iPon Cikkek

Mulandó digitális világunk

Dátum | 2012. 05. 06.
Szerző | Jools
Csoport | IT VILÁG

Hódító Vilmos 1085 karácsonyán elrendelte Anglia és Wales első átfogó statisztikai összeírását. Az 1086 augusztusára elkészülő Domesday Book, avagy Ítéletnapi könyv 13 418 település részletes adatait őrzi, és mind a mai napig bárki számára hozzáférhető és némi gyakorlással könnyedén elolvasható a londoni Nemzeti Archívumban. Ez azonban nem mondható el a nem mindennapi forrás születésének 900. évfordulója alkalmából készült felmérésről, amelyet egy speciális 12 hüvelykes lézerdiszkre mentettek el, egy mára teljesen elavult formátumban.

A digitális kor a kifogyhatatlan tárhelyek ígéretét hozta magával, a számítástechnika fejlődése és az adathordozók egyre növekvő kapacitása, valamint csökkenő áruk azzal kecsegtetett, hogy ezentúl minden adat örök időkig tárolható lesz. A digitális adatok és adathordozók azonban gyakran meglepően rövid életűnek bizonyulnak. „Ha nem vigyázunk, több információ marad ránk a huszadik század elejéről, mint a huszonegyedikről” ‒ mondja Adam Farquhar, a British Library digitalizációért felelős szekciójának vezetője.

Az elektronikus archiválás legszembetűnőbb problémáját a hardveres eszközök folyamatos változása okozza, ugyanakkor ezt a legegyszerűbb megoldani, ha időben észbe kap az adatokat megőrizni kívánó szervezet. A legtöbb archívum 3‒5 évente lecseréli adattároló rendszerét egy aktuálisan korszerű változatra. Ez nem olyan drága vállalkozás, mint amilyennek elsőre tűnhet: a merevlemezek olcsók és általában megbízhatóak. A hibás készülékekből eredő adatvesztést több különböző helyen tárolt kópiával igyekeznek megelőzni, a British Library erre a célra kialakított raktárakat tart fenn Londonban, Yorkshire-ben, Walesben és Skóciában is.


Az online anyagok összegyűjtése ennél jóval bonyolultabb ügy. Az archivisták csak a világháló korlátlanul hozzáférhető részeiből válogathatnak szabadon, minden más amihez már jelszó, regisztráció vagy netán pénzbeli ellentételezés szükséges a körön kívül esik. A képi anyagok, online videók megőrzése sokszor jogi és technikai nehézségekbe ütközik.

A szoftverek és formátumok folyamatos változása további problémákat okoz. „A digitális adathalmazok közül rengeteg csakis azzal a szoftverrel kezelhető és olvasható, amely létrehozta ezeket” ‒ mondja Vint Cerf, az internet egyik megalkotója. Ha az eredeti program valami miatt megsemmisül, az archívum használhatatlan kódhalmazzá válik, mindegy milyen elővigyázatosan kezelték a fájlokat tartalmazó adathordozókat. Ha egy évtizednél régebbi a szoftverről van szó, annak futtatásához már sokszor emulátorra van szükség ‒ hardveres vagy szoftveres megoldással el kell hitetni a programmal, hogy „eredeti” környezetében fut, vagyis a régi a hardveren.

A technikai problémák általában kisebb-nagyobb munkával megoldhatók, a jogi akadályok viszont sokszor legyőzhetetlennek tűnnek. A világhálón megjelenő anyagokra általában ugyanazon szerzői jogok vonatkoznak, mint bármilyen nyomtatott kiadványra, még ha ezeket sokkal nehezebb is betartatni. Az archiválással foglalkozó nemzeti könyvtáraknak és egyéb szervezeteknek tehát engedélyt kell kérniük egy-egy weboldal megörökítése előtt. A számítógépes programokra, játékokra, zenékre, képekre vonatkozó jogi szabályok sokszor még komplikáltabbak. Ez utóbbiakat gyakran digitális jogkezelő (Digital Rights Management, DRM) technológiák védik a jogszerűtlen felhasználás ellen, és ezek kijátszásával az archívum összeállítója könnyen a törvény rossz oldalán találhatja magát. A világ legtöbb országában bűncselekménynek számít, ha valaki ilyet tesz, mindegy hogy milyen célból űzi a „kalózkodást”.
 

