iPon Cikkek

Lehetséges jégvulkánok és rakoncátlan holdak

Dátum | 2015. 11. 11.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Ahogy a New Horizons űrszonda egyre több adata érkezik meg a Földre az űreszköz Plutóval és annak holdjaival történt randevújáról, a friss információk elemzése közben újabb és újabb meglepetések érik a szakértőket. A szonda kutatócsoportja az Amerikai Csillagászati Társaság bolygókutató részlegének éves ülésén számol be a legfrissebb eredményekről, és a konferencia első napjain többek közt potenciális kriovulkánokról, és furcsán viselkedő, különös eredetű holdakról hallhattak a törpebolygó és kísérői iránt érdeklődők. „A New Horizons-küldetés a feje tetejére állította mindazt, amit eddig a Plutóról tudni véltünk” ‒ mondja Jim Green, a NASA bolygókutatási igazgatója. „És pontosan ezért folytatjuk a felfedezést, hogy belső kíváncsiságunkat kielégítve mélyebb kérdéseket válaszolhassunk meg azzal kapcsolatban, hogyan kerültünk ide, és mi történik a láthatáron túl.” „Még követni is nehéz, milyen gyorsan változik a Pluto és holdjainak arca, ahogy hétről hétre új adatok érkeznek meg” ‒ mondja Alan Stern, a New Horizons projekt vezető kutatója. A szakértő azt is hozzáteszi, hogy az új információknak és új felfedezéseknek köszönhetően pedig a Pluto egy kevéssé ismert égitestből a Naprendszer egyik sztárjává lépett elő, mivel a törpebolygó rendszere hihetetlenül változatos és érdekes képet mutat. A szakértők egyik friss eredménye, hogy a csapat geológusai az eddig beérkezett képek alapján létrehozták a felszín háromdimenziós térképét, és ennek alapján úgy tűnik, hogy a Pluto két legnagyobb hegye valószínűleg kriovulkán, vagyis magma helyett jeget okádnak magukból, ráadásul még napjainkban is aktívak lehetnek. A mellékelt felvételen ezek, vagyis a Wright- és a Piccard-hegy látható. A képen színek magassági adatokat kódolnak, a kék alacsony magasságot, a zöld közepeset, míg a barna nagy magasságot jelent. „Ezen nagy hegyek csúcsán egy-egy hatalmas mélyedés található, ami a Földön rendszerint egy dolgot jelenthet, mégpedig hogy vulkánról van szó” ‒ mondja Oliver White, a csapat egyik tagja. A két lehetséges jégvulkán közül a kisebbik, a Wright-hegy nagyjából 160 kilométer széles, és négy kilométer magas, kráterszerű mélyedésének átmérője pedig 56 kilométer. A felszíni formák más szempontból is hasonlítanak a Föld aktív vulkánjaira, a szakértők szerint azonban a környezet és az égitest jellegéből adódóan ezek nem olvadt kőzeteket, hanem vízjeget, nitrogént, ammóniát és metánt eregethetnek magukból. White hangsúlyozza, hogy a kutatók egyelőre nem teljesen biztosak abban, hogy valóban vulkánokat látnak, bár több jel is erre utal. A kráterszerű mélyedések a távozó anyagot egykor tartalmazó üregek összeomlása révén jöhettek létre, a hegyoldalak rücskös felszíne pedig a lávafolyásokhoz hasonlóan keletkezhetett, amikor a kitörés során az anyag egy része a kráter pereméről elkezdett lefolyni a környező síkság felé. Ha tényleg vulkánokról van szó, és ezek még napjainkban is aktívak, az rengeteget elárulhat a Pluto evolúciójával kapcsolatban. „A Külső-Naprendszerben eddig sosem láttunk példát hasonló égitestre” ‒ mondja Jeffrey Moore, a geológusok vezetője. Talán még meglepőbb a szonda adatait elemző kutatók másik friss felfedezése. Azt egy ideje már mondogatják a szakértők, hogy a Pluto felszínén nagyon változatos korú részek sorakoznak egymás mellett, a kráterek mennyisége alapján azonban most egyenesen arra a következtetésre jutottak, hogy a legrégebbi kéregrészek az égitest formálódásának időszaka után közvetlenül, több mint 4 milliárd évvel ezelőtt keletkezhettek. Ezekhez képest újszülöttnek tekinthető a Szputnyik-síkság, vagyis a Pluto szív alakú foltjának bal oldala, amely valamikor az elmúlt 10 milliói évben formálódott, és gyakorlatilag becsapódásmentes.
