iPon Cikkek

MLB The Show 17 - Mesteri baseball

Dátum | 2017. 04. 15.
Szerző | InGen
Csoport | JÁTÉK

Az MLB The Show egy érdekes kivétel a sportjátékok műfaján belül, ugyanis a Major League Baseball az egyetlen a nagy amerikai sportligák közül, melynek licenceit nem az Electronic Arts birtokolja, hanem a Sony. Éppen ezért a játék mindig is PlayStation-exkluzív volt fennállásának tíz éve alatt, és egy külön csapat, a Sony San Diego fejleszti évről-évre. Ez a stúdió egyébként szinte nem is foglalkozik mással, jellemzően inkább csak besegítenek néha a Sony különböző projektjeibe. A Sony pedig nagyon vigyáz a stúdióra, hiszen megbízható folyamatossággal képesek hozni a minőséget, az MLB The Show pedig minden évben remek eladásokat produkál - mondani sem kell, hogy nem nálunk, hanem Amerikában, de nagyon szeretik még Tajvanban is, ahol külön borítóval jelenik meg. Ebben az évben mi is úgy döntöttünk, hogy élünk a lehetőséggel, és kipróbáljuk a legjobb baseball-sorozat legfrissebb részét. Oké, legjobbnak lenni a jelenlegi mezőnyben mondjuk egyébként nem egy nagy kihívás, hiszen a 2K már nem készít ilyen játékot, az R.B.I. Baseball pedig simán csak rettenetes.
A baseball nem egy kifejezetten egyszerű sport. Habár az alapszabályokat még viszonylag hamar meg lehet érteni és el lehet sajátítani, a különböző taktikák és szituációk tekintetében viszont hatalmas mélységei vannak. Ahogy a legendás játékos, Yogi Berra megfogalmazta: "a baseball 90% fejjáték. A másik fele fizikai". Ennek megfelelően az MLB The Show-ba sem egyszerű csak úgy beleugrani és azonnal élvezni, hosszú-hosszú napok, hetek gyakorlása szükséges hozzá, hogy nagyjából magabiztosan érezzük magunkat a pályán és a különböző pozíciókon. A játék mentségére legyen mondva, hogy nagyon igyekszik azon, hogy ne riassza el a kezdőket. A tutorial módban mind az ütő, mind pedig a dobó pozíciókra felkínál többféle irányítási metódust, melyek között találunk olyanokat, amik a korábbi részekből térnek vissza a régi veteránok kedvéért, de több újat is fellelhetünk. De ami fontosabb, valószínűleg mindenki megtalálja majd a neki kényelmes változatot, hiszen valamelyikben például csak az analóg kert kell használnunk, valamelyikben a kart és a gombokat együtt, de akad olyan is, amiben csak gombnyomkodással oldhatjuk meg az egészet. Az ütés / dobás után következő bázisfutási szakaszt pedig akár teljesen rá is bízhatjuk a gépre.
A betanulási folyamaton sajnos kénytelenek leszünk átrágni magunkat, ha első alkalommal szembesülünk az MLB The Show-val, de persze a régi játékosok rögtön otthon érzik majd magukat, hiszen az Electronic Arts sportjátékaihoz hasonlóan ez is inkább apróbb lépésekben, finomításokban, kiegészítésekben fejlődik évről-évre. Az biztos, hogy a hangulatot fantasztikusan sikerült elkapni. Az amerikai sportok közül az MLB mérkőzései messze a leglátogatottabbak élőben (tévében az NBA és az NFL már elhúz), a közönség egyszerűen imád kimenni megtölteni a stadionokat, és ezt az egész miliőt valahogy nagyon jól visszaadja a The Show már a menükben is, menet közben pedig méginkább. Egyrészt a játék nagyon jól néz ki - mondjuk ez nem akkora újdonság, mert már a PS3-on is mindig a kifejezetten szép anyagok közé tartozott, ám a tavalyi résszel ellentétben ez már kizárólag PS4-re készült, így nem kellett foglalkozni az előző generációval. Olyan apróságokat lehet észrevenni, mint hogy a labdán egy bizonyos idő után elkezdenek megjelenni az elhasználódás jelei, az ütő apró darabokra törhet egy-egy keményebb odacsapás után, a bevilágítás a textúrák kiválóak, és az animációk nagyon jól sikerültek.
