iPon Cikkek

Kisbolygóbányászok

Dátum | 2012. 04. 27.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Az aszteroidák rengeteg értékes fémet tartalmaznak, és ez ellenállhatatlan célponttá teszi őket a kutatók, űrhajó-mérnökök, futuristák, tudományos-fantasztikus írók, valamint legújabban a technológiai milliárdosok számára.

Tehetős és kalandvágyó üzletemberek egy csoportja április 24-én bejelentette a Planetary Resources nevű cég megalakulását, amely a tervek szerint robotok hadát fogja az űrbe küldeni, hogy azok felkutassák és kibányásszák a megfelelőnek ítélt kisbolygókat, majd az értékes fémeket visszaszállítsák bolygónkra. Ezzel dollártrilliókkal növelnék meg a globális GDP-t, biztosítanák az emberi faj jövőjét, és előkészítenék az utat a Földön kívül történő letelepedésre, szólnak a hangzatos tervek.

„A Föld készletei elenyészőek a Naprendszer egyéb területeinek bőségével összevetve” ‒ mondja Eric Anderson, a kereskedelmi űrturizmussal foglalkozó Space Adventures alapítója, és az új vállalkozás egyik kezdeményezője. A Planetary Resources másik jelentős alakja Peter Diamandis, az X Prize Foundation alapítója, amely pénzdíjas kihívásokkal igyekszik előrelendíteni a technológia fejlődését.

Közel kilencezer 45 méternél nagyobb átmérőjű kisbolygó kering a Föld viszonylagos közelségében. Egyesek ezek közül annyi platinát tartalmaznak, amennyi egy év alatt kerül kitermelésre bolygónkon. Egy ilyen nagyságrendű mennyiség értéke több milliárd dollárra tehető. Egy okosan véghezvitt vállalkozás tehát nagyon is megéri a befektetett forrásokat és a jelentős kockázatot is.


Ha reálisan nézzük a helyzetet, a NASA-n kívül Anderson és Diamandis az a két ember a Földön, akik képesek lehetnek megvalósítani egy ilyen kaliberű tervet. A Space Adventures eddig hét turistát juttatott fel a Nemzetközi Űrállomásra, az X Prize Foundation Ansari nevű projektje pedig óriási lökést adott a nem állami kezdeményezésben fejlesztett űrhajók iparának. Ahogy Diamandis megfogalmazta, mindkettejük mögött hosszú és sikeres út áll a nagyszabású űrvállalkozások megvalósításában.

A ‒ szó minden értelemében ‒ csillagászati nyereséggel kecsegtető vállalkozás terve időről időre felbukkan, de a potenciális befektetőket végül mindig eltántorítja a projekt hosszú időtartama, valamint az aszteroidáról való visszatérés bizonytalansága. A Planetary Resources mögött, most az alapító kettős tetemes vagyonán kívül olyan emberek állnak, mint Larry Page, a Google vezérigazgatója, és Eric Schmidt, az igazgatótanács elnöke, Charles Simonyi, a Microsoft egykori vezető szoftverfejlesztője, űrturista, Ross Perot Jr., a Perot Csoport igazgatóságának elnöke, illetve James Cameron filmrendező. Tanácsadóként vesz részt a vállalkozásban Tom Jones egykori űrhajós, Chris Lewicki a NASA JPL volt mérnöke, valamint Sara Seager bolygókutató.

Az eddigi sikerek ellenére a mostani projekt jóval nagyobb szabású, mint amit az alapítók valaha is véghezvittek. A dolog elméletben megvalósítható, de a végrehajtáshoz szükséges technológia még nincs kifejlesztve. És a kezdő lépéseket követő tervek egyelőre meglehetősen vázlatosak.

Az első teendő valószínűleg annak biztosítása lesz, hogy a cég jogilag mindent helyesen vigyen véghez. Ehhez egyébként meglepően keveset kell tenni: a hatályos amerikai és nemzetközi törvények értelmében, ha a területnek, amelyen a különféle források kitermelése folyik, nincs gazdája, akkor ha valaki ott kiás, kifog stb. bármit, az az övé. Ilyen például a nemzetközi vizeken folyó halászat vagy olajfúrás. A problémák onnantól kezdődnek, ha valaki területet akar foglalni hasonló módszerrel: ez jelenleg nem megengedett sem a nemzetközi vizek, sem az űr esetében.

