iPon Cikkek

Most látsz, most nem látsz

Dátum | 2012. 10. 04.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

2007 nyarán a klimatológusok rendkívüli módon meglepődtek, amikor a Jeges-tenger jégtakarójának határa minden addiginál északabbra húzódott. A tavaszi olvadások kezdetekor még 15 millió négyzetkilométeres jégborította rész ‒ egy nagyjából Oroszország kilencven százalékát kitevő terület ‒ szeptember közepére 4,17 millió négyzetkilométerre ‒ az Európai Unió Görögország nélkül ‒ zsugorodott, ehhez hasonlóra pedig a műholdas megfigyelések kezdete, tehát 1979 óta nem volt példa.

Egészen mostanáig. Bár a szeptemberre megmaradó jégtakaró területe az elmúlt években mindig meghaladta a 2007-es minimumot, minden alkalommal kisebbnek bizonyult, mint a 2007 előtti években bármikor. Aztán eljött 2012, és az öt évvel ezelőtti minimumrekord nem egyszerűen megdőlt, de teljes mértékben a földbe döngölődött. A jéggel borított terület mérete már augusztus 26-án 4,17 millió négyzetkilométer alá esett, minimumát pedig szeptember 16-án érte el 3,41 millió négyzetkilométerrel. A fenti párhuzamot folytatva: ez az EU területe Görögország, Portugália, Írország, Nagy-Britannia és Németország nélkül.

Mindez azért is meglepő, mert 2012 meglehetősen szokványos évnek tűnt az Északi-sark környékén. 2007-ben a nyári időszak különösen kedvezőtlennek bizonyult a jég szempontjából, sokszor fújt a déli szél, szokatlanul meleg levegőt hozva a Jeges-tenger vidékére, és viszonylag ritkán felhősödött be, így a napsütés akadálytalanul érte a jeget. Az idei évben azonban semmiféle hasonló nem történt, és bár egy erőteljes ciklon jelentős mennyiségű jeget emésztett fel augusztus elején a Kelet-Szibériai- és a Csukcs-tengeren, a jégolvadás már ezt megelőzően is sokkal gyorsabb mértékű volt a 2007-ben megfigyeltnél, és a vihart követően is így folytatódott.


A szakértők szerint a háttérben egyértelműen az áll, hogy a globális klímaváltozás hatására melegedni kezdett a sarkköri hőmérséklet. Ennek egyrészt közvetlen hatásai vannak: a levegő melegebb, így több jég olvad el, másrészt vannak indirekt következmények is. Ezek közé tartozik, hogy az Atlanti-óceán északi vidékeinek meleg, sós vize beáramlik a területre a Barents-tenger hideg, kisebb sótartalmú, sarkvidéki eredetű vízrétegei alatt. Egy másik közvetett ok, hogy a meleg levegő gyakran nagyobb páratartalmú is, így jobban megtartja nyár melegét, télen pedig felhőket generálva kevésbé engedi lehűlni a felszínt.

Elméletben az éghajlati modellek alapján meg kellene tudni állapítani, hogy a fenti hatások közül melyik milyen mértékben felelős a jégtakaró példátlan zsugorodásáért, ahogy azt is, hogy milyen mértékű jégolvadás tulajdonítható a természeti változásoknak közvetlenül, és mennyiért felelősek az úgynevezett klimatikus visszacsatolások. Ezek legismertebb példája a jég-albedó-hatás: a jég magas fényvisszaverő képességével ellentétben a nyári olvadás során megnyíló vízfelületek egyre több napfényt nyelnek el, így tovább fokozzák a még fagyott területek olvadását.

Az egyetlen aprócska probléma a dologban, hogy az éghajlati modellek nem igazán boldogulnak az Északi-sark vidékével. A jégolvadás sokkal gyorsabban történik a valóságban, mint ahogy azt bármilyen számítógépes szimuláció mutatja. Valami komoly gond van tehát a modellekkel, és velük együtt a sarkvidék klimatikus viszonyairól alkotott képünkkel is, hiszen a valóság egyértelműen jelzi, hogy a sejtettnél jóval több hő „szökik” északra.

Ezen bizonytalanságok természetesen nagyon megnehezítik annak megjósolását, hogy meddig folytatódhat a jégtakaró zsugorodása, és pontosan milyen faktorok játszanak ebben főszerepet. A trendek azonban egyértelműen afelé mutatnak, hogy a következő években további minimumrekordok várhatók. A Jeges-tengeren egyre csökken a régi jég mennyisége, és helyette telente új, sokkal törékenyebb, vékonyabb, kevésbé szívós jégtakaró keletkezik, amely még kevésbé bírja a nyári meleget.

Az is elképzelhető persze, hogy a széljárásban bekövetkező változások, illetve más tényezők lelassítják majd ezt a folyamatot, de Mark Serreze, a Nemzeti Hó és Jég Adatközpont (NSIDC) kutatója szerint sokkal valószínűbb, hogy a sarkköri rendszer egy gyökeresen új időszakba lépett. Ennek során a jégtakaró évszaktól függően ingadozó jelenléte lesz a jellemző: a nyár végére alig marad valami, télen pedig mindig újraképződik. Pár évtizeden belül a szeptemberre megmaradó jéggel borított terület nagysága egymillió négyzetkilométer alá csökkenhet. Ez pedig már csak annyit tesz ki, mint Francia- és Németország együttesen.

