul el automatikusan, valamint ha a deamon elindítása után belépünk a NAS menübe, akkor a szolgáltatás leáll.


Erre is van megoldás, viszont az már inkább haladóbbaknak való. Megint más kérdés, hogy nem hivatalos, úgynevezett hackelt szoftvereket is le lehet tölteni az O!Play-re, amelyek extra funkciókat is kínálnak. A tesztelt készülékkel ilyen próbát nem tettünk, viszont azt kipróbáltuk, hogy mi a helyzet, ha egy szolgáltatást a háttérben elindítunk, majd az O!Play HD2-n ezzel egy időben megpróbálunk egy HD videót is lejátszani.


Elindítottunk egy Blu-ray RIP-et (25 GB) és TotalCommanderen keresztül elkezdtünk másolni a lejátszóra (15 GB-os fájlt). A két folyamatot egyszerre indítottuk el. A másolás 4000-4500 KB/s-os sebességgel indult, majd a sebesség leesett 3100 KB/s körüli értékre és körülbelül 1 perc után megállt a film lejátszása. Érdekes, hogy amíg a lejátszás ment, nem tapasztaltunk szaggatást sem a képben, sem pedig a hangban. A másolás sebessége a film megállása után felugrott 7000 KB/s körüli értékre. Egy másik próbálkozás alkalmával, amikor a két folyamatot egyszerre indítottuk, újraindult az O!Play HD2. Úgy látszik, a Blu-ray RIP és a nagy fájl másolása egyszerre nem megoldható, legalábbis az általunk tesztelt példánynál ez volt a helyzet. A film leállása után, amíg ment a másolás, a menüben próbáltunk mászkálni, de esélytelen volt: a film címének scrollozása szaggatott, a menü használhatatlan volt. Tettünk egy újabb próbát, de ekkor már előre elindítottuk a filmet és utána kezdtük meg TotalCommanderen keresztül a hálózatból történő másolást. A másolás sebessége 3200 KB/s körül helyezkedett el, a film pedig ment szépen, 25 perc után sem állt meg. A másolási sebesség elég karcsú volt, az tény, de így legalább nem kell belépni a NAS menübe és ott maradni, plusz amíg mi filmet nézünk, mehet fel a sok-sok értékes tartalom a belső HDD-re (de ha van USB3-as portunk, akkor érdemes inkább azt használni amikor nem filmezünk). 


Egyébként nem véletlenül lett úgy megoldva a szoftver, ahogy a fentiekben leírtuk: egyszerűen több szolgáltatás - normális - futtatására nem képes a rendszer. Érdekesség, hogy létezik  még egy moServices nevezető kis segédprogram is, amellyel szolgáltatásokat lehet véglegesen bekapcsolni az O!Play-ek esetében (nem csak a HD2-nél, hanem az R1 és R3-nál is, hiszen eredetileg azokhoz készült): ezzel azt érjük el, hogy az FTP szolgáltatás vagy a BitTorrent kliens mindig elindul a készülék indításakor, nem kell őket telneten keresztül elindítani. Kényelmi okokból érdemes az FTP klienst ezzel a módszerrel bekapcsolva hagyni, hogy ne kelljen  mindig elindítani, de filmnézés/zenehallgatás/online feladatok alkalmával inkább ne másolgassunk, legalábbis nagy fájlokat semmiképpen se. A fórumokat bújva olyan tapasztalatról is olvastunk, hogy a moddolt szoftverrel a háttérben elindított BT kliens elég gyengén muzsikált: fagyott vagy újraindult tőle a rendszer, amikor meg működött a szolgáltatás, akkor lassú volt. Haladó O!Play tulajdonosok számára érdemes kipróbálni a moServices alkalmazást, de csak saját felelősségre. A szoftver innen tölthető le. Igény esetén ezt a szoftvert közelebbről is megvizsgálhatjuk.

