iPon Cikkek

Knack – Platformer a PS4 főtervezőjétől

Dátum | 2014. 02. 14.
Szerző | Svindler
Csoport | JÁTÉK

A PlayStation 4 induló címei közül még adósak vagyunk egynek a bemutatásával, úgyhogy a mai napon szeretnénk ezt letörleszteni. A DriveClub sajnálatos csúszása miatt a Knack elég nagy figyelmet kapott, tripla A-s exkluzívként csak a Killzone: Shadow Fall állt mellette az indulás napján. Az valószínűleg mindenkinek lejön az első trailer után, hogy a két játék elég különböző célközönségnek szól: míg a Killzone egy vérbeli lövölde, addig a Knack egy beat ’em up platformer. Ráadásul nem kisebb név áll mögötte, mint Mark Cerny, akiről elég sokat lehetett hallani mostanában a PS4 kapcsán. Cerny a Sony egyik belsős stúdiójával, a Japan Studioval együttműködve készítette el játékot, aminek ő volt az írója és a rendezője is (tehát úgy látszik nem csak tervrajzok felett görnyedt az utóbbi években). Novemberben elrajtolt a PlayStation 4 és vele együtt a Knack is, aztán… elég kiábrándító kritikákat kapott. Csak azért lőjük le ezt már így az elején, mert azt kell mondjuk, szerintünk elég csúnyán alulértékelték a játékot. A cikk végére kiderül, hogy miért, most foglalkozzunk egy picit a sztorival. A Knack egy olyan világba kalauzol el minket, ami az ereklyéknek (artifactoknak) köszönhet mindent. Igazából senki sem tudja pontosan, hogy mik ezek és kik készítették őket, de rengeteg található belőlük szerte a világban, különböző barlangokban. A bányászásuk pedig elég jó üzlet, mert ezek látják el energiával a világ gépeit, rájuk épül az emberiség teljes technológiája, és a sok előzetes után tudhatja mindenki, hogy Knack is ezekből épül fel. A címszereplő képes magába olvasztani akármennyit ezekből a különleges tárgyakból és erre elég erősen épít is a játék. Itt jegyezzük viszont meg, hogy a legtöbb esetben kevés kontrollunk van afelett, hogy mekkorák vagyunk. Kihagyott ziccer, de azért néhány pályán utólag belegondolva téptük volna a hajunkat, ha a bossharcnál nem lettünk volna már megfelelő méretűek, és kezdhettük volna elölről az egész térképet.
Sok kritika érte a játék checkpoint rendszerét is, az igazság viszont az, hogy az utóbbi években egy kicsit elkényelmesedtünk, hozzászoktattak minket, hogy minden sarkon van egy mentési pont, így igazából nincs komoly büntetése annak, ha elhasalunk. Ahogy a legtöbb ilyen játékban, a Knackban is jól láthatóan csapatokra vannak bontva az ellenfelek tömegei. Megérkezünk egy helyre, elgyepálunk mindenkit, továbbmegyünk, majd újra megtesszük, de ha véletlenül nem sikerül, már reflexből úgy gondoljuk, hogy nincs baj, úgyis ide rak vissza. Nos, a Knack nem. Könnyen előfordulhat, hogy 2-3 csapattal is visszább dob, ami elsőre csalódás lehet, amíg rá nem jövünk, hogy helyzettől függően ez csak 15-60 másodperc plusz időt jelent, és lehet, hogy még több életerővel is érkezünk meg halálunk helyszínéhez. A rendszer persze ettől még nem tökéletes, itt-ott lehetett volna finomhangolni rajta, de egy kezem elég hozzá, hogy összeszámoljam, a 14 órás végigjátszás alatt hányszor frusztrált igazán a mentési rendszer.
A játék egyébként nem túlzottan könnyű, a nehezebb fokozatokkal a gyakorlott játékosok is megtalálják a számításukat. A Knack gyerekes bája megtévesztő lehet ilyen szempontból. Sok esetben lecsaphatnak minket 2-3 ütésből, szóval nem szabad fejjel menni a falnak, még normál fokozaton sem, de ha odafigyelünk, nem lesz baj. Gyerekeknek vagy kevésbé edzett platformer játékosoknak pedig ott az easy fokozat, esetleg a kooperatív játék lehetősége, ami felett mi majdnem elsiklottunk, ugyanis a Knack nem igazán reklámozza sehol, hogy ilyet is tud. Két kontroller hiányában nem tudtuk kipróbálni, de a lényeg, hogy egy drop-in, drop-out rendszerrel van dolgunk, tehát a második játékos bármikor ki- és beszállhat. Ettől függetlenül a középpontban az „alap” Knack lesz, tehát őt követi a kamera, és ha ő meghal, akkor irány a mentési pont.
