iPon Cikkek

Lemma - Kövek és kvantumfizika

Dátum | 2015. 05. 29.
Szerző | Morte
Csoport | JÁTÉK

Egy idegen helyen ébredsz, ismeretlen formák és alakzatok között és nem tudod hogyan kerültél ide. Különös égi útvesztőkben barangolsz, hegymagas tornyok tetejére mászol fel, furcsa kőalakzatokról veted magad a mélybe. Ahogy lassan felfedezed ennek a szürreális világnak a szabályait, úgy kezded élvezni a helyzetet. Itt olyasmiket is megtehetsz, amit a saját világodban nem: képzeleted erejével pusztíthatsz, de építhetsz is. Köveket zúzol szét, tornyokat omlasztasz össze, hidakat, utakat, falakat húzol a semmiből. Ám számos veszély is leselkedik rád ebben a világban - többnyire kockák formájában. A Lemmában a pályák kockákból építkeznek, de ezekből az egyszerű elemekből mégis fantasztikus formákat sikerült összehozniuk az alkotóknak. A változatos voxeltájak között vannak hangulatos, lebegő kanyonokra emlékeztető napsütötte kőalakzatok, kúszó kőnövényekkel borított kőerdők, esőáztatta sötét monolitok, irodaépületekre hasonlító szigorú tornyok. A különös, idegen és valahogy mégis ismerős tájak esztétikus élményt nyújtanak, amit a zene még tovább fokoz. Az aláfestés nagyon hangulatos, rendkívül jól illik ehhez az elvont és különös világhoz. Ahol kell, ott titokzatos dallamok hívogatnak kalandozni, vad gitárszólamok rémisztgetnek vagy fraktálzenére emlékeztető muzsika nyugtatja megtépázott idegeinket. Az irányítás intuitív és rendkívül kényelmes. A játékot PC-n, a szokásos billentyűzet-egér kombóval, vagy akár kontrollerrel is irányíthatjuk. Az iránygombok mellett mindössze három másikat kell használjunk, de már ennyivel is egészen összetett mozgásformákat elő tudunk varázsolni. Az olyan egyszerű műveletek mellett, mint az ugrás és mászás, bonyolultabbakat is összehozhatunk, futhatunk a falakon, zuhanás közben megkapaszkodhatunk, kigurulhatunk az esésekből, vagy lábbal előre csúszhatunk. Ez utóbbi három manővert a későbbiekben alkotásra is felhasználhatjuk, segítségükkel függőleges vagy vízszintes falfelületeket hozhatunk létre mozgás közben. Ezek a falak amellett, hogy szép kék színűk és gyönyörű mintázatuk van, számos hasznos tulajdonsággal rendelkeznek: fel lehet rájuk mászni, összeköthetnek, beboríthatnak különböző felületeket, megkönnyítik a közlekedést és számos feladvány megoldásához használhatjuk őket. Ha pedig már nincs rájuk szükségünk, vagy útban vannak, akár szét is törhetjük őket. Fantasztikus érzés, amikor a Lemmában, ebben a hatalmas 3D festményben a saját testünk válik ecsetté.
Az irányítás mellett a játék fizikáját is nagyon jól eltalálták. Egyszerűen jó érzés ebben a szürreális világban mozogni, futni, ugrani, zuhanni, megkapaszkodni, építeni és törni-zúzni. A felhőkarcolóra emlékeztető épületek üvegablakainak elpusztítására kifejezetten rászoktam, annyira jó volt hallgatni, ahogy törnek, és nézni, ahogy szanaszét repülnek az üvegdarabok, de becsúszó szereléssel hidat építeni két torony között is nagyon nagy élmény. A hanghatások is remekül sikerültek, sokat segítenek abban, hogy úgy érezzük, valóban ott vagyunk, és a tájakhoz hasonlóan egyszerű formákból felépülő ellenfeleket is igencsak hatásossá teszik. Az alkotók nagyon jól tudták azt is, hogyan lehet félelmetessé tenni az egyszerű térbeli tárgyakat; ellenfeleink közt vannak izgága, villámgyors, robbanó kis kockák, komótosan a nyomunkba eredő gomolygó fekete kockákból álló alakzatok és lézereket lövő piramisok. Játékos pályafutásom során találkoztam már pár rémisztő szörnnyel, de a csendesen lesben álló, messziről egészen ártalmatlannak tűnő nagy vörös oszlop mindegyiken túltett. Amikor először találkoztam vele testközelben, szó szerint ugrottam egyet a székemben, pedig már jó ideje magam mögött hagytam azt a szokást, hogy a gép előtt ülve a valóságban is jobbra-balra dőljek a képernyőn látható karakter mozgását követve, vagy elhajoljak az ellenfelek elől. Felugrálni meg pláne nem szoktam, de a Lemmának sikerült kiváltania ezt a reakciót.
Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor egy játékban pontosan tudjátok mit kéne csinálni, de nem tudjátok kivitelezni, és az ügyetlenkedés elfelhőzi a feladvány megfejtése felett érzett örömöt. A Lemmában az intellektuális és ügyességi részek egyensúlyát nagyon jól eltalálták, a fejtörőkhöz elsősorban agymunka kell, és nem szuperreflexek, a játék megbocsátja kisebb bénázásainkat. Persze így is jó párszor meg fogunk halni, de miután elhaláloztunk, a játék nagyon gyorsan visszatölt és mindig jól eltalálja, hogy melyik volt az a még biztonságos hely, ami után kezdtünk bajba kerülni (például ha két egymást követő nagy esés után placcsantunk szét, akkor még az első esés előtti pillanatra tölt vissza). Ezt a mechanikát arra is használhatjuk, hogy töltés nélkül gyorsan visszajussunk olyan helyekre, amelyekről leestünk, de nem haltunk bele a zuhanásba: elég levetnünk magunkat a mélységbe, és az újabb zuhanástól meghalni. Ha kell, lelassíthatjuk az időt is (bár én ezt főleg arra használtam, hogy halálos zuhanásaim közben alulról gyönyörködjek a pályák szépségében). A pályák elsőre egyszerűnek tűnnek, ám később sokkal nagyobb kihívást fognak számunkra jelenteni: a kezdeti, könnyen áttekinthető lineáris térképek után útvesztőszerű, lenyűgözően hatalmas méretű komplexumokban találjuk magunkat, melyekből már több irányba is indulhatunk és időnként látszólag lehetetlennek tűnő feladatokat kell majd megoldanunk. A Lemma nem könnyű játék, játszása közben a régi idők feelingje köszön vissza; nem rág a szánkba semmit, nem fáraszt unalmas tutorialokkal, hagyja, hogy magunk fedezzünk fel mindent. A rejtvényeknél a legtöbbször nincs útmutatás, magunknak kell rájönnünk a megoldásra. Ennek is megvannak persze a hátrányai, a közepe-vége felé, ahol nagyobb pályákkal és összetettebb fejtörőkkel találkozunk, és a dizájn kilép a linearitás korlátai közül, már könnyű összezavarodni és eltévedni.
Itt kissé túlbonyolítottam az építkezést
Szerencsére a legnehezebb részeknél időnként kapunk némi segítséget társunktól, akivel a mobil erősítőtornyoknál SMS-ek segítségével tudunk kommunikálni. A játék egyszerű, de hatásos eszközök segítségével meséli el a történetet, az egyik a már említett SMS-ek, melyekben időnként több lehetőség közül választhatjuk ki válaszainkat. A másik a pályákon elszórt jegyzetek, amelyekből megtudhatjuk mi köze van a kvantumfizikának, Heisenberg elméleteinek, és az összeesküvés-elméletek kedvelői által szeretett Philadeplhia kísérletnek ahhoz, ami velünk történik. A játék története elágazó, döntéseinktől függően a 4 különböző befejezés egyikét fogjuk megkapni.
A darab támogatja az Oculus Riftet, melynek segítségével az élmény még fantasztikusabb lehet, ezt sajnos nem volt még lehetőségem kipróbálni, de egyszer még biztosan bepótolom. (Megjegyzem, hogy hajlamos vagyok a tengeribetegséget kapni a rosszul összerakott 3D-s játékoktól, de a Lemma nem okozott semmilyen gondot, pedig hosszú órákat játszottam vele egyhuzamban, ezért az Oculuszos verziójától sem félek). Bár agyondicsértem, a darab azért nem mindig tökéletes. A főhős hölgy, Joan Emerson, a parkourös antropológus néha kissé furán néz ki belső nézetből, karjai viccesen kalimpálnak, amikor fut és furcsán megnyúlnak pár manőver közben, de ez nem igazán zavaró, végtagjaink szerencsére csak ritkán látszanak és nincsenek útban menet közben. Időnként vannak olyan a részek, amikor fel kell szednünk egy adag kockát, és ideiglenesen egy-egy pálya erejéig újfajta képességet kapunk, melynek mechanikáján akadna még finomítani való. A grafikus beállítások között nem szerepel anti-aliasing opció, a játék cserébe viszont zökkenőmentesen fut. A Lemma egy nagyon jól összerakott játék, amely egy kis független csapat munkája. Steamen jelenleg 14,99 euróért kapható, ezért a pénzért 20+ óra játékidőt kapunk (annak függvénye, hogy összegyűjtünk-e minden gyűjthető tárgyat, megtalálunk-e miden jegyzetet, és hogy mennyire vagyunk hajlamosak az eltévedésre). A sztori mód mellé kapunk egy Time trialt is, amelyben időre kell teljesíteni egy adott pályát, ezen kívül a játékhoz megkapjuk a Steam Workshop támogatással ellátott beépített szerkesztőt is. A játékot ingyen is ki lehet próbálni, a demót Steamről tölthetitek le. Ezt a különleges darabot mindenképp csak ajánlani tudom a 3D-s fejtörők, az elvarázsolt tájak, a régi típusú, kihívást jelentő játékok és a kockák számára. Platformok: PC Értékelés: 8/10
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. Lexio
2015.05.29. 10:13
Valahogy így képzelem el a Mirrors Edge és a Minecraft közös gyerekét
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Shinjiii
2015.05.29. 10:41
Akkor inkább ne közösüljenek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. lostprophe...
2015.05.29. 21:23
Hamarosan a magyar nyelv is bekerül a játékba
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. asdsa
2015.05.30. 04:28
Az irányítás kissé bosszantó, meg úgy maga a játék is. Még nem jutottam el a végéig (nem tudom kb. hol tarthatok most), de eddig annyira nem tetszett. Tetszik a koncepció, de olyan sem nem ügyességi, sem nem logikai játéknak érződik, és a nehezítő elemek is inkább idegesítőek, mint kellemes kihívások.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!