iPon Cikkek

Knights of Pen and Paper +1 Edition - vigyázz, ha jön a nagymami!

Dátum | 2013. 07. 11.
Szerző | Morte
Csoport | JÁTÉK

A Behold Studios független brazil fejlesztőcsapat iOS-re és Androidra készít játékokat, a Knights of Pen and Paper, az Independent Games Festival nyertese is eredetileg ezekre a platformokra született és nagy sikert aratott, ennek alkalmából adták ki a játékot PC-re is a Paradox gondozásában. Az új kiadás, amely a műfajhoz illően stílusosan a +1-es nevet kapta hosszabb kampányt, új dungeonöket és új támadásokat is tartalmaz az eredetihez képest, és ebben már csereberélhetjük a karaktereket is a fogadóban.
A játék slusszpoénja, hogy nem egy sima RPG, mivel nemcsak a szokásos fantasy karakterekkel (harcos, pap, varázsló, rugó, paladin, druida) játszunk, hanem az őket alakító asztali szerepjátékos csapat tagjaival is, akik játék közben különböző benyögésekkel szórakoztatnak minket. Fantasy karaktereink megformálói között szerepel a pizzafutár srác, a kisöcsi, a nagymama, de akad vérfarkas és rocker is, mindegyikük más-más bónuszokat ad jelenlétével a fantasy karaktereknek: a vérfarkas regenerál, a koncerteken edződött rockernek több az életereje, a nagymama rikácsolásával pedig könnyen feldühíti a szörnyeket, így kitűnő tank lehet. Játékosaink reagálnak rá, ha bekapcsoljuk a zenét, beszólnak, ha túl könnyűnek találják az ellenfeleket, vagy pizzát akarnak rendelni, ha megéheztek (ha a pizzafutár srác benne van a partinkban, akkor ő alapban hoz). Nemcsak a játékosokat és a karaktereket választhatjuk ki, de beállíthatjuk azt is, ki legyen a mesélő és berendezhetjük a szobát is. A különböző asztalok, bútorok, dungeon masterek szintén különböző bónuszokat biztosítanak (gyorsabb utazás, több xp, erősebb támadások, stb.). Alapból két karakternek van helyünk, megkapjuk az alap mesélőt és berendezést, a többit a kalandozásaink során szerzett aranyból vásárolhatjuk meg. A történet folyamán még több játékost és extra kasztot (lovag, sámán stb.) nyithatunk meg.
A Deluxe kiadásban egy régi ismerőssel is játszhatunk
A rendszer meglehetősen egyszerű, minden kasztnak négyféle, pontokból megvásárolható és továbbfejleszthető képessége van. Érdemes egy-egy varázslatra, vagy ütésre sok pontot költeni, de nem célszerű mindent egy lapra tenni, mert minél erősebb egy képesség, csata közben annál több MP-be kerül használata. Ha pl. varázslónk minden pontját a területre ható sebzést okozó meteorra költi, akkor hamar azon kaphatja magát, hogy egy-két használat után ott áll lemerülve, és ihatja az MP potikat, vagy várhat arra, hogy a druida feltölti a pontjait (erről mindig a WoW-os idők jutnak eszembe, amikor a gyógyítónk a manából kifogyva kiáltozta, hogy druida, adj Innert). A passzív képességekkel is rendelkező kasztok igen erősek tudnak lenni, ha pl. a rugó a dupla támadást biztosító Double Strike-ra tesz pár pontot, a többiből pedig a mérgei erejét növeli, akkor igen ütős tagja tud lenni csapatunknak. Szerencsére nincs nagy gond, ha nem jól talenteztünk, a pontokat a fogadókban bármikor újra leoszthatjuk némi arany kiperkálása után.
Defaultban ilyen barátságos arcok fogadnak. Neki épp elfelejtettük megkérdezni a nevét.
