iPon Cikkek

MSI MegaBook S420

Dátum | 2007. 02. 12.
Szerző | Svindler
Csoport | NOTEBOOK

MSI MegaBook S420
Az MSI MegaBook S420-at még a tavalyi Cebiten jelentették be, és az első tesztpéldányokat is ott lehetett megtekinteni. Építésekor a cél egy olyan notebook megalkotása volt, mely rendelkezik minden fontos csatlakozási felülettel, könnyű és megfelelően erős, a költségek alacsonyan tartása mellett. Ilyenkor az ember a fejéhez kap –sajnos a legtöbbször jogosan-, hogy akkor valószínűleg mindez a minőség rovására megy, mert ezek a feltételek nehezen összeegyeztethetőek. Való igaz, nagyon nehéz megtalálni az arany középutat, és sajnos sok példát tudunk felmutatni, amikor ez nem is sikerült (akár az MSI berkein belül is), de vajon mi a helyzet a jelenlegi teszt alanyával? Ígérem, a teszt végére minden kiderül.

Az S420 az MSI három 14 inches kijelzővel rendelkező szériája közül a „leggyengébb” változat, viszont a legolcsóbb is. Nem egy erőmű, amin a legfrissebb játékcsodák futnak, de akik ilyen notebookban gondolkoznak, azoknak nem is ez a lényeg.

A gép egy elég egyszerű dobozban érkezik, semmi hivalkodó nincsen rajta:


Szerencsére tartozékok és extrák terén megtalálhatunk mindent, amire csak szükségünk lehet. Az MSI még egy kicsi egérrel is kedveskedik vásárlóinak:



A kézikönyv részletes, igényes darab, de nem többnyelvű, így angoltudás szükséges a megértéséhez. A törlőkendő nagyon hasznos, kár, hogy sok más gyártó kispórolja. Az egyetlen, amit kifogásolhatunk, az a szoftverkörítés. Kapunk egyetlen CD-t, melyen megtalálhatjuk a szükséges drivereket Windows alá, és még négy programot: az MSI saját System Control Managerét, az ingyenes Adobe Readert, egy Norton Internet Security-t és a Cyberlink DVD Solution-t.

Ez utóbbi az egyetlen igazán érdekes szoftvercsomag, ami a géphez jár. Tartalmazza a PowerDVD-t filmek lejátszására, és egy-egy programot szerkesztésre, vágásra, írásra. Mindegyik nagyon egyszerű és könnyen kezelhető, elkészíthetjük velük családi DVD-inket:





Ezzel fel is soroltuk a CD teljes tartalmát. Valószínűleg az ár leszorítása érdekében, de operációs rendszer nem jár a géphez, így annak beszerzése a felhasználóra hárul (opcionálisan természetesen vásárolható mellé).

Az S420 egy viszonylag vastag (34mm), masszív házat kapott. Szögletes formavilág jellemző rá, szolid külseje van. Méretei a 14”-os, szélesvásznú kijelzőhöz igazodnak és a súlya összesen 2.1kg. Ez egész könnyűnek mondható, nem okoz problémát a cipelése hosszabb utak esetén sem.

Csak fényképen tükröződik ennyire :)
A kijelző maximális felbontása 1280x800 és itt jön az első pozitív csalódás: bár a kijelző TN paneles, és a vertikális (függőleges) betekintési szögei borzasztóak (ne nézzük felülről), a horizontálisak igen jónak mondhatóak, ha körbeülik páran, mindenki tisztán láthatja mi van a képernyőn. Mégis ami a legfontosabb: nem számítottunk ilyen szép képre! A HD felbontású filmbemutatók is nagyon jól mutatnak rajta, éles kép és telt színek jellemzik az S420 kijelzőjét.


