iPon Cikkek

Marsbéli krónikák

Dátum | 2013. 12. 11.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Amikor a Curiosity 16 hónappal ezelőtt földet ért a Gale-kráterben, elsődleges küldetése az volt, hogy megállapítsa, 4 milliárd éve életre alkalmas volt-e a Mars. Ezt már sikerült is igazolnia, és most egy sor felfedezésnek köszönhetően új irányban folytatódhat a rover missziója: az egykori potenciális marsi élet nyomainak felderítése következhet. A Curiosity-projekt több mint 400 fős tudományos csapata egy, a Science oldalain hétfőn megjelent tanulmánysorozatban számol be a legújabb eredményekről, amelyek ismeretében a szakértők meglehetősen biztosak abban, hogy a jövőben hogyan és hol kutassanak az ősi mikrobák molekuláris nyomai után. John Grotzinger, a küldetés vezető kutatója szerint a projekt fordulópontjához érkezett. „Egy új úton indulunk előre: a következőkben már célirányosan szerves anyagok után fogunk kutatni” – mondta el a szakértő. A most közzétett tanulmányok egy egykori marsi tó üledékének vizsgálati eredményeit foglalják össze. Az analízis alapján a vörös bolygón jelentős mennyiségű szerves anyag található, bár az egyáltalán nem biztos, hogy ennek bármi köze van valamilyen egykori élőlényekhez. A marsjáró másik fontos feladata az volt az utóbbi időszakban, hogy az égitest kutatása során első alkalommal megállapítsa, mennyi ideje vannak eróziónak kitéve a felszíni sziklák. Ezek az elemzések nagy segítséget jelenthetnek abban, hogy a szakértők a megfelelő helyen keressék az élet talán létező molekuláris fosszíliáit, vagyis hogy olyan kőzeteket tanulmányozzanak elsődlegesen, amelyek nem túl régóta vannak kitéve az égitest felszínét érő, a szerves anyagokat nagyban károsító kozmikus sugárzásnak.
Amikor a szakértői csapat legutóbb beszámolt a szerves anyagok utáni kutatás eredményeiről, a helyzet kissé zavarosnak tűnt. A probléma kettős, egyrészt az erősen oxidatív hatású perklorátok általánosnak tűnő marsi jelenléte nehezíti a minták elemzését, másrészt kezdetben úgy látszott, hogy magával a vegyi elemzéseket elvégző egységgel is gondok lehetnek. A SAM (Sample Analysis at Mars) úgy végzi el a minták analízisét, hogy több száz fokra hevíti a finomra porított kőzetet, majd a felszabaduló gázok összetételét elemzi. A problémát az okozza, hogy a hevítés, illetve a perklorátokból felszabaduló klórgáz hatására gyakorlatilag bármilyen széntartalmú vegyület pillanatok alatt szén-dioxiddá oxidálódik, vagyis lehetetlen megállapítani, hogy eredetileg pontosan milyen anyagban voltak jelen a szénatomok. Ez azért probléma, mert a kutatók kezdetben nem voltak biztosan abban, hogy a műszer által észlelt szén-dioxid valóban a mintákból származik-e, vagy netán valamilyen földi szerves anyaggal való kontamináció eredménye. A SAM-et irányító kutatócsoport azonban mostanra biztosnak véli, hogy nem erről van szó. Ahogy Daniel Glavin elmondta, az elmúlt hónapok során üres állapotban és különböző nagyságú mintákkal együtt is tesztelték a műszert, és eredményeik alapján az analízisekben felbukkanó szén-dioxid maximum 1−3 százaléka lehet földi szennyeződések következménye, a maradék 97 százalék viszont feltehetően marsi szerves anyagokból származik. A Curiosity először a Yellowknife-öböl nevű területen vett mintát a vörös bolygó anyagából. A régió különlegessége, hogy egyik részén szinte bizonyosan egy ősi tófenék megkövesedett üledéke bukkan benne a felszínre. Ebből a kőzetből vett furatmintát a Curiosity, majd a felszíni por összetételét is elemezte. A két minta összehasonlításához nagy reményeket fűztek a kutatók, hiszen míg a felszíni por több millió éve ki volt téve a kozmikus sugaraknak, illetve a perklorát sóknak és egyéb károsító hatásoknak, a tófenékből származó anyag az idő nagy részében biztonságosan el volt zárva mindezen faktoroktól.