Az internet eredeti formájában egy meglehetősen nyílt rendszernek számított, manapság azonban ez már közel sincs így. Az információ pénz és hatalom, ennek megfelelően egyre komolyabb védelemmel látják el, ennek viszont megvan az a kockázata, hogy a feltörhetetlen, vagy legalábbis nehezen hozzáférhető tartalmak sosem kerülnek archiválásra. Kérdés persze, hogy mi megőrizendő érték ezek közül, és melyek azok, amelyekért úgymond nem kár. A történelem egy dologra azonban biztosan megtanított minket: sokszor azok a ránk maradt emlékek bizonyulnak a legérdekesebb és legértékesebb forrásnak, amelyek saját korukban a leghétköznapibb dolgoknak számítottak, mivel ezek nyújtják a kor leghívebb tükrét.

Felbecsülhetetlenek persze a törvénykönyvek, oklevelek, krónikák, összeírások is, de legalább ennyire fontosak a magánlevelek, naplók vagy éppen a könyvek margójára írt megjegyzések. Hogyan fog hozzáférni a jövő történésze e-mailjeinkhez, blogjainkhoz vagy fórumhozzászólásainkhoz? Tárgyi emlékekből tudjuk, hogy mivel játszottak, szórakoztak a múlt ifjabb és idősebb generációi, de mi marad az utókorra a ma népszerű alkalmazásokból? A könyvtárak nincsenek azzal megbízva, hogy archiválják az Angry Birds-öt vagy az Instagramot, pedig ezek ma kétségkívül a populáris kultúra részét képezik, így nélkülük lehetetlen hiteles képet festeni világunkról.

A nehézségek ellenére a világ könyvtárai az elmúlt évtizedben óriási erőfeszítéseket tettek a digitális örökség megőrzésére. Az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára 2000-ben kezdte meg ez irányú programját, amelynek beindításához 100 millió dolláros kormánytámogatást kaptak. Archívumuk mára körülbelül tízezer weboldalt tartalmaz, ezek egy részét az amerikai kormány üzemelteti, így megőrzésüket nem korlátozzák a szerzői jogok. A magánoldalak konzerválása sokkal nehezebb feladat, több hasonló projekt tanulságai alapján átlagosan csak minden ötödik oldaltulajdonos reagál a megkeresésre.


A legtöbb gazdagabb országban működik valamiféle archiválási projekt, amelynek célja kifejezetten a digitális világ megőrzése. Az Egyesült Királyságban a Nemzeti Archívum tárolja az összes kormányoldal tartalmát, a British Library pedig igyekszik megőrizni minél több brit illetőségű weboldalt.

A legismertebb és legjelentősebb hasonló projekt azonban egy nonprofit magánkezdeményezés, az Internet Archive, amelyet Brewster Kahle alapított 1996-ban. A gyűjtemény weboldalakat, könyveket, képanyagokat és szoftvereket is őriz, mára nagyjából 160 milliárd „darabot” számlál a teljes anyag. Kahle és csapata azt az elvet vallja, hogy könnyebb utólag bocsánatot kérni, mint előre engedélyt, így a vállalkozás jogi korlátaival nem nagyon foglalkoznak. Ez az, amit egy állami pénzből működő könyvtár nem tehet meg.

A legutóbbi időszak számos hasonló kezdeményezést szült, a netes közösség Kahle példáján felbuzdulva meglépi azt, amit a kormánykezdeményezések nem mernek. Mindössze két hete alakult meg például a TOSEC (The Old School Emulation Centre) nevű oldal, amely régi szoftvereket gyűjt. Az ilyen gyűjteményeknek azonban megvannak a korlátaik, mivel általában nagyon specifikus darabokat archiválnak: játékokat, operációs rendszereket stb. A gyűjtők lelkesedése ‒ valamilyen rejtélyes oknál fogva ‒ ritkán terjed ki például a korai táblázatkezelőkre. És ami a legfontosabb, attól még, hogy senki sem foglalkozik vele, ezeket a programokat bizony szerzői jogok védik, így elviekben bármikor lecsaphat rájuk a törvény keze, megsemmisítve a nehezen összehordott archívumot.

