iPon Cikkek

L.A. Noire DLC-k: Bűnösök utóélete

Dátum | 2011. 08. 18.
Szerző | Chocho
Csoport | JÁTÉK

A tavasszal megjelent L.A. Noire egy nagyon jó játék lett, erről az iPon olvasói is meggyőződhettek. A Rockstar és a Team Bondi (azóta már nem létező) párosa viszont nem tétlenkedett és kiadott négy DLC ügyet a játékhoz, melyek minősége ugyan változó, mégsem kell szégyenkezni egyik miatt sem. A DLC-k ára pár dollár, de mivel az egész Rockstar Pass megvehető ennyiért, azt javasoljuk, hogy az érdeklődők inkább utóbbi csomagba ruházzanak be, az ugyanis az összes DLC-t magába foglalja, sőt, a jövőben érkezőket is ingyen letölthetjük vele... azaz csak letölthetnénk, lévén nem valószínű, hogy a Rockstar kezd bármit is a játékkal a jövőben. Akárhogy is, álljon itt az eddig kiadásra került négy ügy.

A Slip of the Tounge

Ezt az ügyet külföldön ingyen kapták az előrendelők, csakúgy, mint az ez után tárgyalt The Naked Cityt. Ennél fogva tehát nem vártunk sokat tőle, mégis meglepően jól teljesített. A sztori egy szövevényes autólopás körül forog, melyet Phelps még a közlekedésiek kötelékében oldhat meg. A kihallgatások nem túl nehezek, sőt, talán az egész játékban itt a legkönnyebb elsőre biztosra menni (e sorok írója is öt csillaggal zárta le). Az ügy második fele viszont egy élvezetes lövöldözésbe torkollik, ami - a történet szerint - Phelps első aktív fegyverhasználata nyomozóként (hogy ebbe hogy fér bele a Street Crime küldetések ezrével hulló népe, jó kérdés).

Bukowski is visszatér a The Slip of the Tounge-ban
Helyszínek és sztori terén megállja a helyét az ügy, az NPC-k pedig kifejezetten szórakoztatóak. A legviccesebb mind közül az autókereskedő, akit a tévésorozatok és filmek kedvelői bizonyára felismernek majd, lévén Kurt Fuller alakítja a tőle megszokott cinikus vehemenciával.

Egy szó, mint száz, a The Slip of the Tounge egy kellemes ügy, ami viszont csak akkor éri meg igazán, ha a Rockstar Pass részeként gondolunk rá. Önmagában ugyanis meglehetősen rövid (nagyjából 40 perc alatt letudható) és mivel elég könnyű, csak egy-két szívatós trófea begyűjtése miatt van értelme újra elővenni.

6/10

The Naked City

Bár a The Naked City is előrendelői DLC, messze a legjobb az összes letölthető tartalom közül. Sőt, akár az összes ügy közül is, lévén nincs még egy olyan kiegyensúlyozott case a játékban, mint ez. A Vice asztalon kapott megbízás egy morfium túladagolásban elhunyt fiatal modellel kezd, s mint ahogy az lenni szokott, Cole gyilkosságot szimatol a dologban. Az ügy nagyon szövevényes és rengeteg szereplőt vonultat fel, akik közül majdnem mindenki gyanús, ám ez mégsem válik erőltetetté, hála a jól átgondolt fordulatoknak, amikkel telepakolták a The Naked Cityt. Van itt lövöldözés, dráma, halál, tévedés, emberi butaság, és persze szerelem, de az a valódi, mély, soha el nem múló fajta, aminek csak a vég szabhat határt. Leginkább úgy lehet jellemezni a The Naked Cityt, hogy olyan, mint az L.A. Noire zanzásított, másfélórás változata: ha valakinek el akarnám magyarázni, miért is szeretem a játékot, ezt az ügyet mutatnám meg neki.

