iPon Cikkek

Látom, amit hallok?

Dátum | 2013. 08. 28.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Szemünk és agyunk e sorok olvasása közben egy egész sor precízen koordinált tevékenységet folytat le. Ahogy a képernyőből érkező fénysugarak elérik a retinát, a szem hátsó falán húzódó, fényérzékeny sejtekből álló réteget, a sejtek elektromos impulzusokká alakítják át a fényjeleket. Az üzenet aztán a látóidegen keresztül az agy talamusz nevű részébe továbbítódik, amely az érzékszervek által felfogott információk központi várócsarnokának tekinthető. Az adatok végül megérkeznek a látókéregbe, ahol rétegről rétegre haladva feldolgozásra kerülnek, vagyis kategorizálódik a látótérben megpillantott objektum formája, színe és mozgásának jellemzői. A jel aztán további agyi területek felé indul, többek közt a frontális kéregbe, ahol a látottak értelmezése és a velük kapcsolatos asszociációk felidézése történik. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy agyunk összehangolt folyamatainak köszönhetően ezredmásodpercek alatt képesek vagyunk megállapítani, hogy a szemünk elé kerülő objektum valamilyen tárgy, egy ismerős arc vagy egy gépelt szó. Az előzőekben összefoglalt magyarázat persze rendkívüli módon leegyszerűsíti ezt a hallatlanul komplex folyamatot, és azt a képzetet kelti, mintha a vizuális percepció minden egyes részét ismernénk. A valóságban azonban az a helyzet, hogy a körülöttünk látottak felfogásának és értelmezésének pontos menete nagyrészt továbbra is rejtélyt jelent a tudomány művelői számára.

A probléma egyik érdekes részterületét jelenti az a kérdés, hogy a folyamat során vajon melyik ponton kezdi a vizuális rendszer más érzékszervi rendszerek információit integrálni, vagyis mely ponton jönnek be a − szó szerinti − képbe a textúrák, az ízek, az illatok és a hangok. És mi vajon a helyzet a még összetettebb információkkal, vagyis az emlékekkel, a kategóriákkal, illetve a szavakkal? Annyit biztosan tudunk, hogy a különböző érzékszervekből érkező adatok integrálása megtörténik, hiszen gyökeresen másképp reagálunk egy felénk rohanó oroszlánra, ha egyedül barangolunk Tanzánia síkságain, mint amikor az állatkertben járunk. Bár az állatok látványa sokban nem különbözik, számtalan olyan egyéb jel és előzetes tudás akad, amelyek alapján ránk veszélyesként vagy érdekes látványosságként kategorizáljuk az eseményeket. De hogy egy ennél egyszerűbb példát vegyünk, vessünk egy pillantást az alábbi felvételre, és számoljuk meg hányszor látjuk felvillanni a képernyőn a sötét korongot.
Egy 2000-ben végzett kutatás során ilyen és ehhez hasonló gyakorlatokkal sikerült igazolni, hogy milyen mértékben befolyásolhatják a látványt a közben hallott hangok: a dupla hanghatás következtében az emberek többsége úgy látja, mintha a korong is kétszer villanna fel gyors egymásutánban, holott csak egyszer jelenik meg. Egyes kutatók szerint agyunk csak az alapvető vizuális információk feldolgozását követően kezd bele az adatok komplex képpé formálásába. A fenti példát véve alapul, ezek a szakértők úgy vélik, hogy látókéreg először feldolgozza a felvillanó korong látványát, majd az agy magasabb szinten működő régióiba irányítja az információt, ahol a látottakhoz hozzáadódik a hallott információ is. Az úgynevezett moduláris oldal képviselői tehát azt gondolják, hogy szemek által felfogott információk feldolgozása speciális, az agy más részeitől elkülönülten működő sejtekben történik.
Mások viszont úgy vélik, hogy a különböző érzékszervek által felfogott információk „összedolgozásának” folyamata a feldolgozással párhuzamosan történik. Ezen elképzelés mellett az eddigi legmeggyőzőbb érveket egy nemrégiben megjelent tanulmány sorakoztatja fel, amely a Proceedings of the National Academy of Sciences oldalain látott napvilágot. Gary Lupyan, a Wisconsini Egyetem kutatója vizsgálatai során úgy találta, hogy a nyelv, kognitív képességeink egyik legkifinomultabb rendszere, nemcsak arra van befolyással, hogy mit látunk, hanem arra is, hogy látunk-e egyáltalán valamit. „A valóságról alkotott képünk egyáltalán nem önkényes – percepciónk nagyon komoly korlátok közé van szorítva” – magyarázza Lupyan. „Ugyanakkor számtalanszor előfordul, hogy az egyik érzékszervünk által felfogott információkat egy másik rendszerből befolyó adatok segítségével próbáljuk bővíteni, illetve felülírni.” Lupyan kutatása azért nagyon érdekes, mert a szakértő módot talált az alacsonyabb szintű képi feldolgozás vizsgálatára. A kísérletekben résztvevő önkéntesek bal és jobb szeme előtt egy időben különböző képeket villantottak fel a kutatók. Az egyik szem elé levetített kép könnyen felismerhető és azonosítható volt: például egy kenguru vagy egy tök. A másik szem előtt viszont egyfajta „vizuális zajt”, kusza vonalak gyorsan változó összevisszaságát villantották fel. Ha a két képet egyszerre látják szemeink, agyunk teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a statikus, ismerős képet, és az összevissza kavargó vonalakra koncentrál. Korábbi hasonló kutatások során már sikerült igazolni, hogy ilyen módon megakaszthatók a képi feldolgozás kezdeti lépései, vagyis a szemek látnak ugyan, de az agy nem fogja fel, hogy mit.

