iPon Cikkek

Medal of Honor: Warfighter

Dátum | 2012. 11. 09.
Szerző | InGen
Csoport | JÁTÉK

 A Medal of Honor egykor egyet jelentett az FPS-ek csúcsával, úgy gondoltuk, a neve örökké beírja magát a játéktörténelembe. Végül be is írta, és ez a múlt szép emlékeként élhetett volna tudatunkban a világ végéig, ha az Electronic Arts nem dönt úgy, hogy 2010-ben feltámasztja a címet. Az ismét szimplán csak Medal of Honor néven futó játék nem sikerült kifejezetten jól, de azért annyira rossz sem volt. Egyértelműen látszott rajta, hogy rohammunkában készült, hiszen míg a Danger Close csapata az egyjátékos módot kalapálta össze, a DICE elkülönített egy brigádot a Battlefield 3 fejlesztéséről, hogy összerakják a multiplayert. Nem segíthetünk azon, hogy azt gondoljuk; a Medal of Honor csak azért kellett az Electronic Artsnak, hogy legyen egy FPS-sorozatuk azokra az évekre is, amikor a DICE nem tud előállni egy Battlefield-epizóddal.

S a probléma ezen a ponton kezdődik. Egy játéknak kreatív indíttatásból kellene megszületnie, azért, mert a készítői meg szeretnének mutatni valamit a világnak, adni szeretnének egy kis szeletet magukból. Ezzel szemben a Medal of Honor pusztán azért jött létre, hogy betömjön egy kellemetlen pénzügyi lyukat az Electronic Arts utolsó negyedévében. Azért, hogy amikor John Ricitiello nagyfőnököt az aktuális konferenciahíváson megkérdezik a befektetők, hogy míg a Call of Duty éppen milliárdokat kaszál a legújabb részével, nekik miért nincsen egy olyan címük, ami ellene indulhatna, tudjon valami épkézláb választ adni. Persze ettől még a játéknak nem feltétlenül kell rossznak lennie, egy zseniális csapat még akár ilyen körülmények között is ki tudna hozni egy épkézláb végeredményt. De én nem tudnék együtt élni azzal a tudattal, hogy a szórakozásra fordított időmben valami olyannal játsszak, ami csak egy szükséges pótlékként jött létre egy Excel-táblában.


Ezekkel a gondolatokkal érkezünk el az aktuális, 2012-es részhez, amikor ismét nincs Battlefield, viszont ismét van Call of Duty, ami ellen meg kellett jelennie a Medal of Honornak. Pontosabban, előtte, a Danger Close csapata ugyanis menet közben felhízott, és ezúttal a DICE segítsége nélkül kellett még a Black Ops 2 megjelenése előtt kihoznia a Warfightert. A kapkodás és a kreatív vízió hiánya pedig teljesen meglátszik a végterméken. Miközben a megjelenés előtti hetekben Michael Pachter, a neves piaci elemző attól félt, a játék eladási adatait ronthatja az előző rész középszerű kritikai fogadtatása, arra valószínűleg ő sem számított, hogy ez lesz a Warfighter legkisebb problémája.

Az egyjátékos kampányt nagyon sok negatív jelzővel lehetne illetni, melyek közül az egyik az unalmas lenne, a másik pedig az ízléstelen, sőt, már-már undorító. Főhősünk ezúttal is az első részből megismert Preacher, aki továbbra is teljesen jellemtelen, motivációjáról, céljairól semmit nem tudunk, személyisége sem bontakozik ki. Hogy miért undorító a Warfighter? Mert renderelt átvezetőkkel igyekszik bemutatni hősünk kapcsolatát a családjával, feleségével, kislányával. Olykor kórházi jelenetekkel, olykor aggódó, passzív-agresszív telefonhívásokkal a feleségtől, aki esetenként aggódóan a semmibe bámul az ablakon át. Az írók célja valószínűleg az lehetett, hogy valamilyen formában megpróbálják bemutatni nekünk, mi zajlik a háború és a harcterek mögött, milyen küzdelmeket kell megvívnia egy katonának a családjával, s ennek a családnak mennyi szenvedést kell elviselnie, amíg a ház ura vidéken lyuggatja ki azokat, akiknek hobbija a repülőgép-eltérítés. A Danger Close-nak valószínűleg tetszett a The Unit néven futó sorozat, vagy újabban a Homeland, ami hasonló témákkal foglalkozik, a különbség csak annyi, az utóbbi kettőt profi írók írták.

