iPon Cikkek

Marsi víz: áldás és átok

Dátum | 2015. 09. 30.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A NASA szakértői a múlt héten bejelentették, hogy hétfőn jelentős tudományos eredményeket tárnak a nyilvánosság elé a Marssal kapcsolatban. Aki esetleg követte az eseményeket, az mostanra tudja, hogy a kutatók gyakorlatilag újra megerősítették, amit több marsjáró mérései alapján már néhány éve sejteni lehet, vagyis hogy nagy eséllyel napjainkban is található folyékony víz a vörös bolygón. A következőkben azt foglaljuk össze, hogy pontosan mit is találtak ezúttal a szakértők, és milyen jelentőségűek az eredmények a marskutatás jövője szempontjából. A felfedezés azokkal a visszatérő lejtősávokkal (recurring slope lineae, RSL) kapcsolatos, amelyek az évszakok váltakozásához igazodva periodikusan megjelennek, majd eltűnnek a marsi lejtőkön. Ezeket a sávokat először a 2006-ban a Marshoz érkezett Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) HiRISE nevű kamerája észlelte. Az általában néhány méter széles sávok tavasszal jelennek meg az egyenlítő felé néző lejtőkön, amikor a napi maximális hőmérséklet eléri a mínusz 23 °C-ot, majd folyamatosan hosszabbodnak, ahogy melegszik az idő, a nyár végén pedig elkezdenek halványulni.
A sávokról felfedezésük óta úgy sejtik, hogy azokat valamilyen illékony anyag, talán víz képezheti. A most publikált eredmények lényege, hogy az MRO CRISM nevű spektrométere hidratált sók, vagyis molekuláris vizet tartalmazó ásványi anyagok jelenlétét mutatta ki a lejtősávokban. A spektrális adatok alapján a sávokban magnézium-perklorát, magnézium-klorát és nátrium-perklorát található. Mivel a perklorátok marsi körülmények között akár 40 °C-okkal is csökkenthetik a víz olvadáspontját, jelenlétük a lejtősávokban nagyon erős bizonyítéknak tekinthető arra, hogy az időszakosan megjelenő sötét csíkok javát valóban folyékony víz adja. A kutatócsoport tagjai, Lujendra Ojha és Alfred McEwen szerint a változatos helyeken megjelenő sávok úgy képződhetnek, hogy a perklorátok vizet kötnek meg a légkörből, majd amikor kellő mennyiséget gyűjtöttek össze, és a külső hőmérséklet is elegendően meleg, a víz feloldja a sókat, nedves foltokat hozva létre a felszínen. Bár John Grunsfeld, a NASA tudományos igazgatóságának helyettes vezetője úgy fogalmazott a felfedezés kapcsán, hogy az azt sugallja, napjainkban is lehet élet a Marson, a valóságban nagyon valószínűtlen, hogy éppen ebben a rendkívül sós, korrozív környezetben bújnának meg a vörös bolygó titokzatos lakói. A Phoenix által a sarkvidék közelében megfigyelt, valószínűleg vízből álló filmrétegek, vagy a bolygó talajának sugárzástól védett, belülről melegített mélye sokkal alkalmasabb élőhelyeknek tűnnek, mint ezek a lejtők.
A felfedezés tehát a marsi élet kérdéséhez nem sokat tesz hozzá, de ettől nem kevésbé fontos. Az eredmények egy több éves kutatás végére tesznek pontot, amelynek során először felfedezték a lejtősávokat, majd megfigyelték azok változásait, igazolva, hogy a bolygó geológiailag aktív. Ezt követően arra is sikerült a kutatóknak rájönniük, hogy a sávok megjelenése és eltűnése az évszakokhoz köthető: melegben ezek hosszabbodnak, míg a hidegebb időszakokban eltűnnek. Ennek alapján azt a hipotézist vázolták fel a szakértők, hogy a sávok valamilyen anyag az olvadása révén jönnek létre, és ez az anyag talán a víz lehet. Végül kémiai bizonyítékok után kezdtek