iPon Cikkek

Korábban hagyta el az ember Afrikát?

Dátum | 2017. 07. 09.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Úgy tűnik, hogy a modern ember kialakulásának története minden újabb lelettel és minden újabb elemzéssel tovább bonyolódik. A szakértők között nagyjából egyetértés van abban, hogy a Homo sapiens legalább 300 ezer évvel ezelőtt, Afrikában fejlődött ki, és csak durván 70 ezer évvel ezelőtt kezdte kisebb csoportokban elhagyni a kontinenst, és megtelepedni a világ más tájain. „De miért nem hagyták el az emberek korábban Afrikát?” – teszi fel a kérdést Johannes Krause, a Max Planck Embertörténeti Intézet kutatója, aki számára mindig is furcsának tűnt az óriási hiátus fajunk kialakulása és kirajzása között. Főleg annak fényében, hogy fizikai akadálya nem volt a vándorlásnak, hiszen a Közel-Kelet és rajta keresztül Európa szárazföldi összeköttetésben állt Afrikával. „Egyszerűen át tudtak volna sétálni.” És Krause és társai kedden megjelent tanulmánya szerint ezt meg is tették: nagyjából 270 ezer évvel ezelőtt egy csapat Homo sapiens elhagyta Afrikát és Európában kötött ki, ahol a neandervölgyiekkel keveredtek. A szakértők új DNS-elemzések nyomán jutottak erre a következtetésre, mert bár a korai afrikai kivándorlók rövidesen eltűntek a színről, génállományuk nyomot hagyott a neandervölgyiek genomjában. Amivel Krause szerint sokkal világosabbá vált a korábban igencsak töredékes és bizonytalan kép az ember korai történetéről.
A paleontológusok és régészek az 1800-as évek óta próbálják megfejteni, hogy a neandervölgyiek milyen rokonságban állnak a modern emberrel. A fosszíliák azt mutatták, hogy anatómiájuk jelentősen eltérő volt: vastag, kiugró szemöldökeresszel, tömzsi, erős testtel rendelkeztek, és egy sor további olyan vonásuk is volt, amely a modern emberre nem jellemző. A legkorábbi neandervölgyi csontok egy spanyol barlangból (Sima de los Huesos) kerültek elő, és 430 ezer évesek, 100 ezer évvel ezelőttről pedig Európa gyakorlatilag minden részéről kerültek elő neandervölgyi maradványok, Spanyolországtól Szibériáig. Aztán 40 ezer évvel ezelőtt egyszer csak eltűntek a Föld színéről az emberfaj (vagy alfaj) tagjai. Krause egy évtizeddel ezelőtt, doktoranduszként kezdett mintákat gyűjteni a világ múzeumaiban: apró csontfuratokat vételezett a neandervölgyi maradványokból, majd ezeket elemzésnek vetette alá. És néhány csontdarabból kollégáival DNS-töredékeket is sikerült kivonniuk. Először célzottan mitokondriális DNS után kutattak a szakértők, majd amikor sikerült ilyet találniuk, néhány mintában sejtmagi DNS-t is azonosítottak.
