iPon Cikkek

MXGP 2 - The Official Motocross Game

Dátum | 2016. 04. 27.
Szerző | InGen
Csoport | JÁTÉK

Ha megnézzük a játékokat, melyekben benzint égető járműveket irányítunk, viszonylag könnyű felállítani a népszerűségi sorrendet. Messze azokkal játszanak a legtöbben, ahol valódi, akár a hétköznapi ember számára elérhető autókat vezethetünk (Gran Turismo, Forza Motorsport, Need for Speed). Ezt követi a Forma-1, hiszen azt még az is nézi gyerekkorától kezdve vasárnap délutánonként, akit egyébként hidegen hagynak az autók, hiszen Schumachernek akkor is lehet drukkolni, ha fogalmad nincs arról, mi az a V8-as motor. Ezután jönnek a ralis anyagok, amiknek már jelentősen kisebb a hazai és globális rajongói tábora, de egy-két évente azért bőven el lehet adni néhány játékot ezekből. Végül pedig jönnek a motorok. A való életben hatalmas siker volt a MotoGP elindulása, de a játékvilágban már viszonylag kevesen tartanak rá igényt, így az erre épülő anyagok is csak hektikusan jelentek meg. Egészen addig, amíg be nem került a képbe az olasz Milestone stúdió, akik láthatóan korlátlan mennyiségben képesek elkészíteni bármilyen játékot, aminek köze van a versenyzéshez. A csapat az utóbbi két évben összesen hat játékot tudott letenni az asztalra, de ez még idén legalább eggyel bővülni fog.
A most megjelent MXGP2 is az ő művük, és ezzel elérkeztünk a motocrosshoz. Nem ismerek olyan embert, aki aktívan követné a motocross világbajnokságot (ez nem jelenti azt, hogy nem is létezik), de ahogy én látom, ez jellemzően egy olyan sport, amit akkor néz meg az ember, ha éppen elkapja az Eurosport 2-n. Éppen ezért nyilvánvaló, hogy az ebből készült játék sem fogja lángra lobbantani az eladási listákat, ami pedig azt jelenti, hogy viszonylag kis költségvetésből kell elkészülnie, hogy valami profitot is termeljen. A Milestone pedig nem csak a gyors munka, hanem a kis költségvetés szakértője is, ami persze azt is jelenti, hogy játékaik többnyire nem a csúcsminőséget képviselik. Az mindenesetre biztos, hogy a Sébastien Loeb Rally Evo után felüdülés volt a Dirt Rallyba belevágni. Akárhogy is, itt van nekünk az MXGP2, ami a hivatalos 2015-ös motocross licencekkel indul harcba, hogy sárral borítsa be képernyőinket. Indítás után testre szabhatjuk pilótánkat, adhatunk neki nevet, beállíthatjuk a nemzetiségét, és meghatározhatjuk a bukósisakjának színét. Innentől kezdve számos lehetőségünk van: indíthatunk szimpla versenyhétvégéket, futhatunk az idő ellen, gyakorolhatunk egyedül a pályán, illetve elindíthatjuk a karrier módot. De bekerült a játékba a Monster Motocross of Nations is, ahol egy neves versenyző bőrébe bújva képviselhetjük hazánkat az eseményen, amit csak a "motocross olimpiájának" szoktak nevezni.
Ha még ez sem lenne elég, akkor az MXGP 2-be bekerültek valódi szituációk a motocross történetéből, ahol rögtön bekerülünk egy-egy éles helyzetbe, melyek annak idején alapos izgalmakat okoztak a versenyzőknek és a nézőknek is egyaránt. Ilyenkor az a feladatunk, hogy valamilyen előre kijelölt feltételnek megfeleljünk: például a nagyon szoros véghajrában elérjük legalább az ötödik helyet. Ezeknek az eseményeknek a sport jellegéből adódóan nincs akkora súlya, mint a Forma 1-es játékok esetében, de azt meg kell hagyni, hogy a Milestone legalább nem spórolt a tartalommal. Időnk jelentős részét vélhetően a karrier móddal fogjuk eltölteni, ami egy kicsit feleslegesen túldíszített olyan dolgokkal, amik pár éve ugyan divatosak voltak, de mostanában már kezdenek leszokni róla a fejlesztők. Kiválaszthatjuk például nem csak a személyes menedzserünket, de a csapat menedzserét is (teljesen felesleges), meg kell határoznunk, melyik szponzorral indulunk el, a menetek között pedig e-maileket kapunk, amik egy idő után úgyis elkezdenek ismétlődni, és csak értelmetlenül vonják el a figyelmet a versenyzéstől. Persze, megértem, hogy próbálták személyessé tenni ezt az egészet, de csak azért, mert a menedzser néha beszél, és unalmas előregyártott e-maileket kell olvasnunk, még nem lesz az.
A karrier során az a legfontosabb feladatunk, hogy megpróbáljuk teljesíteni a szponzorok által kitűzött célokat. Ha sikerül, és konzisztensen jól teljesítünk, akkor később újabb szponzorok jelentkeznek, és több közül választhatunk. Ha nem vagyunk annyira jók, akkor a lehetséges támogatók köre leszűkül, de igazából ez az egész nem olyan nagy probléma, mint ahogy a játék megpróbálja előadni, mert olyan nincs, hogy szponzor nélkül maradunk. Mindenesetre a metódus a szokásos: minél jobbak vagyunk, annál több pénzünk lesz, annál inkább fejleszthetjük a motort, vagy vehetünk teljesen újat. Igazából a váltás nem olyan látványos, elvégre ezek a crossmotorok nagyjából teljesen egyformán néznek ki, nem motivál annyira az előrehaladás, mint amikor a Forzában lecseréled a Toyotát egy Ferrarira - de persze ezt nem lehet a játék rovására