iPon Cikkek

Kis lépések ‒ nagy áron

Dátum | 2012. 02. 12.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A csillagászok aggódnak, és sajnos nem a világegyetem megmagyarázhatatlan rejtélyei vagy a legújabb űrtávcső márciusi fellövése az oka álmatlan éjszakáiknak. A probléma ennél sokkal földhözragadtabb ‒ a szó szoros értelmében ‒, és az űrkutatás jövője lehet a tét. A csillagászat, és főként az űrbéli műszerek révén megvalósuló csillagászat nagyon drága mulatság, a kormányoknak pedig egyre kevesebb keretük jut a nagy tudományos beruházások támogatására, és nincs ez másképp az Egyesült Államokban sem.

„A következő évtized véget vethet a természet törvényeinek megismerését célzó kutatásoknak, és elképzelhető, hogy ezek a mi életünk során már nem is indulnak be újra” ‒ vázolta fel a lehetséges szomorú jövőt Steven Weinberg, Nobel-díjas fizikus az Amerikai Csillagászati Egyesület januári texasi találkozóján.

Az Egyesült Államok elnöke február 13-án teszi közzé a 2013-as évre vonatkozó költségvetési tervet, amely jelentős hatással lesz az amerikai űrkutatásra. A NASA jóval kevesebb forrásból lesz kénytelen boldogulni a jövőben, és az eddigi takarékossági intézkedések, valamint a projektek számának lecsökkentése már most is nyilvános vitákat gerjeszt a kutatók között. Az űrügynökség szerint egyetlen megoldás van: ha a csillagászok nagyobb távcsövet akarnak a kutatások eredményességének növelése érdekében, akkor bizony össze kell fogniuk, hogy a korlátozott számú, nagy beruházást igénylő programok működőképesek maradhassanak.

„Mindenkinek vissza kell vennie egy kicsit, és egyéni terveink helyett elsődlegesen arra koncentrálni, hogyan tudjuk megvalósítani közös céljainkat” ‒ mondta Matt Mountain csillagász, az űrtávcsöveket felügyelő Space Telescope Science Institute igazgatója.

A legújabb nagy projekt: a James Webb űrtávcső
Számos kutatónak azonban az a véleménye, hogy a konszenzuskeresés és a politikai gondolkodás a tudomány rovására megy. Sok műszer beleerőltetése egyetlen küldetésbe ugyanúgy a költségek jelentős növekedéséhez vezet, és nem is feltétlenül segíti a felfedezést. Az ilyen projektek eredménye általában az lesz, hogy sok feladat és mérés elvégződik ugyan, de az ezek során begyűjtött adatok minősége romlik.

Ahogy Nahum Arav, a Virginia Állami Egyetem csillagásza megfogalmazta: „Mindenki szereti a mutatós projekteket. Ezeket a programokat támogatja a Kongresszus, és a közvélemény is elégedett velük. De az ilyen kutatásokat nem elsősorban a tudomány vezérli, hanem a különböző szinteken megvalósuló politikai érdekek.” Arav és más kutatók véleménye szerint itt az ideje, hogy a NASA körülnézzen a saját háza táján és más módszerekkel igyekezzen megvalósítani céljait. A gigantikus és drága projektek helyett kisebb, olcsóbb és jobban összpontosított küldetéseket kellene megvalósítani ‒ ezek jobban szolgálnák a közösséget is, és esélyt adnának a versenyben maradásra.

Ha a csillagász közösség nem jut dűlőre abban, hogy melyik utat kövesse, annak a tudomány fogja kárát látni, arról nem is beszélve, hogy az Egyesült Államok végleg elveszítheti már most is erősen ingó nagyhatalmi helyét az űrkutatásban. Ha a nagy és drága küldetések kapják a támogatások nagy részét, de a csillagászok egy része ezt nem támogatja, akkor az említett projekteket nagyon könnyen megfúrhatja a Kongresszus, amikor a költségvetés csökkentésének módjait keresi.