Amikor a SAM felhevítette a mintákat, a tófenék anyagából jelentősen több szén-dioxid szabadult fel, mint ugyanolyan mennyiségű felszíni porból, illetve az üledékből alacsonyabb hőmérsékleten is kezdett felszabadulni a gáz. Mindez a kutatók szerint arra utal, hogy míg a por hevítésével szervetlen karbonátok égtek el szén-dioxiddá, az üledékben szerves anyagok voltak a gáz forrásai. Ennek legbiztosabb jele, hogy a szén-dioxid felszabadulási ütemének növekedésével párhuzamosan csökkent a perklorátokból fejlődő oxigén szintje. Ez pedig szerves eredetű szén égésére utal, mondják a szakértők. Ezzel más, a projektben részt nem vevő kutatók is egyetértenek. Mark Sephton, az Imperial College London szerves kémikusa is úgy véli, hogy az eredmények valóban konzisztensek a szerves anyagok égésével, ugyanakkor hozzáteszi, hogy bár rendkívül izgalmas a felfedezés, mindez a marsi élet szempontjából gyakorlatilag semmit sem árul el. Hiába van ugyanis minden valószínűség szerint rengeteg szerves anyag a Marson, ennek eredetéről semmit sem tudni. Szerves szénvegyületek ugyanúgy keletkezhetnek szimpla kémiai reakciók során, mint élő szervezetek közreműködése révén, és azt bizonyosan tudjuk, hogy meteoritok és kozmikus por formájában évente több tonnányi nem biológiai forrású szerves anyag csapódik a bolygó felszínébe. A kutatók becslései szerint a kozmikus forrású szerves szén mennyisége valahol 10 és pár száz ppm között alakulhat a felszín anyagában. A Curiosity durván 500 ppm szenet mutatott ki a mintákban, vagyis akár az is lehetséges, hogy ez teljes egészében űrbéli eredetű, vagyis nem egykori élőlényektől származik.
Ilyen lehetett a tó egykor...
A Gale-kráter és környéke ráadásul a legújabb eredmények alapján sosem lehetett túlságosan barátságos, vagyis életnek kedvező vidék. Az üledék, amely a szakértők szerint a környező felföldekről mosódott bele a kráterbe, a tófenékre kerülés előtti időszakból csak nagyon kis mértékben hordozza magán a kémiai mállás nyomait. Ez azt jelenti, hogy a felföldön nem nagyon érintkezett folyékony vízzel, amely megváltoztathatta volna vegyi összetételét, ami nagyon száraz és/vagy hideg környezetet feltételez. A kutatók úgy vélik, hogy a terület a Mars fiatal korában is jóval szárazabb lehetett, mint az Atacama-sivatag, és csak ritka alkalmakkor öntözték esők. A kráter mélyén rejtőző tó üledéke ennél jóval barátságosabb környezet lehetett. Grotzinger és kollégái rendkívül „földinek” tartják a megkövesedett iszapot, amelynek jellege meglepően hasonlít bolygónk édesvízi tavainak élettől hemzsegő aljzatára. Az oxigéntől mentes élőhelyen azonban a szakértők szerint kizárólag olyan mikrobák létezhettek, amelyek képesek kemolitotrófia útján energiát termelni, vagyis kizárólag szervetlen elektron donorok (hidrogén, kén, ammónia és vas) oxidációjából megélni. A Földön ilyen kizárólagos kemolitotróf élőlényeket eddig csak több kilométer mély afrikai aranybányák frissen feltárt kőzeteiben találtak a szakértők, mondja Steven D’Hondt geokémikus. Ezeken az élőhelyeken a szerves szén mennyisége töredéke a Marson mértnek, tehát igazából két lehetőség adódik: vagy egy kemolitotróf élőlényekben rendkívül gazdag, felszín alatti oázisba botlott bele a Curiosity, vagy pedig a marsi szén, és vele a szerves anyagok szinte kizárólagosan meteoritokból származnak.
...és így néz ki a terület ma
A most publikált tanulmányok egyike sokat segíthet a marsi szén eredetének megfejtésében. A kozmikus sugárzás nagyjából egy méteres mélységig penetrálja a bolygó felszínét, a Curiosity viszont nem képes pár centiméternél mélyebbre fúrni, így viszont a leggazdagabb és legérintetlenebb lehetséges szervesanyag-készletek elérhetetlenek számára. Kennet Farley és kollégái azonban érdekes ötlettel álltak elő a probléma megoldására. Módszerük révén azonosíthatók azok a kőzetek, amelyek viszonylag frissen kerültek a felszínre, és így jobb eséllyel tartalmaznak szerves összetevőket. A kutatók a SAM spektrométerét használva a minták izotópösszetételét elemezték: azon hélium-, neon- és argonizotópok szintjét vizsgálták, amelyek a kozmikus sugarak hatására jönnek létre a kőzetekben. Minél kevesebb akad ezekből, annál rövidebb ideje van a kőzet a felszínen. A technikát alkalmazva kiderült, hogy a Curiosity által megfúrt, 4 milliárd éves tófenék 30−110 millió éve került a felszínre, és előtte legalább két méter vastagságú sziklaréteg borította, amelyet szél lassan elkoptatott. A kutatók elmondása szerint a marsi szén eredetének megfejtéséhez olyan kőzet lenne az ideális, amely ennél pár tízmillió évvel „frissebb”, de kezdetnek a mostani anyag sem rossz. A marsjáró tehát küldetésének következő szakaszában kifejezetten ilyen, frissen felszínre került kőzetekre fog vadászni, annak reményében, hogy ezek elemzése révén közelebb kerülhet a marsi múlt megfejtéséhez.
A Yellowknife-öböl üledékes kőzeteinek felszínre kerülése
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. Freeware
2013.12.14. 13:54
Pár ezer év is elég hogy minden nyomát eltüntesse egy civilizációnak. Szóval ha volt is ott fejlett élet, nehéz lesz a nyomára bukkanni. Azt nem vizsgálták még, hogy nincsenek-e műhold vagy roncs maradványok a Mars körül? Nem lennék meglepve, ha egyszer kiderülne, hogy azt a bolygót már tönkretettük, és utána jöttünk ide. De még lehetne terraformálni is a Mars bolygót. Túl sokat nézek paleoasztronautikával foglalkozó műsort...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Cannapeace
2013.12.25. 00:24
Elméletileg a Nasanak vannak képei valamilyen marsi piramisokról amik meg maradtak mint nállunk is vagy ott van stonehenge és ehez hasonló épülteket kéne keresni vagy egy rötgen műholdat küldeni ami a felszin alálát pár kilóméterig, hátha vannak föld alatti marsi folyók.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Cannapeace
2013.12.25. 00:25
Végén még kiderűl hogy az emberiség maga az ufo jelenség a föld nevü bolygón.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Ronan
2013.12.28. 17:53
Cannapeace rátapintottál a lényegre vagyis annak egy szeletére.A nasanak meg azt sem szabad elhinni hogyha kérdez.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!