Serreze szerint ebben az új érában, ahol a napfény és a tengeráramlatok sokkal több energiát pumpálnak az Északi-sarki régiókba nyaranta, ezen energia nagy része vissza is kerül majd a tél beköszöntével, amikor a felszíni vizek lehűlnek, és visszatér a jég. Ez a mostaninál jóval intenzívebb energiaáramlás pedig alapvetően befolyásolhatja a légköri áramlások rendszerét, különös tekintettel a sztratoszférában uralkodó erőteljes jetekre, amelyek viszont jelentősen kihatnak az alacsonyabb légrétegek viselkedésére.


Több kutatócsoport vizsgálta azt elmúlt években azt, hogy az erőteljes nyári sarki jégolvadás milyen összefüggésben van a következő év időjárásával. Felmerült annak lehetősége, hogy a fokozott olvadás olyan hatással van a magaslégköri futóáramlásokra, hogy annak eredményeként fokozódik a „megrekedés” előfordulásának esélye, vagyis egy normális esetben néhány napig fennálló időjárási állapot akár hetekig vagy hónapokig is egy adott régióban ragadhat. Ezzel magyarázzák a kutatók az elmúlt években egyre gyakoribb elhúzódó hőhullámokat és aszályos időszakokat.

Egyelőre azonban ezek az elképzelések nem nyertek megerősítést, és nem nagyon találni felismerhető mintázatot a szélsőséges időjárási jelenségek felbukkanásában. Ahogy James Overland, az Egyesült Államok Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatalának (NOAA) munkatársa rámutatott, bár 2009‒10 és 2010‒11 tele a hagyományosan mérsékeltebb időjárású területeken szokatlanul hidegnek bizonyult, 2011‒12 és 2008‒09 tele közel ugyanolyan mértékű sarki jégolvadás mellett gyökeresen más képet mutatott.

A fokozott nyári olvadás Észak-sarkvidékre kifejtett közvetlen hatását talán könnyebb megítélni, bár közelebbről megvizsgálva a dolgot, ez sem éppen egyszerű feladat. A jég visszahúzódása korántsem eredményez minden érintett területen folyamatosan fennálló nyílt vizeket, ahogy ezt a Shell idén nyáron keservesen megtapasztalhatta. A Csukcs-tengeren olajfúrással próbálkozó vállalat kénytelen volt feladni projektjét a folytonosan felbukkanó jégtáblák miatt, amelyek pont elég nagyok voltak ahhoz, hogy kifogjanak a mérnökökön. Egy másik példa a sarkvidék hektikus viselkedésére, hogy a példátlan olvadási hullám ellenére, a Jeges-tenger másik végén tavaly nyáron teljesen jégmentessé váló északnyugati átjáró egyik része, a Parry-csatorna idén átjárhatatlannak bizonyult, mivel jégtakarója egész nyáron makacsul kitartott.

Egy dolog biztos tehát: az Északi-sarkvidék kiszámíthatatlan viselkedése. A szakértők mindenesetre továbbra is igyekeznek felderíteni ennek a különleges vidéknek a rejtélyeit, úgyhogy remélhetőleg idővel összeáll a kép. 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

7. hmisi
2012.10.04. 13:46
Azt kibírná a Föld, ha télen se fagyna be 1km se?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. tomchee
2012.10.04. 15:13
Hát... a föld az éppenséggel kibírná...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. MJA
2012.10.04. 18:33
hmisi!

a földtörténet során általában nem volt a pólusoknál jégtakaró, a jelenlegi helyzet még inkább jégkorszaki, csak azon belül egy melegebb periódus.

egyébként is a jeges-tengeren nehezen lehetne állandó jégtakaró, az csak nagyrészt a kontinensek elhelyezkedése miatt alakult ki, persze melegebb hőmérséklet még azt a hatást is ellensúlyozni tudja... (a terület zártsága miatt jobban lehül a víz, nincs nagy tengeráramlat ami átmelegítené)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. lorddiablo
2012.10.05. 00:22
Arra lennék kíváncsi, hogy pl. a bolygómag aktivitása milyen az elmúlt időszakban? Ha egyre növekvő, akkor bizony nagyon át kéne gondolni a jövőt...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. MJA
2012.10.05. 07:27
szerintem meg jobban át kellene gondolnod, hogy a katasztrófafilmeknek mennyi a tudományos alapjuk! (lásd Holnapután, 2012, amikben nagyon nagy marhaságok is előfordulnak)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Zabalint
2012.10.07. 20:03
Hehe, Holnapután, ott olyan dolgok hangzanak el, amelyek általános iskolai fizika ismeretekkel is röhögőgörcsöt váltanak ki.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. MZperX75
2012.10.23. 07:05
Zabalint Z semmi!
Láttad már a teminátor sorozatot?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!