iPon Cikkek

Lionheart: Artúr akart lenni, de nem lett

Dátum | 2010. 11. 03.
Szerző | Chocho
Csoport | JÁTÉK

Ha szóba jön a magyar játékfejlesztés, az embernek akaratlanul is az Imperium Galactica ugrik be. Az első komoly sikereket elérő hazai fejlesztés, bár remek volt, és tény, hogy egy évtizedre megszabta Magyarország játékkészítőinek érdeklődését, elég rég volt ahhoz, hogy továbblépjünk, s valami olyasmivel rukkoljunk elő, mint a tavalyi King Arthur. A remek stratégiai játék azóta egy combos DLC-vel is gazdagodott, a derék NeoCore pedig azóta sem lazsált, és összedobott egy kellemes RTS-t az őszi estékre. Noha a Lionheart koránt sem akkora durranás, mint az Arthur volt, azért megér egy misét, mert tisztességes munka, ami miatt nem kell szégyenkeznie a csapatnak.

Keresztes hadjárat


Bár kevesen tudják, de a NeoCore már a King Arthur előtt is készített egy kisebb RTS-t a spanyol piacra, melyet Európa más országaiba csak igen nagy késéssel hoztak el a kiadók. A Crusaders: Thy Kingdom Come afféle szellemi előzménye a most tárgyalt Lionheartnak, ugyanis mind a játékmechanika, mind a környezet kísértetiesen emlékeztet a csöndes elődre. A Lionheart is a keresztes háborúk idejébe kalauzol el minket, amikor is a derék Richárd király véres harcokat vív a muszlim Szaladin szultánnal a szentföldért. A XII. század kegyetlen, középkori világa kisvártatva megadja az alaphangulatot, és bár a King's Crusade-nek van némi története is, ezt a készítők alárendelték a játékélménynek és az atmoszférának. Sajnos a King Arthurban látott, roppant hatásos történetvezetést és csodálatos forgatókönyvet itt el kell felejtenünk, ahogy a játék bizonyos aspektusai is inkább emlékeztetnek a Total War egyik középkori kiadására.

Sir Kay? Ja nem, az egy másik játék...
Persze azért nem lenne NeoCore a NeoCore, ha nem bolondítaná meg az unalmas múltat egy kis fantáziával. Bár a játék igyekszik korhű és realisztikus maradni, bizonyos pontokon túlzásokkal él, úgy mint túlméretezett fegyvereket cipelő szaracénok, felszedhető ereklyetárgyak, és a tény, hogy a játékos magát Richárdot vagy Szaladint alakítja a kampányok során. A küldetések kellően változatosak és jól szervezettek, ahogy a két főszál is bő 20-25 óra játékidőt biztosít, így összességében kijelenthető, hogy egy tartalmas, jól összerakott RTS-ről beszélünk. Kár, hogy a körítés és a játékmenet itt-ott már nem ilyen kiegyensúlyozott.

Ha ezt Artúr látná...

A sorban az első kampány Richárdé, a második Szaladiné, nehézségük pedig exponenciálisan nő, és bár lehetőség van egyből muszlimokkal kezdeni, ajánlott betartani a fejlesztők kínálta sorrendet. A játékmenet jól hozza a Total War örökségét, hisz most is a körökre osztott térképen navigálva kell megvívni valósidejű csatáinkat, a két fél viszont koránt sem nyújt elég változatosságot ahhoz, hogy tényleg született ellenségeknek érezzük őket. Az egységek ugyanarra a képzeletbeli osztályrendszerre oszlanak mindkét oldalon, azaz van könnyű- és nehézgyalogság, ágyúsok, íjászok, grafikai kivitelükön túl viszont megegyezik a működésük, és csak néhány speciális egység szereplése választja el a feleket. Ezek ötletesek (a muszlimok orgyilkosa különösen hasznos), kő-papír-olló felállásuk viszont könnyedén kilövi őket egymással szemben, így a túlontúl kiegyensúlyozott ellenfelek továbbra sem képesek megszabadulni az egyhangúságtól. Pedig láttunk mi már olyan RTS-t, ahol a gyökerektől eltérő felek is kiválóan összeillettek.

A harcok kaotikusnak tűnnek, holott a taktika itt mindenek felett áll
A főküldetések mellett vannak mellékes feladatok is, melyek elvégzése a pénzen felül különleges tárgyakkal, ereklyékkel láthatja el seregeinket. Ezek a mellékküldetések általában egyszerű elemekből építkeznek (éld túl X ideig, verd le Y seregét, és így tovább...), nincs bennük semmi földrengető, de mivel kellő változatosságot mutatnak, nem válnak idegesítővé vagy monotonná. A jutalomként szerezhető ereklyék miatt érdemes elvállalni őket, ezek ugyanis megörökölték a King Arthur varázstárgyainak szerepét. Ha van egy különleges tárgy az egyik tábornoknál, az a sereg az ereklye képességeihez mérten erősödik, azaz tovább tart a morálja, messzebbre lát, vagy épp nagyobbat sebeznek a katonák. Maguk a csaták egyébként kellemesek és élvezetesek, főleg, hogy akár katapultokat is építhetünk, de olyan apróságokra is figyelnünk kell, hogy a nagy magasságokból leeső bakák könnyűszerrel elhalálozhatnak. A taktika a kvázi egyforma seregek miatt állandó, vagyis ajánlott a lehető legtöbbször kerülő manőverekkel operálni, a pályatervezés azonban könnyedén keresztülhúzhatja számításainkat, és ezért érdemes annyit gyakorolni a Lionheart-tal, amennyi csak belefér. A mesterséges intelligencia egyébként nagyon jó, (hát igen, Artúr ellenfelei se kismiskák voltak), átveréséhez ajánlott a gyors felfogóképesség, ezért azt mondom, bánjunk csínján a nehézségi szinttel.