Az amerikai részecskekutatók már keservesen megtapasztalhatták, hogy a kormány minden gond nélkül hagy sorsára olyan projekteket, amelyek létrehozásába előzőleg több milliárd dollárt beleölt ‒ ahogy ez a Superconducting Super Collider esetében történt. Mivel 1993-ban az addig 12 milliárd dollárt felemésztő építkezés félbeszakadt, ma az európai CERN Nagy Hadronütköztetője a világ legnagyobb részecskegyorsítója és ezzel a részecskefizikai kutatások központja.

A Desertron néven becézett komplexumot idén vásárolta meg egy vegyszergyártó cég
 

A lecsökkentett büdzsék már a csillagászat minden területére hatással vannak. Az űrbéli projektek ‒ amilyen a Hubble űrtávcső volt vagy utóda, a James Webb űrtávcső lesz ‒ előreláthatólag 20‒30 évente kapnak majd egyszeri támogatást. A James Webb program az eredetileg tervezett egy milliárd helyett 8,7 milliárd dolláros számlánál tart, amely jelentősen megterheli a NASA költségvetését, így a kisebb programok vezetői joggal aggódnak, hogy nekik nem jut majd pénz.

A Nemzeti Tudományos Alap (NSF) januárban bejelentette, hogy a továbbiakban nem tud támogatást nyújtani a nagy földi teleszkópok építési munkálataihoz, ami mind a Thirty Meter Telescope, mind a Giant Magellan Telescope jövőjét kétségessé teszi.

A NASA bolygókutató részlege is nehéz idők elé néz: a következő évben nagyjából húsz százalékkal csökken a költségvetésük, és 2017-ig további csökkentések várhatók. Ezen a héten az Európai Űrügynökség bejelentette, hogy a NASA financiális okok miatt valószínűleg kénytelen lesz kihátrálni a tervezett két közös Mars-küldetésből. Ezek egyike egy, a bolygó körüli pályára szánt műhold megépítése lenne 2016-ig, a másik pedig egy új marsjáró kifejlesztése, amely a tervek szerint 2018-ban indulna mintagyűjtő útjára.

Az épülő Thirty Meter Telescope modellje
Az elmúlt húsz év anyagi biztonsága lehetővé tette, hogy különböző csillagászati csoportok nagyszabású, de erősen specifikus projekteket valósítsanak meg. A Nagy obszervatóriumok program során négy rendkívül drága űrteleszkóp került pályára, melyek mindegyike egy-egy speciális hullámhossz-tartományban üzemel: a Hubble a látható- és UV-fényt, a Compton a gammasugárzást, a Chandra a röntgensugarakat, a Spitzer pedig az infravörös tartományt vizsgálja. „Az elmúlt évtizedekben el voltunk kényeztetve az űrkutatásnak juttatott bőkezű szövetségi támogatásoknak köszönhetően” ‒ mondta Mountain.

Jelenleg a James Webb űrtávcső az egyetlen nagy projekt, és minden további küldetés másodlagosnak számít ehhez képest. Ez persze azt is jelenti, hogy aki támogatáshoz akar jutni, annak mindenre kiterjedő tesztekkel kell bizonyítania, hogy műszere működőképes lesz az űrben, és van értelme felküldeni. Kérdéses persze, hogy kisebb projektek vezetőinek lesz-e arra pénze, hogy a támogatás megszerzésének fázisáig eljussanak.

Elég biztosan állítható, hogy a nagy tudományos felfedezések döntő többsége a nagy teleszkópokon keresztül történik majd, ehhez azonban a kutatói közösség együttműködése szükséges. A James Webb űrtávcső programja nagyon fontos tudományos szempontból, hiszen segítségével a csillagászok minden eddiginél távolabbra tekinthetnek, felfedezve a galaxisok formálódásának időszakát, talán közelebb jutva a sötét anyag és energia rejtélyének megoldásához.