A próbálkozások ellenére tehát az életünket olyan sok ponton meghatározó digitális világ archiválása egyelőre gyerekcipőben jár, és jelentős területeinek esélyük sincs arra, hogy megőrződjenek az utókornak. A dolgok jelen állása szerint a jövő történésze ugyanúgy diribdarabokból lesz kénytelen rekonstruálni a világunk emlékeit, ahogy az ókor kutatói bogarásznak a kerámiacserepek között.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

16. DogTheDog
2012.05.06. 11:49
Amit hatrahagyunk,az egy teljesen osszezavaro es korantsem teljes dokumentacio az emberiseg tortenelmenek legzavarosabb idoszakarol.Persze ha igy folytatjuk,akkor nem kell e miatt aggodni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. malvoisen
2012.05.06. 12:24
A Doomsday Book egy meglehetősen lecsupaszított, rommá vert ország statisztikáját hagyta hátra. Arról már nem igazán van benne információ, hogy Harold Godwinson korában (tehát csak néhány évvel korábban) mi is volt a helyzet. Az van benne, hogy mi maradt a győztesnek. Tehát az adatok sosem voltak tökéletesek, az viszont tény, hogy a Doomsday Bookon nem fogott az idő. Más kérdés, hogy van-e értelme a tinik Kelemen Annácska néven írt blogjait archiválni, meg hogy egyáltalán, ami adat terjed az infosztrádán, az valóban információnak tekinthető-e. Volt egy művész, aki a Flickr-n található fotókat egymásra helyezte pl. a klasszikus Taj Mahal fotót, aztán annyi jött ki a dologból, hogy alig volt életlen a több ezer képből összerakott fotó, tehát mindenki ugyanazt fényképezte (sajnos nem találom a linket, pedig nagyon klassz képek vannak az albumban). Tehát hányszor kell ugyanazt elmenteni? Pl. van-e értelme a vasárnapi iponos, Wikipediáról lefordított cikkeket archiválni? Egyébként nem aggódom az emberiség történelmének archiválása miatt. A repülők fekete doboza pl. még mindig mágnesszalagra rögzít, ha jól tudom, tehát a valóban fontos információt megfelelő eszközön fogják tárolni. Ami meg nem fontos, az mehet a levesbe, ezzel a cikkel és hozzászólással együtt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. crowly
2012.05.06. 12:50
Hülyeségeket próbálnak meg archiválni és csak egy óriási adathalmaz marad belőle. Milliárdnyi mennyiségekről beszélnek. Ki a fene fog ennyit át nézni? Többet érne ha vázlatosan összefoglalnák képekkel illusztrálva és kinyomnának egy egy könyvet valami tartós anyagból. Mondjuk évente egy jó vastag könyv a legfontosabbakkal. Vagy pl az informatika fejlődését jól lehetne szemléltetni, ha egy dobozba minden évben bele raknának egy akkor épp legfejlettebb processzor modellt. Nem kell túlzásba vinni, ami fenn marad legyen olyan méretű/mennyiségű amivel tudnak is mit kezdeni. Az se árt ha a magasabb informatikai fejlettség ellenére mégiscsak kézzel fogható könyveket használnak. Annak kevésbé avul el a formátuma. Ha elolvassák akkor úgyis megtudják, hogy nem a könyvek szintjén jártunk már, csak ez tűnt használható hosszú élettartamú tárolónak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. malvoisen
2012.05.06. 13:14
Dehogy "Doomsday", Domesday Book az. Bocs, fáradt vagyok.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. NKing
2012.05.06. 13:40
malvoisen: Itt van, amiről írtál:
http://www.corinnevionnet.com/site/1-photo-opportunities.html
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. mikej95
2012.05.06. 14:16
A történelmet hitelesen amúgy sem lehet archiválni(akárhányszor új győztes hatalom jelent meg elkezdte azt hamisítani pofátlan mértékben, kár tagadni).
