iPon Cikkek

Mercenary Kings – Vissza a játékterembe

Dátum | 2014. 04. 25.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

Ismét beért egy Kickstarteres játék, méghozzá egy újabb retro jellegű cím. Nézzük meg, hogy jó döntés volt-e jó előre bizalmat szavazni a Tribute Gamesnek, akik egy shoot ’em uppot (SHMUP) hoztak össze nekünk. Akik elég idősek ahhoz, hogy részesei lehettek a játéktermek virágkorának, azok bizonyára nem egy vajaskenyér árát dobták bele olyan gépekbe, amelyeken valamiféle SHMUP-ot lehetett játszani. Rettentő népszerű volt anno a stílus ezen a platformon, készült is számos remek darab. Ebből a lendületből marad még valamennyi az otthoni konzolok és a PC-k korának hajnalára is, bár azt azért érezni lehetett, hogy egyre kevesebb készül belőlük. Aztán az elmúlt pár évben ismét lendületet kapott műfaj, amiben nagy szerepe volt a kisebb stúdióknak, akik a PSN, Xbox Live és Steam platformoknak köszönhetően már sokkal könnyebben tudták publikálni ezeket az alkotásokat, mint korábban. Ezt használta ki a Tribute Games is, akik másfél évvel ezelőtt 116 ezer dollárt kalapoltak össze a rajongóktól egy oldalnézetes, pixel-grafikájú lövöldére.
A leginkább a Metal Slug sorozat tagjaira hajazó Mercenary Kings (MK) kellemesen bugyuta felütéssel veszi kezdetét, ami szerint Mandragora szigetén felfedezték a Mandrake formulát, ami lehetővé teszi a sérülések regenerálódását. Ám a Báró névre hallgató, rajzfilmbe illő főgonosz (akinek még a foga is fűrész mintájú) és csapata, a Claw lecsapott a tudósokra, és foglyul ejtette őket. Embereinek a segítségükre küldött zsoldos csapatot is sikerült megritkítani, akik közül csak ketten élték túl a támadást. A játék elején e két túlélő közül kell kiválasztanunk egyet, akit ismét a Claw ellen vezényelhetünk. Egyikük King, a macsó férfi harcos, a másik pedig Empress, a dögös katona hölgy. Játékmenetben semmi különbség nincs köztük, így szimpátia alapján kell döntenünk valamelyikük mellett.
Amint belevágunk a játékba, rögtön látni fogjuk, hogy lehetőségeink nem merülnek ki az egyjátékos módban, ugyanis akár négyen is tudunk egy gépen játszani, ha van kéznél elég kontrollerünk és/vagy billentyűzetünk. Amennyiben nincs, akkor sincs gond, ugyanis a világhálóról is be lehet hívni más játékosokat a mi játszmánkba. Az egész sztorimódot végigtolhatjuk közösen, ám külön küldetések, egymás elleni PVP missziók nincsenek az MK-ban. Ha már az imént szóba kerültek az irányításra használható eszközök, szerencsére elmondhatjuk, hogy a Mercenary Kings nem az a típusú shoot ’em up, ahol szinte kötelező a gamepad használata. Mivel a játékban csak négy irányba tudunk mozogni, nincs szükség analóg karokra, ha hozzászoktunk, billentyűket csapkodva is eredményesek lehetünk.
A szereplők közti dialógusoknál nem tudtuk nem észrevenni, hogy a fejlesztőket a Metal Gear Solid sorozat inspirálta ilyen téren. Aki ismeri a szériát, bizonyára emlékszik, hogy miként történtek a Codec rádióbeszélgetések, nos, a Mercenary Kingsben is megjelenik az a kis menü, ahol fel lehet tárcsázni a csapattagokat, illetve két küldetés között a parancsnok is azon keresztül beszél velünk. Apró érdekesség még, hogy mintha a főszerelő Kinget is az MGS 1-es Snake-ről mintázták volna, persze kissé rajzfilmesebb formában ábrázolva. Aztán lehet, hogy csak mi látunk már mindenhol Metal Gear utalásokat a Ground Zeroes tesztünk után.
