iPon Cikkek

Mik voltak 2015 legjei? Szavazzatok!

Dátum | 2015. 12. 23.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

Az év végéhez közelítve mi is úgy döntöttünk, hogy áttekintjük az év csúcspontjait és visszahozunk egy régi hagyományt is, szavazunk az év játékairól! Azt azonban, hogy mely művek és történések érdemlik ki a megtisztelő „legek legje” titulust, nem mi akarjuk kimondani, hanem úgy tartanánk rendjén valónak, ha ti, lapunk hűséges olvasói döntenétek a kérdésben. Arra kérünk tehát mindenkit, hogy voksoljon a számára kedves kategóriákban, hogy december végén a legjobbak kihirdetésével búcsúztathassuk az évet. Kezdjünk talán az eSporttal, mert ez a szórakozási forma már nem csak külföldön, hanem hazánkban is egyre elterjedtebb, például a számtalan kiváló eredményt elért Unicorns of Love egyik tagja, Kiss „Vizicsacsi” Tamás is magyar. Mint ismeretes, immár portálunk is az efféle versenyek szervezői között van, és október 18-a óta a bátor próbálkozók közel egy tucat alkalommal egy ha nem is vérre, de ötvenezer forintra menő, általunk megtartott viadalban tehették magukat próbára több játékban is. Nem kis büszkeségünkre szolgál, hogy eddig rengeteg DOTA 2, Heroes of the Storm és League of Legends csapat regisztrált a versenyekre, és feltett szándékunk, hogy a jövőben is legalább hetente egyszer lehetőséget adjunk arra, hogy bárki megmérettethesse magát a bajnokságunkon. Mivel az iPon Kupa egy nyitott verseny, aminél a jelentkezés és a részvétel semmibe sem kerül, csupán az alapszabályokat kell elfogadni és betartani, bízunk benne, hogy az indulók amúgy sem csekély száma a jövőben még tovább fog növekedni és még a mostaninál is meghatározóbb szereplői lehetünk a hazai eSport-szcénának (jövőre ráadásul jönnek az új fejlesztéseink is, de psszt...). Ezért mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy megtudjuk melyek a kedvenceitek azon programok közül, amikkel hagyományosan játszani szoktak az ilyen rendezvényeken. Éppen ezért itt rendhagyó módon nem csak a 2015-ben kiadott játékok közül lehet választani. Nézzük az indulókat! DOTA 2 Az Aeon64-ként elhíresült StarCraft-modder aligha hitte volna, hogy pályája, az Aeon of Strife alapjaiban formálja majd át a játékipart. Az ő munkája ihlette meg Eult, a 2003-ban világhódító útjára indult Defense of the Ancients, azaz a Dota ötletgazdáját. A játék akkora sikernek bizonyult, hogy a Valve amint módja nyílt rá, felvásárolta az első, széles körben elterjedt MOBA-t, aminek 2013-ban jelent meg a második része. A Radiant és Dire csapatok közötti, véget nem érő harcokat prezentáló játék méltán lett a Steam felhasználóinak legnépszerűbb szórakozási formája, ami szeptember óta már Source 2 motor alatt fut és lehetőség van benne különféle, a megszokottól eltérő szabályokkal bíró meccsek lejátszására is.
League of Legends Magától értetődik, hogy nagy rivális a League of Legends sem marad ki a szavazásból. Az Idézők által irányított harcosokkal vívott alkotás, amivel naponta több millió ember tölti kevéske szabadideje egy részét, naggyá tette a Brandon Beck és Marc Merrill által alapított Riot Gamest, így biztosak lehetünk benne, hogy a jövőben is széles tömegek ülnek majd le azzal az elhatározással a számítógépük elé, hogy kerül amibe kerül, de elpusztítják a rivális csapat Nexusnak nevezett főközpontját.
Hearthstone A Blizzard két játékkal is képviselteti magát a listán. A tavaly tavasszal kiadott Hearthstone: Heroes of Warcraft másfél év alatt egy stabil, negyvenmillió regisztrált felhasználóból álló tábort szerzett, ami még egy free-to-play címhez képest is nagyszerű eredmény. A gyűjtögetős kártyajátékban, ahogy azt a címéből sem nagy kunszt megállapítani, a Warcraft jól ismert hőseit, szörnyeit, varázslatait és képességeit játszhatjuk ki kártyalapok formájában, a célunk pedig a másik játékos, vagy a gép legyőzése. A sikerben alighanem annak is komoly szerepe van, hogy a változatosságra és a tartalomra senkinek sem lehet panasza, hiszen a program a megjelenése óta eltelt időszakban két kiegészítővel és három, az egyjátékos élményre fókuszáló Adventure-rel lettünk gazdagabbak benne.
Heroes of the Storm A másik Blizz játék a Heroes of the Storm, ami szintén a cég eddigi sikercímeire épít. Az könnyen tanulható MOBA-ban ugyanis a Diablo, a Warcraft, a StarCraft és a Lost Vikings emblematikus karakterei közül választhatjuk ki, hogy kivel is kívánunk részt venni a küzdelemben. A műfajjal még csak ismerkedők számára jó hír, hogy a Blizzard fejlesztőinek határozott szándékuk volt, hogy az abszolút kezdők se érezzék magukat rosszul a játékkal való ismerkedés során. Ezért a harcokért a csapat, nem pedig az egyes hősök kapják a tapasztalati pontokat, és nincs meg benne a kocajátékosokat az időmilliomos, vagy vastag pénztárcájú profikkal szemben hátrányba hozó tárgyrendszer sem.
Counter Strike: Global Offensive Listánkat a karrierjét a DOTA-hoz hasonlóan modként megkezdő Counter Strike fősodrának legújabb része, a Global Offensive zárja. Az összesen öt online és két offline játékmóddal bíró FPS-ben a terroristák és a terrorelhárítók csapnak össze. A játék igazi ízét az adja meg, hogy bár természetesen van benne egy kizárólag a gyilkolásra építő opció, lehetőség van olyan meccsek vívására is, amiknél nem csak a másik csapat legyilkolásával, hanem egy bomba hatástalanításával, vagy túszok kiszabadításával is lehet nyerni.
[vote id="81"]
A szerepjátékrajongók idén különösen szerencsésnek mondhatják magukat, mert több nagy durranás is volt idén, amik nem csak minőségükkel, de akár száz óra feletti játékidejükkel is kiemelkedtek! Pillars of Eternity A Pillars of Eternity és kiegészítője, a The White March Part 1 a BioWare és a Black Isle nevével fémjelzett hőskorszakot idézte meg, amiben alighanem nagy szerepe van annak, hogy a kiváló címet jegyző Obsidian Entertainment tagjainak nem elhanyagolható százaléka aktív részese volt az utóbbi stúdió diadalmenetének. A programtól pontosan azt kapjuk, amire a Kickstarteren való debütálásának első pillanatától fogva számítani lehetett, azaz egy komoly, sőt egyenesen elgondolkodtató történetű, érdekes és valódi személyiséggel bíró NPC-kkel teli, és akár száznál is több órára a monitor elé szegező számítógépes szerepjátékot, egyenesen a régi szép időkből. Az egy ősi törpe kohó újraindítása körül bonyolódó expanzió pedig, bár kicsit rövid, méltó az alapjátékhoz.
The Witcher 3: Wild Hunt Az akció-RPG-ket preferálók a The Witcher 3: The Wild Hunttal és annak bővítményével, a Hearts of Stone-nal üthették el szabadidejük java részét. A Geralt történetét elmesélő trilógia harmadik, befejező epizódja méltó lezárása és egyben tetőpontja lett a mutáns szörnyvadász kalandokban, vérben, erőszakban és pikáns jelenetekben bővelkedő históriájának. Antihősünk ismét szembekerül, a címben is szereplő, kísértetekből álló Wild Hunttal, hogy legyőzze, a tét pedig most is óriási, el kell kerülnie, hogy protezsáltja, Ciri rettenetes véget érjen. A kiegészítőben sincs könnyebb dolgunk, itt egy elvileg halhatatlan banditavezért kellene a pokolra küldenünk.