Kalandjaink egy laza várbörtönből való szökéssel kezdődnek, aztán irány a költői nevű falu, Default, ahol neki is állhatunk az ilyenkor szokásos patkányirtásnak. Szinte minden RPG klisével összefuthatunk, lesz megmentendő elrabolt királylány, elátkozott kastély, eltévedt utazók, akiket haza kell kísérnünk és természetesen nem hiányozhat a gonosz sem, aki el akarja pusztítani a világot, melyet csak mi menthetünk meg. A játék természetesen nagyon is tisztában van mindezzel, és sok humorral, kikacsintgatással adja tudtunkra, hogy tudja, mit csinál. Később a játékosaink világa összekapcsolódik a karakterekével, ez feldobja és érdekesebbé teszi az egyébként egyszerű, és egy idő után kissé monotonná váló gyűjtögetős, ölős, npc-kísérgetős küldetésekből és dungeonök lényeinek kilakoltatásából álló játékot. Utazás, vagy táborozás közben extra ellenfelekkel is összefuthatunk, ha a mesélő és a kocka úgy akarja. Ezek a véletlenszerű találkozások jók arra, hogy a D&D-s időket és emlékeket felidézzék, de hosszú távon néha bosszantóak tudnak lenni. Teljes biztonságban csak a városokban és falvakban alhatunk. A dungeonökben egyáltalán nem lehet pihenni, így ezek extra kihívást jelentenek, nem árt legalább egy gyógyító a csapatba, és egy druida is jól jön MP pontjaink visszatöltéséhez az elitekkel folytatott kimerítő csaták után. A gyógyító és MP visszatöltő varázslatokat csatán kívül nem használhatjuk, így aludnunk kell, ha maxra akarjuk tölteni ezeket az értékeket (vagy vehetünk sok kaját a boltban).
Ezúttal ránkmosolygott a D20
A játék tele van jópofa humorral, és nagyon jó ötleteket vonultat fel, ám emellett van néhány bosszantó hibája is. A harcrendszer egyszerűsége miatt hosszú távon meg lehet unni az egyre időigényesebbé váló csatákat. Változatosságot az hoz, amikor megnyílik egy-egy új kaszt, de jól meg kell gondolni, főleg magas szinten, hogy érdemes-e bevenni a partiba egy level 1-es új tagot, és felgrindelni a szintjét a többiekéhez. Nem véletlen, hogy a deluxe kiadáshoz kapunk egy extra pályát, ami egy farm, ahol... nos xp-t lehet farmolni. Néha már maguk a karakterek is unják a játékot, és be is szólogatnak emiatt.
A mesélő szerint ez nem grindelés, hanem csupa élvezet. Ha ő mondja...
Akadnak még problémák is: a tárgyválaszték nem túl változatos, a magas szintű szörnyek ráadásul sokszor alacsony szintű cuccokat dobnak, amik értéktelenek, a boltban csak pár aranyat adnak értük, az értékes tárgyakat pedig biztos, hogy megtartjuk, mivel ezekkel nem túl gyakran kényeztet el a játék. Az utazás, a feltámasztás és felszerelésünk fejlesztése sok aranyat nyel el, a kovács, aki fegyvereinket és páncélunkat tudja felspécizni nem olcsó, ráadásul amíg nem fejlesztettük fel, nagy hibaszázalékkal dolgozik, így gyakorlatilag szerencsejátékként működik. A 20-30-as szintek között és 35 felett is volt egy rész, ahol a haladás nagyon belassult, kevés volt az olyan küldetés, ami a fősztorit vitte volna tovább. Maradt a grindelés, és bevallom, a boltban kapható xp-t adó potik kezdtek igen vonzónak tűnni - az összegyűjtött aranyból vettem is egy párat, de a mikrotranzakciós bolt csábításának már keményen ellenálltam. Kisebb-nagyobb hibái ellenére a Knights of Pen and Paper egy kellemes és szórakoztató darab, amely tökéletes arra, hogy utazás közben, vagy unalmas perceinkben a mobilunkkal játszva elüssük vele az időt, és 7-800 forintért már meg is kaphatjuk okostelefonunkra. A PC-s verzió ehhez képest aránytalanul többe kerül (9,99 Euro a sima és 14,99 a Deluxe változat), és bár futtathatjuk akár 1920x1080-as felbontásban is, ettől csak a pixelek lesznek nagyobbak (mondjuk ennek az egyszerű grafikának is megvan azért a varázsa). Mobilra mindenképp tudom ajánlani, a PC-s verziót inkább akkor vegyétek meg, ha majd lemegy az ára. Mindent összevetve ez egy jópofa játék, amely a régi időket idézi, rengeteg poénnal, kikacsintgatással, és a világokon átívelő történet is jól sikerült, a grindelős körítést éreztem csak túl soknak. Platformok: PC, Mac, Linux, iOS, Android Tesztplatform: PC (Steam) Értékelés: 7,5/10
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!