Akár egyedül, akár többedmagunkkal játszunk, a küldetéseket a központi bázisunkban indíthatjuk el, amit benépesítenek csapatunk tagjai. Mindenkinek van valamiféle funkciója, amivel segítik a küldetésünket. Akad olyan személy, akinél a külsőnket, ruházatunkat szabhatjuk testre, persze itt ne tessék nagy dolgokra számítani, csak az öltözékünk színét választhatjuk meg, illetve készíthetünk a sátrunkba zászlót és egyéb díszítőelemeket. Sokkal hasznosabbak azok a barátaink, akiknél fejleszthetjük a páncélunkat, illetve akiknél gránátokat, elsősegély csomagokat és hasonló kiegészítőket vásárolhatunk. A leglényegesebb viszont a fegyverek és képességnövelő eszközök építése, ami a Mercenary Kings egyik központi eleme. A küldetések közben ugyanis rengeteg vasat, acélt, szövetet, gyémántot, szilicuimot és még vagy tucatnyi más alapanyagot találhatunk a pályákon, melyeket a táborunkban felhasználhatunk új csúzlik megépítésére. Emellett különféle tölténytípusokat, és egyéb kiegészítőket gyárthatunk puskákhoz, melyekből aztán szabadon megépíthetjük álmaink fegyverét. Így míg a játék elején kispisztollyal kell levadásznunk az ellenséget, később már célkövető munícióval ellátott, rozsdásodást okozó, hupilila golyókat köpködő sorozatlövővel is felszerelhetjük hősünket.
A fegyverépítés szabadságát illetően volt azért egy kis hiányérzetünk, mert nem lehet igazán különleges, egzotikus flintákat létrehozni. Aki játszott már más shoot ’em uppokkal, az bizonyára tudja, hogy milyen brutális lézereket, rakétákat, gránátvetőket, vagy minden irányba lövő ágyukat lehet látni azokban. Vannak olyanok, amelyek effektje a fél monitort betölti, olyannyira látványos. És bár a Tribute Games alkotásában is vannak hatékony csúzlik, azok inkább a gépfegyverek különféle variációra épülnek. Ezen a téren talán kicsit jobban is elengedhették volna a fantáziájukat. Visszatérve a kraftolásra, a kiegészítők mellett létrehozhatunk olyan eszközöket is, amelyek valamiféle passzív bónuszt adnak karakterünknek. Ezekből egyszerre 2-t vihetünk magunkkal, és akad köztük például nagyobb sebességet, gyorsabb gyógyulást lehetővé tévő darab, de van olyan is, ami a ritka alapanyagok találásának esélyére ad bónuszt.
Utóbbi különösen azoknál a küldetéseknél jön kapóra, amikor nem az a cél, hogy mindenkit levadásszunk a pályán, hanem hogy találjunk adott mennyiségű nyersanyagot. A missziók ugyanis nem egy kaptafára készültek, több típussal is össze fogunk futni. Az imént említett darabon kívül akad olyan, amikor egy fontos személyt kell megtalálni a pályán, vagy épp túszokat kell kiszabadítani, míg máskor adott számú ellenséget kell levadászni. Egy feladattípus akadt csak a játékban, amit igazán utáltunk, és ez pont a főellenségeknél fordult mindig elő. Nem a bossharcokkal van a gond, azok igencsak jól sikerültek. Ám ezeknél a misszióknál nem volt elég legyőzni a főellenséget, hanem meg is kellett találni őket a pályán, ami nem volt egyszerű, ugyanis azok véletlenszerűen ide-oda teleportálgattak. És mivel minden pályát adott idő alatt kell teljesíteni, előfordult, hogy nem azért vesztettünk, mert meghaltunk, hanem mert lejárt az idő, míg mi mérgezett egér módjára futkároztunk, a boss-t keresve. Márpedig amilyen nagy és összetett pályák vannak a Mercenary Kings-ben, nem egyszerű bejárni a helyszíneket.
