iPon Cikkek

Nintendo Wii

Dátum | 2007. 01. 08.
Szerző | Arhel
Csoport | EGYÉB

Tavaly  november óta az egész világ next-gen konzol lázban ég, hiszen az ominózus hónap közepén mind a három rég várt játékgép elérhetővé vált. Míg külföldön a PlayStation 3 és a Wii robbantott, addig kishazánkban az Xbox 360, majd december elején a Wii európai változata került a boltok polcaira. Hiába tűnt minden erőfeszítés a másik két konzol gyártóitól, valahogy mindenki a PlayStation 3-ra volt kíváncsi. A legtöbb hír is erről a gépről futott be világszerte, míg a Wii csendesen készülgetett.


Mindezen idők alatt, a Microsoft a legnagyobb játékcímén dolgozott, hogy még időben megjelenhessen a Gears Of War, a rivális konzolok bejelentése előtt. Egy nem várt fordulat azonban felborított minden előzetes várakozást, ugyanis a Sony játékgépében található Blu-ray olvasókat, csak nagyon lassan tudták gyártani, emiatt igen elenyésző számú játékgép került forgalomba a bemutatkozás napján. Ráadásul a Gears Of War minden idők leggyorsabban fogyó játékává vált, ami tovább rontotta a Sony esélyeit. A nagyok csatájából mégis a legszerényebb képességekkel rendelkező konzol szakította a legnagyobb nyereséget. A Wii forradalmi vezérlésére milliók lettek kíváncsiak és mivel csak pár hetes csúszással később már az Európai premieren is túl voltak, így rögtön az egész világon elérhetővé vált a Nintendo fegyvere. Mivel a Wii konzolokból többet adtak el a karácsonyi időszak alatt, mint a PS3-ból és az Xbox360-ból együtt, így nem esik nehezünkre kijelenteni, hogy a next-gen konzolok első menetét, kiütéssel, a Nintendo nyerte.


Természetesen már nagyon vártuk a hazai premiert, hogy kipróbálhassuk a forradalmi vezérlést, melytől sokan félnek és ezért nevetségesnek is tartják az egész próbálkozást, hiszen micsoda hülyeség az, hogy: „a TV előtt hadonászok”! Nos minden tábornak megvan a maga igaza, azonban ne feledjük soha, hogy a Nintendo egy teljesen új szemszögből közelítette meg a játszás fogalmát. Ennek a lényege az, hogy hozzuk össze a barátokat vagy a családot egy fedél alá és élvezzük a játékokat interaktívan. Na de ne rohanjunk előre, ismerkedjünk meg a Wii-vel közelebbről.


Egy aprócska, de súlyos dobozban kaptuk kézhez a Wii alapgépet, ami mellé még egy plusz vezérlőt is kaptunk. Az alapcsomagban rengeteg minden található, külön kiemelendő, hogy mellékelik a Wii Sports játék csomagot. Megtaláltuk az alapgépet és a hozzátartozó állvány rendszert, aminek a segítségével a nappalink díszévé válhat a Wii. Az előlapon egy bekapcsoló (Power) gomb, egy Reset gomb valamint alul egy Eject gomb található, közöttük egy rejtett kártyaolvasó és egy szinkronizáló gomb foglal helyet, ami mellett pedig a szipkás lemezolvasó díszeleg. 


A lemezolvasó 12cm-es Wii lemezeket tud csak olvasni, sajnos nem alkalmas semmilyen más formátumhoz. A Wii tetején találjuk a memória bővítőhelyeket, illetve itt találunk még további 4 GameCube kontroller csatlakozási pontot. A konzol hátulján találunk 2 USB portot, egy szellőzőnyílást valamint a főbb csatlakozási pontokat (áram, video, vezérlő érzékelő).


Rengeteg olvasnivalót találunk, ami között felfedezhetjük a magyar leírást is, aminek egyetlen nagy hiányossága, hogy a magyarázat nincs képekkel illusztrálva, ezért ha valaki nem ért esetleg valamit, akkor annak érdemes az angol verzióhoz fordulnia, ahol kis piktogramokkal szemléltetnek mindent.

A tápkábel kinézete a régi C64-es időket idézi, mert legutoljára ott láthattunk hasonló méretű „téglatestet” egy kábelen, no de sebaj, úgyse látja azt senki. Szerencsére kellő hosszúságú audió-videókábelt kaptunk, így könnyedén tudtuk csatlakoztatni azt a TV-nkhez. Egy nagyon vékony és szélesnek mondható kis műanyag darab maradt hátra, amiből vagy 8méter kábel lóg ki. Ez nem más, mint a vezérlő mozgását érzékelő berendezés, ezt vagy a TV elé, vagy a TV tetejére kell helyezni.


Kezünkbe vettük a Wii vezérlőjét, aminek meglehetősen jó fogása volt és pár perc alatt már az ujjaink is megszokták a gombok elhelyezkedését. A „nuncsaku” csatlakoztatása nem kötelező, a Wii majd úgyis figyelmeztet minket amikor erre a kiegészítőre lesz szükségünk. A bekapcsolást követően a főmenüben találjuk magunkat, ahol eleinte biztos elbénázunk az irányítással. Egy kis konfigurálást követően rögtön össze is tudtuk hozni a Wii beépített vezeték nélküli hálózati kártyáját az otthoni internet kapcsolattal, így egyből neki is álltunk frissíteni.