A Warfighter írójának azonban láthatóan csak annyi volt a célja, hogy valamiféle lelkiismeret-furdalásba kergessen minket, amire végtelenül manipulatív módon rájátszik a zene is, és ha amerikai tinédzserek lennénk, valószínűleg azonnal úgy éreznénk, hogy karrierünket kizárólag a hadsereg berkein belül tudjuk elképzelni. A világnak ennek a felén azonban az egész melodráma egyszerűen rettenetes, olykor a szappanoperák színvonalát idéző párbeszédekkel, visszataszító érzelmi manipulálással. Alapvetően szerencse, hogy az egészet nem lehet komolyan venni a szinten aluli megvalósítás miatt. Akárki is készítette ezeket a rendereket, valószínűleg sosem látott még élőben sem gyereket, sem pedig nőt. Létezik a számítógépes grafikával készült emberi karakterekkel kapcsolatban egy kifejezés, amit uncanny valley-nek, vagy magyarul rejtélyes völgynek hívnak. Ennek lényege, hogy a néző egy bizonyos pontig értékeli a minél valószerűbben megrajzolt és megvalósított emberi karaktereket, azonban ahogy közeledünk az egyre realisztikusabb irányba, eljön egy pont, amikor már inkább bizarrnak és nyugtalanítónak találjuk a dolgot, főleg ha az egyéb technikai részletek (pl. animáció), nem érnek fel a látványhoz.

Nos, nem tudom eldönteni, hogy a rejtélyes völgy-jelenség miatt, vagy szimplán azért, mert egyszerűen magukban is bizarrul festenek a Warfighter átvezetőiben látható karakterek, de mindegyiknél rázott a hideg. S persze felmerül a kérdés: miért törődnénk egyáltalán valakinek a családjával, akit gyakorlatilag nem is ismerünk, és csak azért ő a pozitív karakter, mert őt irányítjuk és mert amerikai. És ki az a Stump, akinek a kontrollálásával szintén jelentős időt el fogunk tölteni, és a becenevén kívül semmit nem tudunk róla? De a helyzet sajnos hasonlóan rossz a főgonosz esetében is, aki a The Cleric néven fut, és nem tudjuk, tulajdonképpen miért is vadászik rá a SEAL-csapat, mi a célja, miért fontos megállítanunk, mi történik, ha nem állítjuk meg. Elég annyit tudnunk, hogy gyanús a bőrszíne meg a szakálla, csapatunk tagjai pedig kemény egysorosokban juttatják el a játékos fejébe, hogy mindenképp meg kell kínálnunk ólommal a bácsit. Legyen elég ennyi motiváció ahhoz, hogy végiglődd a 6-7 órás kampányt.


Maga a kampány egyébként nem csak azért kiábrándító, mert nem túl jó, hanem azért is, mert nem azt nyújtja, amit a szinte naponta érkező előzetesek ígértek. Ezekben azt láthattuk, miként működnek együtt a fejlesztők valós kommandós csapatokkal, hogy a harctéri élményt a lehető legpontosabban adják vissza. Nos, elképzelhető, hogy egy kommandós brigád munkája tényleg abból áll, hogy előre rohanva többszáz ellenfelet lövöldöznek le, majd helikopterrel legyalulnak egy falut, és ha tényleg így van, akkor elnézést, de valahogy nem hiszem el. Látszólag az egyetlen dolog, aminek részben köze lehet a valósághoz, az az épületbe behatolás, pontosabban az ajtó betörés. Ez a más játékokban már ezerszer látott módon működik: berúgjuk az ajtót, megy be a vakítógránát, majd lassítva lehetőségünk adódik fejbe lőni a magukról mit sem tudó terroristákat. 

