iPon Cikkek

Legends of Eisenwald – A Vaserdőn is túl

Dátum | 2015. 08. 10.
Szerző | villanyi.gergo
Csoport | JÁTÉK

2012 áprilisában indult el az Aterdux Entertainment Kickstarter kampánya, ami nem mást ígért, mint egy középkorban játszódó taktikai és szerepjáték elemekre épülő kalandjátékot. Tette mindezt úgy, hogy meglehetősen szerény összeget, 83 ezer dollárt sikerült összekalapozniuk a fehérorosz srácoknak. Ez azonban elegendő volt az induláshoz, és 3 év alatt a játék végül elkészült. Azért sem könnyű meghatározni a játék stílusát, mert nyomokban ugyan tetten érhető a szerepjátékokra jellemző karakterfejlődés és a kasztok is választhatók benne, mégis erősen keretek közé vagyunk szorítva több téren is, úgyhogy inkább látszat ez, mint igazi élmény. A kompromisszumos megoldásokat a stúdió mérete és az anyagiak is befolyásolták, de a lassan haladó fejlesztés végére úgy tűnik összeállt a mű.
A történet szerint ifjú nemesként járjuk a világot egy kis csapat katonával, és éppen apánk egy régi barátjánál vendégeskedünk, aki az alapok elsajátításában is mentorként istápol minket. Néhány (gyakorló) kaland és küldetés után kezünkbe kerül egy levél, ami azonnali hazatérésre ösztönzi hősünket. Kiderül, komoly viharfelhők gyülekeznek családunk ősi birtokai felett, és némely vazallus lovag nem átallott ezt kihasználva hatalomra törni. Ekkor még nem tudjunk, hogy annál jóval nagyobb bajunk is lesz, mint pár engedetlen hűbéres megregulázása.
A laza keretet a középkori, keresztény Németország adja, ahol acél csap össze acéllal, teljes vértes lovagok, katonák, íjászok találkoznak a harcmezőn, és papok, gyógyfüves asszonyok adják a spirituális és gyógyító támogatást. Érezni, hogy a világépítésbe nem fektettek túl sokat, könnyed kis egyvelege lett a valós világunknak és a fantasynak a végeredmény. Rengeteg német személy- és, helyiségnevet használt fel a fejlesztőcsapat, történelmi hitelességről viszont egy pillanatig sincs szó. Ez egy olyan „valós” világ, ami alapvetően a mi világunk szabályaira épül, tele van babonával, pletykával és „csodákkal”, de a játék főszálán haladva, később élőholtak, varázslények, szellemek, varázslatok adnak fantasy jelleget is a történetnek.
A már említett ifjú nemes karakterének megalkotásakor 3 választásunk van. Az első a lovag (Knight), aki nehézvértben, karddal, pajzzsal vezeti seregét a csatában. Másodikként a bárónőt (Baroness) választhatjuk, aki íjjal harcol, és halálpontos lövésekkel tizedeli az ellenséget, lehetőleg a frontvonalak mögül. Utolsóként a mágus (Mystic) bőrébe bújhatunk, aki az asztrológiában, alkímiában és metafizikában szerzett jártasságait támogató „varázslóként” kamatoztatja, harcosait erősítve képességei által. Ezt a karaktert csak tapasztaltabb játékosoknak ajánlják a készítők, mivel főként a fejezetek elején, a nyers erő és a fegyveres tudásban való jártasság bizony nagyon sokat ér.
Pár óra játék után kiderül, hogy a Heroes of Might and Magic sorozathoz, valamint a King’s Bounty játékokhoz sok szálon kötődik a Legends of Eisenwald koncepciója. Kapunk egy meglehetősen nagy térképet, és valós időben járjuk be a világot, miközben ellenségeink, vazallusaink ugyanezt teszik. A mozgás sebességén változtathatunk, ahogy bármikor meg is állítható az idő, ha át akarjuk tekinteni, mi is vár a környéken ránk. Túl messzire nem láthatunk, és hiába nyitjuk meg az olykor hatalmas térképeket, nincs scrollozás, csakis főhősünk mozgása lévén kaphatunk részletes információt az adott részről. Amúgy be kell érnünk a helyszínek, helyiségek megjelenítésére korlátozott térképpel, és a figyelmeztető jelzésekkel, amik akkor villannak fel, ha az egyik ellenséges frakció elfoglalta egy falunkat, vagy várunkat. Őrjáratokat, kóborló banditákat, parasztfelkeléseket találunk jártunkban keltünkben, emellett kisebb nagyobb falvakat, városokat, ivókat, templomokat, és rengeteg romot mindenfelé.
Meglehetősen gazdagok a térképek mindenféle funkciójú épületekben, és ezek kihasználása már a stratégiai gondolkodás egyik része. Nem elég ugyanis, ha elfoglaljuk a területek központját jelképező várakat, erődöket, azokat bizony meg is kell tartanunk. Nem árt, ha némi helyőrséget hagyunk hátra a várakban, ellenkező esetben ugyanis egy kósza haramiacsapat könnyen beköltözhet távollétünkben. Hasonló a helyzet az őrtornyoknál és a kisebb erődítményeknél, amik általában stratégiailag fontos helyeken őrzik a hely békéjét, vagy épp zárják le egy híd tövében a szabad bejutás lehetőségét. Hasonlóan kulcsfontosságúak a különböző templomok, mivel gyógyulni csakis ezeken a helyeken tudunk, jó pénzért. Sérült egységeink ugyan nagyon lassan, de regenerálják elvesztett életpontjaikat, viszont legtöbbször nincs időnk ezt kivárni. Ráadásul, ha egységünk sérülést szerzett egy korábbi csatában, csakis a templom az egyetlen esélye, hogy ismét csatasorba állítsuk. Ezen kívül piacokat, bányákat, kovácsműhelyeket, kocsmákat és még sokféle, egyéni funkcióval is bíró épületet lelhetünk kalandozás közben.
