iPon Cikkek

Nagyon az elején jár a rákgének katalógusa

Dátum | 2014. 02. 23.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A rák genetikai hibák eredménye: bizonyos gének mutációkon esnek át, és a sejtek rendellenesen kezdenek viselkedni. Indokolatlanul gyors szaporodásba kezdenek, és elrejtőznek az immunrendszer elől, amely megbirkózhatna velük. A kutatók a hetvenes években kezdték el azonosítani azokat a géneket, amelyek kapcsolatba hozhatók a daganatos megbetegedések kialakulásával. A lista azóta is növekszik. Az érintett DNS-szakaszok vizsgálata révén a szakértők egyre világosabb képet alakítottak ki arról, hogyan fejlődnek ki a rák különböző fajtái, és egyes esetekben még az adott gént célba vevő hatóanyagokat is képesek voltak létrehozni. Tavaly májusban az amerikai FDA például engedélyezte a Tarceva nevű gyógyszer használatát, amely az EGFR-gén mutációjához köthető tüdőrákos betegeken segít. Az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézete (NIH) annak reményében, hogy ezzel majd felgyorsítja a daganatos betegségekben résztvevő gének azonosítását, 2005-ben ambiciózus programba kezdett. A Cancer Genome Atlas nevű génkatalógus összeállítása során 20 különböző ráktípus egyenként 500 mintáját analizálták, és egy sor új génre akadtak rá kutatás közben. Az adatokból számos korábban ismeretlen stratégiára fény derült, amelyeket a rákos sejtek alkalmaznak gyarapodásuk érdekében.
„A Cancer Genome Atlas minden kétséget kizáróan rendkívül sikeres projektnek bizonyult” – mondja Bruce Stillman, a Cold Spring Harbor Laboratory igazgatója. A vállalkozás azonban úgy tűnt, hogy lassan a végére ér, ezért eljött az idő annak eldöntésére, hogy merre vezessen tovább a rák kutatásának útja. A Broad Intézet, az MIT, illetve a Harvard kutatói nemrégiben közzétettek egy tanulmányt azzal kapcsolatban, hogy milyen mértékű vizsgálatokra lenne szükség a daganatos betegségek genetikájának közel teljes feltérképezéséhez. Az eredmények igencsak felbolygatták a szakmát, mivel a szerzők számításai szerint összesen 100 ezer mintát kellene ahhoz elemezni, hogy az 50 ismert ráktípusban érintett gének többségét azonosítsák. Ez pedig tízszerese a 375 millió dolláros projekt során eddig megvizsgált mintamennyiségnek. „Tudjuk, mire van szükség egy közel teljes katalógushoz, és az is tudjuk, hogy még messze van a munka vége. Rengeteg a tennivaló” – mondja Eric S. Lander, a Broad Intézet alapító igazgatója és a tanulmány egyik szerzője. A kutatók általában úgy azonosítják a rákban érintett géneket, hogy egészséges sejtek genomját vetik össze rákos sejtek DNS-ével. Ha egy adott mutációból statisztikailag jelentős mennyiség bukkan fel ez utóbbiakban, megvizsgálják, hogy a módosult gén valóban segíti-e a daganatos sejtek fejlődését, vagy csak egy ártalmatlan variánsról van szó. Lander és kollégái azonban úgy gondolták, hogy ezzel a módszerrel számos gén áteshet a szűrőn. Míg egyes rákot okozó gének az adott daganatos megbetegedésben érintett összes sejtben felbukkannak, akadnak olyan mutációk is, amelyek csak ezek egy részében tűnnek fel. Az EGFR tüdőrákot okozó mutációja például csak a daganat sejtjeinek 10 százalékában jelentkezik. Mivel a kutatás során sokszor nagyon kis mintákkal dolgoznak, könnyen lehetséges, hogy a kevésbé gyakori, de nagyon is veszélyes mutációk egy része nem is kerül a tudósok elé, gondolták a szakértők.
