iPon Cikkek

Man O' War: Corsair - Warhammer Naval Battles - Hullámsír

Dátum | 2017. 05. 20.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

Henry Clay Frick érezte, hogy sürgős környezetváltozásra van szüksége. A vagyonát kokszgyártással megalapozó, tekintélyes iparbáró egyre nehezebben viselte el a városi nyüzsgést, és mindennél jobban vágyott arra, hogy legyen egy hely, ahova visszavonulhat, ha úgy tartja úri kedve. A milliomos mágnás ezért némi tűnődés után pár hasonszőrű cimborájával együtt 1879-ben megalapította a szigorúan zártkörű South Fork-i Halász és Vadász Klubbot, ami idővel a világtól elvonulni kívánó gazdagok és hatalmasok minden igényt kielégítő menedékeként tett szert hírnévre. Sajnos azonban, annak dacára, hogy az egyesület tagjai hallatlan jólétben éltek és anyagi gondoknak a hírét sem hallották, alig-alig voltak hajlandóak bármit is rákölteni a területtel együtt megvett és a birtokukba került, gyalázatos állapotban lévő gát helyrehozatalára, ezért a karbantartással megbízott munkások más lehetőség híján agyaggal kevert szalmával tapasztották be a lyukakat és repedéseket. A helyzet az évek során mit sem változott: ugyan a közelben fekvő Johnstown lakói folyamatosan könyörögtek nekik, hogy tegyenek valamit és az alkalmazásukban álló mérnökök is rendszeresen figyelmeztették őket, hogy hanyagságuk előbb-utóbb tragédiához fog vezetni, az érintettek a fülük botját sem mozdították. A gáton dolgozó munkások, akik pontosan tudták, hogy ha nem teljesítenek minden nap erejükön felül, akkor annak a városban élő szeretteik isszák meg a levét, megkétszerezett erőfeszítéssel látták el feladataikat, de amikor 1889 májusának végén özönvízszerű eső zúdult a vidékre, ők is kétségbeestek.
Félelmük nem volt alaptalan: hiába tettek meg mindent, május 31-én végül átszakadt a gát. Az értelmetlen és ostoba katasztrófában 2209 ember lelte halálát és a szennyes ár mai árakon számolva négyszázötven millió dolláros, azaz százhuszonkilenc milliárd forintra rúgó anyagi kárt okozott, nem számolva a megsemmisült gyárak másfél évre kiesett acéltermelését. A sors kegyetlen tréfája, hogy normális esetben nem lett volna ennyi halott, viszont, mert a hatóságok gyakran kaptak olyan, hamis bejelentéseket, hogy a gát megadta magát a sorsnak, nem vették komolyan az egyik mérnök, John Parke figyelmeztető táviratát és másokhoz hasonlóan szörnyű árat fizettek tévedésükért. Hogy vajon a Man O' War: Corsair – Warhammer Naval Battles-t fejlesztő Evil Twin Artworks munkatársai közül akad-e bárki, aki távoli rokona valamelyik hanyag és ostoba milliomosnak, azt nem tudni. Mindazonáltal, mivel azalatt az egy év alatt, ameddig művük korai hozzáférésben volt, következetesen ignorálták vásárlóik jobbító szándékú javaslatait, nem zárhatjuk ki, hogy ereikben az ő vérük csörgedezik.
Mielőtt megkezdhetnénk a kalandjainkat, ki kell választanunk, hogy a két kampány közül melyikbe is vágunk bele. A többség elsőre alighanem a független szerencsevadász mellett teszi majd le a voksát. Az alaphelyzet nem túl bonyolult: kispénzű, opportunista vándormadárként szeljük a habokat és csakis rajtunk áll, hogy sikerül-e továbblépnünk. Hajónk irányítása könnyebb nem is lehetne: realizmusnak nyoma sincs, így hozzávetőlegesen bő két perc elsajátítani, hogy hogyan kezeljük vitorlásunkat. Gyakorlatilag mindössze a széljárásra kell figyelnünk, mert ha az kedvezőtlenül alakul, akkor lassabban haladunk. Ahogy azt pár kikötő meglátogatása és egy kis szabad barangolás után megállapíthatjuk, lehetőségeink tárháza meglehetősen széles. Ha akarjuk, becsületes kereskedőként tehetünk szert tisztes vagyonra, de persze kalózkodhatunk is, hiszen, mivel az örökké rivalizáló nagyhatalmak minden, más zászló alatt vonuló, elsüllyesztett hajó után csinos vérdíjat fizetnek, könnyen meggazdagodhatunk a védtelenek lemészárlásából. Ez persze csak a két véglet: kismillió, a műfajhoz mérve változatos küldetés várja, hogy elvégezzük. Ezek többsége típusfeladat, például fejvadászat, vagy egy másik kapitánnyal vívott verseny, de akadnak egyedi, történettel bíró missziók is. Megesik, hogy egy átmulatott, görbe éjszaka után vagyunk kénytelenek hadba vonulni, miközben járni is alig tudunk, más alkalommal a skavenekkel teli rakomány okoz gondot, de az is előfordul, hogy egy martalócok fogságába esett férfit kell kiszabadítanunk. Az amúgy is remek hangulatot tovább fokozzák az olyan ötletes megoldások, mint, hogy a nekünk dolgozó tengerészek java bír kisebb-nagyobb, hol pozitív, hol pedig negatív egyedi jellemvonásokkal, és hogy ha van elég pénzünk, különféle, az átlagosnál erősebb egységeket, például egy, a mágia nyolc iskolájának valamelyikében elmélyedt mágust is meggyőzhetünk arról, hogy tartson velünk utunk során. A koronát az egészre azonban az élettől nyüzsgő tenger teszi fel. Láthatunk sarki fényhez hasonló tüneményt, vadászhatunk óriáscápákra, vagy az égben repkedő és hajónkra le-lecsapó sárkányfattyakra, a nem emberi kultúrák hajói pedig a közepesnek is bajosan nevezhető grafika ellenére is lélegzetelállítóan különlegesek és idegenek. Egy gigászi tengeri sárkány vontatta sötételf csatahajó, vagy Tzeentch rettegett úszó erődjeinek láttán esélyesen a leesett állunkat fogjuk keresgélni.