írni. Ha ettől elvonatkoztatunk, akkor egyébként a választék egyáltalán nem rossz. Versenyzők és motorok terén megtalálható a teljes 2015-ös felhozatal, pályák tekintetében pedig itt van mind a 18 valódi terep. Ahogy a motoroknál, itt sem mondhatjuk, hogy ez olyan túl nagy változatosságot jelent, elvégre nagyjából ugyanazokat a bukkanókat is kanyarokat kapjuk vissza, csak más sorrendben, de ez is a sportág sajátossága. A hivatalos pályák mellett egyébként kapunk teljesen fikcionális, belső térben felépített helyszíneket is, amik az adottságok miatt kicsit eltérnek a külsős társaiktól, és persze a tény, hogy fedél van a fejünk felett, ad egy kis klausztrofóbiás érzést is. A pályákkal kapcsolatban a legnagyobb csalódás az volt, hogy egyszerűen nem érződnek igazi homokos, földes, saras, dagonyás borzalomnak, pedig a motocross varázsát éppen ennek kellene adnia. Az egész nem különbözik sokban attól, mintha egy aszfalt lenne, barna textúrákkal, és ezt az érzést erősíti az is, hogy a motorok nem hagynak maguk után igazi nyomot, nem forgatják fel a pályát, pusztán egy kis csík marad utánuk, ami aztán el is tűnik.
Ami a vezetési modellt illeti, az MXGP2 nem nevezhető szimulációnak, de nem is teljesen árkád, valahol a kettő között áll, de a beállításokkal mi magunk is eltolhatjuk az egyik irányba, vagy a másikba. Állíthatjuk a mesterséges intelligencia nehézségét, és a vezetés szimulációját is, így egyébként az MXGP2-be alapvetően még azok is belevághatnak, akik nem járatosak a motorok világában. Márpedig lesz mit megtanulni, ha feljebb akarunk lépni, akkor nem elég csak húzni a gázt és kanyarodni. Egyrészt mivel motorról van szó, figyelnünk kell arra, hova helyezzük a súlypontunkat, amit a jobb oldali analóg karral tudunk megtenni. A jobb analóg kar nem csak a kanyarodásnál fontos, hanem az ugratóknál is: ha több kisebb bucka jön egymás után, akkor a súlypontunkat a hátsó kerékre helyezve hatékonyan végig tudunk pattogni rajtuk. Szintén fontos a fékek megfelelő kezelése, ami azt jelenti (hacsak nem kapcsoljuk be az erre vonatkozó segítséget), hogy külön kell kezelnünk az első és a hátsó féket. Nyilvánvalóan az első adja a nagyobb fékezőerőt, azonban nem nehéz belátni, hogy a pálya adottságai miatt viszonylag hamar fejre állunk, ha nem kezeljük megfelelő finomsággal. A hátsó féket viszont érdemes ügyesen kezelni, hiszen a kanyarodásnál ezzel találhatjuk meg a megfelelő sebességet. Éppen ezért kár, hogy kontrolleren az alapkiosztás szerint ez előre került, nem valamelyik ravaszra vagy vállgombra, hiszen így (ha csak nem vagyunk polipok) gyakorlatilag lehetetlen használni a hátsó féket és a jobb analóg kart egyszerre, pedig a megfelelő kanyarodáshoz mindkettő kéne. Újdonság még az első részhez képest, hogy most már rendesen, manuálisan kezelhetjük a kuplungot, ami azt jelenti, hogy végre rendesen, valószerűen lehet rajtolni, másrészt pedig a profik menet közben is ki tudják használni, leginkább a bukkanók utáni leérkezéseknél és a kanyarok előtt.
A vezetési modell tehát nem rossz, de valahogy mégsem élvezetes a játék. Valahogy túl nehézkes, görcsös, fapados és mivel (ahogy már írtam) a pályák sem érződnek igazi dagonyának, egyszerűen nem tudja átadni a motocross hangulatát. Mintha csak egy csőben mennénk, ami egyébként a mesterséges intelligenciára teljesen igaz, mert nem hajlandó letérni az általa választott útvonalról, még akkor sem, ha ez a második kanyarban nagyon látványos és vicces tömegszerencsétlenséghez vezet. De mi is csőben vagyunk: ha csak egy picit elhagyjuk a pályát, a játék rögtön visszateleportál minket, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy ez még simán menthető lett volna. Ezen kívül a játék technológiai szinten sem muzsikál valami fényesen. Maga a grafika nem feltűnően ronda, de nem is valami szép - az mindenesetre biztos, hogy nincs 2016-os színvonalon. Ezt még meg is lehetne bocsátani, ha nem töltene iszonyatosan sokáig, ráadásul nem csak a versenyekre, hanem sokszor még az egyes menüpontok között is. A töltési idő nekem még PC-n is zavaró volt, de a konzolosoknak még rosszabb jutott. Egy GTX 780-nal gond nélkül tudtam futtatni a játékot 60fps-sel, azonban a konzolosok itt sem jártak jól: ők 30fps-re vannak korlátozva, de még azt sem képes tartani, amikor egyszerre 21 versenyző van a képernyőn, ami azért eléggé szégyen egy olyan játéktól, ami ilyen kis pályákat jelenít meg mindenféle extra effektusok nélkül, közepes grafikával. Az MXGP2 tehát olyan, mint a Milestone többi játéka. Egy alacsony költségvetésű, tisztességes iparosmunka, ami se nem jó, se nem rossz. Pont abban a limbóban van, hogy semmilyen érzelmet nem tud kiváltani: nem tudok miatta igazán idegeskedni, vagy röhögni és kifigurázni a bénaságát. Pont az a fajta középszerű lelketlenség jellemző rá, amitől kiráz a hideg.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!