iPon Cikkek

MSI Megabook S262: Könnyen fogható

Dátum | 2007. 07. 05.
Szerző | Alvin_ti4200
Csoport | NOTEBOOK


Nem is olyan régen járt nálunk az MSI belépő szintű VR600-as noteszgépe, amely akkor többnyire pozitív csalódást okozott. Éppen ezért nagy várakozás előzte meg a felhasználók szerint jobban sikerült S262-es szubnotebookot, amely a specifikációk alapján igazi utazósgépnek bizonyult.

• Processzor: Intel Core 2 Duo T7200 (2.00 GHz, 667 MHz FSB, 4 MB L2 cache, EM64T, 65 nm)
• Memória: 1 GB Transcend DDR2-667 SO-DIMM (CL5-5-5-15, Single Channel)
• Chipkészlet: Intel i945GM
• Videokártya: Intel Graphics Media Accelerator 950 (8-224 MB megosztott memória, DirectX 9.0b)
• Hangkártya: Realtek ALC883 7.1 HD Audio (95 dB jel-zaj viszony, 24 bit 96/192 kHz, EAX 2.0)
• Merevlemez: Western Digital WD1200BEVS-00LAT0 (120 GB, 5400 rpm, 8 MB, ATA100)
• Kijelző: 12,1” Glare-Type 1280x800 (Samsung LTN121W1-L03)
• Optikai meghajtó: Optiarc (Sony-NEC) AD-7530 (SuperMulti DVD-RW, 2 MB, ATA100)
• Hálózati vezérlő (LAN): Realtek RTL8168/8111 Gigabit (1000/100/10 Mbit, PCI)
• Hálózati vezérlő (WLAN): Intel Pro/Wireless 3945ABG (54 Mbit, 802.11g, PCI-E)
• Modem: Agere Systems HDA modem
• Akkumulátor: 8 cellás 4400 mAh
• Operációs rendszer: nincs


Kezdjük a legfontosabbal. Operációs rendszer nincs a gépen, így abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy magunk dönthejük el mit szeretnénk használni. Ez egy szempontból előny, hiszen a gép árából (általában) a gyártó így szokott valamennyit engedni, hátrány viszont, hogy semmilyen driver CD-t nem találunk ennek megfelelően a csomagban, amin meglepődtünk. Úgy látszik ez manapság nem csak az Acer és a HP gesztusa. A sokfnyelvű gyors üzembehelyezési útmutatón kívül találunk egy antisztatikus törlőkendőt, amivel a kis noteszgépet takaríthatjuk és egy MSI logóval ellátott optikai egeret, amely még távol-keleti barátaink kezében is elveszne, így használatát nem javasoljuk. A mellékelt táska nagyon praktikus, kényelmesen le lehet benne rendezni mindent, örültünk, hogy a gyártó nem hagyta ki ezt a ziccert.

A hatalmas akkumulátor behelyezése után nem volt más hátra, mint az operációs rendszer és a tesztprogramok telepítése, ami meglehetősen gyorsan zajlott, igaz ebben nagy szerepe volt a bivaly erős processzornak is.

Szokásunktól eltérően a sort a vezeték nélküli hálózati adapterrel kezdjük. Nem tudjuk megérteni, hogy miért kell minden egyes újraindításnál kikapcsolni a WLAN-t, kedves MSI. Oké, hogy ezzel energiát takarítunk meg, mert nem biztos, hogy a kedves user használni akarja, de hadd döntsem már el, hogy kikapcsolom-e vagy sem, ne a gyorsgombok után kelljen nyúlkálnom. Szerencsére a teszt végeztére ez a „feature” elmúlt, így minden indításnál felmászott a kis noti a hálózatra és jelentkezett Windows Update-ért.