Sajnos a tesztelés ideje alatt még rengeteg szolgáltatás nem volt elérhető (Wii 24 Shop, Forecast Channel, News Channel), így azokról nem tudunk semmi érdemlegeset mondani. Az első kis ablakban mindig a behelyezett lemez tartalma jelenik meg, a második ablak a Mii Channel ahol saját Mii-nket (Wii figuránkat) tudjuk megkreálni. A harmadik ablak a Photo Channel, ahol a digitális fényképeinket, videóinkat tudjuk megnézni, szerkeszteni, tárolni. A menükben mászkálva figyelmesek lettünk arra, hogy minden egyes kijelölést apró rezgéssel jelez a kontroller, illetve az is feltűnt, hogy a hangok nem a TV-ből, hanem a vezérlőben található kis hangszóróból jöttek.

A Wii Sport-szal kezdtük az ismerkedést, ami máris 5 darab játékot jelent (Tennis, Baseball, Bowling, Golf, Box). Ezek közül egyedül csak a bokszhoz kell csatlakoztatnunk a „nuncsakut”, mivel ott a kontroller épp a bal illetve a jobb (kesztyűs) kezünket helyettesíti. A többi játékban valamilyen tárgyat pótol a vezérlő, úgymint Tennis-nél, Baseball-nál és Golf-nál az ütőt, amíg Bowling-ban magát a golyót. Ezeket az alapjátékokat úgyis felfoghatjuk, mint egyfajta gyakorlást, hogy megtanuljuk ennek az irányítási módnak, minden csínját-bínját.


Plusz kontroller vásárlásával, még egy játékcsomaghoz jutunk, a Wii Play-hez, mely további 9 kisebb játékot tartalmaz. Ezek a játékok is inkább azt a célt szolgálják, hogy minél profibban kezeljük a Wii-mote-ot, hiszen a fejlesztők sem várják el tőlünk, hogy egy komolyabb játékban, mint mondjuk a Call of Duty 3-ban, rögtön mindent magunktól tudjunk. Csak bénáznánk és lehet, hogy egy életre megutálnánk az egészet. Ezek a mini játékok azonban igazán szórakoztatóak és mókásak, és segítenek tökéletesíteni a mozgásokat, főleg ha az egyik barátunk, vagy családtagunk csatlakozik, mert akkor az eredmény nem lesz más, mint az önfeledt jókedv.


A legelső alkalmakkor mindig elmagyarázza a játék, kis képes magyarázattal együtt, hogy hogyan is kellene játszani vele. A Bowling-nál ért minket egy kisebb felfedezés, melyre addig nem is gondoltunk. A játék ugyanis még azt is figyelte, hogy a kontrollert a gurítás pillanatában mennyire csavarjuk meg és melyik irányba, mert aztán annak megfelelően csavarodott a golyó is a pályán. Ezt kihasználva, néhány gurítás után, már igazi profik módjára taroltunk. Később nyugtáztuk, hogy a teniszben is kamatoztatni lehet a csavarós módszert, sőt, ha nyerni akarunk, akkor használnunk is kell rendszeresen.


A Wii saját naplót vezet arról, hogy mennyit játszunk és mennyi pontot szereztünk, ezenfelül még ránk is odafigyel mivel, ha nagyon benne vagyunk a megszakítás nélküli játékban, akkor játékon kívül, egy figyelmeztető ablakban jelzi, hogy szünetet kellene tartanunk.


Minden nagyon szép, minden nagyon jó, csak egy valami zavart minket nagyon, hogy a TV teljesen néma volt egész idő alatt. Semmilyen hang nem hagyta el a TV hangszóróit, még egy kis aláfestő zene sem szólt egyik játék alatt sem. Ez mondjuk sokaknak talán nem okoz akkora fejfájást, mivel így mindenki a saját zenéjét bömböltetheti játék közben. Valószínűsíthető, hogy majd csak a komolyabb játékok, mint a Zelda vagy a Call of Duty 3 fog megszólalni TV-n keresztül is, addig maradnak az apróbb hangok, amik a vezérlőből jönnek.

Az bizonyos, hogy a Nintendo Wii nem a technikai fícsörökkel fogja megvetetni magát, mivel nem képes igazán nagy felbontású HD kép megjelenítésére, sőt, még egy DVD meghajtó sincs benne, hogy legalább filmeket nézhessünk, ha már egyszer nem játszunk. Az egyedüli aduásza a forradalmi irányítás, amire rengetegen kíváncsiak, és egyelőre úgy néz ki ennyi elég is ahhoz, hogy lekörözze a versenytársakat. Hallani lehetett több forrásból, hogy többen már a TV-jükhöz vágták a Wii-mote-ot, amely szabályosan kicsúszott a kezükből, vagy a csuklószíj szakadása miatt szállt rakétaként a képcsőbe. Saját tapasztalatunk, hogy igen nehéz elhajítani a kezünkből a kontrollert, pedig nem egyszer igazán belemelegedtünk a játékba. A másik általános panasz, hogy sokan másnap izomlázzal ébrednek. Mivel úgymond sportolunk a szobánkban, ezért ezzel az eshetőséggel számolnunk kell, igaz mi nem tapasztaltunk hasonló fájdalmakat másnap.


A Wii teljesen ideális egyszemélyes szórakozásra, de igazából ez a kis konzol egy olyan „buli-gép”, amiből akkor tudjuk kihozni a maximumot, ha másokkal együtt hadonászunk végig egy jó kis partit.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!