iPon Cikkek

Paul Otlet és a Mundaneum

Dátum | 2012. 03. 16.
Szerző | Jools
Csoport | IT VILÁG

A Google társul egyik kevéssé ismert „elődjével”, egy belga múzeummal, amely több mint száz évvel ezelőtt egy cédulakatalógus formájában igyekezett megvalósítani az emberi tudás összegyűjtését és kereshetővé tételét.

A Mundaneum igazgatója, Jean-Paul Deplus szerint a keresőóriással való együttműködés nagy lehetőség ennek a nem mindennapi gyűjteménynek arra, hogy világszerte ismertséget szerezzen. A társulás a Google egyik nagyobb projektjének része, amely azt hivatott demonstrálni, hogy a cég az európai kultúra barátja és támogatója. Némiképp megkérdőjelezi ugyan a kezdeményezés szándékait a cég szolgáltatásai ügyében folyó vizsgálatok sora, de ne legyünk rosszmájúak, és különben is: a támogatás az adományozó egyéb terveitől függetlenül jól jön ezeknek az intézményeknek.

Az Európai Bizottság a Google monopol helyzetét és az ennek okán felmerülő visszaéléseket vizsgálja, a különböző országok törvényhozói a cég új adatvédelmi szabályzatát nehezményezik, a kulturális elöljáróknak és a szerzőknek nem tetszik a Google könyvszkennelő projektje, és egyéb kezdeményezései. Többfrontos harcot vív tehát a vállalat, és hogy mégis legyen olyan dolog, amelynek kapcsán jó szájízzel emlegethetik a nevét, most a kultúra támogatását tűzte ki céljául.

A Nemzetközi Bibliográfiai Intézetet munkatársai
Ennek része a Mundaneum támogatása is, amelynek gyűjteményéből egy utazó kiállítást állítanak össze a cég szponzorálásával, illetve egy az internetről szóló előadássorozatról is tárgyalások folynak. A múzeum cserébe beleegyezett, hogy a Google közösségi oldalát, a Google Plus-t használja promóciós céljaira. A keresőóriás, valamint a múzeum képviselői a teljes adatbázis digitalizálása elől sem zárkóznak el, de erre biztosan nem a közeljövőben kerül sor.

A megegyezés egyben szimbolikus értékű is: főhajtás az előtt, hogy Európa milyen létfontosságú szerepet játszott a világháló létrehozásában, és felhívja a figyelmet arra, hogy a Mundaneum alapítói kulcsfigurái voltak annak elvi megformálásában, hogy hogyan is kellene kinéznie egy mindenki számára hozzáférhető adatbázisnak. Az előadók közé olyan neveket terveznek meghívni, mint a francia Louis Pouzin és a belga Robert Cailliau, akiknek kutatásai nagyban hozzájárultak az internet, illetve a világháló megszületéséhez.

A Mundaneum története azonban ennél sokkal régebbre nyúlik vissza: 1895-ben kezdődik, amikor Paul Otlet és Henri La Fontaine megalapították a Nemzetközi Bibliográfiai Intézetet (Institut international de bibliographie). Az alapgondolat az volt, hogy összegyűjtik, rendszerezik és közzéteszik a világon fellelhető összes jelentős irodalmi alkotást és kiadványt. A belga kormánytól kapott támogatás segítségével kezdték el a projekt megvalósítását: egységes katalogizálási rendszert fejlesztettek ki Dewey osztályozási módszeréből kiindulva (Egyetemes Tizedes Osztályozás, ETO) és kiadtak néhány bibliográfiát is, elsősorban a nemzetközi béke és a társadalomtudomány témakörében.

Cédulakatalógusuk, amelyet az embertelennek tűnő vállalkozás kezdeti időszakában ketten „gyártottak”, könyveket, újságcikkeket, képeket és egyéb dokumentumokat kötött össze (linkelt) a világ minden tájáról. Az adatbázisban való kereséshez levélben vagy táviratban lehetett elküldeni a kérdéseket. És érkezetek is a kérdések: évente több mint 1500 darab, a bumerángok működési elvétől kezdve Bulgária pénzügyi helyzetéig a legváltozatosabb témákban. 

Az eredeti Mundaneum telegráf-központja

 

Otlet „protowebje” (és annak későbbi fejlesztési tervei) analóg technológiák hálózatából állt: cédulák és telegráfok rendszereként képzelte el a világhálót, de az egész elméleti háttere nagyon jól leírja a mai hiperlinkekkel operáló rendszer főbb vonásait. A katalógus hamarosan 16 milliósra duzzadt, és az alapítók egy „világkönyvtár” megalkotásán kezdtek munkálkodni, amely múzeumi kiállításokkal és egyéb archiválási módszerekkel igyekezett összegyűjteni és egy helyen megőrizni a tudást ‒ ez volt az 1920-ban megalakult Mundaneum.