A Planetary Resources nem letelepedni akar a kisbolygókon, csak bányászni szeretne ezeken, így elvileg ennek semmi akadálya: ők vállalják a kockázatot, így a nyereség is az övék. Ugyanúgy, ahogy az Apollo-küldetések során a NASA által visszahozott holdkőzetek is az Egyesült Államok tulajdonát képezik. Jelenleg egyébként csak az Államok rendelkezik űrből származó és anyagi értékkel bíró tulajdonnal, ezen kívül Japán birtokában van némi űrbéli por, de az olyan minimális mennyiség, hogy csak tudományos értékkel bír. A dolog jogi része tehát elméletben egyértelmű, a Planetary Resources „mindössze” annyiban különbözik a NASA-tól ebben az esetben, hogy nem elsősorban tudományos értékű kőzeteket szándékoznak hazahozni, hanem vagyonokat érő fémeket.

A cég célja elsősorban a platinacsoport elmeinek bányászata, ide tartozik a platina (Pt) mellett az ozmium (Os), az irídium (Ir), a palládium (Pd), a ródium (Rh) és a ruténium (Ru). Ezeket az anyagokat magas olvadáspont és a vegyi hatásokkal szemben mutatott ellenállás jellemzi, így előszeretettel alkalmazzák őket az orvosi technológiában, a megújuló energiák kiaknázása során, autók katalizátoraiban és egyéb területeken.


A platina kilója 50 ezer dollár körül van, amely majdnem eléri az arany árát. Egy termetesebb, kilométeres átmérőjű kisbolygó felső méterének kitermelése nagyjából 130 tonna platinát eredményezne, ami 6 milliárd dollárt jelent.

A tervek a következők:

A következő másfél-két évben a Planetary Resources 2‒5 űrtávcső fellövését tervezi, amelyek segíteni fognak a potenciálisan értékes kisbolygók azonosításában. A távcsövek költsége egyenként félmillió dollár körüli összeg lesz. A méret- és pályaadatokon kívül nagyon kevés adat áll rendelkezésre a földközeli aszteroidákról, így a cég Arkyd-101 típusú űrtávcsöveinek feladata lesz ezek alaposabb megismerése.

Öt-hét éven belül további űreszközöket küldenek fel, amelyek elvégzik a szóba jöhető kisbolygók részletes feltérképezését, és minden olyan adatot rögzítenek, ami a bányászat megkezdéséhez szükséges. Egy ilyen küldetés költségvetését jelenleg 25‒30 millió dollárra becsülik.

A következő lépés ‒ a kisbolygókon bányászni képes robotok bevetése, és kibányászott ércek visszajuttatása ‒ a legkeményebb dió az egész tervezetben, és a cég erről a szakaszról egyelőre nem is nagyon árult el semmit. 

Kisbolygóról a Földre anyagot mindezidáig egyedül a japán Hajabusza űrszonda juttatott vissza, de abban az esetben, mint már említettük, mindössze pár száz porszemről volt szó. A szonda egy hét éves küldetés részeként 2005-ben landolt az Itokava nevű aszteroida felszínén, és az akkor begyűjtött porminták 2010-re értek vissza bolygónkra.

Egy másik elképzelhető lehetőség egy kellően értékes aszteroida Föld felé terelése lenne. A Keck Institute for Space Studies egy nemrégiben megjelent tanulmánya szerint egy viszonylag kisméretű napelemes-elektromos ionmotor képes lenne Föld körüli pályára állítani egy ilyen kisbolygót, gyakorlatilag egy második holdat hozva létre ezzel, amelyet közelsége miatt sokkal egyszerűbb lenne kiaknázni. A kutatók szerint ehhez már most rendelkezésre áll a szükséges technológia, bár egy ilyen vállalkozás legalább 2,6 milliárdos kezdőtőkét igényelne. (Abban azért nagyon reménykedünk, hogy ez utóbbi terv kiötlői közül valaki látta az Időgép című filmet, és gondoltak arra, hogy milyen fizikai következményekkel jár, ha egy Föld körül keringő holdon bányászati munkálatokba kezdenek.)