Amit nagyon sajnáltunk, hogy a helyszínek teljesen lineárisak, opcionális helyek a gyűjtögethető dolgok rejtett helységein kívül nem is igazán vannak. Azokból viszont van rengeteg, egy végigjátszás alatt nem is lehet összeszedni mindent, mert nincs hozzá elég láda. Kétféle csoportba sorolhatóak az összeszedhető kincsek: kütyük és drágakövek. Az előbbiek extra tulajdonságokkal ruházhatják fel Knackot (például jelzi, ha titkos hely van a közelben), vagy erősíthetik a már meglévőket (pl. jobb szupertámadások). A kristályoknál, ha egy fajtából összegyűjtjük az összeset, akkor felépíthetjük a főszereplőnket belőlük, és ez attól függően, hogy mit használtunk, ad valami extrát. Erősebb ütéseket, nagyobb védelmet, stb. A gyűjtögetésben segítségünkre lehet az Androidra és iOS-re is elkészült Knack’s Quest, ami egy kővarázsló (bejeweled), csak Knackosítva. Ahogy gyűjtögetjük a pontokat, kapjuk az alkatrészeket vagy drágaköveket, és a PSN accunkra belépve szinkronizálhatjuk az eredményeinket, hogy aztán a játékban felmarkolhassuk a plusz kincseket.
Az első végigvitel után megnyílnak a kihívások is: próbálkozhatunk a pályák minél kevesebb idő alatt való teljesítésével, vagy kiállhatunk az arénába is, ahol hullámokban jönnek az ellenfelek. Más nem is nagyon van. Igazából ez az egyetlen hátránya a játéknak: ha lecsupaszítjuk, egy nagyon alap beat ’em up platformer, amit csak itt-ott dobnak fel egy kicsit ezzel-azzal (pl. átlátszó Knackkal, hogy ki tudjuk kerülni az érzékelőket, de ilyenkor nem vagyunk erősek, úgyhogy váltogatnunk kell a két alak között).
A különös az egészben az, hogy játék közben az egész mégis működik, amíg játszunk, nem a hibákon fogjuk törni a fejünket. A Knack ugyanis szerethető lett, megvan a maga egyedi vonzereje, így az első fél óra után képes magába szippantani minket. Lehet, hogy volt egy-két bugyutaság a történetben, és sok mindent nem magyaráznak meg (ami mondjuk nem feltétlenül baj), de volt lelke a játéknak. Sőt, még egy érdekes morális kérdést is feldob (goblinok vs. emberek), amit nem oldanak fel az első részben. Lehet a másodikra maradt volna, de egyelőre kevés esélyt látunk egy folytatásra.
Ha már Cerny, akkor nem lehet elmenni szó nélkül a technológiai oldal mellett sem, bár az is igaz, hogy ő csak bábáskodott a projekt felett, és a Japan Studio sosem arról volt híres, hogy mindenkit megszégyenítő grafikát prezentál a világnak. Arra ott van a Sony-nak a Naughty Dog (Uncharted), a Guerrilla Games (Killzone), vagy az éppen költöző Santa Monica Studio (God of War). Ennek megfelelően a Knackot inkább a dizájn viszi el a hátán és nem a tech, bár a főszereplőnk néha rengeteg építőelemből áll össze, és azt azért mozgatni kell. A szinkronhangok jók, a zenék is kellemes aláfestést kínálnak és helyszínenként változnak, szóval igazából sok panaszunk nem lehet, az irányítás rendben van, elég reszponzív a játék. A DigitalFoundry mérései alapján itt-ott le tud esni az fps, de igazából csak két helyre emlékszem, ahol pár pillanatra megtörtént. Összegezve a Knack egy olyan játék, ami egyszerű alapokra építkezik, mégis kellemes kikapcsolódást nyújthat gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, akik akár játszhatják együtt is (bár magyar felirat nincs, tehát angoltudást azért igényel). Megvannak a maga hibái, de úgy érezzük megállja a helyét a next-gen kezdőcímek között. Érdemes lehet megvárni esetleg, míg kicsit csökken az ára, de akinek felkeltette az érdeklődését az adjon majd neki egy lehetőséget a bizonyításra, jó eséllyel nem fogja megbánni.
Tesztelt (és egyben egyetlen) platform: PlayStation 4
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. cipo
2014.02.18. 12:42
Egyetértek a végértékkel, ez kb. egy 8 pontos játék. Végigtoltam egyszer, gyermkeim mind a ketten kétszer. co-op-ba is.
Nagyon alul értékelik a játékot nem tudom mihez akarják hasonlítani, de minden benne van ami egy élvezetes játékhoz kell.

Ami külön pont az az újrajátszahtóság. A cikkben említett extrákat azért nem lehet összeszedni mind mert kb az 5. végigjátszásra is tartogat güjthető dolgokat, Vámpírrá alakulástól kezdve az idő lassításig. Így teljesen új játékmódot teremt. Nagyon jó ötlet. Míg egy Tomb Raidert képtelenség újrajátszani mert semmit de semmit nem tettek azért, hogy valami érdekes legyen a második nekifutásra.

Nem igaz, hogy angol tudást igényel. 5 éves gyerekem aki nem tud olvasni egyedül kapcsolja be a PS-t és egyedul jut el a saját accountjáig és saját knackjében tudja végigtolni az egész játékot. Nem kell hozzá szülői segédlet. Persze a legelején igényel egy 10 perces bemutatót.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!