iPon Cikkek

Lenovo Ideapad Z580A: Ivy Bridge átnevezett GeForce-szal

Dátum | 2012. 06. 01.
Szerző | Alvin_ti4200
Csoport | NOTEBOOK

Szállingóznak az Intel legújabb, Ivy Bridge magos processzoraival szerelt noteszgépek, de vannak olyan típusok, melyeket egyszerűen csak frissítenek a különböző notebook gyártók, így megvásárolhatjuk őket a kifutó Sandy Bridge architektúrával is. Mi is egy ilyen készülékre tettük rá a kezünket, igaz, a Z580-as Ideapad nem olyan régóta kapható a kínálatban, mint a februárban nálunk járt Z575.


A középkategóriás masina elsősorban azokat a felhasználókat célozza meg, akiknek fontos, hogy egy notebook erős legyen és főleg otthon, de mindenképpen fix helyen használják azt, ritkán viszik csak mozgó jármű közelébe. A teszt előtt reménykedtünk, hogy a Z575-nél tapasztalt problémákat sikerült kijavítania a mérnököknek, hiszen az árcédula már közel sem olyan kedvező, mint az AMD-s változat esetében.


Ott 187 ezer forint ellenében 8 GB memóriát kaptunk, itt van helyette USB 3.0 támogatás (immáron a chipsetbe integrálva), a videokártyák (Radeon HD6650M vs. GeForce GT 630M) közötti különbség nem ígérkezik jelentősnek. A processzor, ahogy már említettük, a legújabb Intel Ivy Bridge alapokra épülő Core i5, amely várhatóan könnyedén túlszárnyalja majd az AMD négymagos A8-3500M-jét, így a 30 ezer forintos felár ennek tükrében jogos lehet. eSATA-t most sem kapunk, illetve a szokásos értetlenkedésünknek is hangot adhatunk a 100 MBites hálózati kártya láttán, de ezek megléte, illetve hiánya olvasóink visszajelzése alapján elég kevés embert érintenek manapság. A 2 év garancia már sztenderdnek tekinthető a Lenovo-nál, ugyanakkor Windows operációs rendszer nélkül egyelőre nem tudjuk megvásárolni az Ivy Bridge-es változatokat, ha valaki esetleg ezen törné a fejét. Amennyiben nem érdekel minket a legújabb generáció, úgy megkaphatjuk ugyanezt a felszereltséget előző generációs Core i3 processzorral is, spórolva közel 20 ezer forintot így.


A kellékek megegyeznek a Z575-nél látottakkal, azaz egy 90W-os tápegységet és egy kis olvasnivalót kapunk. A rendszer helyreállítását a megfelelő szoftverrel tudjuk elvégezni Windows alól, melynek dedikált gombot is biztosít a gyártó a bekapcsoló gomb mellett.

Az előd modellnél belefutottunk egy csúnya és kellemetlen problémába, nevezetesen a túlmelegedésbe. Bár az AMD új processzorai közel sem annyira forrófejűek, mint korábban, ennek ellenére sikerült maximális terhelés mellett megközelíteni a 100 fokot, így hiába volt halk a Z575 hűtőrendszere, az eredmény felemás lett. Nos, van egy rossz és egy jó hírünk, ami az utódot, a Z580-at illeti. A jó hír az, hogy túlmelegedéstől nem kell tartanunk, illetve a készülék bár nagyobb zajt csap, mint AMD-s elődje, túl hangosnak nem mondanánk, még játékok alatt sem. Probléma ugyanakkor, hogy a hőmérsékleti értékek nem sokat csökkentek. Ha kizárólag az integrált videokártyát használjuk, akkor a processzor maximum 79 fokig melegíthető fel, ugyanakkor, ha a GT 630M-et is munkára bírjuk, akkor ez az érték 94 fokra módosul. A dedikált videokártya se sokkal hűvösebb, hiszen a legizzasztóbb helyzetben 92 fokot mutatott a hőmérő. Üresjáratban viszont meglepően hűvös minden alkatrész, a processzor éppen, hogy 50 fokos, míg a dedikált GeForce alig 40.

