iPon Cikkek

Moebius: Empire Rising - Gabriel Knight nyomában

Dátum | 2014. 05. 07.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

Ha bármikor szóba kerülnek a klasszikus kalandjátékok, nagyon sok embernek Ron Gilbert, Tim Schafer, vagy épp Al Lowe neve ugrik be, hiszen ők a mai napig igazi legendának számítanak az iparban. Pedig van ám egy női kalandjáték tervező is, akinek nevéhez szintén számos kiváló point and click kaland kapcsolódik, mégsem olyan ismert személyiség, mint az említett úriemberek. Jane Jensenről van szó, aki nélkül nem születtek volna meg a Gabriel Knight játékok, vagy épp a Gray Matter, mely 2011 egyik figyelemre méltó, még ha nem is hibátlan alkotása volt. Pedig Jensen kisasszony megérdemli az elismerést, hiszen csavaros, izgalmas, sokszor történelmi érdekességekkel átszőtt történeteket képes a monitorainkra varázsolni. Utóbbi főleg a Gabriel Knight szériára volt jellemző, és ezt a vonalat követte legújabb projektjében is, mely (minő meglepetés) egy Kickstarteres, közösség által finanszírozott alkotás volt.
Hősünk saját antikváriumot vezet. Belépés csak milliomosoknak!
Jane és csapata, a Pinkerton Road stúdió több mint 400 ezer dollárt gyűjtött össze a Moebius: Empire Rising című point and click kalandjátékra, amelyet a stílus rajongói biztosan tűkön ülve vártak már. Mi éppen csak felocsúdtunk a Tim Schafer féle Broken Age-ből, mely némileg vegyes érzelmeket keltett bennünk, így kissé félve ültünk le a játék elé, ugyanis a korábban látott képek és videók nem tudtak teljesen meggyőzni bennünket. Ez főleg a gyenge látványnak volt köszönhető, ugyanis az eddigi anyagokban nem festett túl meggyőzően a Moebius grafikája. Ám ahogy mondani szokták, a külcsín nem minden, a mögöttes tartalom az, ami fontos, és ezen a téren nem is okoztak csalódást a fejlesztők. Jane Jensen ugyanis ismét bebizonyította, hogy mestere a szavaknak, és képes lebilincselő, többnyire a realitás talaján maradó cselekményt szőni. Akárcsak pár évvel ezelőtt a Gray Matternél, a hangulat már a bevezető videó alatt megfogott bennünket. A Moebius intrója alatt hallható gyönyörű muzsika jelzi, hogy stílusát tekintve Jensen nem tért el a rá jellemző formulától, és egy komoly hangulatú sztorit kíván elénk tárni. A sztori protagonistája Malachi Rector, akinek háttértörténetét a főmenüből elérhető képregényeken keresztül ismerhetjük meg. Mint megtudjuk, Malachi egy kivételes intelligenciával és fotografikus memóriával megáldott fiatalember, aki e képességeit a műkincs iparban kamatoztatja. Képes az antik tárgyak, műalkotások legkisebb részleteit is megjegyezni, majd elemezni az adott darabot. Ennek köszönhetően bármiről képes megmondani, hogy eredeti-e vagy csak hamisítvány, a szituációkat pedig számítógép módjára elemzi. Nem véletlen, hogy elnökök, cégvezetők és politikusok versengenek a szolgálataiért, busásan megfizetve fáradozásait. Ám nem egyszer a sötét alvilág is megtalálja, ahogy megtörténik ez a Moebius történetében is. Néhány kritikus véleményét olvasva úgy tűnik, hogy vannak, akiknek nem szimpatikus Malachi karaktere, túl sznobnak, egysíkúnak tartják, de szerintünk ez nem igaz. Valóban nem egy mókamesterről, vagy egy végtelenül komplex szereplőről van szó, de a mindent analizáló, angolosan sznob, precíz hős nekünk elnyerte tetszésünket.
Fogadjunk, hogy ez egy szupertitkos szervezet irodája!
A fordulatos történetvezetés miatt kicsit lassan áll össze a sztori, ezért senki ne számítson arra, hogy az elejétől fogva a maximumon pörögnek az események és folyamatos az akció. Inkább egy jófajta krimiről van szó, ami lassan éri el a csúcspontját. Malachi New York és a világ több pontján ingázva különféle megbízásokat vállal el, amelyek természetesen végül mind összefüggnek, és egy nagyobb konspirációról rántják le a leplet. Ellátogatunk Velencébe, ahol egy politikusfeleség halálának ügyében kell nyomoznunk, majd átruccanunk Kairóba egy ritka műtárgy szemrevételezése miatt, miközben egy titkos társaság is megkeres bennünket, hogy dolgozzunk nekik. Ahogy egyre inkább összeáll a kép, úgy válik egyre izgalmasabbá a sztori, egyedül az utolsó fejezetben torpan meg a lendület. Legnagyobb sajnálatunkra az utolsó szekcióban néhány teljesen felesleges, labirintusszerű helyszínen kell helyt állnunk, ami a cselekmény szempontjából nagyon kilóg a játékból, ráadásul a legvégén a történet sem kap minden szempontból kielégítő lezárást. Ez természetesen nem teszi tönkre az egész játékot, de kissé bosszúsak voltunk, hogy nem sikerült végig megtartani a minőséget. Vajon elfogyott a Kickstarteres pénz a végére, és ezért kellett összecsapni a lezárást? Ezt talán soha nem tudjuk már meg.
