iPon Cikkek

Metal Gear Rising: Revengeance – A kaszabolás mestere

Dátum | 2013. 03. 05.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

A háború… megváltozott. Ezt mindenki, aki végigjátszotta a legendás Metal Gear Solid sorozat negyedik részét nagyon jól tudja. A jövő háborúit nanotechnológiával felturbózott katonák, magánkézben lévő katonai szervezetek és kiborgok vívják egymással. Aki győzni akar, annak birtokolnia kell a legjobb, legdrágább technológiákat. A világszerte dúló mini-háborúk a gazdaság részeivé, iparágakká váltak. Ennek a gépezetnek a részese Raiden, akit jól ismerhetünk a Metal Gear Solid második és negyedik részéből. Az MGS2-ben feltűnő karakter eredetileg nem tartozott a játékosok kedvencei közé, ám mikor az MGS4-ben egy brutális képességekkel bíró kiborg ninjaként tért vissza, hamar belopta magát az emberek szívébe, ami most jól is jön, hiszen ő az új játék főszereplője. A Metal Gear Rising: Revengeance nem az MGS sorozat hivatalos tagja, hanem egyfajta mellékág, mely a lopakodás helyett az akcióra és a vég nélküli kaszabolásra helyezi a hangsúlyt. A játék meglehetősen rögös utat járt be az évek során, két csapat kezei között is megfordult, mire a boltok polcaira került. Először az MGS sorozat atyja, Hideo Kojima és csapata kezdte meg a fejlesztését, ám nem sikerült nekik teljesen kidolgozni a játék központi játékelemét. Ők ugyanis azt szerették volna, ha Raidennel szó szerint mindent fel lehetett volna aprítani a program virtuális világában, legyen szó akár tárgyakról, akár épületekről, vagy épp az ellenségekről. Viszont mivel ezt nem tudták megvalósítani, lepasszolták a Revengeance-t a Platinum Games csapatának, akik már bizonyították rátermettségüket a Vanquish és a Bayonetta fejlesztésekor (utóbbi a piacon lévő egyik legjobb hack&slash akciójáték). Az új fejlesztők kicsit finomítottak Kojima elképzelésein, majd belevetették magukat a munkába, aminek ismét egy kiváló alkotás lett az eredménye.
Öröm egy ilyen szép helyszínen harcolni
A Metal Gear Rising (MGR) játékmenetében új irányba terelte az MGS sorozatot, ám történetében, világában és szereplőit illetően hű maradt az alapanyaghoz. A sztori 4 évvel az MGS4 után játszódik, amikor még mindig dúlnak kisebb-nagyobb háborúk a világon. A magánhadseregek próbálnak minél nagyobb hasznot húzni ezekből, ezért alaposan kiveszik a részüket a harcokból. Raiden, a különféle implantátumokkal felturbózott ninja is egy ilyen hadseregben, a Maverickben dolgozik, és éppen egy afrikai országban próbálja visszaállítani a rendet. A játék kezdetén láthatjuk, hogy erőfeszítéseit már-már siker koronázza, ám mindent romba dönt egy támadás, mely során megölik a Raiden által védelmezett elnököt, és őt magát is alaposan helyben hagyják. Innentől kezdve hősünk célja természetesen nem lesz más, mint hogy felkutassa a gyilkosokat, és kisajtoljon belőlük pár választ. Akik szeretik a Metal Gear sorozatot, azok gyorsan otthon fogják érezni magukat a Rising világában is, ugyanis az egészet átszövi annak hamisítatlan hangulata. Politikai cselszövések, hosszú filozofálgatások és egyedi karakterek várnak ránk. Bár a játékban nincsenek olyan hosszú átvezető animációk, mint mondjuk az MGS4-ben, azért nem leszünk híján látványos jeleneteknek, erről kezeskedett a Platinum Games. Akinek pedig hiányzik a rengeteg dialógus, az a Codec-en (rádión) keresztül most is rengeteget beszélhet hősünk társaival. Azt azért meg kell jegyeznünk, hogy van néhány olyan párbeszéd, aminek hallatán a fejünket fogtuk, de hát ez is hozzátartozik a Metal Gear széria „bájához”. Hallani fogunk régi ismerősökről, sőt, egyikükkel még találkozni is fogunk a játék vége felé, ráadásul Raiden múltjáról és jelenjéről is megtudunk pár érdekes dolgot. Egy szó mint száz, sztori és hangulat szempontjából ízig-vérig Metal Gear játékról van szó.
