iPon Cikkek

Life is Strange - első epizód: Chrysalis

Dátum | 2015. 02. 10.
Szerző | Morte
Csoport | JÁTÉK

Biztosan ismeritek azt a mesét a szerencséről és balszerencséről, amelyben a fiúnak elszökött a lova, de pár nap múlva három vadlóval együtt tért haza, aztán a fiú leesett az egyikről és eltörte a lábát, ám végül emiatt úszta meg a katonaságot. A tanulság az, hogy csak hosszú távon derül ki, hogy egy esemény milyen hatással van a jövőnkre. A Life is Strange-ben is így vagyunk döntéseinkkel: ami rövid távon jó megoldásnak tűnik, annak hosszú távon negatív következményei lehetnek, és ez fordítva is igaz - ahogy az is, hogy csak az utolsó, azaz az ötödik epizód végigjátszása után fogunk tudni teljes képet alkotni a játékról, melynek most az első részét teszteltük. A francia Dontnod stúdiót első játékuk, a Remember Me tette néhányunknak emlékezetessé, másoknak felejthetővé. Második játékuknál úgy döntöttek, hogy az akció helyett inkább a történetre koncentrálnak, és ennek megfelelően műfajt váltottak: a Life is Strange kalandjáték elemekkel fűszerezett interaktív dráma, ami olyan témákkal foglalkozik, mint a fiatalok útkeresése, vagy az elidegenedés. Ifjú főhősünk, Max Caulfield vezetékneve tisztelgés J. D. Salinger klasszikusa, a Zabhegyező előtt, amelyben hasonló kérdésekkel szembesülhetünk; a tehetséges, de félénk és kissé félszeg 18 éves Max is hasonlóképp keresi a helyét a világban, mint névrokona Holden Caulfield a regényben. Maxnak, azaz Maxine-nak, mivel hölgyről van szó, jó szeme van a fotózáshoz, középiskolai tanulmányai befejezése után a Blackwell Akadémián tanul tovább, ahol egyik kedvenc fotósa, Mark Jefferson is tanít. A legtöbb hasonló történetben a főhős a kisvárosi életből a nagyvárosi forgatagba csöppen, itt épp fordítva történnek a dolgok: Max a világvégi Arcadia Bay-ben nőtt fel, ahonnan családjával Seattle-be költözött, most a nagyvárosból tér vissza szülőhelyére, ahol az Akadémia található. Mindezt Max naplójából tudhatjuk meg, ahogy azt is, hogy kik a menők és kik a lúzerek a suliban, és közülük kikkel szimpatizál főhősünk. Bevallom kicsit megijedtem, amikor a rövid bevezető után megláttam a nyitó képsorokat és meghallottam a kissé vérszegény popmuzsikát: a játék főcíme azt sugallta, hogy egy szokványos amcsi tinisorozatot fogok nézni, ami egy szokványos amcsi suliban játszódik az unalomig ismert sztereotip szereplőkkel. Szerencsére hamar beindult a történet, és a zene is hallgathatóbb akusztikus gitár és folk-rock dallamokra váltott. A szereplők között voltak ugyan sablonfigurák (a szokásos menők és lúzerek a suliban, a paranoid biztonsági őr, a furcsa karbantartó), de gyanítom, hogy hosszú távon árnyaltabbakká válnak majd, ahogy egyre többet tudunk meg róluk. Rengeteg mellékszereplővel találkozhatunk, mindegyikkel válthatunk pár szót, mindenkinek megvan a saját kis háttértörténete, és sorsuk alakulásába is beleszólhatunk.
A történet Max különleges képessége körül bonyolódik, amely a játék egyik alapmechanikáját is képezi: főhősünk egy nap rádöbben, hogy képes visszafordítani az időt, és ezzel megváltoztatni a dolgok menetét. Ha valami nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, akár többször is újra próbálkozhatunk, például ha az egyik szereplő megfenyegeti a másikat, akkor nyugodtam megnézhetjük, mi történik, ha közbelépünk, mi történik, ha nem, és a látottak alapján eldönthetjük, melyik verziónál maradunk. Tetteink rövid távú következményeit rögtön látni fogjuk, azt viszont nem mindig tudhatjuk, hogy hosszú távon milyen hatásuk lesz. Döntésünk nyomán újabb lehetőségek nyílhatnak meg, amik újabb lehetséges elágazásokhoz vezethetnek. Képességünket arra is használhatjuk, hogy fontos információkat tudjunk meg, és ha utána visszatekerjük az időt, akkor kutakodásunknak nem marad nyoma, mi viszont emlékezni fogunk mindenre, amit láttunk. A tekerés kényelmesen, egyetlen gombnyomással történik, gyors tekerés is van, és