iPon Cikkek

Max: The Curse of Brotherhood – Átkozott tesók!

Dátum | 2014. 06. 21.
Szerző | Leon121
Csoport | JÁTÉK

Biztos vagyok benne, hogy minden kisgyerekkel előfordul időnként, hogy a kisöccsét/húgát legszívesebben a francba kívánná – nem azért, mert nem szereti, hanem mert „olyan idegesítő, én már nagy vagyok, hagyjon már békén!”. Ugye? Max, a 8-10 év körüli kissrác egy lépéssel tovább vitte a gondolatot, mikor egy délután meglátta a suliból hazaérve öccsét, Felixet a kedvenc játékaival játszani. Modern srác lévén leült a gép elé és rákeresett az interneten, hogyan tüntethetné el kisöccsét. Talált is egy varázsigét, amit felolvasva Felix-et elnyelte egy mágikus portálból kinyúló óriási szörny. Max persze rögtön rájött, hogy az öccse másik dimenzióba száműzésének valószínűleg hosszú szobafogság lenne a vége (vagy csak előtört belőle a testvéri szeretet, értelmezés kérdése), így utána vetette magát az ismeretlenbe. A túloldalon egy elvarázsolt világ várta, furcsa lényekkel, tájakkal és növényekkel. Szerencséjére hamar segítőre is akadt egy idős néni képében, aki elmesélte, hogy a gonosz Mustacho (aki meglepő módon egy bajszos öregúr) rabolta el Felixet abból a célból, hogy újra fiatal testbe költöztethesse lelkét.
Az idős néni azonban Max segítségére siet: beleköltözik a srác ceruzájába, amit így mágikus tulajdonságokkal ruház fel. Max ezután képessé válik bizonyos helyeken földoszlopokat emelni – de ez csak a kezdet, mert idővel újabb képességeket szerez rajzeszköze, és újabb dolgokat rajzolhat a világba. Gyökeret, amit akár lépcsőként vagy hídként használhat, indát, amivel átlendülhet a szakadékok fölött, vízsugarat, amit szállításra használhat, végül pedig tűzgolyót lőhet, amivel bizonyos helyeket áttörhet. Ezekkel az eszközökkel felszerelkezve Max öccse megmentésére siet, hogy aztán végül minden jóra forduljon, mert hát ez mégiscsak egy mese, és nem a Trónok Harca.
Mint ahogy a fentiekből látható, a Curse of Brotherhood egy logikai feladványokra és akcióra épülő, oldalnézetes 2D-s platformjáték. Leginkább talán úgy lehetne körülírni, mintha a Trine-részekből kivettük volna a mindenféle tárgyat létrehozni képes mágust, és kicsit továbbfejlesztve önálló játékot kapott volna. A Max azonban a Trine-nál sokkal zártabb: csak ott lehet rajzolni, ahol a program megengedi, és ott is csak olyan hosszú indát/gyökeret/sugarat, amennyit ott éppen engedélyeznek nekünk a fejlesztők. A feladványok így nagyon zártak, nincs lehetőség többféle megoldásra, azt és úgy kell csinálni, amit kitaláltak. Nem is túlzottan nehéz a játék, azt érezni, hogy elsődlegesen inkább a gyerekeket célozták meg vele, így legtöbbször hamar át lehet látni, mit kell csinálni. Onnantól már csak a megvalósításra kell figyelni, ami – fizikai jellegű fejtörő lévén – még okozhat morgolódást. Hiába tudjuk ugyanis pontosan, hogy mit kellene tennünk, a hajszálnyi tologatások és időzítések még meg tudják nehezíteni a dolgunkat. Nagyon jó móka viszont, hogy lehet kombinálni egymással a tárgyakat. Köthetünk például indát egy messzire kirajzolt gyökérre, majd a gyökeret levágva az indán átlendíthetjük azt egy vízsugárba. Néhány feladvány kifejezetten ötletesre sikerült, azonban ezek inkább a kivételt képezik, a többség csak rutinmunka egy felnőtt számára.
A játékot azonban bátran adhatjuk csemetéinknek is, kifejezetten gyerekbarát, biztosan felvillanyozza majd őket egy mágikus ceruza... (kedves apuka ne gondoljon most semmi rosszra). A történet és a karakterek inkább csak viccesek, nincs benne dráma, semmi olyan nem történik, amit egy akár 10 év alatti gyerek ne tudna megemészteni. Felnőtt fejjel pont emiatt elég sótlannak is éreztem a játékot, a történeti kivitelezés minimális, a pár vonallal felrajzolt alapszituációból indulva egészen a legvégéig nem történik semmi csavar. Nagyobb gond, hogy a világot is inkább csak felvázolták, nem töltötték meg élettel és karakterrel. Minimalista párbeszédek vannak, semmit nem tudunk meg a háttérről, ki ez a Mustacho, miért gonosz, honnan szerezzük a ceruzánk képességeit, pedig egy kis beszélgetéssel azért ki lehetett volna tölteni az időt.
Az audio-vizuális körítés leginkább a Pixar filmjeire emlékeztet. A játékmenet teljesen 2D-s, a kamera azonban gyakran eltávolodik kicsit, megdől, vagy éppen bezoomol. A látvány korrekt, bár azért ahhoz kevés, hogy ezzel demózzák az Xbox One erejét (persze nem ez nem is volt cél) – a már említett Trine-sorozat például sokkal szebbnek érződik. Nagy probléma azért nincs, némelyik akciódús jelenetnél azért elismerően csettintettem, és a grafikus motor legalább jó gyors, bár beállítási lehetőséget nem sokat ad. Külön meg kell említeni azt a pályát, mikor föld alatt, vaksötétben kellett előre jutni, és csak a ceruza adott fényt – na ott a fény-árnyék hatások igazán lenyűgözőek voltak. A hangok és zenék is teljesen rendben vannak, Max hangja kellően vagány, ahogy az időnként megejtett beszólásai is.
A Max: The Curse of Brotherhood leginkább egy korrekt iparosmunkának tűnik. Végig azt érezni, hogy ezt a játékot profi csapat készítette megrendelésre azzal a céllal, hogy legyen platformer is az új Xboxon. Nagyon össze van rakva, átgondolt, még 1-2 jó ötlet is jutott bele, audio-vizuálisan és játékmenet terén is szépen le van csiszolva. Nehéz konkrét dolgokba belekötni nála, viszont ennek ellenére egyszerűen nagyon azt érezni, hogy hiányzik belőle a lélek. Egy szikra, ami belobbantaná, és igazi emlékké tenné, mert jelen formájában egy egyszer végigszaladós, korrekt, de alapvetően felejthető élmény. Értékelés: 7/10 Platformok: Xbox 360, Xbox One, PC Tesztelt platform: PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. KatonaKM
2014.06.21. 08:09
Hát, legalább a helyszínek változatosak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!