Annyi újdonságot bevetettek, hogy ha sikeresen hajtjuk ezeket végre, akkor később már nem csak berúgással, hanem feszítővassal, vagy robbanószer használatával is beköszönhetünk az ajtón, de miután rájövünk, hogy ezek csak lassítják a folyamatot, a pokolba kívánjuk majd az egészet. Mégpedig azért, mert a Warfighterben látszólag semmi mást nem kell tennünk, csak folyamatosan ajtókon behatolnunk, ahol mindig megismételhetjük a procedúrát. Nem egyszerűen csak sok van ezekből a részekből, hanem irgalmatlanul, brutálisan sok. Idegesítően, frusztrálóan sok. Ráadásul még ennek a valószerűsége is megkérdőjelezhető, mert nem olyan régen volt lehetőségem két órán keresztül gyakorlatban tanulni a behatolást egy volt SAS-kommandóstól, és vagy a láncvágót, vagy a vasból készült kost használtuk, feszítővasról nem igazán volt szó.

 Mit tartogat még ezen kívül a játékmenet? Nos, sok-sok sablonos pillanatot. A Danger Close látszólag megnézte az összes Call of Dutyt, és összeválogatta az abban szereplő, menőnek tűnő jeleneteket. Sajnos kevés sikerrel, ami nagy probléma, mert egy teljesen lineáris FPS-nek (és a Warfighternél nem sok lineárisabb anyag létezik) azzal kellene fenntartania a figyelmet, hogy akciófilm-szerűen adagolja a feszültséget és az ütős jeleneteket, egyfajta hullámvasútként végigutaztatva a játékost az egyes pályákon. A Medal of Honor pályái után úgy fogjuk érezni, mintha semmi nem történt volna. Lelőttünk több tucat terroristát, jöhet a következő szint, ami jó eséllyel nem kapcsolódik az előzőhöz, a teljesen széttördelt, a jelentől a múltig ugráló missziók halmazából pedig nehéz bármi értelmeset kihozni.

Persze, maga a Frostbite 2 motor azért garantálja, hogy az alap lövöldözés korrekten működik, a fegyverek súlyát érezni, adnak visszajelzést. De ezen túl minden, ami a Danger Close feladata volt, látványosan bukik el a legtöbb esetben. Pedig akadnak azért jól kinéző és értékelhető részek: a hatalmas viharban folytatott tűzharc emlékezetes lesz, csak úgy, mint a vezetős szakaszok, melyek érdekes módon a játék legjobb pillanatait adják. Itt tényleg szükség lesz vezetői tudásunkra, hogy lerázzuk a minket üldözőket, miközben a játék olykor lelassítva mutatja az utánunk kibontakozó káoszt. Ráadásul még egy járműves-lopakodós részt is kapunk, amiről ennél többet nem szeretnék elárulni, mert lelőném a kampány talán egyetlen igazán izgalmas részét. A kampány vége felé ugyan némileg bepörögnek az események, hogy aztán az egész olyan semmitmondóan érjen véget, amire komolyan nem nagyon találok más példát az elmúlt pár év játékfelhozatalából. Felháborító.


Igazából ez a Warfighter legnagyobb baja: a néhány ütős rész mellé csak összeválogatták a kötelező elemeket, amiket aztán nem valósítottak meg jól. Kapunk helikopteres lövöldözést, ahol az NPC által vezetett helikopterből nekünk kell lerendeznünk a háztetőkön táborozó rosszarcúakat. Ugyan két-három percig még akár jó is lehetne, de a szekvencia körülbelül tízszer annyi ideig marad, mint ameddig szívesen látnánk, és ezen idő alatt nem lehet nem észrevenni, hogy érdekes módon az arabok szeretik a tetőre rakni az összes benzines hordót, majd beállni melléjük, hogy mi kényelmesen felrobbanthassuk őket. Aztán persze jön a csónakban menekülés, és a felállás hasonló: az NPC vezet, mi lőnénk, a probléma csak annyi, hogy hamar rájövünk: a csónak sérthetetlen, nekünk pedig egyáltalán senkit nem kell lelőnünk ahhoz, hogy sikeresen teljesíthessük a pályát. Olyan is előfordul, hogy üldöznünk kell valakit, ami a következő módon történik: a célpontunk rohan előre, egyszercsak megjelenik pár haverja, akiket le kell lőnünk, ám amíg a tűzharc tart, emberünknek eszébe sem jut tovább menekülni, hanem megvárja, amíg végzünk, majd mielőtt elkapnánk, rohan tovább, hogy a következő sarkon megint előbukkanjon pár terrorista, és kezdődjön minden elölről.