A processzort illetően egyik szemünk sír, a másik pedig nevet. A teljesítményével nagyon meg voltunk elégedve, mondhatni túlságosan is. Véleményünk szerint egy hordozható és kis méretű, tehát szűkös noteszgépbe alacsony fogyasztású CPU-k valók. Szívesebben láttunk volna egy Pentium M vagy Core Solo ULV processzort a gépben, hiszen a második magnál fontosabb lehet a célközönségnek az extra magas készenléti idő. A múlt héten bemutatott Acer Travelmate 5720G-ben található T7100-hoz képest az MSI Megabook S262X központi végrehajtó egysége jó 10%-kal gyorsabb, amelyet a magasabb órajelnek, a gyorsabb rendszerbusznak és a dupla akkora másodlagos cache memóriának köszönhet. Sajnos nagyon komoly terhelésnek kitéve sikerült elérnünk a közel 80 fokos hőmérsékletet, ami a kritikus érték alatt van, de hosszabb távon semmiképpen nem neveznénk egészségesnek (egészségügyi okokból sem).


A memóriasebességel már közel sem voltunk ennyire megelégedve. Az egycsatornás módban működő egy szem Transcend memória magasabb órajelen működött, mint az Acer esetében, mégis rendre kikapott tőle. Vélhetően ebben kulcsfontosságú szerepet játszott az alaplapra integrált GMA950-es videovezérlő, amely nem rendelkezik saját memóriával, így a központi RAM-ból eszik folyamatosan, tehát adatátviteli sebességet is fogyaszt egyúttal. Bővítésre egy szabad helyünk van, amelybe maximum 1 GB-os modult tehetünk, így elérve a chipset által biztosított 2 GB-os határt.


Az előbb említett integrált videokártyával kipróbáltunk pár játékot is, de be kellett látnunk, hogy a Megabookot nem erre találták ki. Az Unreal Torunament 2004-gyel és a Colin McRae Rally 04-gyel is viszonylag kellemesen szórakoztunk, ám a Doom 3 és Half-Life 2 kaliberű programokat nyugodt szívvel elfelejthetjük. 3DMark03-ban mindössze 921 pontot sikerült kicsavarnunk a szerkezetből, amely nem nevezhető túl soknak, gyakorlatilag egy GeForce 2 GTS teljesítményét hozza némi DirectX9-es képességgel és rosszabb driver támogatással karöltve.

Már telepítés során is felfigyeltünk a merevlemez hangjára, amely meglepően csendesen végezte munkáját. A Western Digitaltól származó mágneses egység a szokásosnak mondható 5400-as percenkénti fordulatszámmal és 8 MB-os gyorsítótárral rendelkezik. A viszonylag gyors tempó ellenére hőtermelése abszolút nem volt vészes, 50 fok körül mozgott, amelyet hosszabb másolással sem tudtunk pár foknál többel megtoldani.



Sebességben sikerült túlszárnyalni múlt heti alanyunkat, igaz nem sokkal. Kiugró teljesítményt egyedül a véletlenszerű olvasásnál tapasztaltunk.

Az optikai meghajtót ezúttal a Sony és a NEC közös cége, az Optiarc szállítja. A 2 MB-os pufferrel felvértezett DVD-író minden szabvány ír és olvas, lemezgravírozási képességei nincsenek.

Használat során a kis Megabook csendben tette a dolgát, viszont abban a pillanatban, ahogy elkezdtük leterhelni a processzormagokat, a beépített légkavaró érezhetően magasabb fordulatszámra kapcsolt és süvítő hangjával mindent elnyomott, egyedül a DVD-író tudta beérni maximális olvasási tempónál. Az alkatrészek helyét könnyen ki tudtuk tapintani, ugyanis gépelés során érezhető volt a teljes jobb oldal melegedése, itt találjuk a processzort és a videokártyát is. A merevlemez középen kapott helyet.