Szolgáltatások egyenként


Nos, a szolgáltatások közül az iTunes szerverrel semmi baj, a SAMBA szerver is működik, ám annál már találtunk olyan dolgokat, amikbe bele lehet kötni. A hálózat számítógépei között a SAMBA bekapcsolásával szépen megjelenik az O!Play HD2, ám csak a belső merevlemezéhez férhetünk hozzá, az USB vagy eSATA portokon keresztül csatlakozó adattárolókhoz sajnos nem. Pozitívum, hogy a bekapcsolt SAMBA szolgáltatás jóvoltából az O!Play belső merevlemezéről könnyedén játszhatunk le tartalmakat. Még egy magas bitrátájú Blu-ray film sem jelentett gondot, de ez a sebesség ismeretében végül is nem meglepő.

Az FTP szerver szintén szépen működik, de itt is vannak hiányosságok. A lejátszó nem nyújt támogatást ahhoz, hogy felhasználónevet vagy jelszót rendeljünk az FTP szerverhez: sajnos csak Anonymus felhasználónévvel és jelszóval férhetünk hozzá, úgy viszont egyszerre akár többen is. FTP és SAMBA alatt nagyjából egyforma adatátviteli sebességet mértünk: lejátszóra 5000-7800 KB/s közötti sebességgel lehet tartalmat másolni, ám nagyobb fájl esetén a sebesség közelebb van az 5000 KB/s-hoz, mint a 7800-hoz. A 100 Mbps-os hálózati vezérlő helyett jobb lett volna egy 1 Gb-es változat, mert így igen sokáig tart tartalommal megtölteni a rendszert, hálózaton keresztül.


A BitTorrent kliens megint egy érdekes történet. A szolgáltatást az O!Play-ről lehet elindítani, ott viszont nem illeszthetünk be a letöltési listába fájl és sebességkorlátozással kapcsolatos beállításokat sem találunk, csak egy aktiváló menüt, amivel a szolgáltatást életre kelthetjük. A többi szolgáltatáshoz hasonlóan ez is csak addig üzemel, amíg a NAS menüben vagyunk.







Az O!Play IP-címét a webböngészőbe beírva elénk tárul a NAS szolgáltatások menüje. Itt tulajdonképpen csak azt lehet megnézni, hogy mely szolgáltatások futnak és amelyik fut, annál minimális beállítási lehetőség is megjelenik, ahogy az a fenti képeken is látható. A BitTorrent kliens esetében itt tudunk új feladatokat létrehozni, elindítani, megállítani és törölni. Sebességkorlátozásra szintén van mód, de ennél több funkció nem áll rendelkezésre. Apró szépséghiba, hogy nekünk nem akart elindulni a BitTorrent letöltés: betöltöttük az adott fájlt és onnantól semmi nem történt, hiába indítottuk el a letöltést. Így azt sem tudjuk, képes-e seedelni a rendszer. A BitTorrent letöltéseket egyébként egy külön BTDownload nevű könyvtárban tárolja a rendszer, amit SAMBA vagy FTP szolgáltatáson keresztül egyaránt elérünk. Ezt a mappát természetesen O!Play-en belül is elérjük.

Ezt látjuk PC-ről: az O!Play HD2 könyvtárszerkezete.
A BitTorrent kliens konfigurációs fájlja a Public mappán belül a .btconf mappában található. Itt vannak egyébként maguk a torrent fájlok is.

Hasonló szolgáltatásokat némi "szoftver modding" után az O!Play AIR tulajok is élvezhetnek

Az O!Play AIR (HDP-R3 HD) esetében a fent említett szolgáltatások gyárilag nem érhetőek el, de egyes szemfüles szoftver modderek már - régen - megoldották, hogy az AIR is a HD2-höz hasonló képességeket kínálhasson a felhasználók számára, azaz a fentebb említett szoftveres tulajdonságok az AIR esetében is aktiválhatóak, persze ehhez - szigorúan csak saját felelősségre!! - moddolt firmware-t kell kell feltenni a lejátszóra. Aki a témában bővebb információra vágyik, az a Google segítségével megtalálja a keresett weboldalakat. Az esetleges hibákból eredő következményekért senki sem vállal felelősséget - mi sem! Pusztán érdekességként említettük meg a dolgot.