A különleges képességek és az ereklyék újra szerephez jutottak
A két kampány egyébként a közel egyforma leosztás ellenére is igyekszik eredeti lenni. A kereszteseknél például minden egyes csata előtt meg kell hallgatnunk a támogatók négy frakcióját (a franciákat, a templomosokat, a pápát és a római fejeseket), hogy aztán az egyikük tanácsait elfogadva fejlődjünk abba az irányba, amit az adott frakció képvisel. Minden oldal más és más extrákkal lát el minket, sajnos azonban összevegyíteni őket nincs sok értelme, mert minden frakciónak kell egy bizonyos hűség ahhoz, hogy különleges egységeket vagy képességeket adjanak. Bár a dolog érdekes, és optimális esetben növelheti az újrajátszási értéket, a szaracénok egyvonalas technológiai fája kicsit átláthatóbb és barátságosabb képet fest. Náluk nincsenek különböző érdekképviseletek, Szaladin szava szent, így érthető, hogy a fejlesztők kihagyták a tárgyalások lehetőségét. Egy szó mint száz, a sztorimód élvezetes, és bár a játékélménynek vannak fehér foltjai, nem fullad unalomba vagy érdektelenségbe a küldetések sorozatos teljesítése.

A Lionheart látványvilága kellemes, noha nem kiemelkedő. A grafikus motor valószínűleg a King Arthur öröksége, mert a karaktermodellek szépen festenek, a táj viszont kissé üres, és az animációk most sincsenek rendben. A látványtervezés egyébként nagyon jó, érezzük, hogy ez egy középkori játék, a történelmi hűséget viszont nem vitték túlzásba a srácok, és ezért nincs az a kellemetlen érzésünk, hogy egy tankönyv interaktív mását telepítettük szórakoztatóprogram helyett. Egyedül a pályák grafikája szegényes kicsit, a képeken is jól látszik, hogy nincs sok tereptárgy és díszítő elem. A gépigény itt-ott azért még elég magas, a tesztgépen például (AMD Athlon II X2 @ 3,6 GHz, ATI HD 5770, 6 GB RAM) be-be szaggatott a Lionheart 1920x1080-ban. A hangok és a zene sajnos csak épp, hogy közepes feletti szinten mozognak, mert semmi olyan fülbemászó dallam nincs a játékban, ami miatt szívesen bekapcsolva hagynánk a menüt vagy a térképet, az egységek szövegei pedig sokszor ismétlődnek, így akármilyen jól is hangzanak egyszer-egyszer, hamar rájuk ununk.

A látvánnyal nincs baj, sőt, az egységek nagyon szépek
Van persze többjátékos mód is, ami gyakorlatilag egymás elleni csatározást jelent, ez viszont azon túl, hogy a jól kiegyensúlyozott seregek és az igényesen megtervezett pályák miatt hozza az elvárható szintet, semmi különlegessel nem szolgál. Furcsa egyébként ezt leírni, de az egész játékra igaz, hogy "semmi különös". A Lionheart egy élvezetes RTS, aminek megvan a maga hangulata és szépsége, de az olyan nagy volumenű programok után, amik az utóbbi években kijöttek (pl. King Arthur és Napoleon), úgy érezzük, hogy a program nem tartalmaz elég "kraftot" ahhoz, hogy klasszikus, vagy épp kultuszcím válhasson belőle. Mindezen negatívumok és a kissé hétköznapi kivitel ellenére is ajánlható a Lionheart, a műfaj épp unatkozó szerelmesei ellesznek vele akár decemberig is, viszont ha valaki még nem játszotta le a King Arthurt, előbb azt szerezze be, mert látszik rajta, mire képes a NeoCore, ha elengedik a kezét.


Platformok: PC
Tesztelt platform: PC

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. LavX
2010.11.04. 13:24
off:Hogy-hogy senki nem szólt még hozzá a teszthez?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Svindler
2010.11.04. 14:17
Nem annyira populáris, valószínűleg kevesen hallottak róla alapból
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Chocho
2010.11.04. 14:40
LavX:

Sajnos Svindlernek igaza van. Pedig nem rossz darab, egyszer érdemes kipróbálni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. LavX
2010.11.04. 16:34
Ha végzek a Risennel kipróbálom.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!