Jöjjenek a kemény kritikák. Ha valamire, akkor az egronómiai dolgokra nagyon odafigyelünk, gyakran igyekszünk a bolhából is elefántot csinálni, ha úgy ítéljük meg, hogy ez az olvasó érdekét szolgálja. Kezdjük talán a borítással, tehát a külcsínnel. Maga a gép nagyon könnyű, alig 2 kg akkumulátorral együtt, a fedél nyitását segító mechanika nagyon könnyedén használható, a gép egy ujjal is felnyitható és bekapcsolható. A nagy kapacitású akksi kilóg a gépből és meg is emelni azt, így az alul található szellőzőrácsokon keresztül a meleg levegő távozni tud a kis méretű házból. Ami minket zavart, az a jobb oldalt elhelyezkedő szellőzőnyílás, ahol a processzor és a videokártya által felhevült légnemű kiáramlik a házból. Ez alaposan leterhelt állapotnál zavaró tud lenni, hiszen a ventilátor magasabb sebességre kapcsol és sokkal nagyobb nyomással tolja ki a meleg levegőt, így jobb kezesek az egér használata közben kellemetenül érezhetik magukat. Még szerencse, hogy egy ilyen géppel nem sűrűn kovertálunk videókat.



Gyorsgombokból kivételesen csak négyet találunk, amelyek közül az egyik a már említett WLAN adaptert tudja ki-bekacsolni, a többi három pedig egy-egy Windows-os szolgáltatást indít el (levelezés, böngésző, keresés). Igazság szerint a tálcán található ikonra könnyebb volt kattintani, mint ezek közül bármelyiket megnyomni, a WLAN kapcsolót is csak azért használtuk, hogy vissza tudjuk kapcsolni bootolás után a vezeték nélküli hálózatot. A hangkártyához – amely egyébként remekül szól – mindössze egy kimenet és egy bemenet tartozik, hangerejével nem volt gondunk, a notebook elején található sztereó hangszórópár is kristálytisztán, de mélyhangoktól mentesen szólt.



Még mielőtt rátérnénk a két legfontosabb kezelőszervre, vessünk egy pillantást a kijelzőre. Az Acer Travelmate 5720G után kifejezetten nagy felüdülést jelentett a Megabook képernyője, ami nem mellesleg a Samsungtól származik. A TN paneles kijelző gyönyörű színekkel jeleníti meg a dolgokat, igaz mások szerint túl fakó/halovány volt, ez szerintem ízlés kérdése. A betűk tűélesek voltak, le a kalappal. A látószög a technológiára jellemzően alacsony, főleg vertikális irányban, de ez utazás közben aligha fog minket zavarni, otthon meg – vélhetően – senki nem használ huzamosabb ideig szubnotebookot. Sajnos fotón ezt az élményt nem nagyon lehet visszaadni (ez itt a reklám helye), így meg sem próbálkoztunk vele, nehogy fals képet hagyjunk olvasóinkban.


Jöjjön a billentyűzet…A Megabook fanokat megkérném, hogy a következő fél oldalt ugorják át és folytassák kalandozásukat a touchpaddel. Nem tudok rájönni, hogy egy ilyen nagyszerűnek induló terméket hogy lehet pont a legérzékenyebb pontján elfuserálni. Gyakorlatilag egyetlen egy dolgot sem tudok mondani, amit pozitívumként ki lehetne emelni a szóban forgó műanyagdarabbal kapcsolatban. Ja, de igen: jelentem, az MSI Megabook S262X klaviatúrája Windows Vista kompatibilis. Hogy miben nyilvánul ez meg? Nos kérem ott virít a hatalmas körbe zárt és újszerű Windows logó, amely fantasztikusan néz ki, főleg, ha az ember véletlenül rátenyerel, amelyre elég nagy esélye van. Szóval ez az egyetlen pozitívum (már ha annak mondható). Jöjjenek a kíméletlen kritikák.