Shadowrun: Hong Kong A körökre osztott harcrendszerű Shadowrun: Hong Kongban az árnyvadászok árulással és intrikákkal teli világában találhatjuk magunkat, ahol a mágia a technológia kéz a kézben járnak és ahol bár még mindig az ember a domináns faj, az elfek, törpök, orkok és trollok is többé-kevésbé teljes jogú és elfogadott polgárai a különféle nemzeteknek. Ahogy az a címből is kikövetkeztethető, ezúttal a mai fogalmaink szerinti kormány nélküli, cégek és bűnbandák által uralt Hong Kongban kell kiderítenünk, hogy mi is lehet az a titokzatos erő, ami bár egy befalazott városban tenyészik, akkora hatalommal bír, hogy már a közelében lévő betondzsungelek lakóinak is rémálmokat okoz. Az atmoszférára tehát nem lehet panasz, amin nincs mit csodálkozni, hiszen az asztali szerepjáték atyja, Jordan Weisman felügyelte a játék munkálatait.
Fallout 4 Azok sem maradtak szórakozás nélkül, akik a belső nézetű, valós idejű akciót kedvelik. A Fallout 4, amiben az atomháború egy lefagyasztott túlélőjét alakítva kell rendet tennünk a posztapokaliptikus Bostonban és környékén, leginkább személyre szabhatóságával emelkedik ki a tucatjátékok szürke tengeréből. A részletes karakteralkotás mellett kismillió tárgyat készíthetünk el benne, kedvünk szerint alakíthatjuk át a fegyvereinket és vértjeinket, illetve akár saját települést is alapíthatunk, ha ehhez van affinitásunk. Magától értetődő módon mindezen túl a Bethesda-játékokra jellemző részletesen kidolgozott helyszíneken fordulhatunk meg a közel megszámlálhatatlan küldetés teljesítése közben.
[vote id="82"]
A 2015-ben piacra dobott belső nézetű lövöldék kínálata sem lehet panaszunk. Destiny: The Taken King A hollywoodi filmekkel vetekedő költségvetése miatt már megjelenése előtt a figyelem középpontjába kerülő Destinyhez idén három kiegészítő is megjelent, amik közül a The Dark Below meglehetősen feledhetőre sikerült, és bár a House of Wolves egyáltalán nem volt rossznak mondható, a sajtó kevés kivételtől eltekintve a The Taken Kingnek keresztelt expanziót tekintette az etalonnak. Ebben a DLC-ben a Bungie fejlesztői azon túl, hogy számtalan új fegyverrel és vérttel bővítették az amúgy is tekintélyes listát, valamint egy egyszerre hat játékos által is végigvihető raiddel elégítették ki a rajongótábor igényeit, sokat javítottak az alapjáték legfájóbb gyengeségén, a nívótlan történeten. A Crota apja, Oryx által vezetett Taken sereg legyőzése körül bonyolódó sztori viszont kiválóan sikerült és méltán foglalja el helyét az év legjobbjai között.
Halo 5: Guardians Nincs ez másképp a Halo 5: Guardians esetében sem. A John Locke és Master Chief párharcát bemutató, akár három másik játékossal együtt is végigvihető kampánya során valósággal úgy érezhetjük, mint ha egy kiváló sci-fi filmet néznénk, a sorozat lelkét adó multiplayer pedig szintén jól működik. A gyors és pörgős meccsek szerelmesei az új Breakout móddal üthetik el az idejüket, a nagyobb lélegzetvételű csatákat preferálók pedig az akár huszonnégy felhasználóval is játszható Warzone-ban válhatnak a harcmező legendás bajnokaivá.
Call of Duty: Black Ops 3 A Call of Duty: Black Ops 3 is hozta a kötelezőt. Sajnos a nagy újdonságnak beharangozott kooperatív kampány nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de a különböző képességű specialistákkal még izgalmasabbá és személyre szabhatóbbá tett multi, valamint az évek során hatalmas fejlődésen átesett, a komoly bónuszokat adó rágóautomatákkal minden korábbinál színesebbé tett Zombies játékmód bőven kompenzálnak minket ezért a hiányosságért. Így újra egy olyan programmal lettünk gazdagabbak, ami hónapokra elég kikapcsolódást nyújt a műfaj iránt akárcsak minimálisan érdeklődők számára is.
Rainbow Six: Siege Sok elvileg csapatalapú FPS legnagyobb rákfenéje, hogy a fejlesztők lustasága, kényelmessége vagy hozzá nem értése miatt a magányos hősöknek is teremhet babér az elvileg kooperációt és átgondolt tervezést igénylő alkotásban. A Ubisoft részben lerombolható környezettel kényeztető játéka, a Tom Clancy's Rainbow Six: Siege egyértelműen a taktikát mindenek elé helyezőknek készült, és az agyatlanul, a többi játékossal való együttműködés nélkül előretörő kamikázék gyors és roppant megalázó halálra számíthatnak benne. Lényeges, hogy a változatos és agymunkát igénylő harcokról az eltérő fegyverzetű választható karakterek mellett különféle kütyük és felszerelési tárgyak is gondoskodnak. A távirányítású kiskocsikkal például felmérhetjük, hogy mire készül az ellen, a vastag acélhálókkal pedig az ablakokon való bejutást tehetjük lehetetlenné.
Warhammer: The End Times - Vermintide A Fatshark legújabb alkotása, a Warhammer: The End Times – Vermindite is erősen épít az összedolgozásra. Mindezen nincs mit csodálkozni, mert a Warhammer Fantasy licenc alapján készült program a Left 4 Dead franchise receptjét követi néhány csavarral kiegészítve, csak ebben zombik helyett nem kevésbé undorító patkányemberek tömegén kell felülkerekednünk. A fantasy környezet miatt a tűz és lőfegyverek mellett nagy szerep jut a közelharci készségeknek és a mágiának, ezért nem csak pisztolyokkal és nyílpuskákkal, hanem kardokkal, tőrökkel és fejszékkel is apríthatjuk az ocsmányságokat. Mindez nem csupán szóvirág: brutalitás és horrofilmbe illő, rettenetes sérülések terén aligha van párja a Vermintide-nak.
Zárásképpen, ha versenyen kívül is, de nem szabad szó nélkül elmenni az Evolve és a Battlefield: Hardline mellett sem. Bár mind az aszimmetrikus multira építő, különleges képességekkel bíró szörnyeket és eltérő adottságokkal bíró rémvadászokat felvonultató lövölde, mint pedig a háború helyett a gengszterek és rendőrök örök harcára fókuszáló FPS alapkoncepciója érdekes volt, egyik sem tudta elérni azt a státuszt, amiben alkotóik reménykedtek. [vote id="83"]
Bloodborne „A bevált recepten ne változtass!” – tartja a régi mondás, amit a FromSoftware meg is fogadott, meg nem is. Bloodborne címre keresztelt játékuk ezért le sem tagadhatná, hogy a közismerten nehéz programjairól, különösen a Dark Souls szériáról ismert stúdió műhelyéből került ki. Ismét egy komoly kihívást jelentő darabhoz van szerencsénk, amiben a történetet magunknak kell összeraknunk, és mivel senki sem fogja a kezünket, több mint valószínű, hogy tucatnyi alkalommal leljük majd halálunkat a viktoriánus stílusjegyeket viselő Yharnam rémálombeli förtelmektől hemzsegő utcáin. Ennek ellenére kevés nagyobb hibát követhetünk el annál, mint hogy egy ötlettelen klónprogramnak tekintjük a játékot, hiszen az számtalan területen különbözik szellemi elődjétől. A leginkább említésre méltó újdonság, hogy mivel nincs pajzsunk, kénytelenek vagyunk kitéréssel megvédeni a testi épségünket, amiben nagy segítséget nyújtanak az újdonságnak számító, az ellenfeleket pár másodpercre elkábító tűzfegyverek.
Mad Max A tavaly megjelent GTA5-re gondolva még most is könnyek szöknek a szemünkbe, de idén sem maradtunk nyílt világú, autós cím nélkül. A körítés ezúttal viszont egy "kicsit" más... A Mad Maxben a borostás címszereplő egy abszolút törvények nélküli, kizárólag az erőszak uralta sivatagban kell, hogy kivívja az igazát és visszaszerezze ellopott járgányát. Ennek érdekében össze kell fognia egy deformált testű, de szakmáját kiválóan értő autószerelővel, hogy az megépíthesse a Magnum Opusnak nevezett csodaverdát, amivel Max sikerrel felveheti a harcot a banditák vezérével. A játékban ezért a lőszerhiány miatt elsősorban a közelharcra építő verekedések mellett az autós harc is központi elem.
Metal Gear Solid 5: The Phantom Pain Hogy mi lesz az érthetetlen, sőt, megalázó módon félreállított Hideo Kojima távozása után a Metal Gear széria sorsa, nem tudni, de az biztos, hogy a veterán designer fantasztikus játékot hagyott nekünk hátra. A Metal Gear Solid 5: The Phantom Pain egyesíti magában mindazokat az erényeket, amik miatt a rajongók megszerették a Konami sikersorozatát, sőt, a hatalmas, interaktív nyitott világgal új szintre emeli azokat. Bár kevesebb az átvezető animáció (még így is rengeteg van), azok szerencsére ugyanolyan nívósak, mint ahogy azt már megszokhattuk. A Phantom Pain egyszerűen monumentális lett, soha nem várt még minket annyi kaland az MGS történetében, mint ebben a részben.