Az viszont tényleg elgondolkoztató, hogy a nagy technológiai fejlődés ellenére még mindig 1 kézzel írt könyv a legmaradandóbb és legnehezebben hamisítható.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. tompika74
2012.05.06. 20:42
Élettartamok:
Kőbe vésett szöveg - párezer év
Könyvek - többszáz év
Magnókazetta - több tíz év
Floppy - pár tíz év
CD, DVD - kb. tíz év (CD-R, DVD-R, azaz a saját adataink, az eredetiek tovább bírják)
Az adattárolás élettartama rövidül, cserébe sokkal több adatot tudunk tárolni
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. mikej95
2012.05.07. 08:19
tompika74: De a sör lezárt tárolóban már Egyiptom óta eláll vagy 6-8000 évig, szóval nem kell aggódni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. vivanto
2012.05.07. 15:51
@mikej95
Nem-nem, a sör nagyon rövid ideig áll el ha én is ott vagyok.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. prohlep
2012.05.07. 20:31
REMEK CIKK, KOSZONOM!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. agyturbini...
2012.05.08. 12:52
A cikk pompas, es hogy biztosak legyetek az emberi hulyeseget tokeletesen megoriztuk evezredek ota vltozatlan formaban mindennemu segedanyag nelkul(szimplan kialakult szokasaink) mert hat a Vallas mar azota velunk van es vakitja a jonepet. Ugyhogy mindenki legyen azonnal vallasos es maris az onmagat beteljesito joslathoz jutottunk hiszen a Biblia Orok, Isten is es nincs szukseg CD re meg magneslemezre...Zsenialis
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Atesz1987
2012.05.08. 13:31
mikej95 Amit leírtál, az igaz. Én csak annyit fűznék hozzá, hogy a történelem már akkor relatív, mikor egyáltalán íródik. Például Trianon más jelent nekünk, és megint mást a szlovákoknak, vagy románoknak. Ki dönti el, hogy milyen szájízzel rögzítjük a történelmet? Más. Tatár járás, török bevonulása, nyertes magyar csaták. A magyarok 1000 szeres túlerőről írnak, a törökök megint mást jegyeztek fel. A történelmet jó szerível nem szabadna elemezni legalább 100 évig. Ennyi idő kell legalább, mire nagyjából tárgyilagosan véleményezhetők a történtek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. alfoldi
2012.05.08. 20:59
A történelmet mindig csak a győztesek írják, de mi már kb 500 éve nem tartozunk sajna ehez a körhöz úgyhogy a mi nézőpontunk, nem releváns.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. peti198706...
2012.05.09. 04:19
Kb. ezt papoltam öcsémnek is, aki egykor fittyet hányt a dologra "minek írod ki? úgyis letörlöd." Mostanában engem noszogat h ez meg ez meg megvan e nekem még.. az eszem megáll Múltkori tanulság, egy '96 sorrozatot szertünk volna letölteni, de nincs sehol, nem maradt fenn. -Bezzeg nálam kiírva ott volt 8 DVD-n, megtörve bár de elindult
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Cannapeace
2013.02.15. 22:05
Lyuk kártyás megoldás az igazi meg a bakelit és a HDD amire 15 évet is szoktak mondani, de addigra úgyis más lesz a csatoló felület. DVD-RW-t 2 év után töröltem majd ráírtam valamit és meghalt az újabb törlés után.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Cannapeace
2013.02.15. 22:08
A történelemmel az a baj hogy a győztesek írják mint azt írtad nem a feltalálok pedig menyivel békésebbek lennénk ha nem a háborút és a pusztítást kéne a gyerekek fejbe tuszkolniuk a tanároknak én például utáltam a világ háborúkat.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!