Windows pontszámok Intel HD Graphics 4000-rel......illetve GeForce GT 630M-mel.
A Windows 7 beépített tesztprogramja nem sok különbséget vélt felfedezni az új Intel HD Graphics 4000 és a régi-új GeForce GT 630M 3D-s teljesítménye között. Valószínűleg senkit nem ér meglepetésként, hogy a valóságban ez nem egészen így van. Bár a HD4000 valóban előrelépésnek tekinthető a korábbi 3000-es változathoz képest, a GT 630M személyében a korábbi GT 540M-et tisztelhetjük, így rendszeres olvasóink fejében rögtön helyére kerül minden. Bár az NVIDIA a napokban jelentette be, hogy a GT 630M is megkapja a legújabb Kepler magot, egyelőre minden itthon forgalomba kerülő noteszgép a Fermi alapú GT 540M-et tartalmazza – természetesen papíron átnevezve. A Kepler alapú GT 640M-ből kiindulva a leendő GT 630M és a mostani között nem sok különbség lesz teljesítmény szempontjából, viszont az energiamenedzsment a Kepler malmára hajtja a vizet, ez egyértelmű. Természetesen a Z580 is megkapta az NVIDIA Optimus technológiáját, így manuálisan vagy automatikusan is tudunk váltogatni a két videokártya között. Az Intel Ivy Bridge architektúrájához kapcsolódó újdonságaira most nem térnénk ki, a platformot bemutató cikkünkben ezt már megtettük. A notebook felhasználók lényegében minimálisan kisebb fogyasztással és valamivel nagyobb teljesítménnyel számolhatnak a kifutó Sandy Bridge architekúrára épülő processzorokhoz képest.






















Az előd modellnél kisebb túlzással áradoztunk a két tányéros Western Digital Scorpio Blue láttán, itt viszont a Seagate műhelyéből származik a 750 GB-os merevlemez, amely sebességével inkább a kategória alját képviseli ma már. Zajszintje elenyésző volt, míg hőtermelése abszolút átlagosnak tekinthető. Míg a Z575-nél két egyenlő nagyságú partícióval voltunk dolgunk, úgy a Z580 már egy 20 GB-os helyreállító, illetve egy 650 GB-os elsődleges részt kapott.

A hangszórók vélhetően pontosan ugyanazok, amelyek a Z575-ben is szolgálatot teljesítettek, azaz az átlagnál valamivel jobban szólnak, de csodát ne várjunk tőlük, a HP-féle beatsaudio-t, illetve az Asus-féle SonicMastert nem tudja megközelíteni.


Viszonylag sok hasonlóságot mutat elődjével a Z580, a fedőlap például egy az egyben ugyanaz, legfeljebb a színében érhetünk tetten némi változást.  A fedőlap továbbra is fémes hatású műanyagból készült, hozzáérve abszolút nem érezzük azt, hogy a gyártó minden téren a spórolásra ment rá, az anyagminőség amolyan jó közepes. A zsanérok sajnos itt is kőkemény műanyagból vannak, meglepődnénk, ha a két éves garancia alatt nem fáradnának el, de ez sajnos a legtöbb gépre áll ebben a kategóriában. Új korában mindenesetre elég jól tart, ez biztos. A gép alját szemügyre véve láthatjuk, hogy a hátlap nagy része egyben lecsavarozható, így könnyedén hozzáférünk a fontosabb hardver elemekhez, egy memória bővítés vagy HDD-SSD csere nem okozhat gondot egy kezdő felhasználónak sem.


A klaviatúra megegyezik a Z575-nél látottal, így azt ott leírtak abszolút érvényesek a Z580 billentyűzetére is. Az ömlesztett kialakítást továbbra sem tartjuk szerencsésnek, ugyanakkor a gombok alátámasztása teljesen elfogadható, így a gépelés nem okozhat komolyabb problémát. Jelentős az eltérés ugyanakkor a billentyűzet körüli részen, hiszen a visszajelző LED-ek a gép elejére költöztek, valamint az érintés érzékeny gyorsgombokról úgy, ahogy van, le kell mondanunk. Megmaradt ugyanakkor a rendszer helyreállításáért felelős apró gomb, amelyet a bal felső sarokban találunk.