Sajnos tehát a Warfighter kampánya szinte minden szempontból gyengén megvalósított. S akkor még nem is beszéltem arról, hogy végtelen mennyiségben kérhetünk töltényt a csapattársainktól, akiknek mellesleg elfelejtettek intelligenciát adni. Mindig pontosan ugyanoda állnak be fedezékbe, ha mi beálltunk oda előtte, akkor kitúrnak minket, célozni pedig egyáltalán nem tudnak, csak tessék-lássék módon lövöldöznek a semmibe, hogy úgy tűnjön, mintha csinálnának valamit. Ugyanezt a sémát követi az ellenfél is: ha az első hullámot lelőttük, a második körben spawnolók beállnak ugyanabba a fedezékbe, ahol a társuk hullája terül el.

 Az új Medal of Honort tehát esetleg a multiplayer válthatja meg, és részben meg is teszi. Nem arról van szó, hogy kiemelkedő többjátékos részt kapott volna, mert amint megjelenik a Black Ops 2, mindenki el fogja felejteni, de a kampánnyal ellentétben, ami simán csak rossz, ez a közepesnél kicsit jobb. Érdekes döntés a Danger Close részéről, hogy kezdetben egy osztályt választhatunk, a többit fejlődésünk során oldhatjuk fel. A fejlesztők szerint erre azért volt szükség, hogy kezdetben a kevesebb választási lehetőség miatt könnyebben beleszokjunk a játékba, de manapság, aki ilyen játékot vesz, erősen valószínűtlen, hogy ne nyomult volna előtte már három másik hasonló, osztályokra épülő anyaggal. Ahogy azt beígérték, különböző országok különböző speciális egységeibe sorolhatunk be, ezek mind befolyásolják kicsit az adott osztály működését és felszerelését, illetve bizonyos náció jobban kedvez az egyiknek, mint a másiknak. A Battlelog-rendszer pedig szép statisztikákat vezet arról, hogyan teljesítenek a különböző nemzetek.

A probléma, hogy a fejlődés viszonylag lassú, és csak jóval később kezdenek megnyílni a lehetőségek. Azonban miután megnyíltak, a hat különböző osztály közül mindenki megtalálja azt, ami a saját stílusának leginkább megfelel, vagy az adott játékmódhoz legjobban illik. A Warfighter legnagyobb újdonsága (bár ilyet is láttunk már korábban) a Fire Team bevezetése. Ahogy az SAS-kiképző elmondta nekünk, egy katona sosem megy egyedül, és a Fire Team pontosan ezt valósítja meg. Egy társunkkal együtt vághatunk bele az ellenfél csapatának felaprításába, és jelentősen függünk egymástól. Partnerünktől kaphatunk lőszer utánpótlást, sziluettjét mindig látjuk a falakon keresztül, de ő szolgál mobil spawn-pontként is, így a felelőssége (vagy éppen a mi felelősségünk) komolyan megnő, és ez kihat a játékmenetre. Ha a társunk halott, óvatosabban fogunk játszani, és inkább fedezékbe húzódunk, amíg fel nem támad. Ráadásul azért is érdemes összetartani, mert mi is kaphatunk jutalmakat társunk akcióiból, fragjeiból, így némileg meggyorsíthatjuk a fejlődésünket.


A játékmódok között megtaláljuk az alapvetőnek számító team deatchmatch-t és a dominationt (ami itt Sector Control néven fut), ezeken kívül kettőt azonban érdemes kiemelni. Az egyik a Home Run névre hallgat, és gyakorlatilag a zászlórablást kombinálja a team deathmatch-csel, ahol szabadon választhatunk menet közben, hogy az ellenfél csapatának kiirtásával, vagy a feladat teljesítésével szeretnénk-e nyerni, esetleg kombináljuk a kettőt. Iszonyatosan intenzív és szoros csaták tudnak kialakulni, de talán még ennél is izgalmasabb a Hotspot. Itt minden alkalommal véletlenszerűen megjelenik a pályán öt darab bombahely, melyek közül legalább hármat kell megtámadnunk, vagy éppen megvédenünk. Mivel a helyek minden alkalommal máshol vannak, a kiszámíthatatlanságnak köszönhetően szintén változatos és élvezetes játékélményt nyújt.