Roy most sem a mi oldalunkon áll
A The Naked City mindemellett nehéz, elsőre szinte biztos, hogy nem derítünk ki minden részletet. A színészek itt is kiválóak, így nem a játékuk akadályoz bennünket, hanem a rengeteg átfedés és elsőre össze nem illeszthető, de logikailag valójában egymással szoros kapcsolatban álló bizonyíték. Mivel pedig az ügy hosszú, az öt segítségünkre lévő intuíciós pont sem lesz elég minden meleg helyzetre. Ha viszont már kimaxoltuk is érdemes elővenni a DLC-t, mert nagyon hangulatos és grafikailag igen részletesen kidolgozott helyszíneken játszódik. Önálló vásárban is megéri az árát, a Rockstar Pass-szel pedig valódi ajándék (más játékok esetén egy ilyen DLC kerül annyiba, mint az egész csomag).

9/10

Reefer Madness

Az első újonnan jött DLC a maradék kettőből, mely szintén a Vice asztalra kerül. A történet elején egy mexikói drogkereskedő bandát kell lekapcsolnunk (értsd: szitává kell lőnünk őket), mivel azonban a szálak magasra nyúlnak, egy egész konzervgyárat elsöprő drogháborúban is bizonyítanunk kell. A sztorit itt nem valami kidolgozott: kevesebb karakterrel találkozunk, több a nyomkeresés és az akció, a kihallgatások jelentőssége pedig a háttérbe szorul. Hosszát tekintve az ügy nagyjából egy órát tesz ki, szóval a szavatosság megfelelő, az viszont elkeserítő, hogy ennyire súlytalan az egész (spoiler nélkül nehéz lenne kifejteni miért).

A mexikói bűnbandák tagjai azért nem adják meg magukat ilyen könnyen...
Amilyen ötletes és szórakoztató a The Naked City, olyan klisés és unalmas a Reefer Madness. Az utolsó leszámolás például olyan elemeket mutat fel, amiben pont nem jó az L.A. Noire, így alig várjuk, hogy a végére érjünk. Sok értelme nincs újra elővenni a DLC-t, mert az achievemeneteken kívül se hangulata, se sztorija nincs túl sok, a nevetségesen túldramatizált lezárás után pedig sírni támad kedvünk - na nem azért, mert olyan hatásos, hanem mert olyan gagyi és semmitmondó. Önmagában a legkevésbé ajánlott DLC a Reefer Madness, a Rockstar Pass tagjaként pedig a legkevésbé jó.

4/10

Nicholson Electroplating

Az utolsó DLC a sorban a szintén utólag kiadott Nicholson Electroplating, mely az Arson osztály egyetlen DLC ügye. Mivel a sztori szerint ekkor már igencsak szorul a hurok Cole nyaka körül, érdemes beszerezni akkor is, ha maga a case annyira nem lett jó, mert néhány párbeszéd segíti a játék végkifejletének megértését, és hát valljuk be, ránk is fér a dolog a meglehetősen összecsapott befejezés után.

Egy mindenesetre biztos: ez a leglátványosabb DLC mind közül. Már rögtön az ügy elején a levegőbe repül Los Angesel munkásnegyedének jó része, hőseink pedig tele is rakják a gatyát, mert azt hiszik, a szovjetek támadták meg őket. Erről persze szó sincs, mindössze egy repülőgép alkatrészeket gyártó üzem robbant fel. Hogy miért? Nos, ennek kiderítése ránk hárul, és meg kell hagyni, itt sem aprózták el a dolgot a fejlesztők. A szálak egyenesen a repülés hőskorának legnagyobb koponyájához, Howard Hughesoz vezetnek, kinek impozáns műhelye éppen a Los Angeles-i katonai támaszponton van (bizony, azon a támaszponton, ahová az alapjátékban maximum autókért érdemes bemenni).

Kissé lepukkant a környék, nemde?
Bár ez így, leírva ígéretesen hangzik, úgy tűnik, sokat akart a szarka, mert ez az egyetlen olyan DLC, ami képtelen kerek egésznek látszani. A Reefer Madness unalmas, de egyben van. Itt végig fenntartják az érdeklődésünket és az akciórészek is jók, de minden darabos, mintha külön csapatok csinálták volna az ügy egyes állomásait. Arról már nem is beszélve, hogy ez a leghihetetlenebb ügy az egész játékban. Bár nem rossz és élvezhetetlen a Nicholson Electroplating, valamint ad egy igen nehéz trófeát is, összességében nem valami jó, és ha nem lenne a Rockstar Pass, maximum az impozáns grafikai megjelenítés miatt ajánlanám.

5/10

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!