iPon Cikkek

Külső mobil rackek

Dátum | 2007. 08. 13.
Szerző | Svindler
Csoport | ADATTÁROLÁS

Előfordulhat, hogy szeretnénk nagyobb mennyiségű adatot magunkkal cipelni, és az optikai lemezek vagy pendrive-ok tárhelye egész egyszerűen kevésnek bizonyul a feladatra, vagy nem szeretnénk megszabadulni a régi merevlemezünktől, és szívesen állítanánk szolgálatba mint egy mobil háttértárat. Utóbbi esetben, mivel nem garantálható, hogy mindenkinek van beépített mobil rack-je környezetünkben, így logikus döntésnek tűnik a külső, USB-re és más külső portokra csatlakoztatható változatok használata.

Mai cikkünkkel azoknak szeretnénk segíteni a döntésben, akik eme rackek közül szeretnék a számukra legmegfelelőbbet választani, vagy dilemmáznak azon, hogy egy kisebb külső meghajtóra tegyék-e le a voksukat, mint a Western Digital stílusos Passportja, vagy erre.

Több szempont szerint vizsgáltuk alanyainkat. Az első a felépítésük minősége: mennyire halkak, és mennyire gondoskodnak a merevlemez hidegen tartásáról. A második természetesen mi más lehetett volna, mint a sebesség. Elvégre mit ér az erős merevlemez, ha a kábel áteresztőképessége visszafogja. A harmadik az extra szolgáltatások figyelembe vétele.

A tesztre az MSI K8T Master1-es alaplapját használtuk, melyen a VIA VT8237 gondoskodik az USB2 portokról, és egy igen forrófejű Maxtor DiamondMax Plus 9-et 200GB-os kivitelben, IDE csatlakozóval.

Coolink


A Coolink választéka konvergál a zéró felé, így tőlük egyetlen keret érkezett a megmérettetésre. A csomagolás egyszerű, csak arra hívja fel büszkén a figyelmet, hogy ő biza alumíniumból van. Dícséretes dolog, ám nézelődjünk egy kicsit benne: találunk itt egy érdekes „állványt”, mellyel fekvő helyzet helyett állítva használhatjuk rackünket, egy összeszerelési útmutatót, driver CD-t régebbi rendszerek alá, egy csavarhúzót és két műanyag sínt. Maga a rack, a hozzá tartozó kábel és tápegység természetesen alapfelszereltség mindegyik dobozban, így nem fogunk rájuk külön kitérni.


Gumis oldal

Az összeszerelés rémesen egyszerű. Két csavar eltávolítása után kihúzhatjuk a keret hátulját, mely tartalmazza az elektronikát és a csatlakozókat. Ezután rápattintjuk a két sínt a merevlemezre és betoljuk a helyére. Hátsó panel vissza, és startra készek vagyunk. Két LED jelzi, hogy a meghajtó áram alatt van-e és éppen történik-e olvasás rajta.


Eddig nem is lenne gond, ám a kivitelezés sajnos messze a leggyengébb a mezőnyből. Sehol egy szellőzőnyílás, ráadásul a sínek sem fognak hővezető versenyt nyerni. Így komolyabb használat után szegény Maxtorunk már épp távozni készült a másvilágra, amikor is kimentettük a Coolink karmaiból. Nem sokat pihenhetett, mert amint lehűlt bemutattuk a következő versenyzőnek.

A CoolerMaster már elég nagy választékkal rendelkezik. Tőlük az RX-3HU jelzésű rackek különböző változataira tettük rá a kezünket: az alapkiszerelés árban egyezik a Coolink megoldásával ( ~6000), míg az USB hub-bal szerelt változatért körülbelül kétezer forinttal kell többet otthagynunk. Létezik még feljebb FireWire csatolóval rendelkező is, ám ő sajnos kimarad ebből a szösszenetből.


A csomagolás csillog-villog és jól hangzó mondatokkal próbál minket elcsábítani. Nem sikerül neki, csak abban hiszünk amit meg is tapasztalhatunk, így gyorsan kipakoljuk tartalmát: csavarhúzót most nem kapunk, ám mint kiderül nem is kell. Minden elvégezhető a két kezünkkel.