Sajnos azonban a multiplayerrel is akadnak gondok. Pályatervezésben nincsenek a csúcson a Danger Close-nál, a legtöbb térkép túl kicsi és túl fantáziátlan. Nagyobb probléma azonban, hogy viszonylag gyakran spawnolhatunk a pályán kívül, ahol aztán nem tudunk mozogni, de akár teljesen ki is eshetünk a pályáról, ami szintén nem túl kellemes. A grafika pedig sem az egy-, sem a többjátékos részben nem kiemelkedő, hiába berreg alatta a Frostbite 2 engine. Konzolon kifejezetten mosottak a textúrák, még az extra textúracsomag feltelepítése után is, és PC-n ugyan jelentősen jobb a helyzet, és néhány jelenetnél akár még elégedetten csettinthetünk is, nagyrészt azért éppen csak átlagon felüli látvánnyal van dolgunk.

A Medal of Honor: Warfighter tehát elég sok szinten rosszul teljesít, és erre a sok rosszra csak néhány olyan rész jut, ahol felfedezhetünk valami eredetiséget, valami lelket. Ami nagyon furcsa, mert azt hihetnénk, hogy manapság modern háborús FPS-t készíteni a világ legegyszerűbb dolga: a recepttel mindenki tisztában van, az összetevők pedig nem bonyolultak. De mint látható, nem ez a helyzet. Érdekes módon, amit az Electronic Arts és a Danger Close el tudott érni a Warfighterrel, az pusztán annyi, hogy még jobban fogjuk tisztelni a Call of Duty-sorozatot. Mert ugyan divatos dolog szidni, de ilyenkor láthatjuk csak, milyen az, amikor valaki a már bejáratott, jól ismert, akár lerágott csontnak is nevezhető elemekből egy végletekig polírozott, tökéletesen tálalt terméket tud készíteni. És milyen az, amikor másvalaki meg nem.



Platformok: PC, PlayStation 3, Xbox 360
Tesztplatform: PC és Xbox 360

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

24. Trevize198...
2012.11.09. 14:24
A hangzás, játékélmény, szavatosság ez mind tényleg pocsék, annyira untam, hogy végig sem vittem. Na de a látványra 7-et adni? Amikor az első küldetés elindult azért eltátottam a számat. Sztem látvány 9, többi mind 5.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
23. XtNz
2012.11.09. 14:51
@hun