A Spitzer űrtávcső
Egy nagyon átfogó programról van szó tehát, amely azonban nem érinti a csillagászat minden területét, így óhatatlanul akadnak olyan részterültek, amelyek kimaradnak, és művelőik joggal érezhetik magukat hátrányban azon „szerencsésekhez” képest, akik feljutottak az amerikai űrkutatás új zászlóshajójára. A kimaradók közé tartoznak például az exobolygók kutatói, akik a Kepler mellett még egy olyan távcsövet szeretnének, amelynek elsődleges feladata a távoli csillagok bolygóinak kutatása. Ennek a tervnek a megvalósulása a lehetetlennel határos, amíg a NASA pénze elsődlegesen a James Webb űrtávcsőre fordítódik.

Ahogy Paul Goldsmith, a NASA Jet Propulsion Laboratory fizikusa is elmondta, az exobolygók, illetve a mélyűr kutatói nagyon különböző dolgokat akarnak, és a NASA képtelen mindkét közösség igényeinek megfelelni. Ha azonban megvalósulna valamiféle együttműködés a két tudományterület képviselői között, azzal mindenki nyerne. A planetológusok és a napfizikusok szintén költségcsökkentés vesztesei közé tartoznak. Szeptemberi nyilatkozatukban tiltakozásukat fejezték ki az ellen, hogy a NASA milyen mennyiségű pénzt öl az űrteleszkóp megépítésébe.

Kisebb győzelemként könyvelhető el, hogy tiltakozások eredményeképpen a teleszkópon apróbb változtatásokat eszközöltek, így az használható lesz az exobolygók kutatására is. Nem egészen ez az a távcső, amelyről a kutatók álmodtak, de kétségkívül értékes eszköz lehet, mondta el David Charbonneau, az exobolygók kutatását célzó Kepler űrtávcső egyik csillagásza. A tanulság az, mondja Goldsmith, hogy a következő űrtávcső tervezésének megkezdése előtt az összes féllel egyeztetni kell, aki érintve lehet a programban. 

A NASA-nak nagy rutinja van a nagyszabású küldetések lebonyolításában, így valószínűleg továbbra is ez lesz az űrügynökség fő profilja. A múlt azonban számos intő jellel is szolgál. A Hubble űrtávcső esete jól mutatja például, hogy nem vezet jóra, ha egy küldetést túl sok célnak és érdeknek próbálnak megfeleltetni. Ennek érdekében több műszert építettek bele, ami rendkívüli módon bonyolította a kivitelezést, rontotta az egyes berendezések teljesítményét és az egész projektet nagyon drágává tette, mondja Nahum Arav. Véleménye szerint a NASA és a többi kormányügynökség bürokratikus gyakorlata szakszerűtlen döntések meghozatalához, ezek révén pedig hibák elkövetéséhez vezet, amelyek tovább növelik a költségeket. És mivel az űrügynökség nem tűri a kudarcot, a végtelenségig tesztelik a programok minden egyes elemét, ami szintén pénzbe kerül. „Ha tényleg fejlődést akarunk a tudományban, építsünk tíz kicsi és olcsó műszert: öt közülük nem fog működni, de ez senkit sem érdekel, ha a másik öt elvégzi a munkát” ‒ mondja a kutató.

A NASA a kilencvenes években, Dan Goldin regnálása alatt egyszer már próbát tett eme felfogás gyakorlati megvalósítására. A „gyorsabb, jobb, olcsóbb” program két nagyon sikeres Mars-küldetést (Mars Pathfinder, Mars Global Surveyor) és két óriási bukást (Mars Climate Orbiter, Mars Polar Lander) eredményezett. (A Mars Climate Orbiter elvesztése különösen „hírhedtnek” nevezhető, hiszen a metrikus és az angolszász rendszer mértékegységeinek keveredése volt a fiaskó oka. A NASA két fejlesztőcsoportja ugyanis különböző mértékegységeket használt a számítások során, aminek az lett a vége, hogy 150 kilométer helyett, csak 60 kilométernyi távolságot tartott a Mars felszínétől, és elégett a légkörben.)