Habár az animációk tekintetében egy kis pontosítást azért mégis megejtenék. Az MLB alapvetően három nagy játékmódot kínál fel nekünk, melyek közül a legfontosabb maga a Road to the Show, ahol megalkothatjuk saját egyedi játékosunkat, és végigkísérhetjük karrierjét a kezdetektől a legprofibb szintig. Az idei évben ehhez tartoznak már kisebb átvezető jelenetek is, melyekben amolyan szerepjátékos módon választhatunk a különböző felkínált lehetőségek, válaszok közül bizonyos szituációkban - például elfogadjuk-e egy menedzser ilyen és ilyen ajánlatát, vagy csatlakozzunk-e ehhez vagy ahhoz a csapathoz. Eközben a "történetet" narrátor közvetíti nekünk, ami egyfajta dokumentumfilmes stílust ad az egésznek - mert szinkron az nincs, és akkor itt kanyarodnék vissza az animációkra, amik az átvezetők alatt kissé bután tudnak kinézni. Látszik, hogy a motor nem ehhez készült. Ezzel együtt a Road to the Show nagyon addiktív tud lenni onnan kezdve, hogy különböző csapatok fejvadászai előtt kell bizonyítanunk tudásunkat, addig, hogy folyamatosan lépdelünk előre a Master League-ig, közben pedig állandóan nyomon követhetjük játékosunk összes létező statisztikáját (az amerikaiak a labdajátékokban odavannak a statisztikákért).
A legnagyobb változáson talán a Franchise mód esett át az előző részekhez képest. Ez a játékmód elsősorban inkább azoknak szól (vagy szólt), akik a menedzserkedést jobban élvezik, mint magát a játékot. Ennek megfelelően továbbra is lehetőségünk van csapatvezetőként vagy edzőként végigterelgetni egy csapatot a szezonon, azonban korábban sok kritika érte a módot amiatt, hogy egész egyszerűen túl lassú volt és túl sok időt emésztett fel. Ezen két módszerrel igyekeztek változtatni a fejlesztők idén. Az egyik a Critical Situations, aminek a segítségével az események alaposan felpörögnek, és a játék odaugrik a legfontosabb helyzetekhez, amik eldönthetik vagy komoly hatással lehetnek egy-egy meccs végkimenetelére, ezeket a szituációkat pedig mi magunk játszhatjuk le, így közvetlenül is részt vehetünk a mérkőzésekben. A másik újdonság a Quick Manage, ami már kizárólag a menedzserkedésről szól, csak pörgősebb verzióban. Ez ugyanis egy teljesen szöveges alapú mód, ahol meghozhatjuk a döntéseinket, majd azok eredményét azonnal leszimulálja a játék, és rögtön vissza is adja - így tehát nem kell végignéznünk, hogy mi történik a pályán. Fontos hangsúlyozni, hogy bármikor válthatunk a normális játék és a Quick Manage között, akár menet közben is, így sosem vagyunk bezárva az egyikbe.
Végül pedig a harmadik nagy játékmód a Diamond Dynasty, ami tulajdonképpen a FIFA-féle Ultimate Team helyi megfelelője. Ebben kártyák gyűjtögetésével állíthatjuk össze álmaink csapatát klasszikus és mai játékosokból egyaránt. Ez a játékmód kizárólag online működik, de erre jó indok van: a készítők állandóan frissítik az MLB legfrissebb eredményei, adatbázisai alapján, ráadásul újdonságként bekerültek olyan, mindig aktuális kihívások, melyek megkövetelik tőlünk, hogy bizonyos kereteken belül állítsunk össze egy-egy csapatot. Végül pedig érdemes megemlékezni arról, hogy az MLB The Show 17 borítóján Ken Griffey Jr. szerepel, aki 22 évet húzott le a baseball legfelsőbb ligájában, és egy igazi legenda. Habár a rajongók azt várták, hogy a játék majd kicsit feltűnőbben használja ki (hú, ez de rosszul hangzik) a híres sportembert, ez nem igazán történt meg. Kaptunk viszont egy teljesen új Retro játékmódot, ami azért mégiscsak az ő nevéhez fűződik, hiszen a 16-bites korszak Ken Griffey Jr. Presents Major League Baseball játékaihoz nyúl vissza. Itt tulajdonképpen nem másról van szó, minthogy az alapjáték egy nagyon leegyszerűsített változatát tolhatjuk a 16-bites korszak játékaira jellemző kameranézettel, menüivel és irányításával, viszont a modern játék modelljeivel és stadionjaiban. Az egész igazából két dologra jó: poénnak, valamint gyors kis szórakozásnak, ha összejön a baráti társaság.
De ez is hozzáad valamit az MLB The Show 17-hez, ami (a korábbi részekhez hasonlóan egyébként) egy igazi, teljes csomag, melyben mindenki megtalálja a maga számítását - az is, aki csak játszani akar, az is, aki menedzselni szeretne, meg persze az is, aki gyűjtögetni és online megmérkőzni mások ellen. Meg nagyjából mindenki, aki ezek nexusába beleesik. Negatívumok? A helyzet az, hogy nem sokat tudok mondani. A menük számomra néha túlbonyolítottnak és logikátlannak tűntek, hajlamos sokat tölteni (még akár a különböző menüpontok közt is), valamint a szerverek esetenként gyengélkedtek. Meg persze a Road to the Show "átvezető" részei kicsit gyengécskék, de ez is csak apróság, a játékélményből semmit nem von le.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!