USB hub nélkül
és az ezüst változat USB hubbal
A ház nagyon szépre sikerült, elől és alul szellőzőrácsok tarkítják. A szerelés kicsit bonyolultabb mint a Coolink esetében, de nem sokkal. Hátul egy gomb megnyomásával kibiztosíthatjuk a keret alját, melyről aztán leválaszthatjuk a tetejét. Ezen található némi hővezető ragacs, hogy átvegye a meleget a merevlemeztől. A felfüggesztésért rugós tüskék felelnek, ezekre kell felhelyezni a merevlemezt. Elvileg ők gondoskodnak a rezgés elnyeléséről és a rázkódásvédelemről. A tápcsatlakozó vicces módon épp fejjel lefelé kandikál ki a helyéről, így csavarnunk kell rajta egyet, hogy a helyére illeszthessük, de ezenkívül semmi problémába nem ütközünk. Mivel fontos, hogy a merevlemez elérje a ház tetejét, ezért dicséretes, hogy gondoltak a vékonyabb meghajtókra, és mellékeltek műanyag emelőket, melyeket normál esetben nem kell használnunk.


Működés közben a CoolerMaster logó világít szolidan, és Maxtorunk is határozottan jobban érzi magát. Bár a legtöbb hőt az oldalain adja le, a szellőzőnyílások és a tető sokat segítenek. Talán csak egy megjegyzés, hogy teljes lehessen a kép: bár a felső rész nagyon masszív, az alsó némileg törékenynek tűnik. Az asztalon nem eshet sok baja, ám összeillesztésnél vigyáztunk vele nagyon. Persze lehet, hogy csak mi aggódunk túl sokat.

Az LC Power hazánkban nem számít túlságosan ismert márkának, ám kár lenne eltemetni csak ezért. Az alap USB-s megoldások között az övéké volt a legolcsóbb, és csak tőlük sikerült hálózatra dugható keretet szereznünk. Ellentétben a CoolerMasterrel, itt kialakításban is jelentősen eltér a két rack, így vegyük szemügyre először a sima USB csatolósat:






Visszatér a csavarhúzó és érdekes módon teljesen ugyanaz mint a Coolinké. Biztos egy helyen vásárolnak  Kapunk négy csavart is a merevlemez rögzítésére: az első rack, mely nem csavarmentes. Maga a keret érdekes felépítésű. A hátulja kivételével körbe az oldalai rácsosak, míg az alja és a teteje masszív és tömör. Érdekes ellentét összeszerelés közben, mert míg az oldalak nagyon sérülékenynek tűnnek, addig a tető olyan, hogy akár ugrálhatnánk is rajta. Egyébként a szerelés megint nagyon egyszerű: a tetőt rögzítő csavarokat kézzel is könnyedén eltávolíthatjuk, majd csatlakoztathatjuk a tápkábelt. Az IDE csatlakozó merev elhelyezése miatt le kell raknunk a meghajtót az aljára és a helyére csúsztatni, majd rögzíteni csavarokkal, tető vissza és készen vagyunk. Úgy látszik nincs meghajtó fények nélkül, az LC Power kerete kék illetve piros színekkel adja tudtunkra, hogy épp csak zümmög a meghajtó, vagy dolgozik is. Hála a lyukacsos oldallapnak, ebben sem főtt meg Maxtorunk.


Végére hagytuk a legérdekesebb és egyben legdrágább keretet. Különlegessége abban rejlik, hogy hálózatban használható, rádugható egy switchre vagy routerre. Masszív alumínium ház foglalja magába merevlemezünket, a szerelés sem zökkenőmentes. A hát kicsavarozása után előrefelé tolva kinyomható a tartalma a keretnek: egy tálca a csatlakozókkal. A merevlemezt négy gumikerekes csavar tartja majd, hogy elnyelje a rezgéseket. A visszahelyezésnél kicsit erőszakosabbnak kell lenni, mert nagyon passzentos az egész. Mindez azért van, hogy a meghajtó oldalai illeszkedjenek a ház belsejében lenyúló szárnyakhoz is, így átadva hőt a keretnek. Ez az egyetlen módja a hűtésnek, lévén a ház teljesen zárt.




Ha USB-n csatlakoztatjuk, akkor nincs semmi különleges a használatában, de nem is ezért kértük el. Boldogan robogtunk vele routerünkig és a hozzá adott UTP kábellel összekötöttük őket. Az LC Power kerete nem mint egy számítógép jelenik meg a hálózatunkon, hanem fel kell telepítenünk az NDAS meghajtót és kezelő szoftvert, melyben regisztrálnunk kell a merevlemezt a mobil rack alján lévő serial ID-vel. Ezek után úgy fogjuk látni akár a gépünkben lévő többi merevlemezt a Sajátgép alatt. Mivel ugyanezzel a módszerrel csatlakoztathatjuk az összes alhálózatban lévő géphez, ezért fontos megjegyezni, hogy jogosultságok kezelésére is alkalmas, csak NTFS merevlemezeket kezel (ami manapság azért már nem csoda).