Hohlenstein-Stadel 1937-ben, a neandervölgyi maradványok megtalálásakor
Ezek a gének számos meglepetést rejtettek. Kiderült például, hogy a modern, nem afrikai emberek genomjában neandervölgyi gének is találhatók, ami arra utalt, hogy az Afrikát elhagyó emberiség többször is találkozott és keveredett az Európát lakó neandervölgyiekkel. Még nagyobb meglepetést okozott azonban a 2008-ban a Gyenyiszova-barlangban megtalált maradványok genetikai elemzése. A 41 ezer éves csontmintákban a kutatók olyan mitokondriális DNS szekvenciákat azonosítottak, amelyek sem a modern emberhez, sem a neandervölgyiekhez nem köthetők. Úgy tűnt, hogy a gyenyiszovai ember az emberi családfa egy új ágán foglal helyet, távolabb tőlünk, mint a velünk közeli rokonságban levő neandervölgyiek. Később aztán sikerült sejtmagi DNS-t is kivonni a gyenyiszovai ujjcsontból, amely viszont egyértelműen azt mutatta, hogy a gyenyiszovaiak és a neandervölgyiek nagyon közeli rokonok voltak. A további DNS-elemzésekből egyre tisztábban rajzolódott ki a kép, miszerint a modern ember, a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak közös őse 550–765 ezer évvel ezelőtt élt. 445–473 ezer évvel ezelőtt a közös ős leszármazottainak fejlődése kettévált: az egyik ágból lettek a modern emberek, a másikból pedig a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak. Krause ugyanakkor több éves nyomozás és elemzés után sem értette, hogy a neandervölgyiek sejtmagi és mitokondriális DNS-e miért árulkodik látszólag eltérő múltról, vagyis miért sugall az egyik a gyenyiszovaiakkal, a másik a modern emberekkel szorosabb rokonságot. 2013-ban aztán tovább mélyült a rejtély: egy másik kutatócsoport mitokondriális DNS-t nyert ki a Sima de los Huesos barlangban talált, 430 ezer éves, neandervölgyinek hitt maradványokból.
Neandervölgyi combcsont Hohlenstein-Stadelből
A kutatók azt várták, hogy a DNS a későbbi európai neandervölgyiek mitokondriális genomjára hasonlít majd, de a töredékek ehelyett úgy néztek ki, mintha a több mint 6000 kilométerre található Gyenyiszova-barlangból kerültek volna elő. Tavaly aztán a szakértők bejelentették, hogy egy kevés sejtmagi DNS-t is sikerült előbányászniuk a spanyolországi fosszíliákból. Ez pedig meglepetésükre inkább úgy nézett ki, mintha egy neandervölgyihez tartozott volna. Krause és csapat nemrégiben azonban megtalálta azt az új neandervölgyi DNS-t, amely véleményük szerint magyarázatot adhat a genomok rejtélyes keveredésére. 2013-ban a kutató egyik tanítványa, Cosimo Posth megvizsgálta a németországi Hohlenstein-Stadelben talált neandervölgyi fosszíliák egyikét, és sikerült belőle az egyed teljes mitokondriális DNS-ét rekonstruálnia. Posth becslése szerint a neandervölgyi ember, akitől a DNS-származik, 120 ezer éve élhetett, és ami még fontosabb, a neandervölgyiek egy olyan ágához tartozott, amely nagy múltra tekintett vissza. A szakértő és kollégái ebből a genomból és a többi rendelkezésre álló adatból megállapították, hogy minden ismert neandervölgyi egy 270 ezer évvel ezelőtt élt őstől örökölte mitokondriális DNS-ét. Ennek alapján pedig máris világosabb, hogy mi a helyzet a gyenyiszovaiakkal és a többi rejtéllyel.
A neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak közös ősei félmillió évvel ezelőtt egész Európában és Ázsiában elterjedtek. A keleti és a nyugati populáció azonban lassan elkezdett elkülönülten fejlődni, amiről génjeik is tanúskodnak. A keleti csoportból alakultak ki a gyenyiszovaiak, a nyugatiból pedig a neandervölgyiek. A 430 ezer éves spanyol lelet a szétválás korai fázisáról tanúskodik. Aztán valamikor 270 ezer évvel ezelőtt a modern ember afrikai rokonai közül néhányan Európába vándoroltak, ahol találkoztak és keveredtek a neandervölgyiekkel. Génjeik bekerültek a neandervölgyi genomba, a népesség azonban rövidesen eltűnt: beolvadt a neandervölgyiek közé, illetve kipusztult. Idővel az afrikai gének nagy része is kiveszett genomból, a mitokondriális DNS azonban megmaradt. Sőt: anyáról gyermekre öröklődve idővel minden neandervölgyi hordozta azt, menet közben megszabadulva saját fajuk eredeti mitokondriális DNS-étől, amely a gyenyiszovaiakban viszont megmaradt. Ezért lehetséges, hogy a mitokondriális DNS alapján a gyenyiszovaiak csak a legkorábbi neandervölgyiekre emlékeztetnek, sejtmagi DNS-ük viszont később is közeli rokonságot mutat utóbbiakkal. Posth szerint elképzelhető, hogy az Afrikából érkezett emberek közvetlen őseink közé tartoztak, amit megerősít, hogy a múlt hónapban 300 ezer éves Homo sapiens maradványokat tártak fel Észak-Afrikában, egy marokkói lelőhelyen. Azt sem lehet ugyanakkor kizárni, hogy a vándorok egy közeli rokon, de más fajhoz tartoztak, amelynek eredeti, afrikai képviselőinek maradványait még nem találták meg a kutatók. Azt a rendelkezésre álló adatokból lehetetlenség megmondani, hogy a korai afrikaiak hányszor keveredtek a neandervölgyiekkel. De az biztos, hogy valamikor a történelem előtt korban létezett egy Afrikából származó nő, aki egy neandervölgyi gyermekét hordta ki. Ez gyermek valószínűleg meglehetősen szokatlanul nézett ki, mivel azonban utódai neandervölgyiekkel párosodtak, a különleges vonásoknak lassan nyomuk veszett, és a keveredés emlékét végül szinte csak a mitokondriumok hordozták. A vizsgálat eredményei más szakértők szerint is sok kérdésre választ adhatnak a leletekkel kapcsolatban, azt ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy egyelőre csak a német fosszília mitokondriális DNS-ének elemzésén alapulnak. Krause és társai jelenleg sejtmagi DNS-t igyekeznek kinyerni a csontokból. Ha ez sikerül, az elemzés sokat hozzátehet a felvázolt elmélethez, ahogy az újonnan megtalált marokkói leletek DNS-ének elemzése is. Krause szerint azonban bármi is lesz a további vizsgálatok eredménye, már önmagában az is egészen bámulatos, hogy a genetika ennyit fejlődött az elmúlt években, és ilyen elemzések és összehasonlítások váltak lehetővé általa. „Még öt évvel ezelőtt is lehetetlennek tűnt volna mindez” – mondja a kutató.
Hohlenstein-Stadel barlangja napjainkban
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

6. beleutomaz...
2017.07.10. 13:37
Ezek szerint mar 2010 elott is volt migracio Afrikabol Europaba?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. katt777
2017.07.10. 13:44
Mindig csak a szex! :) Aztán negyed/félmilliárd évvel később is azt találgatják, ki kivel és mikor FAJtalankodott... A tudomány egyre több téren bizonyítja, mennyire értelmetlen az iskolában tanulni. ;) Végül még kiderül, hogy az irgalmatlanul lqrt töriatlaszok és -könyvek csak megelőzték korukat. Respekt a kutatóknak és a technológiát kifejlesztőknek, de ettől még nem lesznek olcsóbbak sem a VGA-k, sem a RAM-ok.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. chris123
2017.07.10. 14:41
Pedig nem bánnám! 1080 Ti Gyenyiszovai akcióban...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Avisto
2017.07.10. 18:35
Leginkább azt nem értem hogy ennyire különböző külsejű alfajoknak hogy jut eszükbe egyáltalán keveredni?
Nem lepődnék meg rajta ha még a majmokkal is próbálkoztak volna.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. macman507 Avist...
2017.07.10. 20:07
Megjelenik kitett csöcsökkel az Afrikai nő... innentől asszem nem kell magyarázni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. koti02 Avist...
2017.07.19. 11:07
A szépség elég szubjektív dolog, a nők arcvonásai amúgy is finomabbak, kevésbé durvák, így a neandervölgyi asszonyok is vonzók lehettek néhány modern embernek. Aztán ott vannak még a megerőszakolások, és kereskedelmi előnyökért kötött érdekházasságok is. Egyes kutatások szerint a kék szem, szőke haj, és fehér bőr a neandervölgyi ember öröksége.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!