Batman: Arkham Knight Ugyan a Batman: Arkham Knight PC-s verziója kétségkívül az év egyik legjobban fájó fiaskója, a konzolokra kiadott variánsokkal maximálisan elégedettek lehetünk. A köpenyes igazságosztó történetét lezáró epizódban ezúttal az ördögi Scarecrowt, a profi orgyilkos Deathstroke-ot, valamint a titokzatos Arkham Knightot kell megakadályoznunk abban, hogy a Joker halála utáni hatalmi vákumot kihasználva a többi szupergonosztevő segítségével ideggázcsapást mérjenek Gotham sokat szenvedett metropoliszára. Hősünk nem csak a különféle kütyüire, valamint pusztakezes harctudására hagyatkozhat mentőakciója során, hanem a legendás Batmobilt is használhatja a küldetéséhez. Sajnos autós részekből egy kicsit több került a játékba, mint amennyit elbírt volna, de így is egy adrenalinpumpáló kaland részesei lehetünk a játék megvásárlása után.
Rise of the Tomb Raider Végezetül, a Rise of the Tomb Raider is eséllyel száll harcba a kategória legjobbjának járó első helyért. A Larát annak idején rendkívül mély gödörből visszahozó Crystal Dinamics tagjai megérezték az új idők új szelét és alaposan átalakították a patinás szériát. Nyoma sincs már a kicentizett ugrásoknak és a megoldandó feladványok is pillesúlyúak. Ennek ellenére a legkeményvonalasabb, a kilencvenes éveket visszasíró rajongókat leszámítva mindenki számára csak ajánlani lehet a játékot. Az egy hordozóját lényegében istenné tevő ereklye megszerzése és egy arra vágyó gonosz szervezet megállítása körül bonyolódó, Rhianna Pratchett által papírra vetett történet hozza a számtalan játéknál közreműködő írótól megszokott szintet, az adrenalinpumpáló tűzharcok, és a lopakodásra, valamint brutális orvtámadásokra építő akciórészek váltakozása miatt pedig egy percig sem fogjuk unni magunkat, ha belevágunk a misztikus tárgyért folytatott harcba.
[vote id="84"]
„Ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe.” - írja Szun Ce örökbecsű művében, az A háború művészetében. A hadászat ókori mesterének intelmeit több mint érdemes megfogadnia azoknak, akik el akarnak mélyedni a stratégiai játékokban, hiszen a hadviselés a kategória legtöbb darabjának szerves részét képezi. Total War: Attila Attila, a hunok fejedelme aligha hallott a kínai bölcsről, ennek ellenére kétségbevonhatatlan eredményeket ért el. Hogy ellent tudunk-e állni seregének, megtudhatjuk ha kipróbáljuk a Total War: Attilát, ami a hunok dúlásának és Európa történelmének egyik legnagyobb népvándorlásának idején játszódik. Az alapvetően körökre osztott játékmenetű, de a csatákat valós időben prezentáló alkotásban ezért a megszokott, fix városok mellett komoly szerep jut a legnagyobb újításának, a horda-mechanikának. Az új lehetőségnek köszönhetően a hagyományosan vándorló népek tökéletesen meglehetnek úgy, hogy csak időről időre állnak meg valahol táborozni, és ha valami balul üt ki, akkor egyszerűen szedik a sátorfájukat és továbbállnak.
Grey Goo A lovasrohamokkal, íjászokkal és harci indulókat zengő gyalogosokkal teli korszak után éles váltást veszünk és az űrkorszakba ugrunk. Az ex-Westwood fejlesztőkből álló Petroglyph Games által jegyzett Grey Goo-ban három faj közül választhatjuk ki, hogy kivel is kívánunk belekezdeni a csatározásba. A csaknem teljesen kihalt, önmagukat Morra-nak nevezető Beta nép és a náluk jóval előnyösebb helyzetben lévő emberek mellett a címben is szereplő szürke masszával, azaz az emberiség által épített, de egy ismeretlen ok miatt teremtőik és az idegen lények ellen fordult nanorobotokkal is játszhatunk. Mivel mindhárom frakció eltérő játéktechnikát igényel, a szórakozás hosszú időre garantálva van.
StarCraft II: Legacy of the Void Ugyan sajnos a StarCraft II: Legacy of the Void kampánya, amiben az egymással marakodó Protoss törzseket kell egyesíteni az ármányos Amon ellen, meglehetősen laposra sikerült, a multiplayerre szokás szerint nem lehet panasz. Az új, két játékos együttműködését igénylő Archon módnak hála, a kevésbé jó reflexekkel bírók is élvezhetik a patinás RTS-széria legújabb kiegészítőjét, a kooperatív küldetések során pedig hat, különféle bónuszokat adó hős közül választhatjuk ki a játékstílusunkhoz legjobban passzolót. Ha mindehez hozzávesszük az Arcade játékokat, a napi bajnokságokat és természetesen, az egymás elleni multit, akkor elmondható, hogy a Blizzard nem hagyta cserben a rajongókat.
Anno 2205 Bár a harc az Anno 2205-ben is szerepet kap, a hangsúly mégsem a tengeri csatákon van, hiszen itt nem egy hadúr, hanem egy a Hold kolonizálásában érdekelt, profit és eredményorientált cég egy alkalmazottjának bőrébe bújhatunk bele. Ezért csak akkor kell harcolnunk ha muszáj, és időnk java részét profi üzletemberhez méltóan az erőforrások elosztása, a kereskedés, a különféle technológiák fejlesztése, valamint dolgozóink igényeinek kielégítése lesz. Ha jól csináljuk a dolgunkat, és mind egy békés trópusi szigeten, mind pedig egy jóval barátságtalanabb, sarkvidéki földdarabon is sikerrel vesszük az akadályokat és buktatókat, akkor előbb vagy utóbb, de a Holdon is ténykedhetünk majd.
Cities: Skylines Ennyi csata és háború után jóval pacifistább, de ugyancsak izgalmas vizekre evezünk. A Cities: Skylines-ban nem hun hordákat kell vezetnünk vagy egy idegen civilizáció egy mindent eldöntő ütközetre készülő tagjait kell egységbe fognunk, hanem a mindennapok rémeivel kell szembenéznünk, mert a feladatunk nem kisebb, mint hogy biztosítsuk egy város zökkenőmentes működését. Egyebek mellett nekünk kell meghatároznunk, hogy mennyi adót is szedünk be a lakosoktól, hogy milyen minőségű közszolgáltatásokat nyújtunk és természetesen különös hangsúlyt kell helyeznünk arra, hogy a település vérkeringésének tekinthető közlekedés a lehető legzökkenőmentesebb legyen. Mindez nem éppen könnyű feladat és valóban, polgármesternek lenni bőven van akkora, ha nem nagyobb kihívás mint egy sereg vezetése.
[vote id="85"]
Szavazásunk nem lenne teljes az MMORPG-k kategóriája nélkül. Bár a WildStar eredetileg még tavaly jelent meg, a fogadtatása sajnos nem volt olyan kedvező, mint ahogy abban a Carbine Studiosnál reménykedtek, így a rajzfilmes grafikájú űrwestern fizetési modellt váltott és WildStar Reloadedre keresztelték át. Az régi-új játék több területen is átalakult: egyebek mellett részletesebb lett benne a karakter és tárgyalkotás, valamint a különféle kazamatákra is alig lehet ráismerni.
Hasonló változás játszódott le a TES: Online esetében is, ami a PS4-re és Xbox One-ra való kiadása után tért át a free-to-play fizetési modellre és vette fel a Tamriel Unlimited alcímet. A kisebb-nagyobb toldozgatás-foltozgatás mellett a rablást, fosztogatást, NPC-gyilkosságot és hasonló jószomszédi cselekedeteket azok minden következményével lehetővé tevő Justice, és az extra képzettségeket adó Champion System alaposan megváltoztatták a Tamriel földjén játszódó online szerepjáték képét, de a jövőre vonatkozó beígért bővítések is bizakodásra adnak okot a játékkal kapcsolatban.
A Star Wars: The Old Republic: Knights of the Fallen Empire is alaposan a feje tetejére állította a George Lucas űreposzára építő MMORPG-t, mert annak feltelepítését követően a hatvanadik szint elérésekor a játékos által irányított karaktert lefagyasztják, és csak öt évvel később tér magához. Ezalatt pedig teljesen felborultak az erőviszonyok, így egy új világban kell kivívnunk magunknak a minket megillető helyet.