A fentebb említett moServices alkalmazás az AIR-hez és a HDP-R1-hez is használható, ahogy azt fentebb említettük.

Fogyasztás

Az új O!Play a 3,5 hüvelykes merevlemeznek köszönhetően pár wattal többet fogyaszt, mint elődei, de ez nem csoda. Hogy pontosan miként alakul a fogyasztás, azt az alábbi kis diagram mutatja be.


A két lejátszó között egy merevlemez-fogyasztásnyi különbség mutatkozott a mérések alapján, ami egyáltalán nem meglepő.

Zajszint

Az O!Play HD2 egyetlen picike ventilátort tartalmaz, amely az elektronika és a 3,5 hüvelykes asztali merevlemez hűtését hivatott ellátni. A kis légkeverő csak egy minimális szélzajt gerjeszt, ami csendben jól hallható, de ahogy elkezdünk zenét hallgatni vagy filmet nézni, ez a pici zaj el is tűnik. Nagyobb távolságból (kb. 4 méter) szinte már csak a rendkívül jó hallásúak figyelhetnek fel a halk sustorgásra. Nincs könnyű dolguk, nagyon kell fülelni. Szerencsére.

A zajszinttel összességében meg vagyunk elégedve. A termékbe pakolt merevlemez sem zajong: a merevlemez öböl szivacs-szerű rezgéscsillapító téglalapokat tartalmaz, amelyek megakadályozzák, hogy a HDD motorja és az író/olvasó fejek által keltett rezgések átterjedjenek a házra és ezzel együtt az O!Play közvetlen környezetére (polc, szekrény, asztal, stb...).

Az O!Play HD2 összességében tetszett nekünk. A termék a majdani szoftverfrissítések alkalmával még ütőképesebbé válhat majd, ha a cikk során említett néhány kisebb hibát kijavítják a fejlesztők. Ilyen hibának gondoljuk azt, hogy a különböző szolgáltatások (BitTorrent kliens, SAMBA, FTP és iTunes szerver) nem futnak automatikusan a háttérben, így csak akkor érhetjük el a lejátszót hálózaton keresztül, illetve akkor indíthatjuk el a BitTorrent klienst, ha belépünk a NAS menübe, engedélyezzük az adott szolgáltatást és a menüben is maradunk addig, míg a szolgáltatást igényeljük. A másik fájó pont a YouTube szolgáltatás hiánya, ami manapság a konkurensek felhozatalát tekintve elég nagy hiányosság. Szerencsére a felsoroltak nem olyan mértékű hibák, amelyekre ne lenne orvosság egy firmware update, így reméljük, hogy a nem is oly távoli jövőben érkezik majd egy olyan szoftver, amiben fut legalább a SAMBA és az FTP szerver, illetve amiben jelen van az internetes szolgáltatások között a YouTube videó megosztó. Ezzel együtt az is jó lenne, ha a termék "jobban tudna magyarul". Az egyes menükben (pl.: NAS menü) vicces fordítási hiányosságok vannak.


A fentiektől eltekintve elégedettek lehetünk a lejátszóval, ugyanis minden szükséges csatlakozót tartalmaz, amire csak szükség lehet, pakolhatunk bele merevlemezt és még a HDMI kábelt se spórolták ki a dobozból. A távirányító rendkívül kényelmes és gyors vezérlést tesz lehetővé, így összességében minden adott, ami egy kiadós otthoni kikapcsolódáshoz kell.

