iPon Cikkek

Magicka 2 – Fogy a manapont

Dátum | 2015. 07. 10.
Szerző | villanyi.gergo
Csoport | JÁTÉK

Tegye fel a kezét, aki életében legalább egyszer ne akart volna varázsló lenni! Az a bő ruhás, csuklyás, varázslóbotos fajta, amelyiket jól ismerhetünk a szerepjátékokból is. Alig van olyan fantasy világ, ahol a mágia valamilyen módon része ne lenne a történetnek, így nem csoda, ha a sokoldalú, és gyakran titokzatos ’művészet’ újra és újra megindítja a fantáziánkat. A jó humor szintén nem egy megvetendő dolog, így nem meglepő, hogy az Arrowhead Game Studios 2011-ben megjelent, Magicka című játéka szép sikereket könyvelhetett el.
A játék egyik legnagyobb érdeme a mágiarendszer kidolgozottsága volt, ami ugyan sokak szerint inkább egy polipnak áll kézre emberi játékos helyett, de még így is élvezhető maradt. A főként a skandináv mitológiából merítő (és ferdítő) Magicka szívesen élcelődik olyan ismert játékokkal, mint a Diablo vagy a Warhammer, miközben semmit nem vesz komolyan, még önmagát sem. Így került szoros barátságba és élvezhető közelségbe a humor és a mágia, de recept ezzel még nem teljes. Az igazi vonzereje abban rejlik, hogy mindezt másokkal is megoszthattuk, akár 4-en is együtt játszhattunk a változatos pályákon, és mivel akció közben nem lehet mindenre figyelni, társaink gyakran haláloztak el a mi hibánkból. Nem volt külön számláló arra (a 2. részben már lett!), hogy hányszor okoztuk csapattársunk, vagy önmagunk halálát egy eltévedt sziklával, tűzlabdával, villámmal, sugárral, de a tapasztalat azt mondatta, ez a szám magas, egyre növekszik, és a legtöbben remekül mulatnak rajta.
A játék fő részét a kaland mód képezi, ami a fő történeti szálat bontja ki előttünk, és több fejezeten át visz el a végkifejletig, miközben szörnyek, katonák, bossok, más varázshasználók és buta (de jó) poénok tömkelegén vágjuk át magunkat. A képességeiket fejleszteni vágyóknak ott a kihívás mód, melynek során egyre nagyobb ellenállással és erősebb szörnyekkel találják magukat szembe, de ők maguk is fejlődnek tárgyak és varázslatok megszerzése által. Egyszerű koncepció, sok-sok óra játék és a multiplayer kooperatív részében mindezt tolhatjuk barátainkkal is. Ez volt a kiindulópont, és a 2015-ös megjelenésnél mindenki kíváncsian várta, hogy a Magicka második része vajon mivel fogja kényeztetni a rajongókat. Mint kiderült, nagyjából semmivel.
Ha a cikk eddigi részében leírtakban a dátumokat átírnám, és az első rész helyett a másodikra hivatkoznék, akkor nagyjából 80%-ban rendben is lenne minden, ugyanis sajnos ennyi újítást hozott magával az új rész. A PvP új plattformra került már korábban, Magicka: Wizard Wars néven, és itt nem csak a varázslatok alakultak át némileg, de a történetszál is folytatódott kicsit, előkészítve a Magicka 2 érkezését. A varázslók között kitört a háború és olyannyira megtizedelődtek, hogy a világon alig maradt belőlük hírmondó. Az emberek fellélegeztek, hiszen a varázslók "támogatása és védelme" nélkül immár nem kellett attól félni, hogy a beavatkozásuk során a falu fele, épületekkel, lábasjószágokkal és populációval egyetemben elpusztul. Ünnepségekkel és fesztiválokkal köszöntötték az új világrendet, és rövid békés időszak köszöntött a világra. Ekkor jelenünk meg mi, hogy újra felforgassunk mindent, és habár az átlagember ebből mit sem ért, de újra megmentsük a kontinenst az ármánykodó gonosztól.
A gonosz viszont nem készült fel eléggé úgy tűnik, ugyanis hihetetlenül rövid lett a fő történetszál. Minden bénázással és az újdonságok elolvasgatásával együtt kb. 6 órába telt végigvinni a játékot úgy, hogy nem vérprofi módon ment a varázslás. Elég sok kritika érte a Magicka 2-t amiatt (is), hogy a nehézséggel akarták elhúzni a játékmenetet, és néhol ez elég fájdalmas módon igaznak is bizonyult. A könnyű fokozatnak például nem arról kéne szólnia, hogy egy átlagos képességű, egység sugarú user tizedjére verekszi át magát nagy nehezen az adott pálya egy pontján. Itt jön képbe az a tény is, hogy a játék mágia és mozgásrendszere gyökeres változások után nagyon megosztó lett. Akik a kisujjukból kirázták az első részt és mindent egy csapással megöltek, itt nem fognak boldogulni, vagyis inkább nem úgy… szokni kell az újdonságokat és mindez sokakat elbátortalanított. Pedig ha belegondolunk, az első résznél ugyanígy ki kellett tapasztalni az előnyöket és a hátrányokat, majd a kombókat megtanulni, és adott helyzetben jól alkalmazni. Így a kritikák ezen részével nem értek egyet, bár tény, hogy frusztráló lehet ősmágusból bután pislogó tanonccá redukálódni, vagy legalábbis jó pár óráig így érezni magunkat.
A másik nagy újítás az artifactok rendszere, amiket a pályák teljesítésével, rejtett helyek megtalálásával vagy fejtörők megoldásának útján kaphatunk meg. Ezek a készítők szándéka szerint új színt hivatottak vinni a játékba, és izgalmassá teszik az újrajátszást is, valamint növelik a kihívások mértékét. Összefoglalva az ereklyék arra jók, hogy önmagunkat tápoljuk, vagy gyengítsük velük, valamint hogy ugyanezt tehessük a szörnyekkel is. Persze megvannak az alap nehézségi beállítások is, mint az első részben. Az új rendszer annyival tud többet, hogy személyre szabhatjuk, belemászhatunk és saját szánk íze szerint váltogathatjuk a különböző HP, sebzés, sebesség, cooldown és egyéb beállításokat. Erről mindenki döntse el maga, hogy mekkora újítás.
Nem csodálkozom, hogy sokan leszedték a keresztvizet a második részről, de közben az ellentábor kihívásnak tekintette az új rendszert, és lelkesen vetette bele magát. A régi és az új, a kényelmetlenség és a kihívás erősen keveredik itt is. Ezzel kicsit emlékeztet a pszichológia nem olyan régen hangsúlyt kapott fejezetére, mely pont ezt a két nézetet állatja szembe. Két tudati beállítódás (mindset) létezik: az egyikben a tudás és a képesség önmagát bizonyítja a sikerek által és a kudarc annullálja ezeket, vagyis a hibázás csak azt bizonyítja, hogy a képesség, tehetség nem létezik (fixed mindset). A másik nézőpont (growth mindset) viszont minden bukást, hibát, akadályt örömmel vesz, mert a kihívás által tud fejlődni, többet, jobban érteni vagy teljesíteni, vagyis nem éri be azzal, hogy megrekedjen egy adott szinten. Visszatérve a játékra, zárójelben megjegyezném, hogy a kiadó elfelejtette tájékoztatni a közönséget, de az online játékhoz szükségünk lesz egy 2K accountra is, ami ugyan pillanatok alatt létrehozható, de bejelentkezés (és authentikáció) nélkül bizony csak offline vághatunk neki a mókának.
A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy szebb lett a játék, nagyon jók a hangjai és zenéi, no meg rengeteg poént is belezsúfoltak. Még a billentyűkiosztás is személyre szabható lett, vagyis a Magicka 2 kellemes és szórakoztató. A rövid történet viszont sajna azt juttatja eszembe, hogy az első részhez 24 DLC jelent meg, és ebből 5 tartalmazott új pályákat és történetet, a többi skin, fegyver, pvp/challenge pálya volt. Ez pénzügyileg jól működő koncepció, de nem tudok megszabadulni attól az érzéstől, hogy erősen valószínű, hogy a történetnek körülbelül a felét lenyisszantották későbbi használatra. Ne legyen igazam... Értékelés: 6/10 Platform: PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. Fratello
2015.07.10. 08:42
Bocs, egy kis off (de minimálisan ide tartozik):