A touchpad jól használható, a gombok is hiába „rejtettek”, könnyedén kitapinthatók, illetve kezelhetők, az egyedüli gondot a felület furcsa érzékenysége okozhatja. Magát a jelenséget elég nehéz leírni, leginkább úgy tudnánk megfogalmazni, hogy a felbontás alacsonyabb a szokásosnál, így egy óvatos mozdulatnál is felfigyelhetünk arra, hogy a kurzor kihagy pár pixelt mind függőleges, mind vízszintes irányban. Nyilván egy átlag felhasználó ebből sok mindent nem vesz észre, de azok, akik sűrűn nyüstölnek hordozható gépet, valószínűleg rövid idő alatt felfigyelnek majd rá. Természetesen a multitouch támogatás nem hiányozhat, a két-, illetve háromujjas pöccintésen kívül gyakorlatilag mindent megtalálunk.


Az előddel ellentétben a Z580 már rendelkezik USB 3.0 csatlakozókkal, bár ezt nem nehéz észrevenni, hiszen a kék színű aljzatok csak úgy rikítanak a fekete oldallapon. Cserébe viszont nincs eSATA, de a harmadik és negyedik klasszikus USB csatlakozó megmaradt, így elég sok mindent aggathatunk egy időben a készülékre. Valamivel szerencsétlenebb helyre került a vezetékes hálózati csatlakozó, mint a Z575-nél, de 2012-ben vélhetően a vásárlók többsége már otthon is vezeték nélküli hálózatot használ, így ez nem életbevágó kérdés.

A kijelző színvilágával nem voltunk maradéktalanul elégedettek, ezt főleg a minimálisan eltúlzott kontrasztnak köszönheti, bár való igaz, ezen a videokártyák meghajtó programjában található beállításokkal tudunk segíteni. A színek ezt leszámítva rendben vannak, a fényerő kellően tág keretek között állítható, ugyanakkor a látószögek semmivel nem jobban az átlagnál. A webkamera képe ugyanakkor határozottan kellemes, az optikai képességei alapján valószínűsíthető, hogy a Z575-ben található egység köszön vissza.

Kivételesen minden teszt eredményére kíváncsiak voltunk, hiszen először járt nálunk az Intel új Ivy Bridge architektúrájára épülő processzor. Jól látható, hogy a leköszönő Sandy Bridge magos Core i5-2520M teljesítménye nagyjából megegyezik a nálunk járt Core i5-3210M-mel, amely nem meglepő, ugyanis a specifikációk szinte azonosak (2.5 GHz-es alapórajel, amely 3.1-3.2 GHz-ig növelhető Turbo Boost-tal, 3 MB L2 cache). A CPU Hash alkalmazásban mutatott erőtöbblet minden bizonnyal az új architektúra egyik hozadéka lesz, de elmondható, hogy a ráncfelvarrás minimálisan érhető csak tetten, valószínűleg az akkumulátoros tesztnél mutatja majd ki foga fehérjét az Ivy Bridge.


Az új Intel HD Graphics 4000 video feldolgozási képessége tovább javult az elődhöz (HD Graphics 3000) képest, pedig már az is az egyik legjobb volt a piacon. Ami a 3D-s teljesítményt illeti, nos, az Intel mérnökei – hasonlóan a processzorhoz – itt sem vitték túlzásba a fejlesztést. Az elődnél alig 15-20%-kal magasabb értékek gyakorlatilag elhanyagolhatók, hiszen az AMD szintén kifutónak tekinthető Llano platformjába tartozó Radeonok félgőzzel is lekörözik az új Intel chipet, nem beszélve a hamarosan érkező Trinity-ről. Az új Intel VGA tehát valamivel gyorsabb, mint a régi, de elsősorban az esetleges alacsonyabb fogyasztás és a video gyorsítási képességei azok, amelyek miatt értékelni fogjuk.


Egészen más a helyzet a GeForce GT 630M első revíziójával, amely jól látható, hogy nemcsak papíron, de a valóságban is egy átkeresztelt GT 540M, ennek megfelelően a középmezőnyben foglal helyet. Teljesítménye még mindig bőven kielégítő az 1366x768-as felbontáshoz, kíváncsian várjuk ugyanakkor, hogy a Kepler alapokra épülő igazi GT 630M hogyan viszonyul majd a korosodó átcímkézett GT 540M tempójához.


