iPon Cikkek

Kisbolygóövek és élhető bolygók

Dátum | 2012. 11. 07.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Egy nemrég megjelent tanulmány szerint az élet számára is alkalmas bolygókat tartalmazó rendszerek létezésének egyik fontos feltétele, hogy azok megfelelő tömegű kisbolygóövvel rendelkezzenek. Rebecca Martin, a Coloradói Egyetem és Mario Livio, a baltimore-i Űrteleszkóp Kutatóintézet munkatársa szerint ez a fontos feltétel lehet az egyik oka, hogy mindeddig nem akadtunk életet hordozó bolygóra.

A szakértők úgy gondolják, hogy a kisbolygóöv helye és mérete, mely tényezőket a Nap protoplanetáris korongjának evolúciója és a közelébe eső Jupiter-típusú óriásbolygó gravitációs hatása határoz meg elsődlegesen, alapvető befolyással lehet arra, hogy ha a rendszer tartalmaz egy Földhöz hasonló bolygót, akkor azon kialakulhat-e bármiféle komplex életforma.

Elsőre talán furcsának tűnhet ez a felvetés, hiszen időről időre azt halljuk, hogy egy potenciális kisbolygó-becsapódás milyen mértékű károkat okozna a bolygónk élőlényeiben, és milyen tömeges kihalási eseményekhez vezetne. Ezzel egy időben azonban egyre többen vélik úgy, hogy a Földdel korábban ütköző aszteroidáknak nagyon fontos szerepük lehetett az összetett életformák kialakulásában és továbbfejlődésében.

Több elmélet is egyetért abba, hogy a hasonló becsapódási események során kerülhetett nagyobb mennyiségben víz és szerves anyag a bolygó felszínére. A megszakított egyensúly elméletének értelmében a Földbe időről időre beleütköző kisbolygók nagyon fontos szerepet játszhattak a biológiai evolúció ütemének felgyorsításában, mivel olyan alapvető változásokat okoztak a környezeti viszonyokban, hogy azzal teljesen új alkalmazkodási stratégiákra kényszerítették a fajokat.


A csillagászok elméleti modellek, Jupiter-típusú extraszoláris bolygók és fiatal csillagok körüli porkorongok megfigyelési adatait elemezve jutottak a fenti következtetésekre. Vizsgálataik alapján a jelenleg ismert bolygórendszerek közül csak nagyon kevés olyan akad, amely a megfelelő helyen egy vagy több óriásbolygóval rendelkezik egy, a miénkhez hasonló kisbolygóöv létrejöttének előfeltételeként. Ilyen kisbolygóöv nélkül pedig nem sok esély van az élet kialakulására a közeli kőzetbolygón, véli Martin.

Martin és Livio szerint az kisbolygóöv óriásbolygóhoz szorosan kötődő létezése és elhelyezkedése egyáltalán nem véletlen. A Naprendszer kisbolygóöve a Mars és a Jupiter pályája között húzódik, és ez a kisebb-nagyobb űrbéli szikladarabok millióival tarkított vidék nagyon közel esik a hóhatárnak nevezett vonalhoz, amely azt a Naptól való távolságot jelöli, amelyen túl központi csillagunk sugárzása már nem elég erős a jég megolvasztásához. Az elképzelések szerint a protoplanetáris korong közvetlenül hóhatár mögött található nagy mennyiségű jeget, kőzetet és fémet tartalmazó keverékéből keletkezett a Jupiter, illetve a hasonló rendszerekben a Jupiter-típusú gázóriások. A hóhatár közelében létrejövő égitest erőteljes gravitációjával megakadályozta, hogy a közelében lévő anyag bolygóvá álljon össze, az összeálló anyagcsomók ehelyett egymásnak ütköztek, és darabjaikra törtek, létrehozva a mai kisbolygóövet. 

Egy ilyen aszteroidaöv létrejöttének előfeltétele, hogy közvetlenül az övön kívüli pályán egy Jupiter-típusú óriásbolygót tartalmazzon a rendszer, magyarázza Livio. A gázóriás közeledhet a kisbolygóövhöz, de át nem haladhat rajta, mivel egy ilyen keresztezés szanaszéjjel szórná az övben található anyagot. Az sem jó azonban, ha a Jupiter-típusú bolygó nem kering elég közel az övhöz, mert abban az esetben a modellek alapján túl sok anyag halmozódik fel a hóhatár közelében. Egy túl masszív kisbolygóöv pedig olyan gyakori ütközéseket produkálhat a közeli kőzetbolygóval, hogy azon lehetetlenné válna az élet kialakulása.

A Naprendszer fiatalabb korában a kisbolygóöv valószínűleg elegendő anyagot tartalmazott egy másik Föld-típusú bolygóhoz, a Jupiter jelenléte, és enyhe közeledése a Naphoz azonban megakadályozta az anyag nagyobb égitestté történő összeállását. Mára az aszteroidaöv össztömege eredeti mennyiségének kevesebb, mint egy százalékát teszi ki. Saját rendszerünkből kiindulva Martin és Livio úgy véli, hogy a kisbolygóöv más bolygórendszerekben is a hóhatár környékén helyezkedik el, legalábbis a kezdeti időszakban biztosan. Elméletük tesztelése érdekében számos fiatal csillag esetében modellezték a protoplanetáris korongot, és a központi égitest tömegének alapján megállapították a hóhatár körülbelüli helyét a rendszerben.