Bár a végső cél mindig más és más az MK küldetéseinél, azt azért nem szabad elfelejteni, hogy milyen műfajú játékkal is játszunk. Ez kérem szépen egy shoot ’em up, tehát tömegével fogjuk irtani a folyamatosan özönlő ellenséget. A játék egyik erénye, hogy nagyon sokféle rosszfiú típus szerepel benne, ami azt is jelenti, hogy nekünk is más-más taktikát kell használnunk ellenük. Akadnak például páncélos, pajzsos katonák, akikkel szemben ajánlott rozsdásodást okozó töltényt használni, míg a gépek ellen inkább az elektromos gránát a nyerő. És persze az ügyességünkre is szükségünk van, hiszen a golyózáport ugrálva, lebukva és odébb vetődve tudjuk csak kikerülni. És ez az a pont, ahol ismét találtunk egy hibát a játékmenetben. Talán csak mi szoktunk hozzá túlságosan a kiváló irányítással rendelkező SHUMP-okhoz, de szerintünk ez tipikusan az a stílus, ahol nagyon pontos, jól reagáló vezérlésre van szükség. A Mercenary Kings-ben viszont úgy éreztük, hogy az ugrást túl lomhán hajtja végre karakterünk, nem reagál azonnal a gombnyomásra, ami számos esetben a vesztünket okozta.
A játékmenetben tehát bakizott párat a fejlesztőcsapat, de a zene és látványvilág esetében erről szó sincs. A modern grafikát kedvelő játékosok már bizonyára az első képet látva abbahagyták a cikk olvasását, ám akik bírják a retrót, azok el lesznek kényeztetve. Ahogy egyre magasabb katonai rangot érünk el hősünkkel, úgy nyílnak meg egymás után az újabb és újabb pályák, amik meglehetősen változatosra sikerültek. Ráadásul nem csak lineáris vonatozásra kell számítani rajtuk, hiszen minden helyszín tele van elágazásokkal, szintekkel, szobákkal, amik ellenségeket és kincseket rejtenek. Mindezek mellett bennünket mégis inkább a zene vett le a lábunkról, ami retro játékhoz híven vérbeli „chip music” lett. A lendületes számok olyannyira fülbemászóak lettek, hogy időnként még játékon kívül is hallottuk őket a fejünkben. Technikai szempontból csak egy komoly problémát találtunk, ami a grafikát érinti. A PC-s verzióban sajnos olyan mértékű képtörés (screen tearing) fedezhető fel, amit nem gyakran látni más játékokban. Nagyon gyakran belefutottunk ebbe az effektbe, ami kissé belerondít az összképbe.
Annak ellenére, hogy a Tribute Games nem egy rutinos fejlesztőcsapat (hiszen ez mindössze a második játékuk), egy kiforrott, rengeteg tartalommal rendelkező alkotást tettek le az asztalra. A játékban lévő küldetések száma meghaladja a százat, így alsó hangon is bele fog telni 30-40 órába, míg befejezitek a Mercenary Kings sztorimódját. Nem hibátlan a játék, de a hiányosságok nem teszik tönkre a játékélményt, így ha kedvelitek a shoot ’em up stílust, nyugodtan ruházzatok be rá. Értékelés: 7/10 Platformok: PC, Mac, PS4, (PS Vita - csak később jelenik meg) Tesztelt platform: PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

7. gumitamin
2014.04.25. 09:06
Full HDn nem gáz ezt nézni?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. tookmindeg...
2014.04.25. 09:55
Birom az ilyesmit, lásd Shank, de ez egy vérgagyi játék lett sajnos.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. dragon83 gumit...
2014.04.25. 10:04
Felbontástól függetlenül ez mindig így néz ki. Nem értem miért lenne gáz.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. oiskin
2014.04.25. 13:26
Csak nekem tűnik úgy mintha a Prehistoric 2 grafikája jelenne meg ebben?
Imádtam azt a játékot.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Kerty
2014.04.25. 17:44
Megnyertem ezt a játékot egy youtubos játék keretében, videók alapján nem tetszett.
Elcseréltem egy left4dead 2-re, rá egy hétre volt kb a karácsonyi akció steamen, amikor ingyen volt a l4d..... epik.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. mikej95 Kerty
2014.04.26. 14:34
OFF
Én meg előrendeltem BF3-at anno és 10 órát nem multiztam vele idáig. Ja és rá másfél évre 6 dollárért Humble EA Bundle keretében kaphattam volna még1 kulcsot(5 másik mellett).
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2014.04.29. 01:58
azt a bundlit megvettem énis tényleg szinte lopásnak éreztem annyiért
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!