Összességében véve a billentyűzet is egészen jónak mondható, bár elsőre nem gondolná az ember. Noteszgéphez képest hatalmas billentyűkkel rendelkezik, és bár a lenyomásukhoz nem kell akkora erőkifejtés, mint általában asztali társaiknál, de mégis elegendő visszacsatolást kapunk ahhoz, hogy ez ne legyen zavaró. Kisebb gyakorlás után már könnyen lehet gépelni rajta, nem okoz problémát a hosszabb szövegek bevitele sem. A helykihasználás nagyon jó, a billentyűzet majdnem elfoglalja a teljes szélességet (kicsi a holttér a notebook széle és a billentyűzet széle között) és az alatta elfekvő csuklótámasz rész is megfelelő nagyságú, kényelmes. Egyedül a kisebb kezűeknek okozhat problémát.


Sajnos a tapipadról már nem nyilatkozhatunk ilyen pozitívan. Az érzékenysége még megfelelőnek mondható, de a „görgő” működésre bírásához telepatikus képességekre van szükség. A cikkíró ennek híján sajnos nem bírta használni. A gombok egybeépítése a touchpad keretével sem egy szerencsés ötlet. A külső széleken nem érzékenyek, előfordul, hogy „kattintásunknak” nincs eredménye.

Ha rosszmájúak akarnánk lenni, mondhatnánk, hogy most már érthető, miért kaptunk hozzá külön egeret is. Apropó külső egér használata: hasznos, és az S420-ban is meglévő funkció, hogy egy gombnyomással kikapcsolhatjuk a touchpadot, így nem lehet problémánk abból, hogy néha-néha hozzáér tenyerünk a felületéhez, amit gombnyomásnak érzékel.


A billentyűzet jobb felső sarkában található a Power gomb és négy gyorsindító-gomb (balról jobbra a képen: e-mail, böngésző, WiFi ki/be, kereső, indítás/leállítás). A leghasznosabb ezek közül a vezeték nélküli hálózatot menedzselő. Ha nincs a közelben vezeték nélküli hálózat, amelyet használnánk, könnyen kikapcsolhatjuk a belső adóvevőjét az S420-nak, így tovább bírja külső tápellátás nélkül, akkumulátorról. A megváltozott állapotról azonnal értesítést is kapunk Windows alatt.

Amíg noteszunk dolgozik, a power gomb kéken világít. Világos helyen nem okoz problémát, szépen is néz ki, de a sötétben egy kicsit zavaró, elég erős fénye van, elvonja a figyelmet.

Adattárolás és csatlakozási pontok tekintetében az S420 büszke lehet magára! Megtalálhatunk rajta szinte mindent, amire szükségünk lehet. Járjuk is körbe gyorsan:


A noti elején található a kártyaolvasó, mely mint a képen is látszik, kezeli az SD/MS és MMC típusú kártyákat. Mellette kaptak helyet az audio ki- és bemenetek: line-in, mikrofon és fejhallgató. Ha akarjuk, használhatjuk 5.1-es hangrendszerrel is, ilyenkor mindhárom aljzat mint kimenet funkcionál. Kétlem, hogy sokan használnák erre, de ha már van, örülünk neki.


A bal oldal a legsűrűbben lakott zóna. Itt található a tápcsatlakozó, a VGA kimenet (15-pines D-sub), a szellőzőrendszer egy része, a TV kimenet (S-video), a vezetékes hálózati csatlakozó (RJ-45), egy USB port és egy FireWire port. Elég szép felhozatal. A ventilátor odabent elég rendesen dolgozik, csak úgy süvít kifelé a levegő. Nem egy néma jószág, de együtt lehet élni halk zúgolódásával.


Hátul nem sok érdekessel találkozhatunk, valószínűleg minden S420 tulaj akkor látja először és utoljára, amikor a helyére illeszti az akkumulátort. Egyetlen telefoncsatlakozó árválkodik itt magányra ítélve, reménykedve abban, hogy valakinek még szüksége van rá. Bár egyre kevesebben használják, a notebookgyártók mégsem szeretik lehagyni, hiszen mindig vannak helyzetek, amikor még jól jöhet.


A gép jobb oldalán található még két USB csatlakozó, így összesen hárommal gazdálkodhatunk. Felettük van a bővítés záloga, az Express PC kártya helye, ha a későbbiekben esetleg például TV-tunerrel szeretnénk bővíteni gépünket.