A felépítésben egy apró hibát jegyezhetünk még meg, ez pedig az, hogy a tervezők nem gondoltak a 2,5 hüvelykes merevlemezek használatának lehetőségére, pedig a minőségi HDD keretet elnézve ez már igazán nem lett volna komoly erőfeszítés. No, de ne legyünk telhetetlenek: az O!Play HD2 személyében egy ütős, minden fontosabb fájlformátumot és kodeket ismerő lejátszóval ismerkedhettünk meg, amely az O!Play család hírnevét tovább öregbíti a piacon és amely mellesleg ár tekintetében sem utolsó, ha a merevlemezes asztali multimédia lejátszók kínálatát vesszük alapul. A HDP-R3 HD-ből, vagy más néven az O!Play AIR-hez képest a HD2-ből egy lényegesebb szolgáltatás hiányzik és ez nem más, mint a WiFi adapter. A hírek szerint USB 2.0-s WiFi stick segítségével ez a probléma is orvosolható. A teszt alkalmával egy USB 2.0-s TPLink WiFi adaptert próbáltunk ki az O!Play HD2-vel, de azt sajnos nem volt hajlandó felismerni. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ezt a WiFi adaptert eddig semmilyen lejátszó sem ismerte fel, de noteszgépben és asztali gépben hibátlanul működik.

Vásárlás előtt csak azt kell mérlegelnünk, hogy szükségünk van-e az extrákra, mert a merevlemez keret és memóriakártya-olvasó nélküli alapváltozat majd fele ennyibe kerül, akárcsak a rivális WD TV. A HD2 szoftverén még van mit csiszolni, de úgy gondoljuk, hogy jó úton járnak az Asus-nál. Ajánlott plecsni a néha bosszantó hibák miatt nem jár, de aki elolvasta a cikket az fel tudja mérni, hogy a hiányosságok érintik-e vagy sem. Nekünk tetszett a gép, kíváncsian várjuk a következő firmware-t.

A tesztben szereplő ASUS O!Play HD2-es asztali multimédia lejátszót az ASUS hazai márkaképviseletétől kaptuk kölcsön, ezúton is köszönet érte!


Wepshop

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

11. cNobody
2010.12.15. 20:20
A címről valamiért ez ugrott be egyből:
http://condomunity.com/wp-content/uploads/durex-play-o.jpg
Aztán kérdem én magamban: Erről cikk? hmm érdekesnek tűnik és egyben furának is ezen az oldalon. Aztán gyorsan leesett hogy rosszra gondoltam.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. J.o.k.e.r
2010.12.15. 20:26


Ez egy picit más téma.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Johnzy
2010.12.16. 09:21
Nekem tetszik benne, hogy az IP-jén keresztül bárhogyan vezérelhetjük a lejátszást!
Ha pl az asszony filmet akar nézni a nappaliba, de nem ért a kütyühöz, én meg egy másik szobában gépezek, akkor csak kiültetem a TV elé, és mikor visszaértem a géphez akkor megindítom neki...
Bár ez ugye gonoszkodásra is jó, mert ha ért hozzá, tudja, hogyan kell kikeresni filmet hálóról vagy vinyórol, akkor ha mondjuk kocsiból laptopról vagy a ház előtt az iPoddal Wi-Fi-n ki tudom kapcsolni amit néz
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. future97 J.o.k...
2010.12.16. 17:18
Biztosan sokakat érdekelne ez a kütyü is, forgalmazza valaki egyáltalán Mo.-on? Jó lenne, ha tudnátok információt szerezni:
Weebeam
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Multitask
2010.12.16. 20:19
cNobody ez nagy poén volt D
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. iteq47
2010.12.16. 21:51
a táblázatban a csatiknál lemaradt a usb. holott én a képen látom ám! nem vertek át
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. J.o.k.e.r
2010.12.16. 23:58
Egy szép nagy piros pont beírva, köszi!
Nekem meg három fekete pont jár....
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. wolkew
2010.12.17. 08:04
ha az ipod távirányítós móka megy, akkor DLNA kompatibilis is e?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. J.o.k.e.r wolke...
2010.12.19. 02:53
Igazság szerint iPhone-nal nem volt módom kipróbálni a lejátszót, de mivel az iPhone mód csak a távirányítót helyettesíti, így minden funkcionak működnie kell.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Joker555
2011.01.07. 11:32
DLNA-rol nem szol a cikk. jo lenne pedig.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Before
2011.01.23. 20:06
Tudtommal a youtube saját maga korlátozza az ilyen lejátszók elérését, például a popcorn-ból is 1-2 év után kikerült az addig meglévő youtube-lejátszó.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!