A Mars Pathfinder a vörös bolygón
A program még így is sikeresnek mondható, hiszen két nagyon sikeres projektet eredményezett. (És a bukások sem voltak hiába, hiszen az 1999-es eseményeknek nagy szerepük volt abban, hogy a NASA 2007-ben végre lemondott az angolszász rendszer használatáról, és a metrikus rendszerre tért át, amit az amerikai űrügynökséggel együttműködő űrhivatalok óriási sikerként könyveltek el.) Az összesített költségvetés a négy misszióra 1,7 milliárd dollárt tett ki, amely meg sem közelíti a jelenleg futó gigantikus program, a Mars Science Laboratory 2,5 milliárdos büdzséjét.

Nahum Arav szerint tovább javíthatna a helyzeten, ha az űrbéli küldetéseket átengednék a magáncégeknek. A magánvállalatok kérdése ismét csak az űripart foglalkoztató feszült dilemmák közé tartozik: mennyire lehet hinni az SpaceX vagy a Blue Origin azon ígéreteiben, hogy jelentősen csökkenteni képesek az űrutazás költségeit. A következő kérdés pedig az lehet, hogy költségcsökkenést eredményezhet-e, ha a magáncégeknek más területeken is lehetőséget adnak, például az űrteleszkópok gyártásában.

Goldsmith szerint ebben bízni nagyfokú naivitásra vall: „A magánipar nagyon hatékony tud lenni bizonyos dolgokban, de csodákra ők sem képesek.” A magáncégek árcsökkentő képessége ugyanis a tömegtermelésből ered. „Ha legyártottál hárommillió iPhone-t, akkor pontosan tudod, hogy a hárommillió-egyedik elkészítése mennyibe fog kerülni. De senki sem gyárt tömegesen nagy teleszkópokat” ‒ folytatja.

Az X Prize Alapítvány kihívása magánfinanszírozású űrkutató csapatoknak szól. A cél egy olyan robot megtervezése, amely képes leszállni a Holdon és onnan meghatározott képeket, valamint egyéb adatokat visszaküldeni a Földre.
Arav egyetért azzal, hogy az űrtávcsövek gyártása mindig is drága lesz, függetlenül attól, hogy ki végzi. Ugyanakkor szerinte a NASA túl régóta várja el azt a csillagászoktól, hogy csakis tőle függjenek. Arav egészséges versenyt szeretne látni, ez pedig olyasfajta kihívások révén valósulhat meg, mint amilyen például a DARPA önjáró autó kifejlesztésére kiírt vetélkedése volt. A pályázat lehetőséget adott a kicsi, de innovatív csapatoknak is, hogy nevet szerezzenek maguknak az iparban és új technológiát hozzanak létre. Hasonló kihívásokkal igyekszik inspirálni a tudományos közösséget a magánkézben levő X Prize Alapítvány is.

Arav javaslata egy, a NASA által kiírt pályázat lenne: 100 millió dolláros díjat nyer az első csapat, amely sikeresen megépít és feljuttat egy kisméretű távcsövet az űrbe. Ha senkinek sem sikerül, nincs kiadás, de ha mégis összejön valakinek, akkor is csak tizedannyit költ az űrügynökség, mint amennyi egy nagyszabású saját projekt büdzséje lenne. Újításra bíztatni, tanulni az óhatatlanul bekövetkező kudarcokból és kiiktatni a bürokráciát ‒ Arav szerint ezek a sikeres működésre képes üzleti modell ismérvei.


Forrás:

www.wired.com/wiredscience/2012/02/astronomy-budget/all/1

www.nasa.gov
 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

19. Ronan
2012.02.12. 11:19
Pffff ..jaj amerika nem tudja hogyan is tovább de szomoru sajnos pontosan tudja hogya tovább nevetséges...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
18. mikej95
2012.02.12. 14:52
Ez egy vicc, én eddig sem értettem, hogy mire jutnak azzal, ha 30 év alatt elverekedik magukat egy űrszondával a naprendszer szélére, ami arra már régen elavult lesz.
Bár jól megoldották, az új űrprogramok szinte mind magánpénzből mennek. Grat.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. Asagrim
2012.02.12. 16:24
Mintha csak egy titkos egyezményt írtak volna alá valami agresszív földönkívüli civilizációval, hogy nem igázzák le a földet, ha visszavesznek az iramból! (Csillagkapu valakinek ismerős? )
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. fabricio24
2012.02.12. 17:35
nem csóda ha minden NASA dolgózónak több millás fizetése van...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. Ronan
2012.02.12. 20:06
Egyébként egyszerűbb lenne űrhajókat fejleszteni ami teljesen új meghajtással megy....és abba beleölni a pénzt nem kukucskálásra költeni hanem például térváltási elmélet megvalósítására stb...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. Humbuk
2012.02.12. 20:30
Ronan: nem is rossz gondolat