A Final Fantasy 14: Heavensward is remekül teljesített, hiszen a három új és érdekes kaszt mellett négy új területtel növelte meg a játékteret, ráadásul a sárkányokra hajazó Au Ra fajjal tovább színesedett az amúgy sem szűk paletta. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy már repülő hátasokon is bejárhatjuk a hatalmas és csodálatos világot, egy új opciónak köszönhetően szörnyekre vadászhatunk, vagy éppen egy új frakciónak, a Clan Centurionak tehetünk a kedvére, akkor egyértelművé válik, hogy a Square fejlesztői mindent megtettek a felhasználók szórakoztatásáért.
Zárásképpen nem szabad megfeledkeznünk a WildStarhoz és a Tamriel Unlimitedhez hasonlóan ingyenessé tett Guild Wars 2 fizetős bővítményéről, a Heart of Thornsról sem, ami Maguuma fülledt és ezernyi veszéllyel teli dzsungelébe kalauzol el minket. A kiegészítő behozta a revenant karakterosztályt, de a játékmenet mindenki másnak is izgalmasabbá vált, köszönhetően a más kasztok képzettségeit is elérhetővé tevő elit specializációnak, valamint az új, már majdnem repülésnek nevezhető sikló mechanikának hála. Sajnos az ildomosnál egy kicsit gyakrabban kell farmolnunk, ha teljesen ki akarjuk élvezni az új tartalmat, de ennek ellenére elmondhatjuk, hogy az ArenaNet fejlesztői kiváló munkát végeztek.
[vote id="86"]
Ugyan az indie szónak az utóbbi években kétségkívül lett némi pejoratív felhangja a piacot elárasztó, kétes minőségű programok miatt, idén is számos kiváló stúdió bizonyította be, hogy a nagyokkal össze nem mérhető függetlenek is képesek komoly értéket letenni az asztalra. Lemma Bár listánk első tagja, a Lemma a felületes szemlélődő számára csupán egy n+1-edik Minecraft-klónnak tűnhet, mi sem állhatna távolabb a valóságtól, mert bár a pályák, sőt, az ellenfelek is jól láthatóan kockákból állnak, és hősnőnk képes a környezete átalakítására, a hangsúly a Mirror's Edge legjobb pillanatait idéző, lélegzetállító ugrásokon és épeszű ember által meg sem kísérelt, akrobatikus mozdulatsorokon, valamint a fejtörőkön van. A négy különféle befejezéssel bíró, az Oculus Riftet is támogató puzzle-platformer ezért nem csak a reflexeinket, de az agyunkat is próbára teszi a közel húsz órás játékideje alatt. [/link]
Kerbal Space Program Az agymunkának a Kerbal Space Programban is nagy szerep jut. Hiszen a már korai hozzáférésű címként is sikert sikerre halmozó játék egy komoly felkészülést és tervezést igénylő szimulátor, amiben az a feladatunk, hogy megvalósítsuk a kissé idétlen külsejű, gülüszemű Kerbalok legnagyobb álmát, és egyik képviselőjüket úgy lőjük ki az űrbe, hogy a hősies kerbonauta a procedúra során életben maradjon. Ez persze nem megy egyik pillanatról a másikra, mert űrrakétát tervezni magától értetődő módon nem tartozik az egyszerűbb kihívások közé, és a legkisebb hiba is elég ahhoz, hogy katasztrófát okozzunk. Ennek ellenére a program rendkívül addiktív és élvezetes, minőségét pedig kevés dolog mutathatná jobban, mint hogy a nagyobb űrkutatási hivatalok szakemberei többször is kifejezték elismerésüket a fejlesztők felé.
Her Story A Silent Hill Originst és a Shattered Memoriest jegyző Sam Barlow is minden tiszteletet megérdemel. A játékipar veteránja ugyanis nem kisebb tettet hajtott végre, mint hogy visszaadta egy, a kilencvenes években csúfosan leszerepelt műfaj, az élőszereplős interaktív filmek becsületét. Műve, a Her Story, amiben a játékosoknak egy gyilkosság gyanúsítottjának kihallgatása során készült videókat kell megkeresnie különféle kulcsszavak megadásával egy adatbázisban, bebizonyította, hogy a maga idejében csúfosan elhasaló koncepció igenis működhet. A siker titka a történet mellett Viva Seifert lenyűgöző alakításában keresendő, aki olyan hitelesen formálja meg a férje megölésével vádolt özvegy szerepét, hogy egyetlen percig sem fogjuk tudni száz százalékosan eldönteni, hogy mi is igaz az általa elmondottakból.
Hotline Miami 2: Wrong Number Persze, a függetlenek nem csak erőszakmentes címeket hoztak tető alá, hanem olyanokat is, amikben berzerkerként kell pusztítanunk. Minderre kevés jobb példát találhatunk a Hotline Miami 2: Wrong Numbernél. A Jonatan Söderström és Dennis Wedin által jegyzett shoot'em upban a szürreális, elsőre nehezen összerakható cselekmény mellett a fékevesztett akcióé a főszerep, aminek különös pikantériát ad, hogy az első részhez hasonlóan itt az általunk irányított maszkos bosszúállók semmivel sem golyóállóbbak, mint az egyszerű ellenfelek. Véres tombolásunk során tehát ügyelnünk kell arra, hogy véletlenül se találjanak el minket, mert egyetlen golyó is elég ahhoz, hogy fűbe harapjunk.
Ori and the Blind Forest Utolsó jelöltünk kicsit különbözik a mezőny többi tagjától. Az Ori and the Blind Forestet ugyanis a független Moon Studios készítette, de a projektet a Microsoft finanszírozta, ami azt jelenti, hogy az anyagiakra nem lehetett panaszuk. Ez persze semmit sem von le a fejlesztők érdemeiből, csupán megjegyezzük, hogy ez a "versenyző" csupán névben független. A szó mindkét értelmében varázslatos Nibel erdejében játszódó platformerben a címszereplő Ori és barátja, Sein a korábban vidám és fényekkel teli vidéket sötétté és komorrá tevő gonosz bagoly, Kuro ellen veszik fel a harcot. A játék szerethető karakterei, művészi kivitelezése, kiválóan megtervezett pályái, és nem utolsó sorban parádésan megírt története miatt sikerrel lopta be magát megannyi játékos szívébe.
[vote id="87"]
Bár a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején a játékújságok vissza-visszatérő témája volt, hogy a kalandjátékok kimúltak, újfent igazolást nyert az a régi mondás, hogy akinek halálhírét keltik, az sokáig fog élni. Tales from the Borderlands Az kifejezetten a műfaj történet-orientált darabjaira specializálódott Telltale például idén is kitett magáért (megjelent játékok számának tekintetében). Sokak nagy örömére az egyik új sorozatuk alapja a humorral teli és kidolgozott Borderlands. A megszokott 5 részes formátumban megjelent Tales from the Borderlands-ben a Hyperionnál dolgozó Rhys és a minden hájjal megkent svindler, Fiona vicces és hajmeresztő helyzetekkel és fordulatokkal teli történetét ismerhetjük meg. A program értékén rendkívül sokat dob, hogy (nem meglepő módon) számtalan, a rajongók által jól ismert karakter bukkan fel benne az öt rész során.
Life is Strange A szintén öt felvonásban napvilágot látó Life is Strange egy igen egyedi ötlettel emelkedik ki a mezőnyből, mert hősnőnk, Maxine „Max” Caulfield képes arra, hogy visszapörgesse az időt. Ez persze nem veszélytelen vállalkozás, hiszen a káosz és kvantumelméletből jól ismert pillangóhatás miatt a múlt legkisebb megváltoztatása is katasztrofális következményekkel járhat, akár az egész világ számára. Az ereje valódi súlyát fel nem mérő Max és legjobb barátnője, Cloe ezért a saját kárukon kénytelenek megtanulni, hogy hiába a legjobb szándék, az előre nem látható dolgok a legjobb szándékkal elkövetett tetteket is ki tudják siklatni, sőt, nemritkán rémálomba illő végeredménnyel járhat a kísérletezés.