Ha a Planetary Resources ezt az utat választja, az tehát jelentős összegek befektetését jelenti a távoli jövőbeli esetleges megtérülés reményében. És ahogy Jon Brophy, az említett tanulmány egyik szerzője és a JPL mérnöke fogalmazott: az űrbéli bányászatot egy dolog megérteni és megtervezni, és megint más megvalósítani. Odafönn a dolgok hajlamosak még sokkal nehézkesebben működni, mint ahogy innen elképzeli az ember.

További probléma, hogy hol történjen az ércek dúsítása: a helyszínen lenne a legoptimálisabb elvégezni, hiszen akkor sokkal kevesebb és nagyobb értékű anyagot lehet visszaszállítani, ez azonban tovább bonyolítja a küldetést. A nyersérc visszaszállítása viszont rengeteg fölösleges tömeget jelent, mivel a platinában leggazdagabb kisbolygók esetében is maximum 60 gramm körüli platinával számolhatunk egy tonna regolitban.

A példa kedvéért vegyük úgy, hogy egy robotbányász nagyjából 2 és fél tonna, és saját tömegének százszorosát képes nyersércben visszaszállítani a Földre. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi anyagárak mellett egy robotbányász 875 ezer dollár értékű rakománnyal tér vissza a legjobb esetben, ami a küldetés százmilliós költségei mellett nem éri meg a fáradságot. Így akármennyivel is bonyolultabb az ércek helyszíni finomítása, csak akkor lesz jövedelmező a vállalkozás, ha ezt meg tudják oldani.


 

Nem szabad megfeledkezni egy eredményes küldetés gazdasági következményeiről sem: ha több száz tonna platina jelenik meg a Földön, az biztosan le fogja szorítani az anyag árát. Történelmi példát hozva, elég arra gondolnunk, hogy milyen hatással volt a világgazdaságra a 16. században az arany és ezüst nagymennyiségű beáramlása az Új Világból.

A Planetary Resources azonban részben éppen a platina árának csökkentését akarja elérni. Az alumínium rettentően drága anyagnak számított az 1800-as években, amíg egy új technológia lehetővé nem tette, hogy könnyen kinyerhető legyen ércéből, mondja Diamandis. Manapság az alumíniumot ezer és egy dologra használjuk, ha ugyanezt el lehetne érni a platinacsoport fémeivel is, azoknak is jutna bőven alkalmazási lehetőség.

A Földön egyébként jelentős készletek vannak platinából, a dél-afrikai bányák tartalma egyedül képes lenne biztosítani a jelenleg évente világszerte kitermelésre kerülő platina mennyiségét a következő háromszáz évre.


A kisbolygók azonban tartalmaznak egy fontos dolgot, amelyre az űrben szinte minden másnál nagyobb szükség van: vizet. A víz fogyasztható italként, de elemeire bontva is felhasználható, az oxigén a létfenntartáshoz szükségszerű, és folyékony oxigénből és hidrogénből pedig üzemanyag gyártható. Ezen erőforrás kiaknázása nagy fegyvertény lenne, hiszen nem kellene egy egész küldetésre elegendő üzemanyagot magával cipelnie az esetlegesen hosszabb útra induló űrhajónak, hanem közben csak beugrana ezekre az űrbéli „benzinkutakra”, és feltöltené készleteit. Egy ilyen rendszer kiépítése létfontosságú feltétele bármiféle űrbéli kolónia kiépülésének is.

Felmerül azonban a tyúk vagy a tojás problémája, mi az első lépés: hatalmas mennyiségű forrás felhalmozása egy nem létező, jövőbeli űrcivilizáció számára, vagy az űr apránként való meghódítása, és a szükséges anyagiak közben történő megteremtése.

David S. Portree, a Wired rezidens űrtörténésze szerint a kisbolygóbányászatnak több értelme és realitása lesz akkor, amikor már kész űrbázisokkal, másfajta gazdasággal és fejlettebb technológiával rendelkezünk. „Egy ilyen vállalkozás mostani megvalósítását ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy olajtanker vetett volna horgonyt a középkori Anglia partjainál. Az emberek valószínűleg hasznos árucikknek találták volna az olajat, de nem tudtak volna olyan szintű fogyasztást produkálni, hogy az megérje a hajó személyzetének. Azt se tudták volna, hogyan szállítsák a partra: fa vödrökkel és csónakokkal álltak volna neki.”