Fabricio24: Umm nem azért de a NASA-ról beszész azok az emberek nem pofára kapják a fizetést. Ott kell tudásnak is lennie az ember fejében. Ne hasonlítgassuk M.o-hoz a dolgot ^^

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. Kirrr
2012.02.12. 20:55
Azért az durva, hogy a holdraszállás óta nem történt komolyabb előrelépés a NASA-nál. Csak nézelődünk a több milliárd dolláros távcsöveinkkel és találgatunk, hogy mi a franc lehet az űrben.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. patrik2991
2012.02.12. 22:32
Kirrr: ott a pont. Feltéve, hogy tényleg leszálltak a holdra, ugyanis az is már elég rég volt, és nem ismételték meg... akkor ment, akkor ma még könnyebb lenne nem?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. axe
2012.02.12. 22:59
Humbuk - a magyarok rengetek dolgot találtak fel amit az egész világon használnak egy közülük a karburátor...
patrik2991 - miért fent voltak? videót mindenki látott ismer valaki olyant aki ezt ténylegesen alá tudja támasztani hogy az a hold volt?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. Edviiin89
2012.02.13. 10:29
axe: te meg alá tudod támasztani, hogy az nem a Hold volt? Meg mi az, hogy nem ismételték meg? Hat sikeres Holdküldetés történt, 12 ember járt ott és közel 400g kőzetmintát hoztak vissza. Az otthagyott tárgyak is alátámasztják, mint például a beállított tükrök, amik segítségével ma is végzik a Föld-Hold lézeres távolságmérést is. Van külön szakirodalom a Hold geofizikájáról, amit az ott elvégzett kísérleteknek köszönhetünk. Vagy ott a sok űrkutató csoport meg csillagászati tanszék, aki nyomon követték az űrhajó és Holdkomp pályáját. Érdekes ők nem cáfolják a dolgot egy percig sem, sőt a Szovjetunió se cáfolta, aki még riválisa is volt a NASA-nak.

És, hogy miért nincs ma is Holdra szállás? Mert olyan sokba került egy-egy Holdra szállás, hogy többszöröse lenne annak, amit ma a NASA évente űrkutatásra költ. És mint kiderül, lehet, erre se fogja futni ma már.

Ronan: ki mondta, hogy a térhajtómű kutatását nem pénzeli senki? Azon is dolgoznak csak olyan kezdeti fázisban van még, hogy abba se biztosak lehetségesek-e vagy sem. Rengeteg negatív energia meg sötét energia kiaknázása kéne hozzá. És ezek előállításáról meg ne is beszéljünk.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Kirrr
2012.02.13. 12:50
Űrutazás szempontjából a NASA 50 éve megált a fejlődésben. A Space Shuttle első repülése óta nem történt érdemi fejlesztése az űrjárműveknek. Azokat is addig használták, amíg lepotyogtak ahelyett hogy valami modernebbet készítettek volna. Ugyanazokat a rakétákat használják és hiába kutatják az új módszereket, inkább egy többéves költségvetést "pazarolnak" el egy újabb távcsőre, ami semmivel sem visz közelebb minket a Holdnál távolabbi égitestekhez. Mer az marhakirály, hogy 5 galaxissal arrébb ellátunk, de ebből semmi használható dolog nem következik. Az hogy talán látjuk hogy lehetséges, hogy ott van az édeskevés...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. jozsefm
2012.02.13. 13:19
Mi is beszállunk:

