iPon Cikkek

Közösségi hálók ‒ egykor és ma

Dátum | 2012. 02. 05.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Nyolc évvel ezelőtt, 2004. február 4-én Mark Zuckerberg üzembe helyezte a thefacebook.com weboldalt, útjára indítva ezzel korunk legdinamikusabban fejlődő közösségi oldalát, amelyet mára a Föld lakosságának hetede használ nap, mint nap kapcsolatai építésére és fenntartására. A közösségi hálók egyidősek az emberi együttműködés kialakulásával, és a legújabb kutatási eredmények alapján azóta nem is nagyon változtak alapvető felépítésükben és működésükben.

Az emberi faj a pleisztocén korszak vége felé kezdett elterjedni az egész bolygón. Milyen lehetett akkoriban az élet? Talán nem is olyan nagyon különbözött a mostanitól ‒ persze autók, írott nyelv és internet nélkül. A Nature című folyóiratban nemrég megjelent egy tanulmány, amely szerint társas viselkedésünk nagyon sok vonásában hasonlít a pleisztocén idején élő őseinkéhez. Talán ezek a régvolt emberek kezdték meg azt az utat, amely lehetővé teszi, hogy ma együttműködjünk egymással.

Kapcsolati háló az iparosodott társadalomban...
A modernkori kapcsolati hálók számos vonásukban nagyon hasonlítanak egymásra ‒ mindegy, hogy amerikai iskolásokról van szó vagy éppen egy bolgár üzem munkásairól. Az adott személy társas kapcsolatainak száma, annak valószínűsége, hogy a személy barátai egymás barátai is, az a tény, hogy egymásra valamiben hasonlító emberek között inkább épül ki kapcsolat ‒ mindezek gyakorlatilag minden csoportra jellemző vonások, függetlenül attól, hogy maguk a csoportok milyen eltérő életet élnek.

A kutatókat az a kérdés érdekelte, hogy ezek a jellegzetességek bármilyen emberi csoportra általánosan jellemző vonások vagy pusztán modern világunk melléktermékei. Arra is kíváncsiak voltak, hogy a kapcsolati hálók milyen jellemzői vezethettek az ősi közösségekben az együttműködő magatartás kialakulásához.

... és a primitív Hadza közösségben
 

Mindennek kutatása persze ősi embercsoportok hiányában nehézségekbe ütközött, így találniuk kellett egy olyan népcsoportot, amely ahhoz hasonló életmódot folytat ma is, mint ahogy őseink élhettek 130 ezer évvel ezelőtt. Egy Tanzániában élő, vadászó és gyűjtögető közösségre, a Hadzára esett választásuk. A Hadza az iparosodástól és más modern befolyásoktól elszigetelten éli napjait. Az ősi vadászó-gyűjtögető csoportokhoz hasonlóan a közösség tagjai együttműködnek és megosztják a javakat, valamint a feladatokat ‒ így például az ételt, illetve a gyermekek ellátását is. Társadalmuk táborokba rendeződik, ezek együtt élő személyek egy-egy csoportját jelentik, amelyek ‒ az életmód velejárójaként ‒ gyakran változtatják lakóhelyüket. Az egyes táborok összetétele is folyamatosan változik, mivel tagjaik addigi csoportjukat hátrahagyva gyakran új táborhoz csatlakoznak.


A tudósok 17 Hadza táborba látogattak el és összesen 205 felnőtt törzstag vett részt kutatásban. Először is a kutatók létrehozták a Hadza társadalom „Facebookját”, vagyis a 17 tábor lakóiról fényképeket készítettek, majd ezeket megmutatták a résztvevőknek, és azt a kérdést tették fel, hogy az illetők kinek a táborához csatlakoznának legszívesebben. Ezt követően a Hadza tagjai fejenként három mézrúd nevű édességet kaptak, amelyet szabadon továbbajándékozhattak, akinek csak akartak. Ezen két felmérés segítségével a kutatók létre tudták hozni a Hadza társadalom kapcsolati térképét.