A sztori, bár fontos eleme a kalandjátékoknak, természetesen nem minden, vessünk tehát pár pillantást a logikai feladványokra is, melyek nélkül nem létezhet valamirevaló point and click kaland. Nagy örömünkre a Moebius képes volt oly módon új ötleteket megvalósítani, hogy közben megtartotta a klasszikus műfaj játékmenetet is. Az előre renderelt háttereken mozogva megvizsgálhatjuk a különféle tárgyakat, melyekhez hősünknek mindig van egy-két hozzászólása. Ezeket az eszközöket helyenként kombinálnunk kell, hogy megoldjunk egy-egy feladványt. Ez a játék hagyományosabb része, akinek volt már a kezében ilyen stílusú alkotás, az nem fogja elveszettnek érezni magát. Nekünk azonban nem ez, hanem Malachi analizáló képessége tetszett igazán, amit számos helyzetben kell használnunk. A dolog úgy működik, hogy bizonyos emberekkel találkozva hősünk megfigyel rajtuk bizonyos külső, illetve belső jellemzőket, amiknek a jelentését nekünk kell kitalálnunk. Mit jelenthet, hogy valaki állandóan babrál az ujjaival, vagy résnyire húzott szemmel figyel minket? Vajon a szakadt ruha a szegénységét jelzi valakinek, vagy csak azt az öltözködési irányzatot, amit kedvel? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kell kiderítenünk a választ.
Okostelefonunk sok hasznos funkcióval rendelkezik
Egy-egy személynél számos ilyen jelet kell megfejtenünk, ami bizonyos esetekben igencsak elgondolkodtató feladat. Ha egy valami nem tetszett ebben a játékelemben, az az, hogy néhány feladványnál nem tartottuk logikusnak a megoldást, és próbálgatnunk kellett a jellemvonásokra adott válaszlehetőségeket, mire megfejtettük őket. De egyébként nem csak személyek esetében alkalmazandó az analizálás, hanem műtárgyak esetében is. Ilyenkor Malachi megfigyeli a tárgyak egy-egy pontját, és az emlékezetében elkezd kutatni hozzá hasonló motívumok, vésetek vagy formák után, melyeket persze a játékosnak kell megtalálnia. Miután minden ilyet összegyűjtöttünk, összeáll a kép, és még egy szép leírást is kapunk a műkincs valódi hátteréről. Nem kevés történelmi kutatómunka is mehetett a Moebius elkészítésébe, le a kalappal a fejlesztők előtt.
Malachi képes a tárgyak legapróbb részleteit is elemezni
Amibe viszont lehetett volna még bőven munkát fektetni, az a technikai megvalósítás, mely olyan lett, amilyennek az előzetes videók alapján sejtettük, vagyis harmatos. Főleg a karaktermodellek és az animációk terén muzsikál gyengén a Moebius motorja. Az arcmodellek még tűrhetőek, de a testek gyakran teljesen aránytalanul vannak kidolgozva. Piszkafa lábak, természetellenesen görbülő izületek láthatóak néhány karakternél, márpedig a játék nem direkt készült ebben a stílusban. Főhősünk mozgása is rendkívül merev, ráadásul Malachi olyan lassan sétál a helyszíneken, hogy mi szinte állandóan duplakattintással közlekedtünk a pályákon, ami azonnal a kívánt helyre teleportálta karakterünket. A kezelőfelület reakcióideje sem dönt olimpiai csúcsokat, gyakran a kattintás után 1-2 másodperccel kezdi csak el végrehajtani emberünk a kívánt akciót. Megértjük, hogy kevés pénzből nem lehet CryEngine-t licenszelni, de egy-két helyen lehetett volna még javítani a programot. Ami menti a helyzetet, az a hátterek megvalósítása, amelyek aprólékosan, szépen kerültek kidolgozásra. Nincs hiányérzetünk a hangzásvilággal kapcsolatban sem, hiszen a szinkronhangok kellemesen szólnak, a hangulatos, vagy épp gyors tempójú háttérzenék pedig mindig passzolnak az adott szituációhoz.
A játék természetesen tele van logikai feladványokkal
Mindezt elmondva kicsit nehéz helyzetben voltunk az értékelést illetően, ugyanis bár technikailag (főleg grafikailag) vannak hiányosságai a programnak, illetve a végjáték is hagy kívánnivalót maga után, a történet, a karakterek és az analizálós logikai feladványok miatt mégis szerzett néhány kellemesen eltöltött órát nekünk Jane Jensen alkotása. Nem éri el a tervező hölgy korábbi munkáinak színvonalát, de bízunk benne, hogy lesz folytatása Malachi Rector kalandjának, és abban talán már javításra kerülnek a Moebius hiányosságai. Értékelés: 7/10 Platformok: PC, iOS, Android Tesztelt platform: PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. magerg
2014.05.07. 08:56
"Ha bármikor szóba kerülnek a klasszikus szerepjátékok..."
kalandjáték lesz az...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. dragon83
2014.05.07. 09:29
Igen, köszi. Javítottam. Mostanában sok szerepjáték jár úgy látszik a fejemben.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. KatonaKM
2014.05.07. 12:30
Ok, szép dolog ez, hogy kielégítik egy szűk réteg igényeit és valódi történetalapú játékot készítenek, de... ez a műanyag 3D grafika elrontja az élményt. Hogy néz néz már ki, mint mikor Ken és Barbie randiznak a 3DS Max demóverziójában...
Nem lehetett volna egy közbenső megoldást választani, hogy 3D-ben tervezik és cell shading-el rajzfilmesítik?

Mivel az már a második pompás cikk két nap alatt, ebből nekem az jön le, hogy a gyűjtögetős játékfejlesztés olyan, mint a net. Vannak rajta értékes tartalmak, de döntő része szemét.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. dragon83 Katon...
2014.05.07. 13:42
Ez egy kicsit igazságtalan. Igaz, a karakterek nagyon műanyagnak tűnnek, de összességében elfogadhatóan néz ki szerintem a játék, a játékmenet pedig szolid.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!