Rendben, szubnoti billentyűzet soha nem a nagyságáról volt híres, de ilyen ocsmányul összeömleszteni mindent…ez a vásárlók semmibe vétele. Annak a szerencsétlen usernek is gépelni kell valahogy, könyörgöm! Először is az egész billentyűzet lötyög, ha az ember elkezd rajta gépelni. Nem csak a közepe, nem csak a széle, az egész. Tovább megyek. Azt már a mellékelt egérből sejtettem, hogy a minimális emberi konfiguráció valahol Japán és Kína felé keresendő, de álmomban sem gondoltam volna, hogy a billentyűzetnél ők is kicsúsznak az ajánlott kategóriából. Egyszerűen lehetetlen rajta gépelni és ezt mondom mindenféle előítélet nélkül. Nincs hatalmas tenyerem és ujjam sem, de a fontosabb billentyűket, mint például az Esc, a Backspace, az Enter vagy a jobb oldali Shift egyszerűen képtelenség 10-ből 6-szor nem mellényomni, annyira kicsik. A hosszú „í” betű helyét már meg sem említem, a space ütögetésénél volt alkalmam megtanulni hol van. Ez alatt a pár nap alatt rászoktam a jobb gomb+Másolás kombóra, mert a Ctrl billentyűk ketten is kisebbek, mint egy normál billentyűzeten bármelyik oldalon. Az Fn és Ctrl gombok ugyan fel vannak cserélve, ám ezt BIOS-ból megváltoztathatjuk. Dióhéjban ennyit szerettem volna mondani, térjünk rá a touchpadre, amely már egy egészen más dimenziót képvisel.


A sokak által csak tapipadnak hívott segédeszközzel egyetlen bajom volt. Az érzékenysége jó, ám a felület túlságosan tapad az ember ujjához, így erősebb mozdulatokra van szükség a navigáláshoz. Az oldalsó scroll bar nincs jelölve, pedig jelentem működik. A bal és jobb gombokkal kifejezetten meg voltam elégedve, nyomáspontjuk kellemes és homogén.

Ami a kimeneteket illeti, gyakorlatilag csak a DVI, az S-Video és az infravörös hiányzik, minden más megtalálható. Bár a Bluetooth-szal kicsit küzdöttünk, mire elő tudtuk varázsolni az operációs rendszerben, de ezt a hibát egy BIOS frissítéssel orvosolta már a gyártó. Egy webkamerát szívesen láttunk volna a vékony kávába elrejtve, nem volt olyan vékony, hogy ne fért volna bele.




A BIOS-ban gyakorlatilag semmit nem tudunk beállítani, csak a boot sorrendet illetve azt, hogy látni kívánjuk-e az MSI logót bekapcsoláskor vagy sem.

Nem maradt más hátra, mint az akkumulátor tesztelése, amely a szokásos módon, a Battery Eaterrel és az Orthos-szal történt. A 8 cellás 4400 mAh-s akksi elég jól viselte a gyűrődést, ha kizárólag egy egyszerű dokument olvasásáról volt szó. Közel 4 órát sikerült kihúznunk vele 50%-os fényerővel és Speedsteppel, ami baráti eredmény egy hordozható noteszgéptől. A teljes terhelés már közel sem volt ennyire kiemelkedő, itt bizony előjött az erős processzor teljesítményfelvétele és alig tudtunk túljutni az első órán (miközben a videokártya is végezte a saját kis számításait), a gép lemerült. Átlagos használat mellett (pl. merevlemezről való filmnézés, internetezés) nagyjából 3-3,5 óra erejéig tudjuk etetni az MSI Megabook-ok a beépített akksival.


Az MSI Megabook S262X-szel kapcsolatban – mint az olvasható volt – nagyon vegyes érzések kerülgetnek minket. Egyrészt ott a kiváló súly és kijelző, a jól használható touchpad, a forró és sokat fogyasztó, de legalább bivaly erős processzor, de ugyanakkor a csapnivaló billentyűzet éppen elég ahhoz, hogy ne érdemelje ki az ajánlott minősítést. A több mint 280 ezer forintos ár operációs rendszert nem, 2 év garanciát viszont tartalmaz (amelyből az akkumulátorra az első év érvényes csak). Azoknak, akik nyaralásukra egy ultra könnyű és minden téren megbízható és kellemesen használható notebookot szeretnének vinni azt tudjuk tanácsolni, hogy várjanak még a vásárlással, hamarosan újabb kis méretű noteszgéppel jelentkezünk, vélhetően sokkal kellemesebb hangvételben.


Hivatalos holnap: MSI Global
Vásárlás: iPon Webáruház

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. amazing
2007.07.05. 07:16
vissza a cikkhez

Utazásnál nincs is kellemesebb társ, mint egy apró és könnyű notebook. Az MSI S260-as szériája minden hájjal megkent, ezt be is fogja ...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!