mire való a torrent...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
22. Emerich
2012.11.09. 15:04
nem csúnya a játék de azért bf3 szintet nem hozza, szerintem 7 pont korrekt. a játék meg tényleg pocsék nekem a multi sem jön be.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
21. GOD_is_AFK...
2012.11.09. 15:33
@Trevize1987 Látvány 9? Az első küldetés tényleg jól össze volt rakva, de utána nekem úgy tűnt hogy egyre kevésbé foglalkozott a Danger Close a játékkal a végére...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
20. ThompsoN Trevi...
2012.11.09. 15:42
Én a látvány miatt feladatkezelőből kilőttem a játékot 3 perc után. 2012-ben ilyen robbanáseffekteket kiadni?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
19. Powerdream
2012.11.09. 16:03
Hát igen tény és való elég szar lett. Ettől szarabb unalmasabb csőjáték csak a COD van, de az legalább ronda is.
Ez a rejtélyes völgy jelenség egy akkora baromság! Olyan szintű grafika kéne a játékok alá, mint azok az animációk!
Engem marhára nem zavarna.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
18. ThompsoN Power...
2012.11.09. 16:58
Szerintem a CoD grafikája szebb, pedig az sem túl szép.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. Chabe
2012.11.09. 17:05
Nem hiába nem adtak bétát PC-re. Kutya se vette volna meg. Mondjuk így se sokan.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. kullo1
2012.11.09. 17:08
Ez valami borzalmasan szar lett,komolyan esélyes az év legrosszabb játéka címre.Olyan szinten le vagyunk korlátozva mozgás terén ,hogy ehhez képest a CoD egy open world RPG.Egyszer egy sikátoron keresztül hátba akartam támadni az ellenséget,erre elkezdett visszaszámolni a program oszt meghaltam Ellenfeleinknél csak társaink hülyébbek,számtalanszor haltam meg mert egyszerűen kitoltak a fedezékből.Alig van benne fegyver,minden pályán ugyan azt az 5-6 mordájt tudjuk felvenni,ezek közül is 3 valamilyen AK típus,valamint az alap fegyvereinkből sincs több.Hiába van nálunk mesterlövész puska csak a megadott pontokon használhatjuk,arról meg ne is beszéljünk ha felveszünk egy fegyvert de átváltanánk egy másikra emberünk simán eldobja a csába ?!?
Az egész összelopkodott jelenetekből,az elején mikor a víz alól felbukkan a panama sapkás,pofa szakállas alak felbukkan ,egyből mindenkinek keptün Prájsz ugrik be.Vagy amikor helikopterrel támadjuk a terrorista erődöket,full lekoppintása az MW2 börtön ostromának.Az meg milyen már hogy még egy rohadt,fotelt sem tudunk keresztül lőni,plussz egy sima frunél asztal simán megvéd akár 2 gránáttól is
A korrekt multiról csak annyit hogy engem egy tucatszor a pályán kívül rakott le és nem tudtam visszamenni a pályára,mert elkezdett visszaszámolni.
Egyszerűen szánalmas,nem is bírtam végig.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. ThompsoN kullo...
2012.11.09. 17:13
Jól van, megnyugodtam. Én konkrétan először azt hittem, hogy Price megint előkerül, de mondom az nem lehet, mert ez nem CoD. Még az első pályán kilőttem feladatkezelőből, mert még a menüjét sem bírtam ki, annyira felhúzott, hogy ilyet ki mertek adni. (Pedig általában nem idegeskedek minden butaságon.)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. OrvAjn69
2012.11.09. 18:04
Én gyorsan végigtoltam a játékot. Agyatlan lövöldözés. Erre számítottam, ezt kaptam. Viszont soha többet nem fogom elővenni, hogy nosztalgiázzak. Valóban nagyon unalmas a kampány, tele klisékkel. Semmi sztori, se feszültség. Talán egyetlen jelenet tudott bennem nyomot hagyni, amikor viharba, esőben nyomulsz a pályán. Az egy izgalmas(abb) rész volt. Stressz levezetőnek tökéletes, de pénzt sosem adnék érte. Majd ha az Origin 1 EUR adja, esetleg!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. Skorbut
2012.11.09. 18:16
Sz'al van benne terror-ellenes ostrom, amolyan igazi Vár-figh, er? Féjdalom ilyen szinten
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. kullo1
2012.11.09. 18:29
Az meg milyen hogy a fejlövés nem mindig halálos???Csak ha scopon vagy ironsighton keresztül nézve adjuk le,ha simán csípőből tüzelünk 2-3 hedsátot is kibírnak
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. LechooEdy
2012.11.09. 21:28
58, ja kb, az egészben maga a játékélmény a borzalmas, a lövöldözés. Frostbyte ellenére elég felemás a graf, viszont nagyon optimalizált. És röhely, hogy az autós részek (2) a legjobbak egy háborús fps-ben. A hangok is felemásak, valami jó, valmi pocsék.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. Emberfej
2012.11.09. 22:18
Ott akadtam ki mikor 20an lőnek rám, ok jobbra nagy üres terület gondoltam megkerülöm őket és oldalról támadok, de az már nem volt a pálya része szóval arra nem lehetett menni és az egész játék tele van ilyen szituációkkal(inkább csak az első másfél óra tovább nem játszottam), történet az a nullához közelít sok mással egyetemben... grafika szódával még épphogy elegy.

