iPon Cikkek

Ninja Blade (XB360) - Indulhat a rovarirtás

Dátum | 2009. 03. 26.
Szerző | Daks
Csoport | JÁTÉK

A Ninja Gaiden II-vel a Tecmo végleg le akarta zárni Ryu Hayabusa történetét, a Microsoft azonban nem hagyta ennyiben a dolgot, és megfűzte a Tenchu és az Armored Core címeket is készítő From Software-t, hogy készítsen egy olyan játékot, mely képes tökéletesen betölteni a nagy előd nyugdíjazásával keletkezett űrt. Nem maradtunk tehát fekete ruhás nindzsa hős nélkül, Ken Ogawa főszereplésével megszületett a Ninja Blade, és bár azóta tudjuk, hogy a Sigma 2-vel mégiscsak lesz még Ninja Gaiden, az új sztárt is legalább akkora figyelem és dicséret illeti, mint elődjét.
Ken Ogawa, a hős
A Ninja Blade a közeli jövőbe repít minket. Egészen pontosan 2015-ben járunk, Tokióban, ahol a lakosság egy különleges és kegyetlen fertőzés áldozata lett, az emberek pedig ocsmány, vérszomjas szörnyekké változva portyáznak az utcán, újabb áldozatok után kutatva. Az alpha worm fertőzésnek nincs ellenszere, a kormány ezért felállított egy elit nindzsákból álló csapatot, hogy mészárolja le az összes dögöt a városban. Ennek a csapatnak a tagja az általunk irányított Ken Ogawa, küldetésünk pedig gyakorlatilag nem más, mint az utunkba kerülő összes szörny lemészárlása.
Nindzsa képességeink egyike a falon futás
Kemény hack and slash akciójátékot kaptunk a Ninja Blade személyében, ami nem csak játékélményben, de akcióban is magasan veri az elődöt. Hősünk egy percre sem pihenhet meg benne, és amikor éppen nem a szörnyeket kell százasával irtani, akkor olyan kaszkadőr mutatványoknak lehetünk szemtanúi, melyről még a legnagyobb hollywoodi producerek sem álmodhattak soha. Ken rögtön az első pályán egy repülőből kiugorva, szabadesésben gyilkolja a repülő szörnyeket, majd egy pókemberes mozdulattal berepül a felhőkarcoló ablakán, lemészárolja a bent lévőket, megküzd egy két emelet magas főellenséggel, aztán újra a gravitációra bízza magát, hogy halálba küldhessen még néhány szárnyast. És ez csak az első húsz perc volt. A későbbiekben mindig mikor azt mondanánk, hogy ennél durvább jelenet már nem is lehet, újabb meglepetésekkel áll elő a játék.

Kalandjaink során három játékelem cserélődik. A hagyományos „kardozós” részekben sorra mészároljuk a ránk támadó mocskokat, aztán rendszerint jön valami főellenség, amit csak trükközéssel, vagy kitartó ostorozással lehet a túlvilágra küldeni. Ha legyengült, akkor következik a QTE (Quick Time Event) játékelem, amiben egy előre megrendezett akciójelenetet láthatunk, nekünk pedig csak a képernyőre bevillanó gombokat kell reflex-szerűen nyomogatni, valahogy úgy, mint a God of War esetében.
Nincs sok idő a pihenésre
Az irányítás a megszokott módszer szerint történik, a kontroller bal karja kezeli a hőst, a jobbal forgathatjuk a kamerát, az ABXY gombokkal pedig ugrani és kardozni lehet. A külső third person kameranézettel jól be lehet látni a teret, és az emberünk terelgetése se okoz gondot, van azonban pár rész, amikor távolabbról mutatják az eseményeket. Ilyenkor sajnos könnyen elveszíthetjük a magabiztosságunkat, és bizony elég idegesítő, ha a béna perspektíva miatt méterekkel a szörny mellé csapunk.
Egy tipikus QTE felvillanás
Természetesen mit érne egy nindzsa különleges képességek nélkül. Kennek is bőven kijutott a jóból: nem csak, hogy mesterien forgatja a fegyvereket, de villámgyorsan tud futni, macska módjára képes ugrálni, és többek közt még egy különleges látással is rendelkezik, ami megmutatja, hogy melyek az ellenfél sebezhető pontjai, és mennyi van még az életéből. A fegyvereit erősíteni lehet, a dobócsillag segítségével pedig képes eloltani akár a tüzet is – nincs tehát semmi, ami megállíthatja a szörnyek végtelennek tűnő kaszabolásában.