A Broad kutatói ezért együttesen vizsgálták több különféle ráktípus sejtjeit, mivel akadnak olyan gének is, amelyek több változatban is azonosan viselkednek. Munkájuk során a Cancer Genome Atlas mintáit, illetve az intézet saját gyűjteményét vizsgálták meg új szemszögből. Összesen 21 ráktípus 4742 mintáját vették górcső alá. A vizsgálat révén számos olyan gént sikerült azonosítani, amelyet már a korábbi, hagyományosan alkalmazott módszerekkel is megtaláltak, ugyanakkor jelentős mennyiségben találtak olyan rákkal kapcsolatba hozható mutációkat is, amelyek mindeddig elkerülték a kutatók figyelmét. Összességében 33 olyan génvariánst azonosítottak, amely több különböző mintában is felbukkant. Ha ezek mindegyike szerepet játszik a daganatos betegségek kialakulásában, 25 százalékkal nőhet az ismert rákgének száma. „Kijózanító pillanat volt” – mondja Lander az eredmények kapcsán. Kollégáival azon kezdtek tűnődni, hogy vajon hány daganatos betegségekkel kapcsolatos génre lehetne még ráakadni, ha több mintát vizsgálnának meg. A katalógus valóban a vége felé jár-e, vagy mindez csak a kezdet. A kérdés megválaszolása érdekében extrapolálták saját eredményeiket, és ebből kiderült, hogy az 50 leggyakoribb daganatos megbetegedés genetikai hátterének kielégítő feltérképezéséhez legalább 100 ezer minta vizsgálatára lenne szükség. Más szavakkal az atlasz a teljes anyag egy tizedénél jár.
A Nemzeti Rákkutató Intézet igazgatója, Harold Varmus elmondása szerint a tanulmány több érdekfeszítő kérdést is felvet, ezen túl pedig értékes modellekkel szolgál azzal kapcsolatosan, hogy merre érdemes továbbindulni. Varmus és kollégái azt tervezik, hogy a közeljövőben néhány ráktípuson le is tesztelik Lander hipotézisét, vagyis több mintát vonnak be a vizsgálódásba, és meglátják mennyire pontos a becslés. Lander és munkatársai egyébként a génkatalógus befejezése mellett kardoskodnak, véleményük szerint a betegség genomikai analízisének befejezése mindennél fontosabb feladat. A daganatos betegségek hátterében húzó gének megismerése a lehető legerősebb fegyver a rák legyőzésére. E nélkül kevés az esély a hosszabb távon is értékelhető eredményekre. Mások úgy vélik, hogy a katalógus befejezésénél fontosabb dolgok is vannak. Stillman szerint nagyobb mennyiségű gén ismerete nem feltétlenül segít a hatásosabb terápiák kidolgozásában, így egyáltalán nem biztos, hogy érdemes a rendelkezésre álló forrásokat erre fordítani. Többen is úgy vélik, hogy a nagyobb ismeretanyag valóban hasznos lenne, de nem feltétlenül éri meg mélyebbre ásni. Lehetséges, hogy az újabb, kevésbé gyakori rákgének felkutatása helyett a már ismertek alaposabb megismerésére kellene koncentrálni, mivel ha ezek esetében sikerül valami megoldást találni, a ritkább gének nem sokat változtatnak a képleten. A katalógus folytatásához jelenleg még nincs meg az anyagi keret, és Varmus elmondása szerint nagyon bizonytalan, hogy mennyi pénzt kapnak az idén. Így ha a munka folytatása mellett döntenek is, az lassú ütemben fog zajlani, vagyis nem ugranak neki egyszerre mind a 100 ezer mintának. Lander szerint egyébként ez a mennyiség is viszonylag mérsékelt költségek mellett elemezhető lehet, hiszen az elmúlt években jóval olcsóbbá váltak a genetikai technológiák. A kutató szerint mindenképpen érdemes lenne szakmai vitára bocsátani a rákkutatás jövőjének kérdését. Ha aztán a többség úgy véli, hogy a ritkább rákgének felkutatását ráér a 5−10 évben befejezni, és közben inkább a terápiára kell koncentrálni, az egy dolog. „Én a magam részéről minél előbb túllennék rajta” – mondja a kutató.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!