A döntéseinktől függően derék, vagy éppen tengerszerte átkozott kapitány irányítása mellett a vér és az öldöklés istenének egyik kiválasztottjának káoszfertőzte bőrébe is belebújhatunk. Ebben a kampányban a célunk nem a vagyonszerzés, hanem a totális pusztítás, illetve az, hogy patrónusunk, Khorne méltónak találjon minket arra, hogy démonhercegei sorába emeljen minket. Szerencsére, a készítőkben felmerült, hogy némileg furcsán nézne ki, ha a legénységünk csápos, vagy kosszarvú tagjait kocsmákból kéne összeverbuválnunk, ezért ennél a módnál a koponyatrónuson ülő entitáshoz intézett fohászainkkal pótolhatjuk az elhullott matrózokat, illetve minél inkább élvezzük a kegyét, annál több dolgot, például új hajókat kérhetünk tőle. Mindezeken túl, a kismillió frakció bármelyikével hadba vonulhatunk a gyorscsata-módban, de sajnos kizárólag a gép ellen, ami sokat levon ennek az opciónak az élvezeti értékéből.
Mindezek után elsőre nehéz lehet megérteni a bevezető fanyalgó, sőt, csalódott hangvételét, ám ha fél óránál többet töltünk el az alkotással, akkor hamar világossá válik, hogy a jó ötletek és a magával ragadó atmoszféra ellenére egy elemi hibáktól szenvedő, messze nem befejezett műről beszélünk. Mint ahogy az a korábban leírtakból logikusan kikövetkeztethető, a harcnak központi szerep jut a játékban, ám ennek gyakorlatilag semmi, de semmi jele, mert az ütközetek megvalósítása olyannyira fapados, mintha egy, az előző évtized közepe tájékán született, egy-két kávészünet bearanyozásához készült flashjátékkal hozott volna minket össze a sors. Összesen háromféle lehetőségünk van. Az első, és messze legértelmesebb, hogy visszakérjük a pénzünket, de ha kedvenc dominánk, vagy dominus-unk éppen kimenőn van, vagy más okból nem járulhatunk a színe elé, saját magunk megkorbácsolását pedig snassznak tartjuk, akkor hajócsatákat vívhatunk, vagy ha ellenfelünk járművének kialakítása lehetővé teszi, akkor megcsáklyázhatjuk azt, hogy ki-ki élesben adhasson számot arról, milyen jól forgatja a fegyvert. Sajnálatos módon azonban a küzdelmek kidolgozottsága a siralmas és a vérforralóan pofátlan között ingadozik. Ágyúkkal vívott csata esetén alighanem döbbenten fogjuk konstatálni, hogy lényegében teljesen mindegy, hogy hol is találjuk el ellenlábasunk hajóját. Hiába vannak felosztva több, jól elkülöníthető részre, aktuális célpontunk elvileg széttört vitorlákkal is közel ugyanolyan gyorsan siklik, mintha minden árboca meglenne, és hiába sorozzuk meg az ágyúit, azok a totális megsemmisülés után is alig-alig lőnek ránk ritkábban. Emiatt semmi értelme ravaszkodni, trükközni vagy taktikázni, hanem elég a biztos találatra törekedni, és garantáltan győzünk. A közelharccal sem járunk jobban. A test-test elleni viadalok során látott jelenségek leírásához az MTA nyelvészeti részlege még nem alkotta meg a szükséges kifejezéseket. A lentebb megtekinthető videóban látott, kimagyarázhatatlan és az élményt megerőszakoló, majd a torkát átvágó bugok mindennaposak, de ha véletlenül nem kell értesítenünk a Vatikán informatikai szekciójának ördögűzésre szakosodott részlegét, abban sincs köszönet.
