iPon Cikkek

London 2012 - Olimpiai játékok

Dátum | 2012. 07. 23.
Szerző | Lawrence_Benson
Csoport | JÁTÉK

A világ legnagyobb sporteseménye, a történelem legősibb megmérettetése. Londonból jelentkezünk, a XXX. nyári olimpiai játékok színhelyéről, ahol hamarosan elszabadul az őrület, 2012. július 27-étől kezdve két héten át több mint kétszáz nemzet küzd meg azért, hogy élsportolóikat a világ legjobbjai között tartsák számon. Az indulók 26 sportág 39 szakágában eshetnek egymásnak, a helyszínen várhatóan nyolcmillió, a tévéképernyőkön keresztül pedig csaknem ötmilliárd néző követi majd az eseményeket. Az olimpia a nagy számok versenye, s ebből a videojáték-piac se maradhat ki. A SEGA a 2008-as pekingi bajnokság alkalmával már bizonyította, hogy komolyan veszi a feladatát, s míg akkor a fejlesztést az athéni bukásért felelős Eurocom végezte, addig idén a munkálatokat a japán óriásvállalat már a saját embereire bízta. Így született meg a London 2012: The Official Video Game, mely izgalmas, és néha meglepően szórakoztató formában hozza el otthonunkba a versenysorozat legjobb pillanatait.


Hivatalos feldolgozásként a London 2012 rendelkezik a nyári olimpiai játékok minden jogával, valódi versenyzők mérkőznek meg egymással, igazi helyszíneken. Egyetlen rossz hírünk van csak a rajongók számára, s ez nem más, mint a tartalom. A játék a legnépszerűbb versenyszámokat vonultatja fel csak, a listát böngészve tizenkilenc sportágat, és még néhány alkategóriát számolhatunk össze. Hiányzik a birkózás, a kézilabda, a kosárlabda, a foci, az ökölvívás, a vitorlázás, és a vívás, de hasonlóan karcsúra sikerült a nemzetek felhozatala is. Harminchat ország van csak a korongon, az évtizedes legendás magyar sikerek után pedig nem meglepő, ám mégis jó érzés, hogy hazánk is az elit tagja.


Az olimpián való részvételünket négy játékmód biztosítja. Az Olympic Games maga a karriermód, ahol minden nap két sportágat választva elindulunk az éremért: első körben kvalifikálni kell magunkat a döntőbe, majd jön az igazi megmérettetés, ki itt hibázik, az elbúcsúzhat az aranytól. A feladatoknak három jól kiegyensúlyozott nehézségi szinten indulhatunk neki, az easy, a medium és a hard között pedig nem is nehéz megtalálni a kedvünkre valót. Ha rendes kihívásra vágyunk, akkor a középsőre érdemes nyomni, az első csak kezdőknek, és gyerekeknek való, míg az utóbbi a profik játszótere, sok babér ott nem terem, hacsak nem gyakorlunk rá minden nap. De ahhoz aztán megszállottnak kell lenni. Az Events Play, mint második játékmód, a kötetlen kihívások otthona, bármilyen sportágban bizonyíthatunk a segítségével, teljesen személyre szabott beállítások mellett; a Party Play a Kinect kihívásokat nyitja meg előttünk, míg a LIVE meg az internetes arénába enged bebocsátást.

Sajnos a bajnokság kicsit egyhangú: sorra követik egymást a versenyek, ennél több izgalmat a London 2012 pedig nem is nyújt, hiányzik belőle az a bizonyos plusz, amire más sportjátékok már régen ráéreztek. Gondoljunk a Fight Night Champions történetvezetésére, a Virtua Tennis karrierjére, vagy a FIFA „be a pro” módjára, mind lenyűgöző vérfrissítést hozott a sorozatba, imádtuk felfedezni az újdonságokat. Ha viszont eltekintünk az ilyen extra körítéstől, akkor reklámjátékhoz képest jól teljesít a London 2012, mert a versenyek élvezetesek. Aki próbálta valamelyik korábbi olimpiai játékot, az most felejtse is el azt örökre, minden sportág lelkiismeretes kidolgozást kapott, bátran böngészhetünk a listából, nem fogunk csalódni.


A sort a futás nyitja. A női és férfi 100-200-400 méteres megpróbáltatás után pedig jöhet a diszkoszvetés, a magasugrás, a távolugrás, a gerelyhajítás, a súlylökés, és az úszás. Utóbbinak szintén vannak alkategóriái: hát, mell és pillangó is van a felhozatalban, de a műugráson és a lövészeten belül is várnak ránk további lehetőségek, előbbiben 3 vagy 10 méteres magasságból ugorhatunk, az utóbbiban pedig sportlövészet, korongvadászat, illetve íjászat vár ránk, egyedül, vagy csapatban. A gimnasztikán belül férfi és női kategória van ismét, továbbá dönthetünk, hogy trambulinról, vagy földről rugaszkodunk-e el a mutatvány végrehajtásához, az igazi izgalmak pedig csak ez után kezdődnek, a sort a kerékpározás, a kajakozás, az evezés, a ping pongozás, a súlyemelés, és a női strandröplabda zárja. Ha már egyszer játszunk a London 2012-vel, akkor pedig ajánlatos is mindegyiket kipróbálni, némelyik láttán ledöbbentem, hogy ez mégsem olyan unalmas, mint ahogy a tévében látszik.


