iPon Cikkek

Necropolis – Vége van, és még sincs vége

Dátum | 2016. 08. 03.
Szerző | villanyi.gergo
Csoport | JÁTÉK

„Vágjunk a közepébe egyből? Ne várj sokat magadtól, hiszen olyan keveset tudsz. Talán a következő sarkon se jutsz túl, és csak fehérlő csontjaid mutatják majd az utánad jövőknek, hogy itt csakis a legjobbak maradnak életben. És még ők sem biztos, hiszen messze a kijárat. Minden ajtó mögött veszély lapul, ha mozgást látsz, tudd, hogy bármi is az, a véredet akarja. Vagy a pénzedet. Esetleg mindkettőt. Ne ringasd magad abba a hitbe, hogy a kiképzésed, az életlen kardod és a rozoga páncélod fog megmenteni. Fejlődnöd kell, tanulnod és vérrel fizetni minden egyes morzsányi tapasztalatért. És még akkor is jó eséllyel belehalsz majd a kalandba, mert lesz egy erősebb, egy felkészültebb, aki majd átveszi a helyed. De ha ennyire eltökélted magad, akkor menj csak, ne mondd, hogy nem szóltam!” A játék röviden összefoglalható és három mondatban le is írható a lényege, de hol maradna abból a móka? A lényeg, hogy öljünk meg és fosszunk ki mindent! A háromfejű és farkú patkányokat, a fura, de ártalmatlan kis háromszög lényeket, a csontvázakat, az elhullott kalandozó zombikat, a páncélosokat… szóval mindent! És némi egészséges paranoia sem fog ártani, hiszen a padlóból bármikor csontvázak kelhetnek ki, a hátunkba kisebb hordára elegendő szörny spawnolhat. És ha ez nem lenne elég, az ajtónyitásnál sem ritka, hogy 6-8 jól felfegyverzett ellenség rohamoz meg minket, akikkel aztán Benny Hill-t megszégyenítő menetet futhatunk le, mire lecsapunk mindenkit. Kivéve, ha minket csapnak le, akkor hamarabb végzünk a körrel. És egy jó tanács, ne alt-taboljunk ki cikkhez jegyzetelni egy látszólag üres teremben, ahol minden ellenséget lekaszaboltunk, mindent kifosztottunk és ahol meg vagyunk győződve, hogy kilométernyi távolságra egy patkány se sok, annyi mozgó ellenség sincs. Mert lesz. És a szomorú képernyő fogad, hogy valami lerágta a lábunkat, miközben lelkesen püföltük a billentyűzetet. Minimálisan nyomjunk egy esc-et, hogy ne fusson közben a játék (nem fog segíteni, mert a Necropolis sosem alszik!). Szóval csak óvatosan az AFK-val és a többivel.
Sokféle fegyverrel találkozhatunk karrierünk során. Még egy igen rövid karrier során is. Sőt, fegyvert minden ellenség dob, kivéve talán az állatok. Bár a leírás szerint van olyan kard (már ha annak lehet nevezni) aminél puszta kézzel is többre jutunk. De kanyarodjunk vissza a lényeghez. Szóval sokféle gyilokszerszám van, amelyek némiképp befolyásolják a csapásainkat. Egy masszív kőkalapács például nem a villámgyors támadásairól lesz híres, de a kétkezes embermagas bot sem. Akik ugrálni, cikázni akarnak, miközben ellenségeikre villámgyors csapásokat mérnek, azoknak ott a hosszúkard és a rövidkard. Az utóbbi kicsit még jobb az előbb vázolt taktikához, bár a nagyobb sebzés is jól jön, hiszen a kisebb ellenségek így egy csapással likvidálhatóak lesznek. Létezik lőfegyver is, méghozzá egy számszeríj, de a hatékonysága megkérdőjelezhető, elvégre ez nem FPS. Részemről a pallos/kétkezes kard mellett teszem le a voksom, három okból is. Az egyik, hogy legyező alakban indít az első csapás, vagyis több ellenséget is el tud találni (jó, erre más fegyver is képes, de kisebb hatékonysággal). Emellett jó eséllyel a földre küldi azt, akit eltalál, vagyis lesz időnk mozogni vagy épp arrébb futni. Harmadrészt pedig jól néz ki. Mivel pajzsot is hordunk magunknál, nem árt minél előbb megtanulni bánni vele. Arra való, hogy kivédje az ütéseket (micsoda meglepetés), de tökéletesen használható arra is, hogy pofán csapjuk vele az ellent. Gyakorlás kérdése csak, hogy mikor mire használjuk, és az időzítésen, valamint a helyezkedésen is sok fog múlni. Mondjuk az életünk.