A játékmenet viszont abszolút nem hasonlat a sorozat tagjaihoz. Ez kérem szépen egy kaszabolós akciójáték, amely szinte folyamatosan 110 százalékon pörög. Mivel a főszereplő egy kiborg, olyan mozdulatokra képes, amit egy ember sosem tudna megtenni. Képes kitérni a lövések elől, ha kell, felfut a falon, puszta kézzel felemel egy háztömb méretű robotot és hihetetlen csapásokat képes elviselni. És akkor nem beszéltünk még Raiden HF (high frequency) kardjáról, amivel szinte mindent fel lehet darabolni. De haladjunk sorjában. A Platinum Games múltját figyelembe véve nem meglepő, hogy egy részletes, nagyszerűen működő harcrendszert hoztak össze, amit azonban nem lehet azonnal kitanulni, lépésről lépésre kell elsajátítani a trükkjeit. Raiden kétféle alaptámadással rendelkezik, egy gyengébb, általában a kezében fogott karddal történő vágással, és egy erősebb csapással, amikor a lábával fogja a pengét (igen, a lábával). Attól függően, hogy az ezekhez tartozó gombokat milyen sorrendben és ritmusban nyomjuk meg, különféle kombókat hozhatunk elő. Ezekből nagyon sokat nyithatunk meg a játék során, de megéri küzdeni értük, mert látványosak, és nagy hasznukat vesszük a harcok során. A karakterfejlesztés kiterjed az életerő, a fegyverek tulajdonságainak, a kosztümök és az energiacellák módosítására is, nem aprózták el tehát a fejlesztők a program e részét. Ráadásul az alap kard mellé még három fegyvert szerezhetünk meg, amik szintén fejleszthetőek. Bár hozzá kell tennünk, szerintünk a háromból csak egy használható rendesen, másik kettő nem túl hatékony.
Bizony, nagyon sokszor fogunk ilyen "pofont" kapni
Visszatérve a harcrendszerre, érdemes külön foglalkozni annak két központi elemével. Az egyik a fejlesztők által is sokat emlegetett penge mód (blade mode), amelyet használva szó szerint apró darabokra vághatjuk fel az ellenfeleinket, illetve a körülöttünk lévő tárgyak egy részét. Azért csak egy részét, mivel a Platinum Games sem tudta megvalósítani azt, hogy mindent félbe lehessen vágni, így csak radarnézetben kékkel világító tárgyakkal lehet ezt megtenni (azt mondták egy interjúban, hogy a jelen generáció memóriamennyisége nagyon kevés a probléma megoldásához). Az ellenfeleknél viszont nincs ilyen probléma, azoknál jól használható a blade mode. Annyit kell tennünk, hogy amint harc közben feltöltődnek az energiacelláink, lenyomjuk a megfelelő gombot. Ilyenkor az idő lelassul, a jobb analóg karral és a gombokkal pedig lehetőségünk lesz széthasítani az előttünk álló ellenséget. Persze nem csak egyszer, ha van megfelelő mennyiségű energiánk, akkor akár ötvenszer is suhinthatunk a kardunkkal. Nem tudjuk elmondani, hogy milyen nagyszerű érzés ezt megtenni, századik alkalommal is ugyanúgy élveztük, mint először. Arra kell ilyenkor figyelni, hogy ha a megfelelő helyen vágunk félbe valakit, akkor lehetőségünk lesz egy Zandatsu mozdulatra. Ez azt jelenti, hogy kézzel kiránthatjuk az ellenség szintetikus gerincét, és szétroppanthatjuk azt, feltöltve ezáltal az életerőnket és az energiánkat. Ezt egyébként ajánlott akkor is megtenni, ha épp nem vagyunk híján ezeknek, mert minden csata után kapunk egy értékelést, ahol a Zandatsuk száma is befolyásolja a pontszámunkat.