Kicsit olyan mintha a cod marketing része lenne, hogy egy ilyen sz.r után bárki isteníteni fog egy középszerű codot.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. 5hat7
2012.11.10. 19:17
Volt szerencsém kipróbálni a múlt héten.Nagyon gyenge gépem épp,hogy megbirkózott a játék multis részével.Lehet a játékot működtető motor miatt de 640x480 ban lehetett vele multizni.
E6300 1.86,HD5450,3Gb ram ddr2 800 MHz
Azért írtam le mert a Battlefield 3 diafilmként indult el,ezzel viszont épphogy lehetett vele játszani.De lehetett!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. Kolondrum
2012.11.10. 21:45
El lehet vele szórakozni. Csont maxon néha 42fps-el megy egy elég régi kazán VGA-val. Kevés játék van ma ami engem leköt 10 percnél tovább. Ez nem olyan.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. boogie84
2012.11.10. 23:50
Van egy eladó Warfighter limited edition + Steelbook + 2 dlc
info: bugarpeti@gmail.com
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. kullo1
2012.11.11. 11:31
boogie84 szerintem nem épp a legjobb helyen próbálsz túladni rajta
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Heroes27
2012.11.11. 16:05
Hát szerintem meg kevés az 58%, azért bőven van 70% ez. A graf is több kaphatna.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Freeware
2012.11.11. 17:35
Nagyon lehúzták ezt a játékot. Szerintem jó, végre lehet hentelni a népet, sőt még autózni is. A helikopteres része kifejezetten tetszett. A grafikája remek. Nekem tetszik, igaz a Euro Truck Simulator miatt félbehagytam
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. kunrichard
2012.11.12. 22:23
Szerintem megérdemelte ezt az értékelést. én sem adtam volna többet rá
tényleg dög unalom. az autós rész tényleg jó volt bár az elmosott textúrákról ez nem mondható el. Bugokbólis van benne jócskán nekem már az első pályán sikerült beragadnom.
nem értem miért dícséritek sokan a grafikát szerintem bűn ronda az egész.
És mi a fene lett a hangokkal??? A brutálisan jó Battlefieldből ismert hanghatások helyett belepakoltak egy csomó tök béna puffogást. Igazából ez volt az egyetlen dolog ami miatt még a Medal Of Honor Limited Editionnel játszottam.
Véleményem szerint ez a játék tényleg botrányosra sikeredett.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. thecortez
2012.11.13. 04:43
Szerencsétlen MoH-nak ez egy mélyütés volt az EA-től... Nem is értem miért kellett ezt a címet így lerontani. Én anno az összes részét végig vittem, izgalmas kampány, komoly multi rész és persze ne feledkezzünk meg a grafikáról sem, ezek voltak a Medal of Honor sorozatnak a védjegyei amit most szépen megfosztottak tőle.. Köszönjük szépen EA...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. tixem
2012.11.13. 15:22
én erőt vettem magamon, és végigvittem a single-t. Háát.. utóbbi évek COD részeiről én se vagyok jó véleménnyel, de ezt látva azt kell hogy mondjam, egy mw3 ettől ezer milliószor szórakoztatóbb. És sokkal tolerálhatóbb is. Egy rohadt régi iw engine megy alatta, de ahhoz képest szerintem tűrhető a grafikája. És ott van olyan pörgős és jó a kampány, hogy ne azon szörnyülködjek, milyen béna a grafika. Pedig FB2-ből ki lehetett volna hozni jobbat, is őszintén nem tudom, hogy tudták így elcseszni. Hangok förtelmesek, bf3-ban nekem a hangok testszenek a legjobban, de itt... említésre se méltó Az autós része tetszett a legjobban benne, bár azért megjegyezném, hogy ez egy fps nem need for speed ez a danger colse egy kalap **** miért nem a dice-ra bízták a game-t? Igaz őket most lefoglalja az a halom sok dlc amit okádnak magukból vbf3 mellé (nekem ez is szúrja a szemem, de egyéni szocprobléma ), szerintem jobban össze tudták volna hozni. A szori nagy nulla, sablonos hősamerikai marhaság, engem nem fogott meg.. Az átvezetőkben hogy néz már ki a két nő, mint valami barlangi troll. Az agyonkorlátozott pálya csak hab a tortán, ha egy scriptet valami miatt nem tudsz átlépni fél órán keresztül áll egy szobában, mert más irányba nem mehetsz, mert leöl. Emiatt nem egyszer kellett nekifutni a vége felé annak a résznek, ahol egy pajtán keresztül kell oldalba támadni egy házat. Idegölően borzalmas játék lett, ez nem az EA éve úgy nézem. Amilyen jó lett tavaly a bf3 olyan borzalmasak az idei játékaik. Új nfs is egy nagy nulla. ÉS végül: ez személyes vélemény, mindenki döntse el maga hogy tetszik e, nem e.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!