Az akkumulátor tesztek egyértelműen csalódást okoztak, ennél azért többre számítottunk a géptől, még akkor is, ha csak egy mezei hatcellás telep lakozik a burkolat alatt. Bár tény, hogy az M3-as Aspire-ben alacsony fogyasztású processzor, a Timeline X családba tartozó 5830TG-ben pedig nagyobb kapacitással rendelkező akkumulátor volt, a Z580 gyakorlatilag az előd modell eredményeit hozta. Nézőpont kérdése, hogy ezt miként értékeljük, ugyanis mind a processzor, mind a videokártya erősebb az utódban, más kérdés, hogy valószínűleg egy Sandy Bridge alapú processzorral és egy eredetileg is GeForce GT 540M-ként futó videokártyával se kaptunk volna érezhetően rosszabb értékeket. Ami a leginkább meglepő, az a legkevésbé terhelő dokumentum olvasást szimuláló teszt, ahol az előd modell az AMD Llano APU-jával ugyanannyi ideig volt képest talpon maradni, mint az utód a legújabb Ivy Bridge platformmal.

Elődjéhez képest nem lett sokkal vonzóbb az aktuális Z szériás Ideapad, de nem csak és kizárólag magára a gépre voltunk kíváncsiak, sokkal jobban érdekelt minket az Intel új Ivy Bridge architektúrája, illetve az NVIDIA GeForce GT 630M típusú videokártyája. Bár utóbbiról még nem tudtunk meg sokat, hiszen az első sorozat valójában egy átnevezett GT 540M, azt viszonylag nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy aki jelenleg Sandy Bridge architektúrára épülő Core i3, i5 vagy i7 processzorral szerelt notebookkal rendelkezik, annak semmi értelme gondolkodni a cserén. Aki most áll vásárlás előtt, annak se biztos, hogy befolyásoló tényező kell, hogy legyen, hogy második vagy harmadik generációs Intel Core processzor dübörög a kiszemelt masinában, hiszen se teljesítményben, se fogyasztásban nincs olyan mértékű különbség, amely adott esetben eldönthetné, melyik készüléket vigyük haza. Az viszont tisztán látszik, hogy a Lenovo nem méri drágán a Sandy Bridge felárát, így akinek szimpatikus a Z580A, nincs értelme pár ezer forintért a kifutó változatokat választania.


A Lenovo Ideapad Z580A-t a CHS Hungary Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük.

Pro:
+ többnyire halk működés
+ jó billentyűzet
+ nagy és halk merevlemez
+ USB 3.0
+ az Ivy Bridge architektúrának elhanyagolható a felára
+ 2 év garancia

Kontra:
- terhelésre igencsak melegednek az alkatrészek
- a touchpad érzékenysége megszokást igényel
- 100 MBites LAN kártya
- bár gyorsabb AMD-s elődjénél, üzemidőben nem tud pluszt nyújtani

Hivatalos honlap: Lenovo
Vásárlás: iPon webáruház

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

6. madcaptain
2012.06.01. 16:35
Na akkor jöhet az ugyanezt tudó matt képernyős 13.3colos változat linuxal 200k alatt és már rohanok is megvenni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. akela91
2012.06.02. 17:37
Nem egy best buy.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. hunmyke
2012.06.03. 13:03
100 Mbites ethernet vezérlőt beépíteni gépbe manapság már szégyen szerintem.
Egyébként nem lenne rossz gép.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. lestyanrob... hunmy...
2012.06.04. 17:13
hunmyke: Miért lenne szégyen? Átlagfelhasználónak semmi szüksége gigabitesre. Ha meg kell neki, akkor olyan laptopot választ, amiben van. Persze olyan szempontból helytálló a véleményed, hogy gigabites vezérlők elég régóta vannak már...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. hunmyke
2012.06.05. 09:58
lestyanrobi, filléres különbség van a 100Mbps-os és a 1Gbps-os vezérlő árai közt.
200k feletti lapotopba szerintem szégyen a kisebbet rakni. Ha otthon van gigabites hálód és egy NAS vagy egy kisebb szerver, htpc vagy bármi hálózati tároló, akkor azért sokat számít, hogy 10MB/s-el vagy 60-70MB/s-el másol a felhasználó. Továbbá ott a merevlemez mentésének lehetősége is, ami itt 750GB-os, most azt lementeni ezzel a tempóval egy örök élet...
100k-s laptopokban is már megtalálható az 1Gbps-es vezérlő, nem egy majdnem 220k-s gépből kéne ezt kihagyni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. lestyanrob... hunmy...
2012.06.14. 12:54
hunmyke: Meggyőztél.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!