Az irányítás minden olimpia méregcsókja, ha mással nem, ezzel biztosan haza lehet vágni egy egész játékot. Az 1984-es Summer Games óta máig visszatérő divat a megállás nélküli vad gombcsapkodás, mint irányítási eszköz. Hüvelykujjaink gyilkosától most se szabadulunk, de szerencsére a London 2012 minimálisra vette ennek a „játékelemnek” a használatát, a legtöbbször csak néhány méteres sprintekre kell használnunk, vagy arra, hogy mozgásba hozzuk a karakterünket, utóbbinál nem is a nyomkodás sebessége, hanem egyenletessége számít. Ha elrontjuk, akkor emberünk kiesik a ritmusból, és lelassul, megbotlik, vagy ugrósportnál rosszul számolja ki a lépéseket. Persze mindig lehet többször próbálkozni, illetve a meccsek előtt vannak tutorialok is, ahol megtanulhatjuk az adott irányítási mód minden fortélyát. Ha pedig nem gombokat kell nyomogatni, akkor koncentrálós feladatok vannak, a kontroller két analóg karjának megfelelő időben való tologatásával tudunk úszni, s evezni például, illetve vannak versenyek, ahol egy gyorsan mozgó energiacsíkot kell az optimális zónában tartani, nem könnyű egyik se.

A látvány erős közepesnek mondható, az engine nem villogtat túl sok extrát, de a sportolók és az arénák viszont kidolgozottak lettek, jelentős problémák nincsenek velük. Az összkép tehát rendben van, nagy kár viszont, hogy a sportolók mozgása nem tökéletes, darabos és természetellenes mindegyik, főleg akkor, ha nem egy előre megkomponált mozdulatsort látunk, mint például futásnál, vagy úszásnál, hanem a karakter ténylegesen a mi irányításunk alatt áll. A strandröplabdánál látni ezt a legjobban, a lányok ide-oda ugrálnak, rengeteget bénáznak, fél másodpercekkel később reagálnak a helyzetekre, mint ahogyan azt elvárnánk tőlük. Nagy kár, mert egy sportjátékban a jó animáció a legfontosabb technikai dolgok egyike.


Ám hogy legyenek dicsérő szavak is, megemlíteném, hogy ahogyan az olimpiai tévéközvetítés is mindig a legújabb technológiákról szól, úgy ezen a területen a játék se akart lemaradni. Van benne 3D támogatás ugyanis, játsszuk bármelyik platformon a London 2012-t, a lehetőséget megtaláljuk a menüben, csak egy kompatibilis TV/monitor kell. A retinánkat kényeztetik hát a készítők, a fülünk viszont cserben lett hagyva, hangok terén a játék finoman szólva se remekel. A közvetítés tele van közhelyekkel, a közönség mindig ugyanúgy szurkol, a hangeffektek meg nem elég ütősek, nem jön át velük, hogy mennyire kiélezett versenyhelyzetben a sportolók figyelme, mennyit számít még az is, ha az ember háta mögött leejtenek egy törülközőt. Lehetett volna ezt jobban is megoldani tehát, talán majd a 2016-os Riói olimpián erre is figyel minden fejlesztő.


A London 2012 támogatja a Kinectet, bár azt azért el kell mondani, hogy a szolgáltatás nem teljes. A Microsoft mozgásérzékelős kiegészítőjére egyjátékos módban nem is lesz szükség, mindent a kontrollerrel kell csinálnunk, a Party Play gombra nyomva viszont már felgyullad a kis fény a gépezet elején, ujjaink után megmozgathatjuk testünket is végre. Kinect módban két lehetőség vár ránk, nyomhatunk hagyományos Eventeket, vagy próbálhatunk Challengeket is. Az előbbinél egyszerűen választanunk kell egy számot, s már indul is a játék, az utóbbinál pedig olyan mini kihívássorozatok várnak ránk, melyeket egyedül nem is lehet megcsinálni, két játékos legalább kell, hogy itt indulhassunk. Rossz hír viszont, hogy válasszuk bármelyiket, a sportágak listája nem lesz teljes. Futás, ping pong, gerelyhajítás, íjászat, röplabda, kerékpározás és kajakozás van csak a felhozatalban, az irányítás az utóbbi kettőt kivéve mindegyiknél rendben van, a Kinect jól lát minket, illetve nem kell bonyolult, vagy nagyon megterhelő mozdulatokat se végezni.

Összességében nem lett rossz játék a London 2012. Sőt, ahhoz képest, hogy az utóbbi években milyen próbálkozásokat láttunk a kategóriában, s egyes számok mennyire monotonak, és unalmasak tudnak lenni néha, kellemesen csalódtunk. Komoly pénzeket az egyszeri játékosnak nem érdemes költenie a játékra, aki viszont rajongója az olimpiának, az vegye meg bátran, a legjobb versenyszámok megtalálhatóak benne, s ott a legjobbak között a magyar válogatott is.


Platformok: PC, Playstation 3, Xbox 360
Tesztelt platform: Xbox 360

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. nfsfalcon
2012.07.23. 11:55
Nekem bejött
Néha az irányítással vannak gondok. De ahhoz képest nagyon jó játék
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Neoteric
2012.07.25. 22:30
PC gameplay videó FullHD-ban, Xbox 360 kontrollerrel:
LONDON 2012 :: THE OFFICIAL VIDEO GAME OF THE OLYMPICS GAMES :: HD GAMEPLAY
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!