else Heart.Break() Képességeink feszegetése az else Heart.Break() esetében is fontos motívum, mivel egy olyan világban kell érvényesülnünk, ahol minden „meghackelhető”, tehát szabadon változtathatjuk a különféle tárgyak és eszközök tulajdonságait. A korábban felsorolt két címmel ellentétben tehát itt már nem csak a sztorin van a hangsúly, hanem a többféleképpen is megoldható fantáziadús rejtvényeken és a szárnyaló kreativitáson, sőt, ha egyáltalán nem kívánunk a történettel foglalkozni, hanem csak különösebb cél nélkül, pusztán a szórakozás kedvéért manipulálnánk a minket körbevevő világot, akkor minden további nélkül megtehetjük ezt is. Jóformán korlátlanok a lehetőségeink, és úgy élhetjük ki magunkat, ahogy akarjuk.
Cradle A 2076-ban játszódó Cradle alaphelyzete is érdekes. Az emberiség, ha le nem is győzte, de a tudatot robotokba átültető technológiával közel áll ahhoz, hogy két vállra fektesse a nagy kaszást. Mivel azonban a módszer még nem tökéletes, az elméket néha új géptestbe kell helyezni. Mi egy ilyen transzplantáció után térünk magunkhoz, mégpedig nem kis meglepetésünkre nem egy futurisztikus alapvetéshez remekül illő, neonfényű világváros, hanem a szinte teljesen kihalt mongol sztyeppe közepén. A feladatunk adott: ki kell derítenünk, hogy kik is vagyunk, hogy kerültünk az isten háta mögötti pusztaságra, és hogy mit keres egy üres női robotváz a jurtánkban. Ez persze nem megy könnyen, hiszen számtalan fejtörőt kell megoldanunk és kismillió, aprócska részletből kell összeraknunk, hogy miképpen is alakult a világ sorsa.
Everbody's Gone to the Rapture Az Everybody's Gone to the Rapture sem azok számára készült, akik szeretik, ha mindent alaposan a szájukba rágnak. A Dear Estherről és az Amnesia: A Machine for Pigsről ismert The Chinese Room tagjait ezúttal a brit posztapokaliptikus irodalom inspirálta, a végeredmény pedig egy felkavaró és elgondolkoztató alkotás lett, amiben egy egykor élettől pezsgő falu lakóinak végzetét ismerhetjük meg. Ennél is fontosabb azonban, hogy a sorsuk mellett a helyiek jelleméről és az utolsó napok eseményeiről is fontos információkat szerezhetünk a rejtélyes kis repkedő fénygömbökből, és az így megszerzett tudás tovább fogja árnyalni a képünket a történtekről.
[vote id="88"]
A verseny és sportjátékok terén is igen erős a mezőny, ráadásul a jól bejáratott sorozatok mellett egy teljesen új cím, valamint egy a maga korában nem sok vizet zavaró játék milliók által megszeretett folytatása is megkísérelte meghódítani a kategória rajongóinak szívét. Forza Motorport 6 A sebesség és száguldás fanatikusai két kiváló játékkal üthették el idén az idejüket. A Forza Motorsport 6-ban nem kevesebb mint négyszázötven, rendkívül részletesen lemodellezett csodakocsi volánja mögé ülhetünk be, hogy aztán különféle versenyeken hódítsuk el a kupákat. A kampány mellett a kiváló Showcase Event móddal is tesztelhetjük a reflexeinket, akár a Top Gear legendás pilótája, Stig ellen is. Az alapok tehát maximálisan rendben vannak, ráadásul a készítők a modpackoknak nevezett, különféle extra hatásokat nyújtó kártyákkal még tovább növelték a meccsek változatosságát.
Project CARS A közösségi finanszírozás erejével tető alá hozott Project CARS-t jegyző Slightly Mad Studiosnak sincs oka szégyenkezni, sőt, joggal lehetnek büszkék produktumukra. A legtöbb versenyjátékkal ellentétben kiváló mesterséges intelligenciájú ellenfeleket felvonultató, teljesen személyre szabható és csodálatos grafikájú szimulátor méltán nyerte el az érdeklődők tetszését, hiszen a rengeteg beállításnak hála mindenki úgy formázhatja az amúgy is kiváló alapanyagot, hogy az még inkább a kedvére való legyen.
FIFA 16 A FIFA 16-ról elmondható, hogy sikerült érezhető minőségjavulást elérni benne az előző évben kiadott részhez képest. Egyfelől, bár néha még most is előfordul, hogy a gép jóval szerencsésebb az indokoltnál, vagy hogy Fortuna valami felfoghatatlan ok miatt megharagudott ránk, már jóval ritkábban érzi úgy az ember, hogy a meccs az első sípszó elhangzása előtt lefutott lenne. Másfelől a női foci rohamléptekkel növekvő népszerűsége miatt az EA illetékesei úgy döntöttek, hogy a szebbik nem tagjaiból álló alakulatok fölött is átvehetjük az irányítást, így egy tucatnyi ország nemzeti tizenegyét vezérelve tehetjük magunkat próbára. Ezen kívül a véletlenszerűen kiválasztott játékosokból összeállítható csapatokra épülő FUT Draft játékmóddal is remekül el lehet szórakozni.
Pro Evolution Soccer 2016 Ugyan szegény Mastigias kolléga balszerencséjére a PES 2016 pongyolán portolt PC-s verzióját tesztelte, a Konami focis programjának konzolokra kiadott variánsaira a kritikák alapján senkinek sem lehet panasza. A FIFA nagy riválisának legfőbb erénye, hogy számtalan jeles, az UEFA által szervezett sportesemény, név szerint az UEFA Bajnokok Ligája, az UEFA Európa Liga és az UEFA Szuperkupa licenszét bírja, így ezeken a versenyeken kedvünk szerint próbára tehetjük magunkat. Mindezeken túl egy megállapodás értelmében a 2016-os EB is helyet fog majd kapni a játékban. Ennek pontos dátumát még nem tudni, de a cég fejlesztő-kiadó közleményének értelmében esélyesen a jövő év elején egészül majd ki vele a program.
Ennyi foci és motorsport után több mint logikus, hogy a kategóriát e két sportág hibridjével, a 2008-ban PS3-ra megjelent, de mérsékelt sikert arató Supersonic Acrobatic Rocket-Powered Battle-Cars folytatásával, a Rocket League-gel zárjuk. Az elődjénél jóval fényesebb karriert befutó, több millió értékesített egységgel büszkélkedő cím nagyszerűsége az egyszerűségében és eltúlzott, a fizika törvényeitől elrugaszkodó játékmenetében rejlik, amely mellesleg rendkívül látványossá is teszi a kiskocsikkal való ladbakergetést. További jó pont még, hogy nem csak a gép ellen tehetjük magunkat próbára, hanem akár hét cimboránkkal együtt is belevethetjük magunkat a pörgős és rendkívül szórakoztató meccsekbe.
[vote id="89"]
A horrorrajongók négy kiváló, és merőben eltérő stílusú játékkal edzhették a ketyegőjüket. SOMA Az elgondolkodtatóbb, komoly kérdéseket feszegető történeteket kedvelők a SOMA végigjátszása közben borzonghattak. A Frictional Games munkatársai ezzel a programjukkal sem hazudtolták meg önmagukat, mert alkotásuk egyrészt az eltérő viselkedésű, és borzasztó külsejű gépszörnyek és mutánsok miatt remek táptalajt adnak rémálmainknak, másrészt pedig nyomasztó és borongós atmoszférájával is nagy hatást gyakorol a SOMA. Ám a játék legérdekesebb és legnyugtalanítóbb része mégis a mondanivalója lett, ami lehet a The Chinese Room hatása is a csapatra. A horror területén az Amnesia és a Penumbra szériákkal maradandót alkotó fejlesztők ugyanis nem kisebb témát feszegetnek művükben, mint hogy mit is jelent embernek lenni és hogy pontosan mit is takar az az elsőre roppant nyilvánvalónak tűnő fogalom, hogy „én”.
Until Dawn A döntési lehetőségeket előtérbe helyezők alighanem tűkön ülve várták az Until Dawnt, és nem is volt okuk csalódni. A korábban kisebb, a horrorhoz semmiféle módon nem kötődő címeken dolgozó Supermassive Games munkatársai valami olyasmit tettek le az asztalra, ami joggal vívta ki magának a helyet az esztendő legemlékezetesebb játékai között, mert az egy csodálatosnak induló hétvégén csapdába eső, és az életükért küzdő tinédzserek kálváriája körül forgó interaktív film szakít a tinihorrorok megszokott közhelyeivel. A karakterek érdekesek, és a slasherek tucatfiguráival ellentétben az embert érdekli a sorsuk, a fordulatok pedig valóban váratlanra sikerültek, így többször is megéri nekifutni a szerencsétlenül járt kompánia történetének.