A mellettük helyet foglaló optikai meghajtóra sem lehet panasz, Blu-Ray és HD-DVD lemezeken kívül ír és olvas mindent, még a DVD-RAMokat is. A kicsit karcos újraírható DVD-t is szépen beolvasta, úgyhogy kap egy piros pontot. Az MSI-nél szerethetik a világító dolgokat, olvasás közben a tálcanyitó gomb zölden villog. Végül teljesen a szélre szorulva egy Kensington zár lyuka található, ha szeretnénk lelakatolni valahova notinkat.

Az S420-at stílusosan egy Celeron M 420 hajtja (drágább példányokban Core Duo). Ez egy 1.6GHz-es Celeront jelent. A jó hír az, hogy ennek ereje elég sok mindenre és már az új Yonah magra épül (65nm, Core Solo butított változat), a rossz az, hogy Celeron lévén hiányzik belőle a SpeedStep technológia, így működés közben nem tudja szabályozni órajelét, amivel hosszabb akkumulátoros életet érhetnénk el.


Alatta az Ati RC410M (Xpress 200M) chipsete teljesít szolgálatot, mely rendelkezik integrált grafikus alrendszerrel is, melynek alapjait az X300 szolgáltatta. Lévén ez egy DirectX9-es megoldás, az S420 Vista ready is egyben, ha valakinek ez lenne a választott operációs rendszere.



Ahelyett, hogy szintetikus tesztekkel untatnánk az olvasót a gép teljesítményével, inkább abba próbáltunk belenézni, mire képes együtt ez a chipset-processzor páros.

Mivel az, hogy irodai alkalmazások futtatására alkalmas, egy pillanatig sem volt kérdéses, először a HD filmeket néztük meg rajta. Ha valakihez 720p-s DVD kerül, egy pillanatig sem kell aggódnia, a gép könnyen veszi az akadályt. 50-60%-os processzorterheltség között ingadozva, gyönyörűen lejátssza a filmet, és az még szépen passzol is a monitor felbontásához. Az 1080p-nél már nem ilyen rózsás a helyzet, ahhoz komolyabb izmokra lenne szükség, a kép gyorsan lemarad a hanghoz képest, de ez legyen a legnagyobb probléma. A kijelző felbontásába úgysem fér bele.

Viszont a filmezés jó ürügy volt arra, hogy kipróbáljuk az Ati grafikus chip egyéb lehetőségeit is. Az S-videos TV-kimenet minőségére nem lehet panasz, nagyon szép képet szolgáltat TV-n. Ami ennél is érdekesebb, az az, hogy a Radeon 200M képes egyszerre két kijelző meghajtására is (a második kijelző maximális felbontása a kézikönyv szerint 1400x1050 lehet, sajnos nem tudtuk kipróbálni, csak egy 1366x768-as kijelzővel). Ez lehet egy második monitor vagy D-sub bemenettel rendelkező HDTV is akár. Bekapcsoltuk a Radeon driverében a színház módot, újra elővettük a nagyfelbontású filmeket és megnéztük, filmnézés közben bírja-e a böngészést, szövegszerkesztést, vagy dolgozhatunk-e két képernyőn is. Utóbbira a válasz igen, könnyedén, előbbire az, hogy míg egy Word és pár Internet Explorer futtatása nem okoz gondot a film mellett, komolyabb erőforrást igénylő programok megakaszthatják azt (hozzátéve, hogy egy átlag DVD felbontású film jóval kevesebb erőforrással is beéri).


A hang megszólaltatásáról a beépített Realtek ALC883 HD Audio vezérlő gondoskodik és két, egyenként 1.5W-s beépített hangszóró az LCD alatt. Utóbbiaktól ne várjunk sokat, tipikus monitorba épített hangkeltők, kb. ugyanabban a „fakó” hangszínben adnak le mindent. Fejhallgató, vagy külső hangfalak használatával orvosolható a probléma, ha valakinek igénye van rá. A kimenetek minőségével nincs gond.