A blade mode mellett a játékmechanika másik fontos eleme a védekezés (parry) és az elvetődés (dodge). Előbbi azt jelenti, hogy az ellenség támadásával egyidőben mi is támadunk, ezzel kivédve annak csapását. Ilyenkor lehetőségünk van rögtön ellentámadást indítani. A vetődés során Raiden egy vágás kíséretében kitér ez ellenség útjából. Tudjuk, láttunk már hasonlókat más játékokban (gondoljunk csak a DmC-re), ám a Metal Gear Risingban ténylegesen létfontosságú ezek használata. A játék ugyanis brutálisan nehéz. Közepes nehézségi szinten is nem egyszer kenték el a szánkat az ellenfelek, a főellenfelek ellen pedig egyenesen vért izzadtunk az első végigjátszás során. Metal Gear játékhoz méltóan a bossok nagyon változatos csatákat ígérnek, mindegyik legyőzéséhez más-más taktika szükséges. A győzelemhez tényleg uralnunk kell a karakterünket. Aki esetleg nincs otthon az ilyen típusú játékokban, az nyugodtan kezdje könnyű fokozaton a Risingot, az is megfelelő kihívást biztosít (később már nem lehet változtatni). Az ellenfelek villámgyorsan támadnak, egyszerre akár négyen-öten is ránk vethetik magukat. Még az sem állítja meg őket, ha levágjuk egy-két végtagjukat. Nincs több keze a katonának? Nem baj, odasétál hozzánk, és megpróbál megrúgni. Levágtuk a lábát? Ez sem akadály, elkezd felénk kúszni, hátha meg tud ütni. Ezért tehát ajánlott jól elsajátítani a parry és dodge mozdulatokat, mert bizonyos helyzetekben nélkülözhetetlenek lesznek. Hatalmas sebzéseket kerülhetünk el például, ha el tudunk ugrani egy minket megragadni készülő robot elől.
Raiden az amputálás mestere
Eddig csupa jót mondtunk a programról, de sajnos akadnak hibái, melyek miatt nem adhatunk rá tökéletes értékelést. Érdekes módon pont az irányításba kell belekötnünk, ami a Platinum Games játékainak mindig az erőssége volt. A Risingnak viszont van pár gyenge pontja, amikre igazán nincs szükségünk akkor, amikor egy-egy harc megnyeréséhez tökéletes kontrollra lenne szükségünk. A fegyver és felszerelések között történő váltást úgy tudjuk végrehajtani, hogy a D-pad balra, vagy jobbra gombját megnyomjuk, majd az így felbukkanó menüben kiválasztjuk a kívánt eszközt. Sajnos ez a menü nem jön fel azonnal a gomb megnyomásakor, hanem csak akkor, ha Raiden teljesen nyugalmi helyzetben van, és egy pillanatig nem mozdul, nem csinál semmit. Ez egy harc közepén nagyon meg tudja nehezíteni a dolgunkat, hiszen az ellenfelek folyamatosan támadnak. Nem tetszett a harcrendszer azon eleme sem, hogy hősünk nagyon gyakran megszédül, ha bekap egy erősebb támadást. Ilyenkor őrült módjára el kell kezdeni rángatni a bal analóg kart, ami alaposan megtöri a harc ritmusát, és frusztráló is, ha egymás után többször fordul elő. Ráadásul előfordul, hogy akármennyire mozgatjuk a kart, akkor sem múlik el a szédülés. Ilyenkor rengeteg sebzést kapunk be. Végül említsük meg a lopakodást is, ami bár nem a játék központi eleme, nem maradt ki belőle. Vannak szituációk, ahol ajánlott halkan, hátulról megközelíteni az ellenfeleket, mert ha észrevesznek bennünket, akkor egy nagyon nehéz harc vár ránk. Sajnos a játék e része, elég kidolgozatlan, nem látjuk az ellenfelek látómezejét, nem lehet leguggolni, nem tudjuk mekkora zajt csapunk, így pedig nem egyszerű becserkészni a célpontot.