A grafika közepes lett, a környezet legtöbbször sötét és ingerszegény, az összkép pedig nem elég kontrasztos, valamint semmi olyan kiugró dolgot nem nyújt, amitől azt mondhatnánk, hogy igen, ez tényleg nagyon szép. Bátran mondom tehát, hogy nem ez tehát a játék erőssége, a pergős játékmenet, a folyamatos hentes munka és a látványos akciójelenetek viszont bőven kárpótolnak érte.

A boss harc innen már elkerülhetetlen
A hangok terén két fontos elemet emelnék ki, ez pedig a szörnyek üvöltése, és az emberek szinkronja. Nagyon hangulatos, ahogy folyamatosan hörögnek, visítanak az ellenfeleink, a szétszabdalásuk közben pedig hallani, ahogy a kard keresztülmetszi a húsukat, a vér pedig hangos fröccsenéssel ér padlót. Fantasztikus, csak úgy, mint a szinkron, ami angol és japán színészek közös munkájával jött létre, így egyaránt érteni a fontos párbeszédeket, és érezni a hamisítatlan távol-keleti hangulatot is. A zene ezzel szemben viszont már nem lett olyan jó, a háttérben folyamatosan egy technós soundtrack megy, ami egy idő után zavaró, és frusztráló tud lenni.

Nem tudom, hogy én vagyok-e felettébb béna, de sehol se találtam a mentést. A küldetések során folyamatosan csinál auto save-eket a játék, hogyha meghalnánk, akkor a lehető legközelebbi pontból kezdhessük újra az akciót, ám kilépéskor nálam ezek mind elvesztek. Már majdnem befejeztem egy missiont, amikor el kellett menjek, leállítottam a gépet, a következő indításnál pedig ledobott a pálya legelejére, úgyhogy fél órám azzal telt, hogy újra átverekedjem magamat az egyszer már legyőzött ellenségeken. Azóta mindig kényszeresen végigcsinálom az adott küldetést, hogy ne történjen ilyen még egyszer – bizony akkor majdnem kivágtam a lemezt mérgemben.
Madárszörny hentelés szabadesésben
A játékban összesen kilenc küldetés van, kényelmes, szétnézős tempóban nagyjából mindegyik teljesíthető egy óra alatt, a teljes történetet így nagyon nekifeküdve két délután alatt ki lehet tolni. A játékmenet teljesen lineáris, nem kell gondolkodni, vagy trükközni, egyszerűen csak át kell vágni az ellenségek hadán. Ezért olykor kicsit monoton is a játék, bár a boss harcok és a különleges, például szabadeséses, helikopteres, vagy motorozós részek mindig képesek újra feldobni a monoton kaszabolásban eltompult agyunkat.
Az éjszaka lovagja semmitől sem riad vissza
Klassz játék lett a Ninja Blade, és bár a sztorija teljesen feledhető, azért Ninja Gaiden pótlóként jó étvággyal fogyasztható. A különböző játékelemek folyamatos váltogatása izgalmassá teszi a végigjátszást, és az olyan apróságok, mint például a főszereplő ruhájának megváltoztatása, képes megszerettetni velünk Ken Ogawát. Multiplayer sajnos nincs, pedig egy jó kis co-op hent kellőképpen feldobta volna a játékélményt, viszont így is jól teljesített a játék.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. Svindler
2009.03.26. 10:09
VISSZA A CIKKHEZ
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. danikollar
2009.03.26. 16:05
Én is végignyomtam, szerintem mocskos jó lett! Nekem jobban tetszett, mint a Ninja Gaiden 2!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. mtrx220
2009.03.26. 18:51
jah nekem is.
az uccsó boss, az a tetves szobor, az vmi brutál lett
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!