Ezt követően szemügyre vették a NASA infravörös tartományban vizsgálódó Spitzer űrtávcsöve által begyűjtött adatokat. Kilencven csillag esetében állapították meg meleg por jelenlétét, amely kisbolygóövre hasonlító struktúra jelenlétére utal. A meleg por hőmérsékleti adati megfeleltek annak, amit a hóhatáron vártak a kutatók, és annak központi csillagtól való távolsága is egybeesett az elméletben kiszámított hóhatár helyével.

A szakértők végezetül megvizsgálták azon 520 gázóriás kategóriájába eső exobolygót, amely eddig felfedezésre került, és úgy találták, hogy ezek közül mindössze 19 kering a hóhatáron kívül. A jelenleg elfogadott bolygóképződési elméletek szerint az összes Jupiter-típusú bolygó a hóhatáron kívül keletkezik, de ezek többsége aztán a határt átlépve egyre közelebb vándorol központi csillagához. Ha az előzőekben leírt elméletek igaznak bizonyulnak, akkor a hóhatárt keresztezve ezek a bolygók teljesen szétzilálják az ott található kisbolygóöv anyagát, és ezzel valószínűleg minden esélyt megszüntetnek arra, hogy a rendszerben összetett életformák alakulhassanak ki. Jelenlegi ismereteink alapján a bolygórendszerek kevesebb, mint négy százaléka rendelkezik kisbolygóövvel, és akkor még szó sem esett arról, hogy ezek élhető zónájában egyáltalán vannak-e kőzetbolygók, amelyeken létrejöhetett az élet.

Eddig is sejtettük, de egyre inkább biztosnak tűnik tehát, hogy az élet kialakulásához és továbbfejlődéséhez nagyon különleges, ritkán előálló körülményekre van szükség. Az extraszoláris élet utáni kutatás egyre keményebb diónak tűnik, ahogy többet tudunk meg a minket körülvevő világról. 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

7. benczeb90
2012.11.07. 10:23
kösz a cikket!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. AkosAkos
2012.11.07. 19:43
Így van,köszönjük! Nem is ismerek ilyen szempontból(is) jobb oldalt az iPon-nál.
Friss,nagyon jól összefoglalt,érdekes cikkek,csak így tovább és mégegyszer köszönjük!!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. MZperX75
2012.11.09. 17:03
Még a végén kiderül,hogy egyedül vagyunk.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. MZperX75
2012.11.09. 17:18
Pontosítanék...a sanda gyanúm,hogy egyedül vagyunk.

A galaxisban is függ a helyzete a naprendszernek ott is pont jó távolságra vagyunk a központi fekete lyuk-hoz viszonyítva,kijjebb és beljebb sem jó,beljebb a sugárzás kijjebb meg a fa**m sem tudja mi miatt .

Tehát szerves életet,vagy a mihozzánk hasonló szerves szén alapu életet,nem fogunk találni.

Talán majd egyszer rájönnek a tudósok ,hogy az élet nem biztos hogy csak a szerves lehet,szervetlen is.

Lásd Don Huan tanításai: Belülről izzó tűz(a nem szerves lények is rendelkeznek tudomással)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. alina17
2012.11.10. 10:54
Azt emberi ésszel elképzelni sem tudjuk mennyi az élet feltételeinek kialakulására alkalmas bolygó van a világegyetemben, ez lehet szerves vagy valami egészen más, nem félek attól hogy egyedül vagyunk csak galaxisok számát nézve is..
Alina
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. MZperX75
2012.11.15. 15:04
A hozzánk legközelebbi galaxis az Androméda Galaxis kb 2.5Millió fény év távolságra van tőlünk.
Az az a róla megjelenő kép ,minimum 2.5 millió éves,és persze a galaxisunkról megjelenő kép is az Andromédán 2.5Millió éves,hol is volt akkor az ember......sehol,ill emberszabásúak már voltak.

Itt most nem az a lényeg ,hogy lehet e vagy nem az élet a világegyetemben,hanem azt hogy soha nem tudjuk sem cáfolni sem igazolni,a voltát.
Lehet ez is igaz ,hogy van ,meg lehet az is hogy nincs.
Jelen pillanatban csak a hit dönt,nem az érv!(ez olyan mint az isten)
Jelen pillanatban azt nem tudják eldönteni a tudósok,hogy a Marson van-e,vagy volt-e valamilyen élet.
A Mars távolsága 130Millió Km. Ez fényévben is elenyésző távolság,már a naprendszerünkhöz viszonyítva is nagyon karcsú.
Pl a Plutó a naphoz 5,913,520 millió km-re van de ez még mindig a fele a naprendszernek.
Ezzel csak azt akarom mondani ,jó dolgok ezek a élet kutatására tett kísérletek,de minél tovább haladunk ezen rögös úton, úgy egyre jobban látszik a számomra,nem találunk semmit.
ill egy két kósza bolygót mint érdekesség....vagy exobolygót.
De persze a hit hal meg útóljára.

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. MZperX75
2012.11.15. 15:04
Dupla
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!