Felszerelésünk fontos részét képezik a különféle használati tárgyak, bár meglehetősen limitált mennyiséget vihetünk csak magunkkal. Amennyiben viszont beszerezzük a szükséges receptet, mi is elkészíthetjük őket, ha nálunk vannak a megfelelő alapanyagok. És persze ha épp nem csapkodnak minket, vagy nem fordul be a sarkon egy csoport szörny, akkor még használni is fogjuk tudni, remek hír, nemde? Az egyik legfontosabb túlélő eszközünk az étel lesz, ugyanis ez tölti vissza az életerőnket és az állóképességünket. Az előbbi egyértelmű miért fontos. Az utóbbi pedig egyfelől a csapásokhoz, a kitéréshez, az ugráshoz és a futáshoz is kell. Gyorsan visszatöltődik, de ugyanolyan gyorsan el is fogy, ha ide-oda vagdalkozunk csak. A karakterünk pedig fárad, tehát a csík maximuma szépen lassan fogy, és csak az evéssel, italokkal, esetleg isteni áldással pihenhetjük magunkat 100%-osra. Tekercseket és italokat is fogunk találni, és nem véletlen az sem, hogy azonosító (identify) tekercs van a játékban. Nincs is nagyobb móka felhajtani egy bénító italt (amiről fogalmunk sem volt, hogy az), vagy elolvasni egy vakító tekercset, miközben szörnyek közelednek. Elképesztően izgalmas történeteket élhetünk így át a Necropolisban, aki hasonló élményre vágyik, az ne is próbálja kideríteni mit is visz magával a hátizsákjában, csak használjon amit és amikor jól esik. A Necropolis úgyis mindenkinek ad még egy esélyt.
Tokeneket is gyűjthetünk, ugyanis a házigazdánktól nemcsak elmés és vicces beszólásokat (a játék humora tényleg zseniális, amíg ki nem fogy az újdonság ereje!), de teljesítendő feladatokat is kapunk. Mindegyikért jár egy token, valamint ha elhalálozunk, az addigi teljesítményünket is honorálja a játék. Könyveket (amik buffként foghatóak fel), új színezésű ruhákat szerezhetünk meg a könyvtáraknál és az árusoknál, és míg az oldalunkra csatolt könyv hasznos dolog, a ruha szimplán kozmetikai jellegű. Nagy ritkán páncélokat is találhatunk. A szamuráj páncélra hajazó Stealth Armor például gyorsabb mozgást tesz lehetővé, ami egy nagyon is hasznos tulajdonság. Emellett boltosokkal is összefuthatunk, van akinél italokat, másnál speciális felszereléseket, vagy általánosabb tárgyakat vehetünk. Az egyedi kinézetük leírásával nem akarok minden poént lelőni a játékból, de fel fogjuk ismerni őket, az biztos. Elsőre furcsa lesz, de térkép nincs, a memóriánkra kell hagyatkoznunk, ja és a varázskrétára. Ha gyártunk egyet, bejelölhetjük hol fordultunk be, hogy utána 3 másik helyen is beforduljunk, és soha többé ne vegyük hasznát a bejelölésnek. De azért legyen nálunk, biztos, ami biztos.
A játék egyik problémája, hogy a billentyűk nem oszthatóak ki tetszés szerint. Ez egy olyan apróság, ami szerintem sokaknak jól jönne, igaz inkább kényelmi okokból. Meg lehet szokni, hogy az ujjaink a WASD-n, a shift, ctrl és a V gombokon táncolnak, de én a magam részére ki tudnék találni jobb kiosztást is. Főként akkor jut majd eszünkbe ez, amikor 8-10 épp lespawnolt ellenség kerget minket. A nehézségről sosem hallgattak a fejlesztők, még a marketing kampányuk is erre lett kihegyezve. Sokszor elhullunk, mire kitapasztaljuk az alapokat, az újabb szintek pedig tesznek róla, hogy edzésben maradjunk. Elég egy buta hiba (vagy egy AFK) és búcsút inthetünk a tápos karakterünknek, és kezdhetjük előröl a mókát.
Valóban nem könnyű egy játék a Necropolis, de igazából nem is nagyon nehéz. Egy ponton túl minden ellenséget kiismerhetünk, a felszerelésünk is elég jó lesz és onnantól csak a figyelmetlenség vagy a túlzott önbizalom okozhatja vesztünket. Az ellenségek elég változatosak, csak az a baj, hogy mondjuk 2 végigjátszásig, onnantól a helyszínek és a többi is ismerős lesz, újdonságot pedig nem nagyon fog adni, repetitív lesz a játék. A különböző színű páncélok és a kódexek összegyűjtése adhat még némi motivációt, de ha az is elfogyott, akkor marad a többjátékos mód, ahol csapatosan vághatunk neki a játéknak. Olyan, mintha instába mennénk, izgalmas, jókat lehet derülni egymáson, de ez is elveszíti a varázsát pár nap alatt. Nem tudni egyelőre, hogy a Harebrained Schemes tervezi–e a 10 szint kibővítését, vagy hogy akar–e bármilyen más módon tartalmat adni a Necropolishoz, de én örülnék, ha így történne. Jelenleg is jól megállja a helyét a játék, hibát alig találni benne (pár beragadt szörnyön kívül), de se a nehézsége, se a hosszúsága nem fog valószínűleg úgy 1-2 hétnél tovább lekötni senkit. Ami nagyon nagy kár, mert így egy kicsit sokallom az árát.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!