Célbefogás nincs, és összesen négy, azaz négy mozdulattal bírunk: lőhetünk, védekezhetünk, valamint üthetünk kicsit és nagyot. Miután a távharc lassú és körülményes, de legalább pongyola, ráadásul egy közvetlen közelről leadott fejlövés sem sebez sokkal többet, mint egy, a testet érő találat, ezért hangozzék bármennyire is valószínűtlenül egy 2017-ben megjelenő alkotás esetén, az összecsapások többnyire ténylegesen nem állnak másból, mint agyatlan gombnyomkodásból. Azzal sem járunk jobban, ha valamelyik hősegység felett vesszük át az irányítást: a mesterlövészek puskájának kezelése förtelmes, a varázslóknál pedig mielőtt fel nem béreljük őket, egy rohadt nyüves szót sem tudunk meg arról, hogy pontosan mire is képesek, mert kizárólag a bűvigéik nevét olvashatjuk el, azok hatását viszont nem. Emiatt könnyedén megeshet, hogy egy, a játékstílusunkhoz abszolút nem illő magiszterre adjuk ki a véres verítékkel megkeresett aranyainkat. A legénység egyszerű tagjainak kommandírozásáról ne is álmodjunk, ám tekintve, hogy olyan, válogatott idióták gyülevész hordáiról van szó, akiknél egy hülyére vert, genetikailag terhelt mosogatószivacs is jobb eredménnyel töltene ki egy IQ-tesztet, ez lehet, hogy nem is baj, mert csak még idegesebbek lennénk attól, hogy a felharsanó „roham” csatakiáltásunkra egy emberként ólomláncokat erősítenek a testükre és belevetik magukat a vízbe. Félelmetes végignézni, ahogy zéró életösztönnel, terv nélkül, mechanikusan agyalják azt, aki a szemük elé kerül, mit sem törődve azzal, hogy a halál torkában vannak, vagy, hogy összefogva le tudnának kaszabolni egy erősebb kardforgatót, orkot, vagy káoszbestiát.
Összességében, hiába a cicomás máz, a fő játékelemek kidolgozatlansága és a bugok miatt az Evil Twin Artworks munkájának gyümölcse egy ragálykórházban rútul elpusztult öregasszony érzéssel kisminkelt, míves ékszerekkel felékesített, elegáns ruhákba öltöztetett, végül pedig vattacukor illatú parfümmel lefújt, hat napja rohadó holttestére hajaz. Ráadásul, hogy még frusztrálóbb legyen az egész, megint egy olyan Warhammer-játékról beszélünk, amiből kellő elszántsággal ötletes és hiánypótló témájának hála, könnyedén lehetett volna akár sikercím is, hiszen mind a jól ismert univerzumot, mind a tengeri csatákat milliók imádják.
Viszont kategóriája egyik etalonja helyett ezúttal is egy fércműnek is csak a tények indokolatlan megszépítésével nevezhető, egészségre káros sugárzóhulladék-halmot kaptunk, amivel ha eltöltünk másfél-két órát, akkor elképesztően nehéz megállni, hogy ne hallassunk elkeseredett, sebzett vadéhoz hasonló fájdalom, harag és düh sajátos elegyéből álló kiáltást. Nem hogy nem ugorja meg a lécet, hanem odasétál hozzá, leveri azt, kettétöri a hátunkon, majd közli, hogy ő így szokta csinálni és ha nem tetszik, akkor még össze is rugdos. Érthetetlen, hogy amikor teljesen világosan jelezték a korai hozzáférést megvásárló, átvert palimadarak, hogy mit is szeretnének látni, illetve, hogy mivel van gond, akkor miért nem történt még csak kísérlet sem arra a készítők részéről, hogy valami olyat tegyenek le az asztalra, ami nem veszi el az ember életkedvét és a maradék, a Games Workshop józan eszébe vetett, drámaian fogyatkozó hitét. Arra is lehetetlen magyarázatot találni, hogy egy évnyi korai hozzáférés után hogyan lehet tele ennyire bugokkal a program. Őszintén remélem, hogy a következő Warhammer-adaptációt nem lehet majd vallatáshoz, vagy kárhozott lelkek gyötréséhez használni, de bízni nem bízok ebben. Leginkább azért, mert a változáshoz az kellene, hogy a licensztulajdonos ne érezzen késztetést arra, hogy eseti és alanyi kivételektől eltekintve olyan csapatoknak adja el a kincset érő jogokat, amik anyagi forrásaik korlátozottsága és hozzáértésük hiánya miatt elképzelhetetlen, hogy nívós munkát végezzenek.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. dj
2017.05.20. 23:21
Ezt tényleg idén adták ki? Ki ad ki ezért egy fillért is? Újból bebizonyosodott, hogy a torrentnek létjogosultsága van.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Freelancer dj
2017.05.20. 23:43
Ez ráadásul a maximumra felhúzott grafika.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Terror
2017.05.21. 00:49
Miért néz ki úgy a játék, mintha Nintendo 64-ra jött volna ki tizenöt éve? Most nem konkrétan a grafikáról beszélek, hanem az összhatásról. Vannak cuccok, amelyek első ránézésre elárulják magukról, hogy mit lehet tőlük várni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. noPublicFG
2017.05.21. 01:43
Nem baj! Majd a "Sea of Thieves" megmutatja, hogy ennek milyennek kellett volna lennie. :)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!