Ami a grafika és az audió részt illeti, komoly panaszunk egyikre sem lehet. A játék motorja 60 képkocka/másodperc sebességgel muzsikál, aminek köszönhetően a kép szinte lefolyik a képernyőről (jó értelemben persze). Egyetlen egy alkalommal tapasztaltuk a sebesség csökkenését, amikor túl sok mindent daraboltunk fel egyszerre, de ezt leszámítva nem volt ilyen gondunk. A látványvilág összességében jól sikerült, Raiden karaktere nagyszerű lett, mint ahogy az ellenfeleké is. A helyszínek színvilága kicsit egyhangú, és a tárgyak részletessége is hagy némi kívánnivalót maga után néhány esetben, de a 60 fps-ért fel kellett áldozni bizonyos dolgokat. Szerencsére az animációk kiválóak, a támadások pedig látványosak lettek, így összességében nekünk tetszett a végeredmény. A szinkronhangokra pedig egy rossz szavunk nem lehet, egytől egyik kiválóan sikerültek. Raiden hangja természetesen nem változott, ezúttal is Quinton Flynn szólaltatja meg, mint ahogy eddig minden Metal Gear játékban. A zenék között számos pörgős, zúzós rock számot hallhatunk, amik nagyon fel tudják dobni a harcokat.
Ez bizony egy komoly összecsapás...
Sokan mondták, hogy a Platinum Games csapatánál jobb kezekbe nem is kerülhetett volna a Metal Gear Rising, és a játékot letesztelve bizony egyet kell, hogy értsünk velük. Az irányításban akad pár váratlan hiba, de ilyen akciódús, látványos, és nagyfokú kihívást nyújtó programmal évek óta nem találkoztunk. A rajongók valószínűleg még hosszú évekig nyúzni fogják, hiszen bár 8 óra alatt végig lehet játszani, megéri újra és újra elővenni, hogy mindent megnyissunk benne, és elérjük a legjobb értékelést.

Platformok: PlayStation 3, Xbox 360 Tesztelt platform: PlayStation 3
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

12. Enno
2013.03.05. 12:20
Hát nem tudom , gameplayeket nézve , a karakter ahogy mozog több szempontból is irritál engem személy szerint , hangulatra egyébként a fightok hangulatosnak tűnnek és jó pörgősnek, de nekem az a mozgás túl élményromboló , a régi gagyi nintendos gyerekjátékok jutnak róla eszembe vagy nem tom , nem pozitív na
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. dragon83
2013.03.05. 12:30
Hogy érted azt, hogy gagyi a mozgás?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. Zelbacsi
2013.03.05. 13:02
"A játék ugyanis brutálisan nehéz." Az érdekelne, hogy Ninja Gaiden Sigma-val játszottál-e és ha igen, akkor ahhoz képest mennyire nehéz?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Enno
2013.03.05. 13:08
nem a megszokott, természetes emberi mozgással mozog a főszereplőnk arra gondoltam , néztem róla jó pár gameplayt , ahogy szalad , mozog , ugrál ide oda, tök természetellenes mechanikával teszi szerintem ,
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. Skorbut
2013.03.05. 13:50
Enno - japán az egész. Nekik más a "kúl"
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2013.03.05. 14:02
Attól még modellezhettek volna életszerűbb testmozgásokat
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. dragon83
2013.03.05. 14:09
Enno, Raiden egész teste kiborg implantátumokkal van tele, naná, hogy nem mozog teljesen emberszerűen. Hiszen képes megfogni a talpával egy kardot, nem is teljesen emberi az anatómiája.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. LechooEdy
2013.03.05. 14:42
Nem vagyok grafika mániás, de nem mondanám épp szép játéknak. Értem más stílus, de sajna ezzel a játékkal sem vettek meg.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. dragon83
2013.03.05. 14:47
@Zelbácsi - sajna nem játszottam a NG Sigmával, így nagyon nem tudom összehasonlítani. Hallomás alapján talán egy kicsit könnyebb az MGR.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. SpyWeb
2013.03.05. 22:06
A fenébe a moderálásotokkal! Aki emulátor témában hozzászólt itt korábban megtenné, hogy rám dob egy privát üzenetet?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. dragon83
2013.03.05. 22:29
Inkább csönd ebben a témában, ha kérhetném.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. szacsee24
2013.03.06. 22:50
Zelbácsi Jah az mellett elbújhat Raiden
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!