Dying Light Azok is megtalálták a számításukat, akik félelem ide, borzongás oda, időnként szeretik szabadjára engedni a felgyülemlett feszültséget és a szokásos lopakodás helyett látványos akcióval akarnak bosszút állni az életüket megkeserítő rémségeken, mert a Dying Lightban minderre módjuk van. A leginkább a Mirror's Edge és a Dead Island (esetleg a Romero Holtak-filmjei) szerelemgyerekeként leírható, nyitott világú címben ugyanis bár el lehet sunnyogni az emberhúsra éhes zombik mellett, a fő hangsúly az akrobatikus parkour elemeken és a közelharcon van. Persze, agyatlan hentelésről nem beszélhetünk, mert egyrészt a zombik végtelen sokan vannak, éjjel halálosan veszélyesek, és még a fegyvereink is eltörnek idővel. Ezért aztán minden csatánál törekedni kell arra, hogy a lehető leggyorsabban és legügyesebben végezzünk az élőholtakkal és tovább haladjunk a küldetésünkben.
Albino Lullaby Kategóriánk utolsó versenyzője 2015 egyik meglepetésjátéka, az epizodikus formában megjelenő Albino Lullaby , melynek első része nem véletlenül zsebelt be számtalan elismerő szót a játékosoktól. Az egy ódon, sápatag szörnyetegektől hemzsegő viktoriánus házban játszódó, meglehetősen szürreális címben a hordákban támadó rémségek mellett a sötétség és a megszokottól jelentősen eltérő látványvilág borzolják az ember idegeit.
[vote id="90"]
2015 határozottan mozgalmas év volt számtalan meghökkentő hírrel és egyértelműen észrevehető trenddel. Hogy ezek közül melyik a legfontosabb, jó kérdés – ezért is tesszük fel. Bár pár éve még mindenki legyintett volna, ha felmerül, hogy a filmipar mintájára a játékoknál is egymást érik majd a remake-ek, ma már lassan nem telik el hét úgy, hogy ne látna napvilágot egy korábban egyszer már debütált cím, a ma elvárásaihoz igazított grafikájú vagy játékmenetű variánsa. Felsorolni is lehetetlen lenne, hogy hány játékot adtak ki újra ebben az évben, de közülük nem egyről mi magunk is írtunk, és ahogy a dolgok jelenleg állnak, több mint valószínű, hogy 2016-ban, sőt 2017-ben is fogunk. Hiszen elvileg akkor érkezik majd a mai napig az egyik, ha nem a legkiválóbb JRPG-nek tekintett Final Fantasy 7 feljavított változata, ami az idei E3 egyik legnagyobb dobása lett. Igaz, ebben annak is szerepe lehetett, hogy a Square Enix nevében nyilatkozó felsővezetők többször is kijelentették, semmi esély arra, hogy valaha is elkészüljön egy korunk mércéjét megütő látvánnyal kényeztető kiadás.
De nem csak ez az álma vált valóra a játékosoknak, hanem egy másik, szintén elképzelhetetlennek tartott cél is. A közel másfél évtizedes teszthalált követően hamvaiból főnixként feltámadt Shenmue 3 bejelentése oly mértékben fellelkesítette a Ryo Hazuki méltatlan módon megszakadt történetének folytatására vágyókat, hogy új Kickstarter-rekordot felállítva 6,333,295 millió dollárt adtak rá össze.
A show harmadik, sokakat felvillanyozó bejelentése is a „régi szép időkhöz” kötődik. Phil Spencer alighanem játékosok millióiból csalt ki örömsikolyt, amikor tudatta a Microsoft konferenciáját nézőkkel, hogy az Xbox One visszafele kompatibilis lesz bizonyos Xbox 360 játékokkal. Bár számos, az érdeklődők által megszavaztatott cím még nem érhető el a redmondi óriás legújabb konzolján, így is számtalan kiváló program közül választhatnak a nosztalgiázni vágyók. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a PS4 is képes PS2-es játékok futtatására, elmondható, hogy a nosztalgiázni vágyók kifejezetten kellemes időszak elé néznek.
A dicső múlt mellett a kérdésekkel teli jövő is gyakran szerepelt a szaklapok címlapjain, hiszen az összes nagyobb piaci szereplő VR vagy AR-technológiákkal kísérletezik, ezért folyamatos a spekuláció, hogy vajon mennyire is tudnak majd elterjedni a különféle, a játékélményt elvileg egy új szintre emelő szemüvegek. Bár az igazi nagy roham csak jövőre indul meg, mert az Oculus Rift, a Microsoft féle HoloLens és a sokáig Morpheus kódnéven futó PlayStation VR a tervek szerint 2016 első felében fognak megérkezni, csakúgy mint az idén decemberre ígért, de elcsúsztatott HTC Vive is.
Ám Gabe Newell cége nem csak a VR-szemüveggel gyakorolt hatást idén a játékiparra. Ha csak erősen limitált módon is, de végre mindenkinek módjában áll visszakérnie a pénzét, ha a kinézett alkotásról kiderül, hogy nem nyújtja azt, amit a készítői ígértek. Ugyan ezt a lépést egyesek átgondolatlannak, sőt, egyenesen károsnak tartják, de vitathatatlan, hogy már évekkel ezelőtt szükség lett volna rá. A fizetős modok bevezetésének ötlete viszont komoly öngól volt a Valve és az ehhez asszisztáló Bethesda részéről. Az eleinte nagy garral védett, de a felhasználók elemi erejű tiltakozása és ellenállása miatt szemkápráztató gyorsasággal befulladt kezdeményezést aligha túlzás az év egyik legtragikusabb PR-katasztrófájának nevezni, hiszen nagyon hamar kiderült, hogy a modkészítők mindössze a bevétel negyedét tarthatták volna meg, a többi pedig a Steam urainak és az alapjátékot jegyző csapatnak ment volna. A Hatred körüli hercehurcát sem szabad elfelejteni. A legsikeresebb virtuális játékáruház történelmi lépésre szánta el magát, amikor döntéshozói hosszas huzavonát követően belementek abba, hogy árusítani fogják a shoot 'em upként nem sokat érő, kizárólag túlzó erőszakossága miatt reflektorfénybe kerülő címet, ami így az első AO-kategóriás Steam-játék lett.
A Batman: Arkham Knight PC-s portjának fiaskója is sokakban hagyott mély nyomot, mert az, hogy egy AAA kategóriás játék egyik átirata a kiadása után hosszú hónapokig játszhatatlan és élvezhetetlen marad, példa nélküli eseménynek számít. Az eredetileg június 23-án kiadott program sokak szerint még október 29-én sem nyújtotta azt, amit ígértek, pedig közben foltozgatták rendesen. Az elkaszált Silent Hills demója, a P. T. is joggal kap helyet az esztendő krónikájában, mert precedens nélküli eset, hogy egy játék kedvcsinálója körül ekkora hisztéria alakuljon ki. A törölt P.T.-ből remake készült, azokért a PS4-ekért, amikre fel van telepítve, horribilis összegeket próbálnak elkérni a tulajdonosaik, az Allison Road című videójáték pedig nem titkoltan Kojima és del Toro szerencsétlenül járt művének demója előtt akar tisztelegni.
A hazai játékipar helyzete is mindenképpen szót érdemel. A Zadbox Entertainment csapata egy sikeres Kickstarter-kampányon van túl, így remélhetőleg hamarosan a kezeink közé kaparinthatjuk majd a Myst előtt tisztelgő kalandjátékukat, a Quernt. Az Overon Station csapata mindeközben Nemere István kiváló ifjúsági sci-fijét igyekszik méltó módon átültetni és minden esély megvan arra, hogy a Kupolaváros a regényhez hasonló karriert fut majd be. Az Evoker Studionál egy könnyed hangvételű, abszurd humorú akciójáték, az Ironkraft: Road to Hell készül, a NeocoreGames pedig egy minden korábbinál ambiciózusabb projekten, egy a népszerű Warhammer 40K alapján készülő, nyitott világú akciójátékon dolgozik.
Végül, ha versenyen kívül is, de érdemes megemlíteni, hogy lapunk háza táján is történtek változások. A korábban a kisebb és nagyobb címeket külön kezelő értékelőrendszerünket egységesítettük, és ahogy arról az első oldalon már írtunk, eSport-versenyeink több száz játékost vonzanak. De közben már készülünk még egy izgalmas újdonsággal, szóval jövőre is lesz miért követni minket! Cikkünk végéhez értünk. Ezúton is köszönjük, hogy szavaztatok és velünk együtt áttekintettétek 2015 krónikáját. Ha úgy érzitek, hogy kedvenceitek méltatlan módon kimaradtak a felsorolásból, ne legyetek restek, osszátok meg velünk és a többi olvasóval a kommentek között, hogy mit és miért hiányoltatok. Kellemes ünnepeket és boldog újévet kívánunk minden olvasónknak!
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