kutatni, és eredményeik maximálisan összhangban állnak az elméleti feltevéssel. A történet tehát kiváló példáját adja annak, hogyan működik a tudomány, a bolygókutatásban ráadásul különösen ritka, ilyen rövid idő alatt ennyi mindent sikerül kideríteni egy ismeretlen jelenségről. Korlátozott kapacitású műszerekkel, a környezet beható ismerete nélkül ugyanis nagyon nehéz a megfigyelések alapján bármit is megérteni, és igazolni az elméleteket. Ennek kapcsán elég, ha a Plutóról folyamatosan közzétett fotókra gondolunk: egy lenyűgöző világ tárul ki a szemünk előtt, de a felszíni formák többségével egyelőre semmit sem tudnak kezdeni a szakértők. Ezzel el is érkeztünk az első bekezdésben felmerült második kérdésig, vagyis hogy a felfedezés mit jelent a marskutatás szempontjából. Hogy röviden összefoglaljuk a lényeget, az a gyakorlatilag igazoltnak tekinthető tény, hogy az egykor tökéletesen száraznak és halottnak hitt Marson szinte mindenfelé apró időszakos vízfolyások jelenhetnek meg, egyáltalán nem jó hír az űrmissziók számára. Ez a környezet ugyanis jelentősen megnehezítheti a bolygó földi mikrobákkal való megfertőzésének megakadályozását. A Mars élhetőnek tűnő régióinak vizsgálata kétségkívül rendkívül izgalmas lenne, a terület szakértőinek egybehangzó véleménye szerint ugyanakkor jelenleg egyszerűen nem vagyunk készek erre, mivel egy esetleges erre irányuló küldetéssel a kontamináción túl a helyi élővilág létét is kockára tennénk.
Ahogy a hétfői sajtótájékoztatón, illetve korábban más fórumokon is elhangzott, a Marson biztosan van élet, hiszen mi vittük oda. Az elmúlt évtizedek során a Föld legbarátságtalanabb régióiban is sikerült életre bukkanni, és bár a kutatók mindent megtesznek azért, hogy az űrbe küldött eszközöket a lehető leghatékonyabban megtisztítsák, a gyakorlat és az űrbéli kísérletek is azt mutatják, hogy még így is akadnak olyan mikrobák, amelyek túlélhetik az űrön keresztüli utazást, és életben maradhatnak, mire eljutnak a célba vett égitestre. A NASA teljesen sterilnek hitt szobáiban rendszeresen baktériumokat találnak, az Apollo-program asztronautái pedig olyan mikrobákra akadtak a Holdon, amelyek két és fél évvel korábban, a Surveyor‒3 landolóegységgel érkeztek meg az égitestre. És hogy egy marsi példát is mondjunk, a Curiosity fúrófejének elégtelen sterilizálása miatt valószínűleg sosem fogjuk biztosan tudni, hogy a marsjáró által detektált szerves anyagok a Földről vagy a Marsról származnak-e. Már az 1967-es Nemzetközi Űregyezmény is tiltja más égitestek földi biológiai ágensek bevitelével történő „ártalmas megváltoztatását”, az Űrkutatási Bizottság (COSPAR) pedig nagyon szigorú bolygóvédelmi előírásokat követel meg az űrben tevékenykedő, és oda áhítozó nemzetektől. A Mars védelme érdekében 2002 óta úgynevezett „különleges régiókat” jelöltek ki azokon a helyeken, amelyeket a hőmérsékleti és egyéb körülmények elviekben alkalmassá tehetnek az életre. Mivel a vörös bolygóról és a földi életről való tudásunk folyamatosan bővül, ezeket területeket kétévente felülvizsgálják, és a legfrissebb eredmények tükrében átrajzolják határaikat. Az utóbbi pár évben ennek eredményeként nagyon megnövekedett a különleges régiók száma. Az egyenlítői részeken és annak környékén rengeteg életre elviekben alkalmasnak tűnő területet azonosítottak, de ebbe a kategóriába esik számos árok és kráter mélye, a jégsapkák alatti részek és a marsi talaj alsóbb rétegei is. Ezek tehát olyan területek, amelyeken egyrészt elképzelhető, hogy már jelenleg is van élet, másrészt alkalmasak arra, hogy a Földről behurcolt mikrobák megvessék rajtuk a lábukat, és elkezdjenek szaporodni.
