iPon Cikkek

Memoria - Az elfeledett múlt nyomában

Dátum | 2013. 10. 26.
Szerző | Morte
Csoport | JÁTÉK

A Das Schwarze Auge német szerepjáték nemcsak az asztali RPG-k kedvelőinek körében ismert, számos számítógépes játék született már, amely ebben a világban játszódik, többek között a Realms of Arkania és a Drakensang RPG szériák. A Memoria a Daedalic Entertainment 2011-ben megjelent kalandjátékának, a Chains of Satinavnak a folytatása. Mivel folytatásról van szó, a cikk spoilereket tartalmaz az első résszel kapcsolatban, ezért innen csak az olvassa tovább, aki nem bánja! A történet két különböző időszakban, két szálon fut: a jelenben Geron, a madarász próbál gyógyírt találni társának, Nurinak, a tündérnek, aki az első rész végén elvesztette emberi alakját, és hollótestben kénytelen élni. Egy Fahi nevű messziről jött vándor kereskedő felajánlja, hogy tanít neki egy varázslatot, amellyel visszaváltoztathatja Nurit, de ehhez előbb meg kell fejtenie egy rejtvényt. A megoldáshoz Geronnak meg kell ismernie Sadja hercegnő történetét, aki a távoli múltban útnak indult, hogy harcba szálljon a birodalmat fenyegető démonok seregével, és tetteivel írja bele magát a történelembe. A probléma csak az, hogy a jelenben senki sem hallott a 450 évvel korábban élt hercegnő tetteiről. Ez a két történet több szál segítségével fonódik össze, mint ahogy azt eleinte gondolnánk, és a végén egészen fantasztikus módon bontakozik ki. A két szál közül Sadja története az erősebb, nem véletlen, hogy a másik is nagyrészt erre támaszkodik. A két irányítható karakter közül is kétségtelenül Sadja az érdekesebb, a büszke lány, aki akár egyedül is képes szembeszállni a birodalmat fenyegető veszéllyel - persze nem egy Disney hercegnőt kell elképzelni, Sadja nagyon kemény, határozott, és céljai elérése érdekében néha megkérdőjelezhető dolgokat is megtesz. Sosem adja fel, még a legkétségbeejtőbb helyzetben is feltalálja magát. Történetét humoros beszólásai és megjegyzései is feldobják. A másik általunk irányított főszereplő, Geron amolyan hétköznapi srác, nem túl eszes, de azért van egy-két trükk a tarsolyában. Az első részben megmentette ugyan a világot, de a városkában, ahol lakik, erről senki sem tud, ünnepelt hős helyett csak egy szegénylegény, aki egy lepukkadt házban tengeti életét. Aki játszott az első résszel, az bizonyára örömmel köszöntötte újra Geront, de akik nem ismerik, azok számára a játék sajnos nem tesz túl sokat, hogy érdekessé tegye. Geron egyetlen figyelemreméltó vonása a Nuri iránti odaadása és szeretete, de ez sajnos önmagában nem elég, hogy megszerettesse a figurát. Szerintem sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, sokat látott, kiábrándult hősként minimum a megjegyzései lehettek volna csípősebbek. A kissé tutyimutyi főhős mellé szerencsére betársul egy "tökös csaj", Bryda, a varázslótanonc, aki átsegíti a komolyabb agytevékenységet igénylő részeken. Meglepő módon a legérdekesebb karakter nem a fent említett főszereplők közül kerül ki. Hogy ki ő, azt nem árulom el, mert önmagában hatalmas spoiler lenne. Szerintem ő a történet központi alakja, az ő figurája az, ami zseniálisan egyedivé és különlegessé teszi ezt a játékot és kiemeli a történetet a szokásos fantasy sztorik közül.
A kézzel rajzolt hátterek hangulatosak, nekem különösen tetszett Drakonia monumentális méreteivel: az óriási szobrok, az égbenyúlóan magas falak és mindenféle fantasztikus elemek méreteit még külön kihangsúlyozták azzal, hogy karakterünk időnként szó szerint bolhaméretűvé törpült előttük. A kísérőzene szintén rendben van, kellemes, sejtelmes, nem akar az előtérbe tolakodni. A szintén kézzel rajzolt karakterek is jól sikerültek, egyedül a mozgás animációk bénácskák kicsit.
Az a kis maszat középen a karakterünk