A kutatók a Szputnyik-síkság sima, jeges tájairól korábban nem tudták eldönteni, hogy ezek egy hosszú geológiai szünet után keletkeztek, vagy az égitest formálódása óta folyamatosan aktív volt. A friss adatok szerint ez utóbbi feltevés állhat közelebb a valósághoz, a New Horizons felvételei révén ugyanis nagyon eltérő korú felszíndarabkákat azonosítottak a szakértők, amelyek alapján úgy tűnik, hogy a törpebolygó felszíne az elmúlt 4 milliárd évben folyamatosan változott. A Szputnyik-síkság kialakulása tehát nem anomália, hanem a Pluto eseménydús történetének legfrissebb epizódja. „Több mint ezer különböző méretű és kinézetű krátert térképeztünk fel” ‒ mondja Kelsi Singer kutató, aki szerint ezek a becsapódásnyomok, és a felszín segítségükkel történő datálása révén új információk derülhetnek ki azzal kapcsolatban, hogyan jöttek létre a Naprendszer ezen részének égitestjei. Mindent egybevetve a szakértők szerint az például egyre világosabb, hogy a törpebolygó geológiai aktivitásáért valamiféle belső hőforrás felelhet, valószínűleg olyan radioaktív anyagok bomlanak magjában még napjainkban is, amelyek az égitest kialakulásakor kerültek bele a Pluto anyagába.
Ez azonban nem minden: a Pluto kráterei a Kuiper-öv összetételéről is sokat elárulhatnak. A törpebolygó és legnagyobb holdja, a Charon felszíne alapján úgy tűnik, hogy a Neptunusz pályáján túl kezdődő kisbolygóöv jóval kevesebb kicsi égitestet tartalmaz, mint ahogy a szakértők eredetileg gondolták. Ez viszont kétségessé teszi azon elmélet helyességét, amely szerint a Kuiper-öv nagyobb tagjai mind másfél kilométernél kisebb objektumokból álltak össze. Mivel a Pluto és a Charon felszínén nagyon kevés olyan kráter található, amelyet másfél kilométernél kisebb objektum ütött, a szakértők szerint egyre valószínűbbnek látszik, hogy egy másik modell a helytálló. Ez utóbbi szerint a kisbolygóöv néhányszor tíz kilométeres égitestjei közvetlenül formálódtak, vagyis a bolygókhoz hasonlóan sűrűsödtek össze a protoplanetáris korong anyagából, nem pedig későbbi ütközések nyomán jöttek létre. Ennek a kérdésnek a megválaszolásában sokat segíthet a New Horizons következő célpontja, a 2014 MU69 katalógusjelű objektum is, amely 40‒50 kilométer átmérőjű, és ha közvetlen módon keletkezett, gyakorlatilag változatlan formában őrzi magában a Naprendszer bolygóinak nyersanyagát. Új eredményekkel szolgáltak a kutatók a Pluto légkörével kapcsolatban is. Az atmoszféra a jelek szerint jóval hidegebb, vékonyabb és sűrűbb, mint ahogy azt a korábbi modellek sugallták, és ebből adódóan a légkör szivárgása is sokkal mérsékeltebb a vártnál. A vizsgálatok szerint a törpebolygó atmoszférája sokkal inkább hasonlít a földire, mint a kisbolygók és üstökösmagok légkörére.
A küldetés a Pluto rendszerének más sajátosságaira is segít rávilágítani. A törpebolygó öt holdja nagyon szokatlanul viselkedik a Naprendszer más kísérőihez képest. A kisebb holdjakról készült felvételek alapján egyrészt úgy tűnik, hogy közülük több is ütközések nyomán keletkezhetett, vagyis elképzelhető, hogy a rendszerben korábban több hold is volt, ezek közül azonban egyesek összeolvadtak. A másik dolog, hogy azt ugyan korábban is tudtuk, hogy a Charon és a Pluto közös tömegközéppontja kívül esik a Pluto felszínén, így a két égitest gyakorlatilag kettősbolygót alkot, azt azonban senki sem sejtette, hogy ez milyen hatással van a többi holdra. A Naprendszer majdnem minden természetes holdja kötött keringésű, vagyis mindig ugyanazon arcát fordítja bolygója felé, mivel forgási periódusidejük megegyezik. A Pluto kis holdjai azonban nem így tesznek. A legtávolabbi kísérő, a Hydra például 89-szer fordul meg saját tengelye körül, amíg körbeér a Pluto körül. A szakértők szerint ez a Charonnak köszönhető, amely nagy tömegvonzásával megakadályozza, hogy a pici holdak kötött keringésű pályára álljanak be. Hasonló oka lehet a kísérők billegésének is, bár kis mértékben minden holdra jellemző, hogy forgástengelye inog, a Pluto holdjai úgy billegnek, mint a búgócsigák, mondja Mark Showalter, a SETI kutatója, a holdakat vizsgáló tudóscsoport egyik tagja. A szakértő elmondása szerint a holdak mozgását jelenleg még nem tudják kielégítően megmagyarázni, mivel nagyon úgy tűnik, hogy a kutatók valami alapvető dolgot nem értenek a rendszer dinamikájával kapcsolatban.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. tibaimp
2015.11.11. 09:28
Alakul. Hasonló cikkek jöhetnek még, köszi.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. s7abo
2015.11.20. 10:45
Ha a szélességnél jó az átszámítás a mérföld és a kilométer között, akkor a magasságnál hogy lett a 2 mérföldből 4 kilométer?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!