"Tegye fel a kezét, aki életében legalább egyszer ne akart volna varázsló lenni!"

Akiben valaha is (kb. 22-25 éves kora előtt) komolyabban felmerült a fenti gondolat, a "de jó lenne egy mágikus birodalomban varázslóhősként kalandozni" vágyálommal, annak bátran ajánlom tanulmányozásra az alábbi (magyarul most megjelent) művet:

Lev Grossman: A varázslók

Csak aztán pofára ne essen...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Shinjiii Frate...
2015.07.10. 10:59
Te olvastad? Kedvet kaptam rá.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Fratello Shinj...
2015.07.10. 13:04
Pont tegnap fejeztem be (amúgy trilógia, de az első könyv sztorija maximálisan megállja önállóan is a helyét, le van zárva), szerintem zseniális... Nem véletlenül megy a vita azon hogy a műfaja fantasy-e egyáltalán, vagy inkább társadalmi dráma. Olyan fiatalokról szól, akik még 18-20 évesen sem tudnak/akarnak mit kezdeni magukkal az életben, és valamiféle olyan homályos fantáziavilág után áhítoznak ahol "van értelme élni, hisz a valóság olyan sivár és szürke"... Hát itt megkapják amire vágynak, de keményen meg is fizetik az árát...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Str33twise
2015.07.10. 15:00
"... tt aztán VAN sütögethetjük társaink ülepét is, van baráti tűz) ..."

Tördelésnél / központozásnál elugráltak a sorok, mi?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!