Lupyan vizsgálatában azonban az esetek egy részében a képek felvillantásával egy időben lejátszották a statikus tárgy nevét a résztvevők fülébe. Ezekben az esetekben az egyébként végig láthatatlan maradó tárgy hirtelen „előbukkant”, és mégis feldolgozásra került. Ha az alany nem a szeme előtt látszó tárgy nevét hallotta, ez nem történt meg, vagyis nem egyszerűen a hallottak hatására felidéződő emlékekről volt szó. Lupyan magyarázata szerint a „címke” elhangzása érzékenyebbé tette az alanyokat az abba a kategóriába eső objektumok észlelésére, így képesek voltak felülemelkedni a zajon. Mindez pedig arra enged következtetni, hogy már a vizuális észlelés alacsonyabb szintjein is fontos szerepet kapnak a más érzékszervek által rögzített információk, vagyis az integráció a kezdetektől zajlik. A téma más kutatói is úgy látják, hogy a kutatás által felhozott bizonyítékokban lehet valami. Michael Spivey, a Kaliforniai Egyetem kutatója szerint Lupyan nagyon fontos érveket sorakoztat fel a moduláris elmélet ellenében. Ahogy a szakértő kifejtette, bár az agy működéséről még mindig rendkívül keveset tudunk, annyi már most bizonyosnak tűnik, hogy a frontális és látókérget számtalan visszacsatolási kör köti össze. És bár ezek pontos szerepe és működési módja korántsem tisztázott, már puszta létük is sokat elárul a rendszer természetéről. David Cox, a Harvard idegkutatója szintén azon a véleményen van, hogy Lupyan kutatása rendkívül meggyőző. A szakértő szerint érdekes lenne azon a vonalon is továbbmenni, hogy a nyelv mennyiben töltött be különleges szerepet a vizsgálatok során. „Kíváncsi lennék, hogy esetleg állatokkal, például majmokkal is hasonló eredményt lehetne-e elérni, ha valamilyen módon előre felkészítenénk őket a kivetített tárgy észlelésére” – mondja Cox. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy ezen a metódusok, illetve az érzékek szavak révén történő „kiélezése”, mennyiben hoz más eredményt. Erre egyébként maga Lupyan is kíváncsi, így következő kísérletsorában már nemcsak szavakat fog a címkézésre használni, hanem nonverbális, illetve más érzékszervekkel felfogható jeleket is. Ami a moduláris „tábort” illeti, részükről egyelőre nem érkezett vélemény a kutatással kapcsolatban, de várhatóan előbb-utóbb erre is sor kerül.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

6. MrFox
2013.08.28. 11:50
Jó, hogy nem vagyok vallásos vagy kreacionista, ID hívő, nehezen tudnék egy olyan mindenható tökéletes istenben hinni, aki ilyen vacakot rak össze.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Asagrim
2013.08.28. 12:00
Én 1-1 kört láttam, az hogy a másodiknál kettőt csipogott az egyáltalán nem kavart be!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. XtreemX
2013.08.28. 12:53
Na bakker.. en tenylek 2 villanast latok mikor ket hang van.. ez erdekes azert
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. prohlep
2013.08.28. 16:41
Érdekes.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Ronan
2013.08.28. 19:30
Vakoknak biztosan jó lesz..
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. csuwy
2013.09.04. 15:12
75 Hz monitoron néha még az egy pittyegésnél lévő kört se látom
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!