 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

11. patrik2991
2012.04.27. 14:37
Érdekesen hangzik.
Miért érné meg valakinek, hogy lenyomja egy olyan dolognak az árát, amiből sokkal rendelkezik? Az mondjuk rendben van, hogy mire lenyomja az árát, addigra jelentősen nagyobb vagyonnal fog rendelkezni, de akkor sem hiszem, hogy ennyire jó szándékúak lennének. Mindenesetre szívesen vennék párezért pár részvényt, hátha 20 év múlva jól járok belőle.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. Whysper
2012.04.27. 15:46
Én csak azt nem értem ,hogy eddig is tudtuk ,hogy kifogyóba van stb. minden. Viszont mit az az információ amit megkaptak ezek a multi cégek aminek következtében mindenki az űrbe rohan!!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Balucsek
2012.04.27. 16:11
Whysper: szerintem semmi új infót nem kaptak csak az utóbbi 5 évben újra megindult az űrkutatás iránti vágy. Elvileg a ruszkik is szeretnének a holdra jutni sőt Hold bázist építeni (nem tudom haladtak-e vele vagy már kukázták is), a jáponok űrliftet terveznek az amcsik maglevet... Újra indult scifi mánia... Szóval gondolom úgy kalkuláltak mire felmérik az érdemesnek ígérkező kisbolygókat addig talán kijön néhány technikai újítás ami megvalósíthatóvá teszi az ötletüket. Vagy szimplán valaki leakarja húzni a gazdagokat és miután elég pénzt befektettek nyom nélkül eltűnik...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. ungergabor
2012.04.27. 17:17
http://en.wikipedia.org/wiki/Skylon_%28spacecraft%29
Ha ez a gép megszületik és nem lesz katasztrofálisan megbízhatatlan akkor sok minden megváltozik majd. Talán pont ebben a gépben látják a jövőt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. mikej95
2012.04.27. 17:34
Nincs ezen a bolygón kifogyóban semmi, de 1,5 max 2 kilométeres mélységné lejjebb nem tudunk menni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. mikej95
2012.04.27. 17:37
*nél
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Rigor
2012.04.27. 19:55
Nekem rögtön a Mass Effect bányászása jutott eszembe - http://www.youtube.com/watch?v=Sr47swAMv-w
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. dddaniel92
2012.04.28. 10:44
mikej95@ nehogy azt hidd hogy max 2km-ig tudnak leásni.Tau Tona a világ egyik legmélyebb bányája és az 3.9km mély
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. exterminat...
2012.04.30. 23:33
Én csak azt nem értem hogyan hoznák le a földre...Komolyan hogy ne legyen veszélyes ki darabokba kell de ugy meg hogy éri meg....?még az űrlift a legjobb megoldás de igazán nem tudom elképzelni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. peti198706...
2012.05.06. 04:02
Kérem, ha már ott tartunk hogy a kvantum fizika eléri határait, esetleg beszélhetünk űrutazásról A robotok irányítása emberi tudattal, mi sem egyszerűbb 2030-ra már tán lesz annyi felesleges energiánk, hogy kezdetként felküldünk néhány *agyatlan* MI-vel szerelt bányász robotot, melyek már saját kis űrbázist tudnak kiépíteni a telephelyükön, gyárakat, ellátmány elosztókat, s igen önmaguk reprodukciójához alkalmas gyárakat is. x)) Lásd. a múltban az oázisok köré épültek a turista paradicsomok, majd vár(ak) s városok. Itt legfőbbképpen az információ kötetlen áramlása lesz a felbecsülhetetlen s meghatározó. De maga az "ember" mint test SOHA nem fog eljutni odáig max a tudata, mely kompatibilis bármely *ocsmánysággal*(itt múltból lásd. USB(the)kulcs kékfog stb.) s így képes helytállni a távoli űrben saját teste veszélyeztetése nélkül. Tessék nekibugyasztani s grindelni kissé a már öregnek számító kisbolygóbányászokról szoló űrlegemdákat egy-egy már képernyőkre megírt népremakekben.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. uristen
2012.05.08. 13:40
Ezek is sok Mass Effect -et jatszottak...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!