Pályára állt a magyar műhold
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Edviiin89
2012.02.13. 15:06
Kirrr: Ha elérték a Holdat azzal a technológiával, amit kifejezetem a Holdra szállásra terveztek minek fejlesszék tovább? Mert hossztávú űrutazásra és más célokra teljesen alkalmatlanok. Itt egy cikk a további célokról és fejlesztésekről, ajánlom figyelmedbe.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Vendég-Ven... Kirrr
2012.02.13. 18:59
Az egyre terjedő korlátolt fiskális szemlélet megöli a tudományt. Az USA gyakorlatilag már a Space Shuttle-programmal elveszítette az űrversenyt, mert onnantól kezdve szinte minden pénzt abba öltek. Ehhez jött még a kormányok idióta szűkmarkúsága, mintha bizony az űrkutatásra kiadott milliárdok mentenék meg az USA gazdaságát. Miközben Kína hovatovább szőröstül-bőröstül megvásárolhatná az egész USA-t, annyi a vele szemben fennálló követelése.

A kutatásra, a tudományra költött pénzek mindig busásan megtérülnek, ha nem is mindig ott. ahol éppen várják azt. E tevékenységek visszafogása nemcsak tünete, hanem részben előidézője is az USA hanyatlásának. Persze a korlátolt politikusok ezt sehol nem látják be, hiszen ők csak 4 éves ciklusokban gondolkodnak.

"Mer az marhakirály, hogy 5 galaxissal arrébb ellátunk, de ebből semmi használható dolog nem következik."

Számodra biztos nem. A kutatók viszont rendkívül sokat megtudnak belőle. Igaz, a te 5 galaxisodnál "kicsit" messzebb ellátnak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. atti2010
2012.02.13. 22:06
Ronankukucskálásra költeni hanem például térváltási elmélet megvalósítására stb...

Az emberiség sohasem fogja tudni meghajlítani a teret és ez nagyon is jól van így.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Edviiin89
2012.02.14. 09:08
atti2010
Na, de miért is nem? A fizika megengedi. Minden test aminek tömege van és ettől függő mértékben meghajlítja maga körül a teret. Te magad is meghajlítod a teret.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. freyr
2012.02.19. 15:58
Hát ugye nem a US hadseregnek kéne korlátlan mennyiségű pénzt adni, hanem esetleg a tudományos világot kéne támogatni, amiből profitálhat is az emberiség. Itt a problémája mindennek ma a világon. Túl sokat és egyre többet költenek fegyverekre és azokhoz kapcsolódó eszközökre a nagyhatalmak, másra meg, aminek értelme is lenne, lassan nem marad pénz.

@atti2010: "Az emberiség sohasem fogja tudni meghajlítani a teret és ez nagyon is jól van így."
Mi van? Te most a jövőbe látsz vagy mi van? Egyébként a térhajlítás, ahogy Edviiin89 is leírta létezik. Az űrutazásos megfelelője persze egészen másképp nézne ki, a FTL haladó tárgyaknak meg sem kéne mozdulniuk, egy féregjárat szerű csatornát kéne kiépíteni, ami két térbeli pont közti térhajlítás, -tömörítés, vagy hívhatjuk bárhogy, ezt majd a tudósok eldöntik, ha eljutnak oda.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. freyr
2012.02.19. 16:11
Mi van a szerkesztéssel? Nem nagyon működik.
Szóval..
Egy másik igen fontos eleme lenne az űrutazás fejlődésének, hogy rengeteg erőforrás-hiányt és környezetszennyezést oldana meg, ha a bányászatokat az űrben tudnánk folytatni. Ez egy nagyon hosszú távon megtérülő befektetés lenne, de erre is koncentrálhatnának igazán, harmad ennyi gondunk nem lenne ugyanis. Persze ehhez is igen jól jönne az FTL meghajtás... bár az aszteroidamezőket anélkül is elérjük, a szállítás meg lehet teljesen pilóta nélküli is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Ronan
2012.03.15. 18:51
Ugye hogy minden ember a saját elméjének a korlátja...ahogy azok is akik ezeket a programokat pénzelik sajnos a makkfejeken így mozog a bőr és semmi jó nem spriccel belőle.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!