megállhatunk egy jelenet bármelyik pontján. A beszélgetések korábban már hallott részleteit át is ugrathatjuk, ha nem akarjuk újra végighallgatni őket. Összességében ez a mechanika jól sikerült, és kényelmesen használható. A kalandjáték elemek valójában minimálisak: mindenre kattinthatunk, és Max a látottakról mindig mond pár dolgot. Megjegyzései messze nem olyan elmések, és csípősek mint mondjuk April Ryan szövegei a The Longest Journey-ből, vagy a vicces egysorosok a Lucasarts játékokból, de arra jók, hogy segítségükkel közelebbről megismerhessük őt és a többi szereplőt. A "fejtörők" nem nehezek, a megoldásukhoz szükséges tárgyak soha nincsenek messzebb pár lépés távolságnál, és nem is kell őrült módokon kombinálnunk őket, így ezek nem fogják leterhelni azokat, akik nem szeretik a pixelvadászatot vagy a végtelen pakolgatást, a hangsúly mindig a történeten, és annak lehetséges elágazásain van. A játék mindig felhívja a figyelmet, ha olyan ponthoz érkezünk, ahol változtathatunk a dolgok menetén (mi mással, mint lepkékkel), és azt is jelzi, ha olyasmit tettünk, aminek hosszú távon fontos következményei lesznek (nem, a lepke nem elég, ki is kell írni). Veteránoknak ez egy kicsit furcsa lehet, bevallom én kicsit szájbarágósnak éreztem, de az alkalmi játékosok biztos örülnek neki (legalábbis az alkotók hiszik, hogy a casualok értékelik az ilyesmit).
Volt még egy dolog, ami zavart, mégpedig az, hogy időnként előfordult, hogy a játék fontos kérdésekben nem engedett dönteni. Az egyik ilyen eset az volt, amikor Max az egyik átvezető filmben fogta magát és önkényesen széttépte az önarcképét. A másik esetben szintén egy átvezető film vette el tőlem a döntés lehetőségét egy tipikusan olyan vészhelyzetben, amely kiváló lehetőségeket biztosított volna Max képességeinek használatára. Különösen bosszantó volt, hogy a jelenet végén otthagyta a barátját a bajban, ráadásul a történteknek nem lettek komolyabb következményei és a haver sem haragudott meg rá. Úgy érzem mindez nem igazán illik bele egy olyan játékba, amely a döntéseket és azok következményeit vizsgálja. Remélem a későbbiekben nem lesz túl sok ilyen, a játékosra ráerőltetett jelenet. Ahogy nagy költőnk is mondta: "játszani is engedd".
A korábban említett negatívumok ellenére összességében kellemes benyomásaim voltak az első részről, még ha jobban is kedvelem a valódi kalandjátékokat, mint az interaktív filmeket, és a Life is Strange inkább az utóbbi kategóriába sorolható. Ha a játék sokszor fogja is a kezünket, azért vannak benne olyan rejtett apróságok, melyeket csak a minden bokor mögé benéző alapos játékosok fognak megtalálni. A főszereplő szerethető karakter, a mellékszereplők is érdekesnek ígérkeznek, különösen Chloe, Max gyerekkori barátja, aki teljesen ellentéte a félénk lánynak. A grafika művészi, festményszerű hatást kelt, Arcadia Bay meleg őszi színekben pompázik és rengeteg titkot rejt, a zene hangulatos (az első számot leszámítva, bár ez ízlés dolga), a háttérben megbúvó Nagy Rejtély pedig elég izgalmas ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést a következő részig, amely márciusban érkezik. Hosszú távon fog csak kiderülni, hogy az alkotók hogyan kezelik és mennyire bontják ki a felvonultatott témákat, mennyire lesz a játék szájbarágós vagy tanulságlevonós, és mennyire meri elengedni a kezünket. Teljes értékeléssel az utolsó rész megjelenése után fogunk szolgálni - én mindenesetre kíváncsian várom a folytatást. Platformok: PC, PS3, PS4, Xbox 360, Xbox One Tesztplatform: PC Értékelés: a befejező rész után
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

12. Shinjiii
2015.02.10. 11:43
A játékidő pl? Egy szó nem esett róla.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. Dawee Shinj...
2015.02.10. 11:52
Tessék: http://www.howlongtobeat.com/game.php?id=23836
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. Shinjiii
2015.02.10. 15:29
Nehezedre esett volna megírni, igaz?