Azt persze, hogy ezek a területek tényleg hordoznak-e életet, valószínűleg csak egy módon lehet megtudni: ha felkeressük őket. A különleges régiók meglátogatása viszont a kontamináció veszélye miatt nagyon szigorú előírásokhoz kötött. Az oda tartó űreszközöknek olyan alapos sterilizációs eljárásokon kell átesniük, amelyek évekkel megnyújthatják a fejlesztési időszakot, és több millió dollárral növelhetik a költségeket. És még ez sem biztos, hogy elegendő, ugyanis ahogy már említettük, úgy tűnik, hogy a jelenleg használatos módszerekkel egyszerűen képtelenség teljesen megtisztítani az űrjárműveket a földi mikrobáktól. A NASA éppen ezért eddig mindössze egyetlen olyan küldetést indított a Marsra, amely életet keresett: a Viking-szondákat 1975-ben. Azóta gyakorlatilag minden más marsi misszió igyekezett olyan helyeken vizsgálódni, ahol jelenleg valószínűleg nincs élet, ám a múltban esetleg lehetett. Ez még egy darabig így is lesz, a következő marsi rover, a Mars 2020 ugyanis szintén messzire el fog kerülni minden olyan helyet, ahol egy esetleges meghibásodás, vagy egy leszállás közbeni katasztrófa következtében rádióizotópos termoelektromos generátora megolvaszthatná a marsi jeget, és életre alkalmas körülményeket teremthetne a rajta hordozott mikrobáknak.
A NASA ugyanakkor két évtized múlva embert akar küldeni a Marsra, arra pedig abszolút nincs mód, hogy magunkat megszabadítsuk a mikrobáktól. Bár a bőrünket borító, és testüregeinkben élő egysejtűek többsége valószínűleg képtelen megélni a marsi rideg környezetben, teljességgel nem lehetünk biztosak abban, hogy nem hordozunk olyan fajokat, amelyek kolonizálhatják a vörös bolygót. Vagyis a Mars emberi felfedezésének megkezdése után még a mostaninál is sokkal nehezebbé válhat a helyi életformák azonosítása. Ha tehát valaha is választ szeretnénk kapni arra kérdésre, hogy a világegyetem más égitestjein is kialakult-e az élet, a marsi különleges régiók felfedezését elsősorban robotokra kellene bíznunk, még mielőtt magunk ellátogatnánk a bolygóra. Carl Sagan azon a véleményen volt, hogy a Mars a marsiaké, még akkor is, ha csak mikrobák lakják a bolygót. Ezen nézet szerint tehát sohasem lenne szabad ellátogatnunk erre az égitestre (vagy bármely másikra). Ugyanakkor abban is van némi igazság, hogy a bolygóvédelmi törekvések meglehetősen kilátástalannak és naivnak tűnhetnek, ha tekintetbe vesszük, hogy az eddig odaküldött űreszközökkel, illetve az ősi aszteroida-becsapódások nyomán kidobódott törmelékkel már valószínűleg réges-régen megfertőztük bolygószomszédunkat. Ezek a támadások pedig vagy legyűrték a helyi élővilágot, amely ebben az esetben már jelenleg is földi, vagy nem jártak eredménnyel. Ami a bolygóvédelmet illeti, a törekvésekkel kapcsolatban még egy dolgot nem árt leszögezni. Míg a robotszondás küldetések során mindig is nagy hangsúly helyeződött a kontamináció elkerülésére, a jövendő emberes küldetések kapcsán egyelőre jóval kevesebbet hallani arról, hogy ezek esetén hogyan kívánják a szakértők megóvni a helyi életet. Márpedig ha tényleg két évtizednyire vagyunk a marsutazástól, legfőbb ideje lenne, hogy erről is szó essen.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