22. tomchee
2015.12.23. 22:08
Jó ötlet, de ha szabadna ajánlanom, legközelebb felhasználónként lehessen szavazni, ne IP-címenként, mert így hogy minden 2-3 órában újra lehet szavazni, az kissé mókás
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
21. Phantomstr... tomch...
2015.12.23. 22:52
Úgy meg újraregisztrálsz és megint szavazol, cookie-kkal meg előzményeket törölsz és újra szavazol.

Engem sokkal jobban zavar a még az évhez képest is gyenge felhozatal. Különösen a sport és autós játékok esetében. Hülyeség. Focis és autós játékok egyben. Én aki kb sosem bírtam különösebben a focis játékokat, de jól elvagyok az NBA 2K sorozattal, ez például kapásból kilőtte azt a kategóriát. NFL és HNL játékok is kimaradtak, ami legyen oké, az nálunk amúgy is kevésbé népszerű. Vagyis "kényszerből" odanyomtam a Forzára, mert jó játék, de így is almát hasonlítunk körtével.

Emellett: A Nintendo pedig nekem sem szívem csücske, de a Super Mario Maker és a Splatoon azért egy jelölést megérdemelt volna valahol. A Mortal Kombat X kb díjazhatatlan, bekerült az esport játékok közé. Elég gyengén összetákolt szavazás lett.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
20. tomchee Phant...
2015.12.24. 01:40
Mondjuk ennyi erővel kilehet akadni azon is, hogy a Starcraftot hasonlítjuk össze a Cities Skylines-al...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
19. KatonaKM
2015.12.24. 09:44
Szigorúan egyedi vélemény, de én ebben az évben újrajátszottam a Doom I-II.-őt és sokkal jobban élveztem, mint a csilivili szarokat, amik nagyjából 40 perc után leestek a gépről (telepítéssel együtt). Ez volt az év meglepetése
Viszont komoly csalódás volt a Heroes III. HD változata, mert abból újdonság tekintetében hiányzott a ...minden.
Kellemes ünnepeket!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
18. kiskoller Katon...
2015.12.24. 09:58
Ez azért van, mert Doom I-II játékokat gyerekként játszottad először, így azok hagytak legmélyebb nyomot benned.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. mariowizar...
2015.12.24. 19:59
még hogy CS GO az első fogadjunk fele hackerek jelölték lolban legalább nincs csalás
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. Shadowguar...
2015.12.24. 22:43
Azért a PoE mindössze 4,3%-a szíven ütött. Számítottam rá, hogy a mai AAA játékok között úgysem lehet első a BG igazi örököse, de hogy ennyivel jobb lett a bughalmaz, agyonbutított FO4 a kategórián belül az valahol azért elszomorító
Az SC2 fölénye meg csak egy dolgot bizonyít: az RTS haldoklik.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. Kobest Katon...
2015.12.25. 11:47
Én is így tettem, a Brutal Doommal, és marha jó élmény volt.

Miután befejeztem a Doom 1-2-t, jött a Quake, és valahogy az is kiállta az idő próbáját.

Mondom ezt úgy, hogy kiskoromban egyikkel sem játszottam.

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. m76
2015.12.25. 15:28
Ez elég egyszerű mivel a játékok 90%-ával nem is játszottam. E-sport meg multi játékok eleve nem érdekelnek, úgyhogy azok kiesnek.
Legjobb RPG: Fallout 4, A witcher szeria egy túlhypeolt valami, sose tetszett, assassin's creed szériához hasonlóan.
Legjobb TPS: Mad Max, Rise of the Tomb raider kiesett a kalapból azzal, hogy csak xbone-ra van
Sport játék: Dirt Rally. Project Cars, egy katasztrófa, ezer sebből vérzik és az ígéretekkel ellentétben nem fejlesztik tovább. Szóval fck them.
Többi kategóriába nem tudok szavazni mert nem is nagyon játszottam semmivel szinte.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. Phantomstr... m76
2015.12.25. 16:07
Szerintem a Fallout 4-re sokkal jobban illik a túlhypolt jelző.
Egy játék minőségéről nem sokat mond el, hogy Xbone exkluzív-e, vagy sem. Csak azt, hogy tudsz-e vele tapasztalatot gyűjteni (tudsz-e vele játszani) vagy sem.