Az első rész angol szinkronjára sok volt a panasz, a Memoria hangjaiban nem találtam kivetnivalót. Sadja, Nuri és a már említett rejtélyes karakter hangját különösen kellemes volt hallgatni és a többi főbb szereplővel sem volt gond, egyedül az egyik mellékszereplő, Fahi lánya tűnt nagyon amatőrnek, de neki szerencsére nem volt sok szövege. Aki a német eredetit szeretné inkább hallgatni, az a Steames verziót vegye meg, a GOG-os ugyanis nem tartalmazza a német szinkront. A játékmenet a kalandjátékokból megismert szokásos nézz körül, szedj össze mindent, ami mozdítható, kombináld össze a tárgyakat, próbálj ki mindent mindenen. A fejtörők önmagukban nem lennének nehezek, de nem mindig logikusak, vagy legalábbis nem olyan logikát követnek, amit általában az emberi lények. Előfordult például, hogy egy falon lévő pajzsot kellett leszednünk, amelyet nem értünk el. Emellé volt nálunk egy kard, egy buzogány és egy shuriken. Józan ésszel az ember valamelyik nagyobb fegyver segítségével próbálná lepiszkálni a falról, de itt az a megoldás, hogy a shurikent a kard markolatgombjához erősítjük, és azzal szedjük le. A feladványok nagy része így csak próba-szekerce módszerrel oldható meg, és sikertelen, vagy őrült próbálkozásainkért cserébe sajnos még szarkasztikus megjegyzéseket sem kapunk a szereplőktől. A szokásos kalandjáték mechanikákat viszont nagyon feldobja, hogy a főhősök rendelkeznek néhány varázsképességgel is, ezek közül a kedvencem a gondolatok elültetése mások fejébe volt. Ezeket a varázslatokat sajnos nem mindig használhatjuk, az alkotók meghagyták őket a legérdekesebb és legkreatívabb fejtörőkhöz (szóljon, aki szintén nagyon sokszor szedte szét és javította meg a kővé vált varázslót).
A kalandjátékok menete alapvetően nem sokat változott az évek során, a Memoria szerencsére több olyan elemet is tartalmaz, melyek megkönnyítik azok dolgát, akik nem edződtek eleget a régi klasszikusokon, vagy inkább a történetre kíváncsiak, és nincs kedvük pixelvadászattal vagy véget nem érő találgatással tölteni idejüket. Az egyik ilyen segítség, hogy a játék gombnyomásra kivilágítja a képernyőn látható összes pontot, amivel interakcióba léphetünk, a másik pedig, hogy a tárgyak kombinálásakor hasonló módon jelzi a lehetséges kombinációkat (HC kalandorok természetesen mindezt kikapcsolhatják). Ha nem akarjuk, azt sem kell végignézzük, ahogy főhősünk lassú léptekkel átcsoszog a képernyő egyik feléből a másikba, dupla kattintásra rögtön célba ér. A harmadik fejezet majdnem teljes egészében arról szól, hogyan találjuk meg egy erdőből a kiutat, ha sokáig tévelygünk, a játék megkönyörül rajtunk és átugorhatjuk ezt a részt. Bár azok közé tartozom, akik szeretnek minden sarok mögé benézni, és akik kombinálják a mikrohullámú sütőt az aranyhörcsöggel (természetesen szigorúan csak kíváncsiságból, és kísérletező kedvtől vezérelve), de bevallom, örömmel fogadtam ezeket a segítségeket. Aventuria világa izgalmas kalandokat és időnként szórakoztató fejtörőket is rejt, de például a tök egyforma képernyők közötti bolyongás nem tartozik ezek közé. A történet az, ami a Memoria legnagyobb erőssége, a kaland részeket inkább átlagosnak mondanám, helyenként persze vannak jó pillantok is, de ezek inkább a játék második felére jutottak. A fentiek miatt a darabot jónak, de kissé egyenetlennek tartom. A két párhuzamos sztori összekapcsolása zseniális, a végkifejlet szintén, és a sztorit, kisebb gyengeségei ellenére fantasy viszonylatban a legjobbak közé sorolnám. A világ, a hangulat is nagyon rendben vannak, ezért még ha rezeg is egy kicsit a léc, megérdemli a 8 pontot. Úgy sejtem a dolognak lesz folytatása is, amit kíváncsian várok. Platformok: PC, Mac Tesztelt platform: PC (GOG-os verzió) Értékelés: 8/10
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!