A már említett épületekben tudunk felszerelést venni és eladni, katonákat toborozni, és küldetéseket szerezni. Mindezekre pedig szükségünk lesz, mivel lépten, nyomon harcokba fogunk bonyolódni. Itt ismét csavartak a fejlesztők egyet a már jól ismert ’Heroes of Might and Magic’ féle harcrendszeren. Ez egyrészt abban áll, hogy minden egységgel cselekednünk kell egy körben, tehát nincs kihagyott katona, aki majd egyszer lép, ha úgy gondoljuk. Hasonlóan fontos apróság, hogy a szálfegyvereket, pl. lándzsát használó egységek megelőző támadást kapnak, de védelmük a kétkezes fegyvernek köszönhetően így alacsonyabb, mint egy pajzzsal felszerelt egységnek.
Katonáink 3 sorban helyezkednek el a sereg panelen belül. A közelharcosok nevükhöz méltóan az első sorból harcolják végig a csatát és ők kapják az ütések zömét is. Fontos, hogy támadni csakis a hozzájuk legközelebb levő egység(ek)re tudnak, és másik célpontra csak akkor üthetnek, ha az elég közel jött, vagy ha az előző célpont elhalálozott. A távolharcosok személyében íjászok vagy nyílpuskások erősítik seregünket, akik komoly veszteségeket tudnak okozni az ellenségnek, de komoly bajba kerülnek, ha egy közelharci egység melléjük lép. Leghátul lapulnak a támogató egységek, akik harci értéke ugyan nulla, de buffot/debuffot adó és gyógyító képességeik miatt nagyon is hasznos részei a csapatnak. Ha egy katonánk összeesik a csatatéren, még nem veszítettük el véglegesen. Életereje 1-re csökken, kap egy sebet is, de a lényeg, hogy a következő csatát kihagyja, hacsak el nem visszük előtte meggyógyítani. Sebet kap minden olyan csapás után is, amely életereje kb. 50%-át egy ütéssel sebzi le. A halál pedig 3 seb összegyűjtése után a következő csapásnál következik be, innen már nincs visszaút, de nem olyan könnyű azért ezt összehozni. A harcrendszer tehát komplex, és a Heroes sorozatban tapasztaltaknál sokkal jobban próbára teszi majd a taktikai érzékünket. Ez még a könnyű nehézségi fokozatra is igaz, úgyhogy nem árt megismerkedni a szabályokkal, és katonáink képességeivel, ha sikereket akarunk elérni. Aki arra számít, hogy végigrohan a küldetéseken, csalódni fog.
Néhol még stabilitási gondokkal küzd a Legends of Eisenwald, a kinézete pedig évekre el van maradva egy mai játéktól. Érdekes módon zene tekintetében egy kicsit hajaz a nemrég megjelent Witcher 3-ra, de ezt is a maga szintjén kell érteni. Az irányításnál szokni kell, hogy minden egy időben mozog a nagy térképen, ahogy azt is, hogy keveset látunk be egyszerre. Néhol még találkozhatunk cirill betűs nevekkel és feliratokkal, de szerencsére ritka az ilyen. A karakterekbe igyekeztek lelket vinni és a történetszál is egész jól gubancolódik a főkampány során, de a már említett két játék hatása letagadhatatlan. Ezen kívül két rövidebb történetet (single scenario) kapunk még a végleges verzióhoz. A mellékküldetések zömmel érdekesek, de túl gyakran fordult elő, hogy már percek óta kóvályogtam a térképen, mire megtaláltam, merre is kellene menni és mit kéne csinálni. Nem egyszer pedig a google segített abban, hogy értelmezni lehessen, hogy a rejtélyes küldetésleírás mit is akar, ugyanis egy kocsmában hallott pletykában hangzott el a szükséges információ 2 órája, vagy egy kimondhatatlan nevű romot kellett volna megtalálni valahol, és persze semmi sem jelezte merre. Szerencsére tutorialt is raktak be, ami a játék elején sokat segít a harc és a többi rész mechanikájának megértésében. Úgy gondolom, a lehetőségeikhez képest mindenből elégséges szintet hoztak ki a készítők, és hasonló játékok híján a stílus kedvelői nem járnak rosszul, ha elmerülnek Eisenwald világában pár órára.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. Meteoreso
2015.08.10. 16:26
Valaki még írhatna róla még ,hogy legyen több vélemény
A Sorcerer Kinget már kivittem a M&M7 meg még nincs itt , eddig a grafika furcsaságai nem lelkesítettek fel.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. otherl
2015.08.10. 19:33
A 4-5 órát úgy kell érteni, hogy ennyi van a játékban? A stílusból kiindulva, mintha lemaradtak volna a nullák a játékidőről.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Avisto other...
2015.08.11. 01:48
Szerintem az inkább csak azt jelenti hogy ennyi játék után van az a benyomása a tesztelőnek amiről itt olvashatunk.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. villanyi.g... other...
2015.08.11. 03:50
A játékban kb. 20-25 óra van, persze játékstílus, nehézségi szint, tapasztalat függvényében azért ez eltérhet.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!