A harmadik kísérletben a törzstagok négy mézrudat kaptak. Ezeket megtarthatták maguknak vagy berakhatták a közösbe ‒ az előzetes ígéret szerint minden egyes, a köznek juttatott édességet további két mézrúddal toldottak meg a kutatók, és a közös készlet később szétosztásra került. A teszt lényege az volt, hogy megállapítsák: kik az együttműködő és kik az ingyenélő tagjai a közösségnek. Ez utóbbiak azok, akik titokban megtartották maguknak az édességet, de ugyanakkor a többiek által összeadott javakból is részesülni akartak. 

Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a közösbe sokat adó egyének hajlamosak hasonlóan együttműködő társaikkal barátkozni. Ezek a kapcsolatok rendszerint csomópontokat alkotva, a közösségi háló közepén foglalnak helyet. Az ilyen centrummal rendelkező csoportok sikeresebbek és versenyképesebbek a többivel szemben a nehezen hozzáférhető források kiaknázásában, állapították meg a kutatók.

Az ingyenélők ‒ a tudósok nagy meglepetésére ‒ leginkább más ingyenélőkkel barátkoztak. Ennek okára nem sikerült rájönni. Elképzelhető, hogy mivel az együttműködők egymást közt alakítanak ki kapcsolatokat, más lehetőség nem marad az ingyenélőknek, mint egymás társasága. De az is lehetséges, hogy azért preferálják hasonszőrű társaikat, mert így ritkábban részesülnek elmarasztalásban viselkedésük miatt.

A vadászó-gyűjtögető kapcsolati háló nagyon sokban hasonlít az iparosodott társadalmak közösségeire. Az egymástól távol élők kisebb eséllyel barátkoznak össze. A sok barátot megnevezőket számos társuk megemlítette, gyakran olyanok is, akiket ők maguk nem neveztek meg barátként. A fizikai vonásaikban hasonlító személyek nagyobb eséllyel építenek ki egymás között kapcsolatokat ‒ a Hadza számára a legmeghatározóbb ilyen vonások az életkor, a testsúly és a kézfogás erőssége, mindezek hasonlósága megnöveli a barátkozás valószínűségét két személy között.


Számos olyan vonása van a Hadza hálózatnak, amely megkönnyíti a szélesebb körű összefogást. Ilyen az együttműködők egymással való barátkozása, ami lehetővé teszi a közös javak mennyiségének gyarapítását, és így a populáció a növekedését is.

Az eredmények alapján két dolog világos: egyrészt a modern közösségi hálók általános vonásai a Hadza közösségre is jellemzőnek bizonyulnak, ami arra enged következtetni, hogy ezek a jellegzetességek vezérelték az ősi emberi csoportok működését is. Másrészt több olyan társas jellegzetesség jelen van a Hadza közösségben, amely az evolúciós biológia szakértői szerint az evolúciós fejlődés és az együttműködés elterjedésének előfeltétele.

Az ősi emberi csoportok biztosan sok dologban különböztek a Hadzától, de talán ez a közösség áll a legközelebb hozzájuk felépítésében és jellegzetességeiben. Az együttműködés az egyik legtöbbet kutatott és talán legkevésbé megértett aspektusa az emberi életnek. A kutatás bepillantást enged egy olyan közösség működésébe, amilyenhez hasonlóban ez a viselkedésforma kifejlődhetett és terjedésnek indulhatott.




Források:

http://arstechnica.com/science/news/2012/01/studying-people-of-the-past-with-people-from-the-present.ars


http://articles.latimes.com/2012/jan/25/science/la-sci-ancient-social-networks-20120126
 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. Cliph
2012.02.05. 15:42
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. lajcsi1975
2012.02.05. 18:09
ocsabi cseppet sem tünt fel hogy ezt a kisérletet egy olyan közösségben végezték el ami a modern társadalmakhoz képest jelentősen fejletlenebb? Gondolom ez a teszt arra ment ki hogy a mai modern ember sok sok évvel ezelőtt hogyan viselkedett volna.
Hogy a te szádba meg cukorkát kellett volna dobni és megsimogatni a kis buksidat amiért csacsiságokat beszélsz.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. twollah
2012.02.05. 22:58
A tudosok geekek ennyi.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Tjoke
2012.02.07. 21:27
Szerintem ez jó cikk, bár azt nem értem h az eggyüttműködés miért a legkevésbé megértett aspektusa az emberi életnek, logikus h eggyütt minden erősebb, mint ahogy a sejtekből is szervezetek lettek.(erről is volt cikk)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!