iPon Cikkek

Octodad: Dadliest Catch - apuka bukdácsol

Dátum | 2014. 03. 03.
Szerző | farkas.balazs
Csoport | JÁTÉK

Vannak olyan játékok (bár legnagyobb sajnálatomra elég kevés), amelyek már címükkel, koncepciójukkal is kiváltják az emberből a röhögőgörcsöt. Aztán akadnak ezek között olyan címek is, amelyekről fogalmunk sincs, miféle kreatív folyamat volt a megalkotás mögött és hányadik füves cigit passzoltak körbe a fejlesztők, amikor úgy döntöttek, hogy ez így oké. Hát, az Octodad ilyen. Azt hiszem… nagyon ilyen. Története szerint egy polip azt játssza, hogy ember, és még rendes ember-családja is van. Akik elhiszik, hogy ő is ember. Csak éppen egy nyolckarú puhatestű nem funkcionál úgy, ahogy kéne.
A játékot egy egyetemista csapat hozta össze, a közönség pedig nagyon jól fogadta, így rögtön tudhattuk, hogy a folytatás is biztosan eljön. Azaz egy tipikusan olyan folytatás, amely a prototípusból teljes játékot farag, amit már lehet feldobálni fizetős felületekre is (ahogy ez pl. a Slenderrel is történt). Az Octodad: Dadliest Catch ennek a koncepciónak a kidolgozottabb, kereskedelmi változata, amelyre eredetileg Kickstarteren gyűjtötték össze a támogatást. Kérdés, hogy mennyire éri meg a pénzét, ami Steamen jelenleg teljes áron 14 eurót jelent. (Az eredetit egyébként ingyen is beszerezhetjük.) A kérdés persze: mit akarunk egy játéktól? Ha újszerű játékmenetet, az itt megvan: felejtsük el, hogy előre-hátra tudunk menni és mindent felszedni, amit megcélzunk. A polip, csontok híján, nem bír egy helyben szilárdan állni, ráadásul ha elindul és megpróbál megfogni valamit, ott aztán katasztrófák sorozata következik. Jelezték, hogy ezt a játékot a legjobb kezelhetőség érdekében érdemes kontrollerrel játszani, én is így tettem. Az egyik analóg karral lehet a fogócsápokat mozgatni, míg a ravaszokkal felváltva, bohóckodva tudunk lépkedni. A másik analóg kar elvileg az irányt mutatja, de valahogy sose arra megy Octodad, amerre kellene.
Talán már sokan felfedezték a hasonlóságot a QWOP nevű játékkal, nos, aláírom, legalább olyan hajmeresztő navigálni a szerencsétlen polipot, mint az atlétát. A kezdő játékos össze-vissza csetlik-botlik, lever és feldönt mindent, ami az útjába kerül. A baj csak az, hogy az emberek figyelnek minket. Nem szabad lelepleznünk, hogy apuka valójában nem ember. Ami önmagában is totál röhejes, mert a hülye is levágja, hogy nem az... ezt egy jó poénnal el is simítják az írók az elején. Az emberek szerencsére igen durván felfüggesztették a hitetlenkedésüket, így nincs olyan nehéz dolgunk. A lebukás veszélyét növeli, ha rendetlenséget csinálunk, de a gyanakvást jelző csík elég hosszú, hogy közben megoldjuk az egyszerűbb feladatokat.
A feladatok között többnyire házimunka, bevásárlás szerepelnek, magyarul egy embernek teljesen hétköznapi és könnyen megcsinálható dolgok. És bizony nem olyan egyszerű egy ilyen ide-oda vonagló polippal megfőzni egy kávét, vagy tejet önteni kislányunk bögréjébe, anélkül, hogy fel ne döntenénk az asztalt, vagy le ne tépnénk az ajtókilincset. Kemény dió mindezt röhögés nélkül összehozni, az biztos.
Bármennyire is elnéző kis családunk, a történetet komplikálja a gonosz szakács, aki tudja a nagy titkot és mindent el is követ, hogy kinyírjon minket. Amikor felbukkan, az egyfajta főellenség-harcnak felel meg, ez ellensúlyozza az egyébként hamar repetitívvé és frusztrálóvá váló apróbb feladatok folyamát. A baj csak az, hogy ahol a játék megpróbálja kibővíteni a játékmenetet, pont ott nem működik igazán. Ezt persze akár el is nézhetjük neki, mert rövid (bár ez nem feltétlenül pozitívum), és tényleg vicces a játék. Már az a felvetés, hogy senki nem tudja a titkot, miközben tök nyilvánvaló, eleve abszurd, és aki bírja az ilyen humort, az nem fog csalódni. Az átvezetők és párbeszédek erre csak rájátszanak, és ezek viszonylag jól meg is vannak csinálva, hogy az egész egy amolyan vígjáték-rajzfilmet tegyen ki végül. Aztán persze ott a játékmenet börleszk-humora, meg ugye a tény, hogy Octo egyáltalán nem tud beszélni, csak "blugyogni" – amit érdekes módon teljesen jól megért mindenki.
A játék egyébként tele van jópofa filmes, játékos, irodalmi utalásokkal, és ravasz metahumorral, amelyek mind a főhős állati eredetére tesznek célzásokat a párbeszédekben. Találkozhatunk Cthulhu képével, valamint a Mintcraft nevű cukorkával is. Érdemes figyelni a pályákat, egy-egy apró tárgy láttán talán elsőre nem esik le, de nagyon sok ilyen humoros, vizuális kroki van benne.
Az Octodad: Dadliest Catch tarka-barka játék, színes, jó zenét írtak hozzá, egyszerűen saját koncepcióját maximálisan tudja képviselni, de a két éves fejlesztési idő, és a nagy Greenlight-siker mellett az ember nem győzi lerázni az érzést, hogy itt valami még hiányzik. Valami nem teljes még. Említettem, hogy a játék rövid, de igazából nem csak ez a baj. Inkább főleg az, hogy a nagy attrakciója (a polip irányíthatlanságából eredő humor) nagyon gyorsan elfárad, és nem kínál fel semmi pluszt a játék. Az mentheti meg az Octodadet a kínos feledéstől, hogy a felhasználók maguk is építhetnek pályákat, amelyeken tovább lehet bohóckodni. Itt tűnhet ki igazán, mire képes ez az ingó-bingó játékmenet-rendszer, mert ha erre képesek ésszerű kihívásokat írni, az akár még jó is lehet. A co-op jelenléte szintén dob valamelyest a helyzeten. Apuka egyébként is tök aranyos, jó nézni, hogyan próbálkozik, csak még egy jól megszerkesztett teljes játék után is megkérdőjelezem, hogy... hát tényleg ennyi? Elővenném ezt még egyszer?
Ennek ellenére ajánlott játék. Maximálisan. Semmilyen leírás, kép, vagy videó nem képes visszaadni azt a frenetikus élményt, amit akkor élünk át, amikor teljesítjük az első feladatunkat: bevonulunk az oltár elé, és gyűrűt húzunk a menyasszony ujjára, miközben tucatnyi szempár figyeli minden kínos mozdulatunkat. Egyszerűen érezzük, hogy össze kell szednünk magunkat, mert ebben a pillanatban nem éppen felelünk meg az elvárásoknak és ettől függetlenül mégis büszke vigyor terül szét a képünkön. A már párkapcsolatban/házasságban élő férfijátékosok szerintem azonnal azonosulni fognak ezzel az érzéssel. Szóval, apuka. Üdv itthon, csak ne csinálj nagy rendetlenséget. Platform: PC, Mac, PS4 Tesztplatform: PC Értékelés: 6,5/10
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!