21. hunstree
2015.09.30. 10:07
"Vagyis a Mars emberi felfedezésének megkezdése után még a mostaninál is sokkal nehezebbé válhat a helyi életformák azonosítása."

Miért a DNSből nem derül ki egyértelműen, hogy földi eredetű-e az élet?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
20. Asagrim hunst...
2015.09.30. 10:23
Nem, mert ugyan eléggé kicsi az esélye, előfordulhat, hogy amit felviszel és képes is ott megmaradni, annyira hasonló ahhoz, ami már ott van, hogy soha nem fogják külön életformának azonosítani. Aztán előfordulhat az is, hogy felviszel valamit, az elkezd terjedni, és közben alkalmazkodik is a környezethez, tehát változások jönnek létre a genetikájában, aztán mikor valaki később vesz ebből egy mintát, marsi létformának fogja azonosítani, mert túlontúl eltér a kiinduló földi variánstól. Ráadásul minél elemibb, minél apróbb életformáról van szó, annál nehezebb a különbségtétel.

Ennél sokkal komplexebb fajokkal is megy a kavar.

Saját példából kiindulva, 15 éve vásároltam állatkereskedésben egy "Grammostola Rosea" tarantulát, amiről azóta kiderült, hogy "Grammostola Porteri", és eddig a Roseával egy fajként kezelték.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
19. Vargha
2015.09.30. 14:29
Na ja. Odavittünk pár bacit 1-2 kütyün, amiknek az ottani körülmények igencsak szélsőségesek, ők állnak szemben egy bolygónyi (ha van) baktériummal amik jól érzik magukat, hiszen a marsi körülményekhez alkalmazkodtak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
18. Vargha
2015.09.30. 14:36
Egyébként, ha a földihez hasonló létformákat keresünk akkor azt is találunk, és akkor jó pár évig el lehet szöszölni még azzal, hogy vittük, mentek, most, régen, űreszközön, meteoron stb. stb.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. dzsuz87 Vargh...
2015.09.30. 21:53
És arról hallottál már, hogy a macskafélék behurcolása Ausztráliába mekkora kárt okozott? Attól még, hogy egyes létformák régebb óta ott vannak, nem feltétlenül ugyanolyan sikeresek, mint a frissen behurcoltak...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. Vargha dzsuz...
2015.10.01. 06:06
Gondolom az ugyancsak általunk behurcolt rágcsálók miatt kellettek, de így is cirka 2-300 év alatt okozták a galibát. Viszont az ausztrál mikrobák (biztos vannak a területre jellemzőek) nem hiszem, hogy megsínylették az újak érkeztét.
Az őslakók annál inkább...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. csabi02
2015.10.01. 07:38
akkor ha ilyen szabályokat hoztak,hogy semmit nem lehet csinálni azokon a területeken ahol élet lehet,akkor mi az értelme az egésznek meg a rengeteg elszórt pénznek.