Ahogy nőtt a múzeum gyűjteménye a papír puszta mennyisége kezdett kezelhetetlen méreteket ölteni. Otlet új technológiákon kezdett dolgozni az információ kezelésére. Megtervezett egy „papír alapú számítógépet”, amely fizikailag mozgatta volna a dokumentumokat az asztal felületén. Rövidesen azonban rájött, hogy az üdvözítő megoldás az lenne, ha teljesen ki lehetne iktatni a papírt a rendszerből.

Mivel a húszas években ismeretlen volt az elektronikus adattárolás fogalma, Otlet maga kezdett neki a tervezésnek. Hosszasan értekezett ennek lehetőségeiről, majd végső látomását 1934-ben fogalmazta meg: egy „mechanikus, kollektív agyról” írt ekkor, amely a világ minden tudását raktározná, és bárki számára elérhető lenne egy globális telekommunikációs hálózaton keresztül.



Otlet álma nem valósulhatott meg, a gazdasági helyzet és a történelem közbeszólt. 1934-ben megvonták a múzeum fenntartásában kulcsszerepet játszó kormánytámogatás, így először kisebb helyre kellett költözniük, majd be kellett zárniuk a kiállítás kapuit. Egy maroknyi munkacsoport folytatta ugyan az adatbázis bővítését, de a projektnek végleg befellegzett, amikor 1940-ben a németek bevonultak Belgiumba. A Mundaneum eredeti épületében a Harmadik Birodalom művészetéből rendeztek kiállítást és a „helycsinálás” közben katalóguscédulákat tartalmazó dobozok ezreit semmisítették meg. Otlet 1944-ben megtört és elfeledett emberként halt meg.

1968-ban W. Boyd Rayward fedezte fel a gyűjtemény maradványait egy elhagyott brüsszeli irodaépületben, és oroszlánrészt vállalt abban a munkában, ami lehetővé tette a Mundaneum újbóli megnyitását 1998-ban Mons városában. A kiállítás része a cédulakatalógus maradéka, illetve Otlet rajzai és tervei az általa elképzelt keresőrendszerről, amely „elektromos teleszkópként” távolról is betekintést engedne a katalógusba.

Az új Mundaneum szekrények végláthatatlan soraiban tárolja Otlet céduláinak millióit, amelyek a raktárban található könyvek, poszterek, fotók, újságkivágások, illetve rengeteg egyéb emlék és dokumentum között segítenek eligazodni. Az múzeum dolgozóinak a működés első tíz évében mindössze a gyűjtemény 10 százalékát sikerült számba venni.

Már az archívum maradékának méretei is rávilágítanak arra, amit már Otlet is érzékelt: ebben a rendszerben ennyi információ kezelhetetlen adathalmazzá válik. Mindezen limitációk ellenére az Otlet által kitalált hálózat számos előnnyel rendelkezett a mai rendszerrel szemben. Például „okosabb” hiperlinkeket tartalmazott: a ma használatos linkek szimpla kacsolódást jelentenek két dokumentum között, Otlet linkjei jelentést hordoztak, jelezték például, hogy a két összekapcsolt anyag egyetért vagy ellentmond egymásnak.

Paul Otlet (1868‒1944)
Otlet egyike az internet elfeledett megalkotóinak. 1934-ben vázolta fel egy olyan globális hálózat terveit, amely dokumentumok, képek, hang- és videóanyagok milliói közötti keresést tenne lehetővé. Leírta, hogy az emberek akár üzeneteket is küldhetnének egymásnak a hálózaton keresztül. Elképzelése szerint a jövőben eljöhet az a kor, amikor mindenki a saját karosszékében ülve férhet hozzá az emberiség teljes ismeretanyagához.

Otlet egész életét egy számítógépek előtti világban élte le, mégis meglepően pontos látta előre a jövőben rejlő lehetőségeket és a technológia irányát. Érdekes módon a papír nélküli világról alkotott víziója pont a könyvek iránti végtelen szeretetéből fakadt. Kérdéses persze, hogy a mai világhálót látva mi lenne a véleménye, de egy dolognak biztosan örülne: az internet visszahozta az olvasást egy olyan világba, amelyben egy (rövid) ideig a képi kultúra látszott diadalmaskodni. Ahogy Uberto Eco fogalmazott: „immár az egész világ olvasni kényszerül.”


Forrás:

www.nytimes.com/2012/03/13/technology/google-to-announce-venture-with-belgian-museum.html
www.nytimes.com/2008/06/17/science/17mund.html
Rózsa György: A Mundaneum és a digitális kultúra
 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. tokyofej
2012.03.16. 17:32
Megdöbbentő, mekkora munkát vállaltak akkoriban ezzel. Az okos linkek talán élesben is visszaköszönnek majd a neten, ha a Google rájön ezek hasznára.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!