Az X200M 3D-s teljesítményének mérésére a 3DMark03-at és a Doom III-at használtuk. 3DMarkban összevetettük a kisebb HP500-assal a teljesítményét (Celeron M 1.3Ghz és integrált Intel GMA900-as VGA vezérlő található benne, 256MB RAM társaságában):


Az integrált megoldások közül - mint látható - az X200 jóval erősebb, mint a GMA900, de így is csak képregény nézésre volt alkalmas 3DMarkban.

Doom III-ban 640*480 lowest detail beállítással átlag 17 FPS-t sikerült kisajtolnunk belőle. Ilyen kaliberű játékokhoz sajnos kevés ez a Radeon, de Unreal Tournament 2003 és egyéb régebbi játékok tökéletesen futottak rajta.

Bár a Celeron-M nem képes órajele változtatására, leteszteltük a játékokat úgy is, hogy a notebook csak az akkumulátorára támaszkodhatott mint áramforrásra. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az X200 lejjebb veszi-e az órajelét ilyenkor. A válasz nem, ugyanazokat az értékeket kaptuk, mint külső tápforrás esetében.

Itt még fontos megjegyezni, hogy driverbeállítástól függően az X200 a képernyő natív felbontásánál kisebbre beállított képet vagy széthúzza a képernyő teljes felületére (ha 4:3-as arányú képet húz szét, akkor torzít), vagy használja natívban és fekete keretet ad neki.

640x480-as kép 1280x800-as képernyőn
Ugyanaz, széthúzva a képernyő natív felbontására


A notebook egyik fontos (ha nem a legfontosabb) tulajdonsága a hordozhatóság, melybe beletartozik, hogy meddig bírja ki akkumulátorról. Ennek tesztelésére az X-bit labs Battery Eater Pro 2.0-s változatát használtuk. Eredményeinket az alábbi grafikonon foglaltuk össze:


Az MSI hivatalos információi a PCMark mérésein alapulnak, nekünk ennyi ideig még a reader (mért valós maximum) tesztben sem sikerült eljutnunk. A reader teszt csak megnyit egy text fájlt és elkezd rajta soronként végigmenni, amíg le nem merül az akkumulátor. Nem vettük lejjebb a TFT fényerejét, de mint látható, nem is terheltük a gépet, a WiFi-t is kikapcsoltuk. A classic tesztben (mért valós minimum) már leterheltük a gépet és a WiFi is vissza volt kapcsolva, még egy DVD-t is megírtunk. Windows mérés alatt azt értjük, amit a Windows a tálcára kihelyezett ikonon is jelez 100%-os töltöttségnél. Az, hogy nincsenek gigászi eltérések a terhelt és terheletlen teszteredmények között, azzal magyarázható, hogy se a processzor, se az X200 nem képes önmaga szabályozására, így akkor is maximális órajelen dolgoznak, ha nem csinálunk semmit.

A bemutató végére maradt még két fontos dolog: az, hogy a merevlemez 5400rpm-es így a sebességével nincsen gond és az, hogy a memória bővíthető a régi modul eladása nélkül is. Alap kiszerelésben ugyanis még ha az 1GB-tal szerelt változatot is vesszük, az egy slotban foglal helyet, márpedig az S420 kettővel rendelkezik, így teret hagyva a bővítésre.

Összegzés:


Az MSI MegaBook S420 személyében egy, árkategóriájában nézve meglehetősen meggyőző notebookot ismerhettünk meg. Néhány kisebb csalódástól eltekintve tökéletesen megállta a helyét mindenben. Bátran merjük ajánlani azoknak, akik munkára, filmnézésre, és néha egy kis játékra keresnek maguknak notebookot az alacsonyabb árkategória képviselői közül.

Ami tetszett:
- remek ár/érték arány
- TN panelhez képest szép kijelző
- csatlakozók széles tárháza

Ami nem tetszett:
- a touchpad

MSI link: http://www.msi.com.tw/program/products/notebook/nb/pro_nb_selling.php?UID=623
Ipon link:  http://www.ipon.hu/?product_id=15326

Köszönjük az Expert Computer Kft-nek a teszt terméket!

























Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. amazing
2007.02.12. 00:42
vissza a cikkhez

Az MSI egyik 14"-es szélesvásznú noteszgépével volt szerencsénk megismerkedni az utóbbi ...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!