ha rajtam múlna össze szednék egy csapatot azt magam mennék oda és direkt a jeges,gyanús részen landolnék
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. istvankiss...
2015.10.01. 09:59
Carl Sagan szerint a Mars, a Marsiaké. Tiszteletben tartom a véleményét, de akkor ne kutassuk. Ilyen gondolamenet szerint már az is beavatkozás egy idegen civilizáció életébe, ha tudatosítjuk velük, hogy van rajtuk kívül más civilizáció is. Ez a liberális gondolatmenet addig lesz tartható, amíg nem talál az emberiség valami gazdaságilag vagy taktikailag fontos dolgot az adott bolygón, mert utána "önvédelemből" fogjuk gyarmatosítani. És ebbe az önvédelembe mindenféle indok belefér.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. Actr0s
2015.10.01. 14:58
Mivel nem tudunk eleget, igen védjük meg de egy idő után már felesleges lesz szerintem a marsi mikróbákat védeni... Ha értelmes lényt találunk majd akkor, mint a Spore-ba.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. mzso
2015.10.01. 19:17
Megáll az ember esze az ekkora baromságokon. Azon aggódnak, hogy "kontaminálódik" (szokásos ipon magyarság...) egy halott és hasztalan bolygó, vagy akármilyen földön kívüli objektum.

Az emberi hülyeség határtalan.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. Asagrim mzso
2015.10.01. 19:56
Kedves turul barátom! A kontaminálódik kifejezéssel olyan helyeken lehet találkozni, mint az Országos Széchenyi Könyvtár néprajzi lexikona.

Elnézést kérek tőled az Országos Széchenyi Könyvtár nevében is, hogy szép magyar keveréknyelvünket némi hitvány szakmai jellegű zsargon miatt feláldozzuk, trianon oltárán!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2015.10.01. 21:24
De véletlenül se használjatok olyan szavakat amit való világbéli emberek is használnak, és nem egy idegen szó beleerőszakolása a magyarba mint a "szennyeződik"...

Úgy látszik mindig nagy divat volt idegen szavak használata a megfelelő magyar helyett, ha valaki nagyon tudományosnak, vagy okosnak akart látszani. (Gyanítom a lexikont nem ma írták)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Asagrim mzso
2015.10.01. 21:46
Szakkifejezés egy tudományos tartalmú cikkben, törődj bele!

(A lexikon bejegyzés meg nem lehet túl régi ha az oszk.hu aldomainjén találtam google-ben rákeresve a "kontaminálódik" szóra.)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. VAjZY
2015.10.01. 22:21
Kíváncsi volnék azokra a sterilizálási módszerekre. Biztos, nem csak "erővel" (nyomás, hőmérséklet emelés) g
mennek neki a mikrobáknak.
A DNS-hez pedig a Marson kicsit több feltételnek kéne azonosnak lennie a Földön lévőkkel. Mindazonáltal érdekes kérdés, hogy megélnének-e ott az itteni extremofilek vagy továbbmenve, képesek lennének-e kolonizálódni.
Jó cikk, lehetett volna még néhány oldal!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2015.10.01. 22:37
Valóban félreérthető, de ezt nem így kell értelmezni. Nem az emberi moralitás felől van megközelítve első sorban, hanem az utána leírtak felől, azaz hogy, kár lenne nem "tisztán", a saját valójukban megismerni az első földönkívülieket, viszont mai állás szerint lehetetlen beszennyezés nélkül megvizsgálni valamit, mint ahogy azt sem lehet folyamatosan monitorozni, hogy épp mely fizikai.felületen mennyi élőlény van/lehet képes tovább is megélni az adott helyen.
Ez valószínűleg, ha nem oldódik meg az emberi expedícióig, nem fog többé számítani, ha bárhol, bármikor mikroéletet fedezünk fel, csak a többsejtű élet kutatása marad jelentőségteljes.

Bocs a dupláért, töröld légyszi.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. kiskoller Asagr...
2015.10.02. 08:37
A pókos témához:

Sok biológus szerint nincsenek is fajok, maga a fogalom és a modell, amiben megfogalmazódik, működésképtelen.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Asagrim kisko...
2015.10.02. 09:15
Ezt már én is említettem más topikban, hogy az ember kényszeresen osztályozgat meg kategorizál mindent, azt is amit nem lehet.

https://ipon.hu/forum/hozzaszolasok/48834/valsagban_a_pszichologia#comment764159
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2015.10.02. 21:41
"Szakkifejezés" Azért ekkorákat nem kéne ferdíteni. Nincs benne semmilyen szakmai, nem kötődik szakmához. Ha mindenáron meg akarod védeni az igénytelen. Találj valami kevésbé invalid (én is tudok ilyet. ) dolgot

Én nem mondanám újnak:
"© Akadémiai Kiadó, Budapest 1977-1982 "

Annyira nem érdekel csak szúrja az ember szemét az ilyen színvonalú fogalmazás (jobban mondva felemás fordítás)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2015.10.02. 21:46
Én mondjuk nem hallotam ezek felől a biológusok felől.