Persze túl szép lett volna, hogy mindez működjön első kattintásra… Az NDAS szoftver telepítése után ugyanis gondolkozott egy kicsit, kijelentette, hogy hát jó, ő csatlakoztatta az eszközt, és onnantól kezdve hajlamos volt fagyni ha piszkálgattuk. Ez nem szép dolog. Később kiderült, hogy csak a saját figyelmetlenségünk áldozatává váltunk, ugyanis a rack csak akkor hajlandó kezelni a merevlemezt, ha az Master-re van jumperelve! Ettől függetlenül azért nem volt szép, hogy képes volt megfagyasztani minket.
Tesztelés előtt már ott lebegett a szemünk előtt, hogy de szép kis írási/olvasási diagramot készítünk mi majd ebből, ám ahogy haladtunk előre, beláttuk, hogy csak magunkat tennénk vele nevetségessé. Meglepő módon ugyanis az _összes_ keret teljesen ugyanazokat az értékeket futotta. Minden tesztet háromszor is lefuttattunk, másoltunk róluk fel és le másfél gigányi kis-, majd nagy fájlokkal teli könyvtárakat, majd biztos ami biztos még rájuk eresztettük a HD Tune és HD Tach nevű analizáló és tesztelő programokat. Az eredmény 30-33MB/s, a teszttől függően. Vagy a beépített IDE vezérlő vagy az USB határaiba ütköztünk. Egy régebbi Intel chipsetes notebookon (I865G+ICH4) ez az érték 27MB/s volt, így ott egyértelműen az USB vezérlő tehető felelőssé. Az egyetlen kivétel az LC Power hálózatra csatlakoztatható mobil rack-je, mely a 100mbites csatoló miatt csak ennek a harmadát tudta felmutatni természetesen.

Az ICH4-es déli híddal ez az eredmény fogadott minket, a Via vezérlőjével egy kicsit jobb. Minden keretnél
Látható, hogy sebesség alapján nem lehet dönteni, így maradnak az extrák, az ár, de legfőképp a minőség. Mivel a Coolink terméke árban azonos a többiekkel, ám képes megfőzni meghajtónkat, mi lehúznánk a listáról. A maradék versenyző megítélése is elég vegyesre sikerült, mi egy kicsit az LC Power felé húzunk, de szívünk szerint egyiket se ajánlanánk, ha hordozásra kell. Meglévő merevlemezhez jók lehetnek, de körülbelül ennyi. Ha elfogyott a hely a gépben, akkor inkább a WD vagy Freecom külső tárolóihoz fordulnánk, melyekről már volt itt egy cikkünk: link. Ha pedig a hordozás a fő szempont, akkor mindenképpen egy Western Digital Passport-ot választanánk társunknak, ha belefér a keretbe. Hátránya, hogy nincs 250GB-osnál nagyobb változat belőle, ám fizikai mérete töredéke a ma tesztelt külső rack-eknek és nem igényel külső tápellátást. Az egyetlen elgondolkodtató a hálózatra csatlakoztatható LC Power volt, ám magas ára miatt (~20.000) valószínűleg jobban járunk egy „kulcsra kész” ethernet csatlakozós Freecommal vagy WD-vel.

A Passportok, melyek még távollétükben is jobb választásnak tűnnek

iPon link: Külső merevlemezek
iPon link: Külső mobil rackek

Köszönjük a tesztelésre kapott példányokat az Expert Computer Kft-nek!
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. amazing
2007.10.17. 11:07
vissza a cikkhez

Az Intel legújabb, X38-as chipszetével felvértezett alaplapok teljesítményét mértük össze P35-ös társaik teljesítményével. A cikkből kiderül, hogy pontosan mekkora is a ...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. J.o.k.e.r
2007.11.14. 14:05
Teljesen jogos a felvetés, szerintem nincs akadálya egy olyan tesztnek sem.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Joachim21
2009.12.27. 22:22
Érdekes teszt, igazából nincs különbség az X38 és a P35 között, viszont megnéztem volna hogy crossfire alatt melyik hogy teljesít!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!