No meg nem azért olvasok el több oldalas cikket/tesztet, hogy utána meg még járkáljak infoért, nonszensz.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. KaSzaS02
2015.02.10. 15:39
Alapjába véve hülye kérdés az, hogy játék idő, az az 5 részből csak az első, szoval eléggé lényegtelen kérdés, és senki se tudja megmondani végül menyi lesz majd...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. m76
2015.02.10. 16:03
Azért nem mindegy, hogy ez az első rész 15 perc alatt végigvihető vagy azért nyújt pár óra szórakozást.

Ellenben az alatt az idő alatt amíg a nyávogó hozzászólást megírta a delikvens maga is megtalálhatta volna az információt könnyedén.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Shinjiii
2015.02.10. 17:27
Megint csak arra kell kitérnem, hogy nem azért olvasok tesztet, hogy utána még külön járjak máshova emiatt. Nem értitek, hagyjuk.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. EHyde
2015.02.10. 18:12
Mert minden tesztben megtalálható, hogy hány óra alatt lehet végigjátszani(eddig egy játéktesztben sem olvastam ilyet, de lehet azért, mert nem CoD, BF és társai tesztjét olvasom, ahol a kampányt végig lehet tolni 4 óra alatt, és amikor már 6 órás a kampány, akkor esetleg tesztben megemlítik pozitívumként). Nekem speciel 5 órám van a játékban, de még bőven lehet potenciál az első fejezetben is a később megjelenő etapok fényében.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Shinjiii
2015.02.10. 19:03
Nagyon szépen köszönöm a válaszod.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Morte
2015.02.10. 19:16
Bocsi, válaszoltam volna hamarabb is a kisebb vihart kavart kérdésre, de nem voltam gépközelben. Nekem is kb. annyi ideig tartott végigjátszani, mint EHyde-nak, azaz 5 órám van benne.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. GMatyi Shinj...
2015.02.10. 23:33
Ha csak gyorsan végigmész a történeten, ami sajnos rövid az első epizódnak, akkor egy óra, de ha mindent végiglookolsz, beolvadsz a világba, megismered a többieket, a környezetet, interakcióba lépsz amivel csak tudsz akkor bő 2 és fél óra játékot kapsz, nekem tetszik ez a sulis/koleszos téma
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Andos
2015.02.11. 17:55
Én végigjátszottam az első részt. Több mint 2 óra volt kb. úgy, hogy megnézegettem nagyjából mindent.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. KisDre
2015.02.12. 20:47
Nekem is olyan 2-3 óra környékén van, és mikor a végéhez értem: "Nemáááár". Egyrészt a hangulat valami nagyon jó! Valahogy más így látni az amcsi sulis légkört, mint a megszokott klisés filmekből (jó persze ahogy a cikk írta itt is vannak klisék). Másrészt, a grafika nem a legjobb, de látványosan van megoldva. HD4670-es nem épp csúcskártyámmal játszottam folyamatos fps-el fullHD-ban med körüli grafon, lehet egyéni, de néha csinált olyat hogy másodperces ismétlődéses-effekt alakult ki, mintha valami lagg féle lenne, nem teljesen értettem, szerencsére csak egyszer-kétszer.

A bajom az egésszel, hogy ez is ilyen epizódokra bontott játék, jó persze meg van az előnye, de nem látom értelmét minden egyes epizód kijátszásának amint kijött, szerintem elvesz a lendületből. Igaz, egy játékot se egy lendülettel játszik ki általában az ember, de azért nem is félévnyi kihagyásokkal szerintem, inkább nap-hétben mérhető 2 játékmenet közti szünet (az mmo-k meg nem feltétlenül történet orientált játékok (pl Skyrim) mondjuk mások ilyen szempontból).
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!