De az nyilvánvaló, hogy igen nagy az önkény a rendszertani osztályzásokban.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Renhoek hunst...
2015.10.03. 16:53
Szerintem egyértelműen lehetne azonosítani, hogy honnan származik az adott mikróba.

Azért annak közel lehetetlenül kicsi az esélye, hogy pontosan ugyan azok a molekuláris gépezetek, pontosan úgy kialakuljanak. Egyszerű filogenetikai elemzéssel és szekvenálással el lehetne különíteni.

Simán meglehet, hogy ide-oda vándorolt az élet, szóval nem lepődnék meg, hogyha egy nagyon távoli rokonság kimutatható lenne a nagyon konzervált dolgokban.

Igazából rengeteg sok kimenetele van az egész dolognak: Lehet nagyon hasonló működésű molekuláris gépek vannak bennük, de lehet, hogy teljesen eltérő bár funkcióra ugyan az. Fehérje LEGO-val tényleg bármi megvalósítható, ráadásul többféle úton, ha nulláról kell "létrejönnie".
A földi életnél is azért konzervált ennyire, mivel annyira bevált, és hatékonnyá vált az adott szerkezet, hogy nem adott evolúciós előnyt, ha kifejlődött más úton is. (Alap dolgokra gondolok, DNS replikáció, energiatermelés stb - melyekben egy mutáció rögtön funkcióvesztést - halált okoz, ezért is konzervált)

Viszont itt nem lehet tudni mit találnánk. A kémiából adódóan az önreplikálódó nagymolekulák, RNS jellegű szerkezetek melyek enzimfunkciót és egyben replikálódást is tudtak szerintem szükségesek az élethez, tehát nagy valószínűséggel ugyan az lehet a genetikai kód. Be is bizonyították nemrég, hogy az RNS-DNS alkotóelemei a szerkezetükből kifolyólag "egymásnak teremtettek". Emiatt könnyen meglehet, hogy a galaxis másik felén is ugyan az az RNS másoló szerkezet kialakulhatott. Onnan meg már csak a mutációk kombinációi, és évmilliárdok kellenek, hogy kialakuljon bármilyen komplex élet.
Viszont ha a kód kialakulása törvényszerű is, még nem jelenti azt, hogy nem jöhetett létre más hatékony kód RNS-DNS-en kívül. Illetve ha a kód ugyan az, attól még abszolút a környezet és a "fantázia" szabhatja meg, milyen fehérjék jönnek létre a kódból.

Ennek teljesen ellenkező pólusa pedig az, hogy a földi élet annyira egyedi, és annyira egy véletlen folytán alakult ki, hogy kitudja... lehet 10 milliárd évente jön létre valahol az univerzumban és totál egyedül vagyunk a naprendszerünkben.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. kiskoller mzso
2015.10.25. 19:27
Ring species also present an interesting case of the species problem, for those who seek to divide the living world into discrete species. After all, all that distinguishes a ring species from two separate species is the existence of the connecting populations - if enough of the connecting populations within the ring perish to sever the breeding connection, the ring species' distal populations will be recognized as two distinct species.
The problem, then, is whether to quantify the whole ring as a single species (despite the fact that not all individuals can interbreed) or to classify each population as a distinct species (despite the fact that it can interbreed with its near neighbours). Ring species illustrate that the species concept is not as clear-cut as it is often thought to be.

[LINK]

[LINK]
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!