Egyébként ez a másik oka, hogy miért értelmetlen egy ilyen szavazás. A játékosoknak a teljes rálátáshoz az összes nevezővel játszaniuk kellett volna, hogy első kézből alkossanak véleményt. Ehhez pedig 5 platformon kellene aktív játékosnak lenni (PC, Xbone, PS4, Wiii U, android/iOS) és játszani a rájuk megjelent játékokkal (jóindulattal is 50€/db asztali platformokra, de inkább 60, és 5-10€/db mobilra). Ez alaphangon durván 200 ezer forint/év csak a nagyobb címekre, csak azért, hogy egy "amatőr" az év végén kompetens legyen néhány szavazásnál.

Viszont ha ez nincs meg, úgy ez csak egy szimpátiaszavazás látatlanban, melyik kiadó marketingje a hatásosabb és melyik sorozatot kedvelik jobban a korábbi részek alapján.

Mondjuk a szaksajtót meg úgyis megvádolják, hogy megkenik őket, de nekik a munkájuk a játékok játszása és kritika megfogalmazása, így még ezzel együtt is hitelesebb, mint Pistike, aki idén játszott a Black Ops 3-mal, a Fallout 4-gyel és pihenésképp esetleg LoL-ozik egyet.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2015.12.25. 17:46
Én csak azt tudom, hogy Fallout 4-el már játszottam 100+ órát, Witcher sorozattal meg a 3 résszel együtt nem töltöttem 10 órát, mert egyszerűen nem jött be. Lehet ezért utálni, de nekem ez a véleményem. Véleményről vitatkozni meg értelmetlen.

Tomb Raider esetében természetesen arra gondoltam, hogy nem tudtam vele játszani. Nem arra, hogy esetleg rossz játék lenne. De amely fejlesztő pénzért eladja a játékosbázisa 2/3-át az meg is érdemli, hogy ne vegyék figyelembe év játéka szavazáson.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. lestyanrob... m76
2015.12.25. 21:19
Ha szerinted nem érdemes véleményről vitatkozni, lehet objektíven is: A Fallout 4 ugyanazon a szinten maradt, mint a 3, néhány újdonság van benne és megkétszerezték az unalmas mellékküldetések számát, ahol mindig ugyanazt kell csinálni, csak máshova kell elmenni érte. A Witcher nem csak rengeteget fejlődött a nagyon jó 2 óta, hanem új szintet teremtett minőségben minden téren. Mondom ezt úgy, hogy akkor is megvenném a Fallout 5-öt, ha ugyanekkorát fejlődne az előző részhez képest, mert imádom és hozzám talán közelebb is áll a világa. Egy RPG-szerű játékba pedig szerintem minimum 10 óra kell, hogy belemerülj és több, mint 30 hogy elég sokat tudjon mutatni magából.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. Shadowguar...
2015.12.25. 21:34
A Fallout 4 lehet jó játék (én is lassan 100+ felett járok benne), de hogy az év RPG-je... Maximum amit kaphatna az az FPS RPG-elemekkel megbolondítva, mert az előző részekhez képest a fejlődési rendszer a no comment kategória...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. lestyanrob... Shado...
2015.12.26. 19:38
Nem értem, mi baja mindenkinek a fejlődési rendszerrel? Komolyan mondom, nekem még összetettebbnek is tűnik a 3-hoz képest... New vegas nem fogott meg 5 óránál tovább, szóval az nem tudom milyen volt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. asdsa
2015.12.28. 11:33
OFF:
Most hallok először az ingyenes GW2-ről. Nem, mintha nem érne pénzt ez a játék, de jó esély van rá, hogy nem sokat fogom nyúzni, így nem merem megvásárolni. Érdemes ingyenesen elkezdeni egyáltalán?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. SgScorpion mario...
2015.12.28. 13:54
Ez most komoly? Illetve, hogy jön ide?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. KisDre tomch...
2015.12.28. 18:47
Én ki is vagyok akadva hogy Starcraft és Cities egy listán van... Ugyan akkor megértem, hisz betudom annak hogy a stratégia és a tycoon-városépítő jellegű játékok kb 8 éve elkezdték haláltusájukat ... Sajnos... (Mondva ezt úgy hogy az említett játékok jók lettek)

Ami a Witcher 3-at illeti szerintem megilleti az 1. helyet, s nem azért mert hogy fan lennék (bevallom az vagyok, olvasom a könyveket és az 1. és 2. részt is végigvittem), hanem mert egy cég (CD Projekt Red) fogta magát, elkezdett játékok fejleszteni s nem csak hogy összerakott "valamicskét", hanem konkrétan az AAA kategória "dobogós helyére" is bejutottak! Persze nem az számít most hogy ki fejleszti, hanem hogy milyen lett, de a már előttem is leírtak, a Bethesda játéka nem hozott annyi újat nem csak önmagához hanem rpg-khez képest is, mint amenyit a Witcher. De megközelítés ide vagy oda, szerintem azt ellehet ismerni, hogy a lengyelek egy vérfrissítést adtak az egész videójátékiparba, s látszik hogy nincsenek rajtuk a marketing véres fogai mint az EA-n vagy az Ubin.

Ami még eszembe jutott, korábbi cikknél hangzott el a Skyrim és a Witcher összevetése, de az már teljesen szubjektívbe menő dolog, hisz előbbibe te formálod a karaktert, míg Geraltnak a helyébe jobban bele kell képzelnünk magunkat, jobban történet orientált egy dolog, de ugye, ahogy írtam is, Kinek a pap, kinek a papLAN.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Nexus22
2015.12.29. 08:35
Nekem egyértelműen a Mad Max az év játéka. Tökéletes optimalizálás (azért nem vártam volna, hogy 750 Ti-vel mindent ultrára állítva 30-70fps-t kapok) és a játékélmény is magával ragadó, mindvégig izgalmas és változatos.
Emellett a GTAV is tetszett, de főleg az Online és a Heist-ek miatt, a singleplayer nem lett nagy szám, amit sajnálok. De optimalizálással itt sem volt gond.

Witcher 3, Fallout 4 egyszerűen nem az én világom. Fallout 4-re fél óra után ráuntam, a Withcer 3 tetszik, de annyira messze áll tőlem az RPG műfaja, hogy elég nehéz játék.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. retal79 asdsa
2015.12.29. 11:20
Szerintem a szintezős-felfedezős rész az egyik (ha nem a) legjobb dolog a játékban. Utána kifejezetten szar volt más MMORPG-kben a régi unalmas küldizős szintezés. Nem véletlen, hogy mindnegyikben többszörösére gyorsítják a processzt mostanában (WoW-ban, Wildstarban, SWTOR-ban is egyre gyorsabb max szintre fejlődni). A GW2 nem "max szinten kezdődik", hanem már a kezdetektől élvezetes. Max szinten mondjuk anno hamar megunható volt, nem tudom, mostanában milyen, mert régen játszottam. De a fejlődős része az eventekkel ill. a felfedezésre ösztönzéssel nagyon eltalált szerintem.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2015.12.30. 18:55
Értem, akkor teszek egy próbát. Köszönöm a választ
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. iponpeter m76
2016.01.04. 10:45
Egyéni vélemény téged is megillet, de azért a helyedben egy olyan játékot mint a The Witcher 3 nem húznék le ennyire, főként ha nem is játszottál vele. Az én részemről pedig a FO4 egy rakás.. ennek ellenére nem fikázom. A másik pedig hogy nem kellene egy kalap alá venned egy olyan UBIfos gyártmányú hulladékkal ami még csak stílusában sem megegyező vele.
Nincs harag, csak nem kedvelem mikor játszatlanul szólnak bele valamibe.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. kihaennem
2016.01.17. 18:47
Dying Light egyértelmű! kinézetre játékmenetre is mindent lealázott 2015ben! És még most is 2016 elején!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!